Asperján György:
Besárgult ország
A politikai hepatitisz
zavarja máj és szellem működését;
ki reménykedik, hallgat vagy pitiz,
bízva, valahogy majd megkapja részét.
Vihorász a szolgáló pártfogolt,
némán könnyezik a földre szorított;
egyik sem tudja, kinek száll ma hold,
ki lesz az áldozat, s ki bűnre szított.
Mi telt, betelt, mint torz önárulás.
Mi szétterül, már fuldokló, kitört zagy.
Ostorként csattan a csípős ukáz,
fortyan s ránk hűl a limlommal tömött agy.
Felködlik lassan: élni nem muszáj,
a hozzáértő csak pislog zavartan.
Gödörben mindegy már, ki kit utál –
mit kevertünk, úszunk a lúgos zagyban.
Jóra int demokratikus parancs,
hisz a belbiztonság őrzője gengszter.
Végre termékeny a magyar narancs,
csak azt, ki eszi s ki nem eszi – veszt el.
Nem kell ehhez alkotmány s testület,
mely igazságot elfedni taláros.
Megváltó hazugság fontos tünet –
így jövőnk s pusztulásunk nem talányos.