HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

Bántanak

2007.10.24. 18:14 asperjangyorgy

Nem írtam az elmúlt napokban. Érthetetlen számomra az a gyűlölködő támadás, amellyel az iwiwről megszerzett e-mail címen egyesek mindenféle rágalmat hangoztatnak, fenyegetőznek, és véleményem miatt bíróságra kívánnak menni.  Érthetetlen, hogy a Janikáról írott kis tárcámat annyian a családjukkal összefüggő írásnak tekintették. Pedig nem konkrét személyről szól, hanem a janikákról, akik milliónyian vannak ebben az országnak, amely mindinkább "eljanikásodik". Először elveszti önbecsülését, aztán a tartását, s végül belülről összeomlik a nemzet, mint a célok, remények, hitek, álmok, az otthon melegsége, az embertársak nélkül maradt Janika.

Péntektől kapható a könyvesboltokban JÉZUS ÉS JÚDÁS AKTÁJA című új regényem. Az ismertetőt a kiadó szétküldte a szerkesztőségeknek, de bizonyos keresztény szerkesztőségben elégették a nem általam írott ismertetőt, mert Jézus meggyalázásának tekintették. Azt hiszem, hogy Jézus és a keresztény egyház nem szinoním fogalmak. Jézust az egyház világi hatalmának, anyagi érdekeinek szolgálójává és szolgájává tette. És ugyanakkor rátelepedett az emberek lelkére. Fogni akarja a kezünket a bölcsőtől a sírig, előírva, hogyan legyünk jók Istenhez és önmagunkhoz. Miközben a számunkra kötelezővé tett cselkevési, magatartási és hitbéli normákat éppen az egyházak vezetői kerülik meg, felmentést adva maguknak Jézus nevében, mert azt hiszik, bármit tesznek, a vallás alapítóját képviselik. Miközben a kereszténységet nem Jézus alapította, hanem Pál apostól, az evengélisták és a nagy kondér közelébe húzódott püspökök, a keresztényüldözés legendáját kitalálva és terjesztve. A római birodalomban ezernyi isten létezett, és ezernyi felfogás a különböző meghaló és feltámadó istenekről. Éppen ezért, a békesség kedvéért, a római birodalom elnéző volt minden vallással szemben, amíg az nem szított békétlenséget azzal, hogy a többi egyház fölé akarta helyezni magát. És persze azzal, hogy - amíg a hatalomba nem került - óvatosan és körültekintően, nagyon nagy általánosságokat hangoztatva támadta a földi bűnök képviselőit, nem nevesítve, hogy Rómáról van szó. Az ilyesmit a világi hatalmasságok, hatalmukat féltve, sose tekintették jó szemmel. És néha odacsaptak. De korántsem olyan gyakran és olyan irtóhadjáratot folytató kegyetlenséggel, mint azt később önigazoló módon az egyház hangoztatta, felmutatva egykori sebeit, amelyek festett sebek voltak.

De a regényem nem az egyházról szól, hanem Jézusról születésétől a haláláig. Nem egészen úgy, ahogyan az evangélisták és az evangéliumaikat átíró egyházatyák hirdették és láttatni akarták. Igazabban, mert a tényleges emberi szenvedést bemutatva.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr82206256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

donofrio 2007.10.24. 19:26:36

Bántanak?Bánts vissza!!!!Ne kenyérrel dobálózz,hanem kővel,és ne mosakodj,ne siránkozz!

Mire bíztatjuk egymást? 2007.10.24. 20:12:41

Milyen igaz! Legjobb, ha nekiesünk egymásnak, és nem siránkozunk, hanem előbb szóval, aztán tettel irjuk egymást. Ezt a "szellemes" megoldást alkalmazta a zsidó szekta, a zelóták pártja, a buzgók is. Flaviustól tudju, hogy beszivárogtak Jeruzsálembe, rémuralmat teremtettek, megfelelő okot adva Rómának a beavatkozásra. És minél erősebben támadtak a légiók, annál kegyetlenebbül irtották a zsidó zelóták saját honfitársaikat, elgyengítve a védekezőket. Aztán a megbántottak és a bántók közös sorsra jutottak. Jézus még azt próbálta hirdetni, szeres felebarátod, mint tenmagad. Ha elfeledjük az ő intését, és kenyér helyett féltéglával, vagy zsidó büntetési szokás szerint: kővel kezdünk dobálózni, mindenki feljogosítva érzi magát az önbíráskodásra, és széthullik először az emberekben, aztán a társadalomban, ami összetartó erő lenne: a kölcsönös tisztelet. Én azt javaslom, uram, ne tegye közkinccsé a megántottságát és a bántottságát, és ne fogadja meg mások "bölcs" tanácsát.

olvasó 2007.10.26. 13:40:36

Nem a más országok népeitől kell tartani,mert a magyar a magyart bántja.Nem hallottam még egy ilyen népről,ahol ennyire nyíltan,tiszteletlenül,antipatikus módon beszélnék meg egymással a gondolataikat az emberek.Nem csoda,hogy ennyi éven át itt éltek a törökök,nem beszélve arról,milyen könnyen megkaparintották Budát.Valószínű,abban az időben is ennyire "szerette" egymást az"ISTENADTA NÉP".
Pedig állitolag híresek vagyunk,hogy sok tehetség születik hazánkban.Az okosabb nemzetek meg elcsábítják a géniuszokat.Itt pedig egyre több "janika" marad.
Nem merjük kimondani mi az ami fáj.Álszentek vagyunk.Halmozzuk a problémákat,ahelyett,hogy megbeszélnénk.
Az embereket tudatosan le akarják szoktatni az értelmes ,kedves, beszélgetésekről.
Egyre több az okoskodó ,hirtelen fanatikusan nagyon magyar magyarkodó ,mindent és mindenkit gyűlölő ,bálványimádó ember.
17.éve már csak a multal foglalkozunk.Még amit egy nagy beszélgetés mellett megoldhatnánk azt is egy életen át hurcoljuk magunkkal.Az egész fiatalságom erről szólt.Már unom.Nekem is ki kellett volna mennem NY.-ra dolgozni és nem hinni a sok idióta hitegető,egymás hegyén hátán élősködő politikusnak.
Még jó,hogy nem egy tizmilliós nagy városba van össze zsúfolva a magyarság.Mi lenne velünk?Mi lenne itt?CHICAGO?