Csak dicsérni lehet a magyar bíróságot a mérhetetlen tisztánlátásáért. Különösebb töprengés nélkül az illető bíró ráébredt, hogy dehogyis akarták megölni Cozmát a randalírozók, a speciális szúrással nem volt semmi ilyen szándékuk. És a segítségére siető sportolónak is csak véletlenül fordították ki a helyéről az egyik veséjét, az a szúrás sem irányult az élet kioltására. (Ha a megszúrt sportolót nem viszi be a hátán a megyei kórházba sportoló társa, akkor az illető már hamu sem lenne, de mondjuk ezt nem kötelessége a bíróságnak figyelembe venni). Szóval szinte elismeréssel azonosnak tetsző ítélet született az ügyben, talán nem véletlen, hogy a rokonság (jaj, azt nem szabad leírni, hogy roma rokonság!) tapsviharban tört ki. És persze arról sem volt szabad beszélni a bíróságon, hogy roma-csoport követte el a bűncselekményt, mert az igazság olykor annyira fájdalmas és beszédes, hogy jobb róla hallgatni.
A cselekmény megrettentő volt. Egy mulatozó csoport ok nélkül verekedésbe kezdett, majd rögtön előkerültek a kések. De ennek ellenére sem lehet tudni, miként arról az Index írása tudósít, hogy miért kellett Cozmának meghalnia. Állítólag csak rosszkor volt rossz helyen. Én ezt az egészet - nem-bíróként - teljesen másként látom. Úgy vélem, hogy vannak itt olyan emberek, akik munka nélkül, legális jövedelem nélkül luxusházat építenek, luxusgépkocsin járnak és ha valami nem tetszik nekik, azonnal előkapják a kést és ölnek. De én ezt rosszul látom, mert a magyar bíróság a mérvadó, és ha a magyar bíróság úgy látja, hogy ez esetben csupán megbocsátható - aki bizonyos idő után szabadulhat, az bocsánatot kap a cselekményéért - gyilkosság történt. Cozmának, szegénynek ez már tényleg mindegy, ő már mindenkinek mindent megbocsátott. De akik még élnek és állandó veszélyhelyzetben, azok talán másként látják mindezt. A bíróság persze nem köteles a közvéleményre hallgatni, csak a sokféleképpen értelmezhető Btk-ra. Éljen a sokféleképpen értelmezett Btk és a szent és sérthetetlen magyar bíróság.