HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

Mi, akik szeretjük József Attilát

2013.01.30. 14:56 asperjangyorgy

József Attilát 1937. december 5-én, vasárnap délután 3 órakor szemerkélő esőben temették el Balatonszárszón. Amikor Szántó Judit megkapta a halálhírt, azonnal Ignotus Pálhoz fordult és javasolta, hogy a költő holttestét hozassák fel és temessék az édesanyjával egy sírba. Ignotus leintette, hiszen már 4-én reggel kilenckor összeült Hatvany Bertalan bárónál a szűk baráti kör, hogy döntést hozzon a rendkívüli eseménnyel kapcsolatban. Hatvany vállalta a temetés költségeit, de az volt a véleménye, hogy jó lesz József Attilának ott Szárszón, fölösleges volna Pestre hozatni, és ezzel újabb költségeket magára vállalni. A fővárosból összesen tizenegyen utaztak le a végtisztességet megadni. Természetes, hogy a búcsún nem volt ott Kozmucza Flóra és Illyés Gyula. Akkor és utána évtizedekig farizeuskodtak ebben az ügyben (is), pedig valójában nem volt rá okuk. Senki nem tiltotta, tilthatta meg, hogy ők egymást válasszák. Hogy mégis úgy döntöttek, nem utaznak le, véleményem szerint nem egyszerűen szégyen, hanem jellemhiba volt, de hát ez rájuk tartozott és napjainkban az irodalomtörténetre. A temetőárok közelében találtak sírhelyet a költő számára, öngyilkosnak nem járt méltó elföldelés (és egyházi szertartás) A vendégek a tömegesen megjelent falusiakkal együtt utolsó útjára kísérték, ami azután nem bizonyult annak. A szociáldemokrata párt (politikai okokból is vagy elsősorban azokból) 1942 májusában a holtestet exhumáltatta, Budapest székesfőváros pedig díszsírhelyet adott az akkor már elismert költőnek, és szakadó esőben másodszor is eltemették. (A temetésen ott volt Radnóti Miklós is). De ez sem bizonyult végső nyughelynek. Az „özvegy” (Szántó Judit legalábbis annak tartotta magát és úgy is kezelték azokban az években) engedélyével a földi maradványokat ismét kiásták és 1959. március 29-én áttemették a munkásmozgalmi panteon sírkertjébe. (1963. április 25-én bekövetkezett halála után Szántó Judit ugyanitt kapott helyet). De József Attila számára ez a nyughely sem volt a végső: a család 1994. május 17-én átvitette a koporsót a mama sírjába, ahol Jolán és Makai Péter is nyugszik (és az időközben, 102. életévében meghalt József Etelkát is ide temették). Ha minden igaz ezen a nyugtalan magyar földön, amelynek halhatatlan költője lett, ez már valóban végső nyughelye. A századik születésnapon igyekeztek méltó sírhelyet kialakítani a József család számára, de kevés volt a pénz, így csak a halála évfordulójára sikerült hellyel-közzel a tervet megvalósítani. De mi, akik szeretjük József Attilát és a költészetét, soha nem gyászoljuk, mindig úgy beszélünk róla, mintha itt élne velünk: kedvesen, okosan és figyelmeztetőn.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr224950699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

gmmria · http://ria-gmmriafreebloghu.blogspot.com/ 2013.11.03. 09:56:15

"De mi, akik szeretjük József Attilát és a költészetét, soha nem gyászoljuk, mindig úgy beszélünk róla, mintha itt élne velünk: kedvesen, okosan és figyelmeztetőn."

Köszönöm!

ria-gmmriafreebloghu.blogspot.hu/2012/04/mint-soha-be-nem-hegedo-seb.html