HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

A Labancz Anna gyilkosság című könyvről született bírósági ítéletek 3.

2012.06.26. 10:52 asperjangyorgy

                                                                       INDOKLÁS:

Labancz Anna miskolci ápolónő 1970. április 19-ére virradó hajnalon emberölés bűncselekményének áldozata lett Az esemény akkoriban nagy feltűnést keltett. A rendőrségi nyomozás azonban nem vezetett eredményre. Az emberölés bűncselekményének elévülési idejét követően az eljárást megszüntették. A jelenben már a büntető ügy, illetve a nyomozás iratai nem találhatóak fel.  Miután a felperes 1966 és 1970 között ismerte az áldozatot, vele személyes kapcsolatban állt, ezért őt a rendőrség tanúként, egy esetben meghallgatta 1970. április 20-20-én. A felperes ugyanakkor nem vált a bűncselekmény gyanúsítottjává, őt a cselekmény elkövetésével a rendőrség nem gyanúsította meg. A rejtélyesnek minősült halálesettel később több újságcikk, publicisztika illetve riportkönyv foglalkozott.

A téma felkeltette Asperján György I. r. alperes újságíró, író érdeklődését is. Az I. r. alperes hivatalos engedéllyel tanulmányozhatta az akkor még meglévő nyomozati iratokat, azok egy részéről hivatalosan másolatot készíthetett. Az I. r alperes beszélt az áldozat akkor még élő közvetlen hozzátartozóival, ismerőseivel, különböző iratokat szerzett be. Az I.r. alperes ígéretet tett az áldozat akkor még élő testvérének, hogy amennyiben irodalmi művet ír az eseményről, azt csak az áldozat testvérének halála után jelenteti meg.

Az I. r. alperes által írt és a II. r. alperes által kiadott "A Labancz Anna gyilkosság" c. mű kiadására végülis (A.Gy. külön kell írni) 2006-ban került sor. Már a mű megjelenésekor, illetve az azt kísérő I. r. alperesi interjúk során nagy figyelmet keltett az, hogy a műben a bűncselekmény elkövetőjeként egyértelműen a jelen per felperesét nevezte meg az író teljes nevével és valós személyi adatokkal. A mű visszatérően és teljes egyértelműséggel azt állítja, hogy a bűncselekményt a felperes követte el. Előre kitervelten bosszúvágyból azért, hogy megakadályozza, hogy az áldozat "másé legyen". Az I. r. alperes több fórumon hangoztatta, hogy művével az áldozatnak kíván "igazságot szolgáltatni".

A 383 oldal terjedelmű mű, amelynek borítóján a meggyilkolt ápolónő fényképe, hátoldalán pedig síremlékének feényképe került elhelyezésre (A.Gy. megjegyzése: grammatikailag és stilisztikailag rossz mondat), 2580 ft-os fogyasztói áron került a könyvesboltokba. Előszóban az I. r. alperes közli, hogy a maga részéről felhasználta azt a levelet, amelyet az áldozat két nappal halála előtt egyik barátnőjének írt, és amelyben adat van arra, hogy az kitől félt akkor. Az előszóban a szerző közli azt, hogy " A jegyzőkönyvek, Anna naplója és levelei birtokában regényt írtam az... igazságszolgáltatás parancsát követve. (A.Gy. megjegyzése: jellemző és tendenciózus eljárás, hogy az idézet szövegéből a bíró kihagyta az írói jelzőt, vagyis: írói igazságszolgáltatás parancsáról írtam, ami teljesen más, mint a bírói igazságszolgáltatás, mert csupán erkölcsi jellegű). Történelemként tekintettem az akkori tényekre és a szereplőkre". Az I. r. alperes azt is közli, hogy az akkori szereplőket valamennyiüket teljes nevükön szerepelteti és egyes, az ügyben elkötelezett nyomozók instrukcióit követve megnevezi a gyilkosság elkövetőjét is. Az előszó hangsúlyozza azt is, hogy a dokumentumok mellett és ellenére az I. r. alperes regényt írt. Az előszó azt is tartalmazza, hogy az I. r. alperes azt foglalta irodalmi formába, amelyet (A. Gy. talán amit?!) a nyomozók kiderítettek. Az előszó a következő szavakkal zárult: "Számomra - s a nyomozók és a nyilvánosság számára - csak Anna, csak az Annák igazsága lehet igazság. Ennek az erkölcsi kötelezettségnek a vállalása és kimondása alól senki, semmi nem menthet fel bennünket, ha nyugodtan és tisztességesen akarunk élni". A mű végén, annak 374 és 375. oldalán az I. r. alperes "regényen kívül" megjegyzést fűzött a műhöz: "Lázár József 20 évesen rossz pillanatban, magában tévelyegve találkozott  Annával. Csak szenvedélyt, nem szerelmet érzett. A szerelem teljesítette volna amire vágyott (A.Gy. Én ezt és így írtam: " a szerelem teljessé tette volna, amire vágyott", mert idézni csap pontosan szabad, még a bíróságnak is!!!), és amit Anna nem utasított el. Saját kudarcának rabja lett. Az egyetlen igaz és tanúságtevő barátnő, Ignácz Éva szerint Anna jónak, gyöngének de esendőnek látta. Lázárt a szenvedély elvakította, jóvátehetetlen és megbocsáthatatlan tettbe sodorta. Amit érzelmileg átélt, sok mindenki más is átéli, de szerencsére csak kevesen lépik át azt a határt, ami után sem önmagától, sem a nyilvánosságtól nem kaphat sem megértést, sem erkölcsi felmentést. Istenen kívül dönthet bárki az életünkről?" A megjegyzés a következő mondattal zárul (a főhősre vonatkoztatva): Nyugodhat békén mindaddig, amíg az, aki halálba küldte, be nem ismeri megbocsáthatatlan bűnét?" A mű 357-366. oldalán teljes egészében közzé tették azt a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet, amelyben a felperest hallgatták meg tanúként az emberölés ügyében. A mű további részében a 376-383 oldalig az eredeti gépelt változatot is közzétették. A felperes valamennyi személyi adatával. Az alperesek ehhez a felperes hozzájárulását nem kérték, ilyet tőle nem is kaptak.

(Folytatás következik)

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr274611768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.