Kedves György!
Bizonyára ismeri véleményemet a francia lány eltűnésével majd megtalálásával kapcsolatban, hiszen e fórumon már többször kifejtettem azt.
Nagy tisztelője vagyok Önnek, mind az írói munkásságát (az Anna könyvet egyszerűen nem lehet letenni!), mind emberi oldalát igen nagyra tartom. Számtalan kérdésben egyetértünk és szívből örülök, hogy a barátaim között tarthatom számon Önt. Azonban van valami, amiben különbözik a véleményünk, mégpedig Ophélie Bretnacher, a francia cserediák halálának körülményei és oka. Egy korábbi posztban megemlékezett a lányról és sajnálatát fejezte ki az öngyilkosságával kapcsolatban. És itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a különbözik az álláspontunk. Több ízben is utaltam rá a blogon, hogy nem értek egyet azzal a verzióval, miszerint Ophélie öngyilkos lett, sőt, a baleset valószínűségét is igen csekélynek tartottam. Mivel többször voltak képeim, látomásaim a lány eltűnése utáni hetekben, részint ezekre is alapoztam a véleményemet. Azonban tisztában vagyok azzal, hogy néhány látomás (főleg egy „kezdőtől”) semmit sem ér mások szemében, ezért úgy döntöttem, hogy alaposan beleásom magam a témába. Ophélie halála óta nem hagy nyugodni a gondolat, hogy talán tehettem volna valamit a megmentése érdekében, de a félelmem a rendőrségi meghurcoltatástól sajnos erősebb volt a segíteni akarásnál. Ez a nyugtalan állapot vezetett oda, hogy úgy döntöttem nem adom fel, megpróbálom kideríteni, hogy mi történhetett pontosan Ophélie-vel azon a szörnyű csütörtök hajnalon… és az Internet a segítségemre lett ebben.
Történt ugyanis, hogy miután többször, több fórumon is hangot adtam a véleményemnek (és a látomásoknak) többen megkerestek email-ben. Volt, aki csak azért írt, hogy kifejezze nemtetszését és szkepticizmusát, azonban akadt egy fiatalember, akit komolyan érdekeltek az átélt élményeim. Érthető okokból nem kívánom a fiatalembert megnevezni, nem akarok neki problémát okozni. Ő rengeteget segített nekem abban, hogy higgyek a saját képességemben és a „látottakban”. A fiatalember egyidős Ophélie-vel és mint kiderült, több ismerőse, barátja is a Corvinus Egyetem diákja, van köztük olyan, aki személyesen ismerte a lányt. Erről a fiatalemberről még annyit érdemes tudni, hogy hozzám hasonlóan őt is nagyon felzaklatta a lány értelmetlen halála, így a barátai segítségével kiderített néhány információt a lány csoporttársaitól, barátaitól, melyet velem is megosztott. Ebből az derült ki, hogy Ophélie egyáltalán nem volt sem depressziós, sem rosszkedvű, sőt ellenkezőleg! Nagyon is jó hangulatban volt, örült annak, hogy itt lehetett Budapesten és élvezte az egyetemisták gondtalan életét. Azt a bizonyos Mikulás partit is nagyon várta, aznap este az édesapjának is boldogan újságolta, hogy ünnepelni mennek a csoporttársakkal. A barátai elmondása alapján a bulin is mindvégig nagyon jókedve volt, abszolút nem tűnt szomorúnak, netán letargikusnak, ahogy ezt a csodálatos média tálalta, az olasz fiú, Pier Paolo pedig nagyon jó barátja volt, ennél semmi több nem volt köztük... És akkor jöjjön a hét sör + hét feles magyarázata: mint azt megtudtam, Ophélie egyáltalán nem volt sem részeg, sem becsiccsentve, teljesen normálisan viselkedett, józan volt. Mielőtt hazaindult, fizetett az egyik pincérnek, hét sört és hét felest. És a mi nagyszerű rendőrségünk ebből arra a következtetésre jutott, hogy ezt mind meg is itta!! Könyörgöm, azért mert valaki kifizet egy „kört”, azt csakis ő ihatja meg egyedül? Márpedig mindösszesen ennyi történt, hogy kifizetette az italokat, senki nem állította, hogy ő itta meg. Mellesleg a térfigyelő kamerák felvételei is azt bizonyítják, hogy józanul közlekedik, egyenesen, tempósan halad.
Mikor hazaindult, az egyik lány a ruhatárban összefutott vele és felajánlotta, hogy menjenek együtt haza. Ez így is lett volna, de közben az ottmaradó társaság valamiért még visszahívta a másik lányt, erre Ophélie vélhetően úgy döntött, hogy akkor ő elindul egymaga. Többen ezt is nehezményezték a különböző internetes fórumokon, hogy mi a jó bánatért mászkál egy fiatal külföldi lány hajnalban Budapesten egyedül és a barátai miért hagyták elindulni? A válasz pofonegyszerű: azért, mert Ophélie-nek nagyon tetszett szép kis fővárosunk, szeretett nagyokat sétálni, nézelődni. Sőt mi több, ilyet korábban más alkalmakkor is megtett, nevezetesen hogy hazáig sétált egy-egy buli után. Persze lehet erre mondani, hogy nagyfokú felelőtlenség, de egy 22 éves külföldi diáknak talán nem volt akkora félelemérzete. Mint utóbb megtudtam, a cserediákok fejében Budapest egy biztonságos város, sokkal biztonságosabbnak tartják, mint pl. Párizst.
Saját kis nyomozásom során arra is fényt derítettem, hogy Buda azon részén, ahol Ophélie lakott, éjszaka csakis a Moszkva térről lehet eljutni. A Moszkva térre pedig mindösszesen 3 éjszakai buszjárat közlekedik Pestről, ezek a 906-os, a 956-os és a 990-es buszok. A Deák tér közelében megáll a 956-os és a 990-es is, miért ment volna a sokkal messzebb Nyugati pályaudvarnál megálló 906-oshoz? Elképzelhetőnek tartom, hogy pont az orra előtt mentek el a buszok (saját tapasztalatom szerint ezek az éjjeli buszok „párban” járnak, elmegy egyszerre kettő, utána vagy 40-45 percig sehol semmi). Vélhetően úgy gondolta, minek fagyoskodjon a decemberi hidegben, inkább elindul a buszok vonalán, így halad is valamennyit, aztán később felszáll a következő buszra. Mind a 990-es, mind a 956-os megállója a Lánchíd után a Clark Ádám téren van!!! Ne felejtsük el, hogy a Lánchíd esti fénynél valóban lenyűgöző látványt nyújt, nyilván át szeretett volna átsétálni rajta, elvégre ki tudja mikor jön Magyarországra legközelebb? A „miért nem ült taxiba?” című felvetésre magyarázatot adhat a hét sör és hét feles kifizetése, a Portside itallapja alapján alsó hangon is legalább 14 ezer forintot hagyott ott, elképzelhető, hogy nem volt már nála további 4-5 ezer forint taxizni. De minek is ment volna taxival, ha egyszer a többiek egybehangzó állítása szerint is nagyon szeretett sétálni?
Ezen tények ismeretében teljes magabiztossággal kijelenthetem, hogy Ophélie Bretnacher-t igenis elrabolta valaki vagy valakik és miután terhessé vált számukra a lány (az óriási médiafelhajtás miatt), így gyors úton megszabadultak tőle valamikor január elején. (A boncnoki jelentés is óvatosan fogalmaz, kb. 6 hetesnek titulálták a holttestet).
Semmilyen kétségem nincs afelől, hogy bűncselekmény áldozata lett szegény diáklány, mindössze egyetlen tisztázatlan kérdés maradt számomra: miért érdeke a magyar rendőrségnek eltusolni ezt az ügyet? Vagy ilyen már-már gyermekien naiv kérdést már ne is tegyek fel?!
Vikuci