HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

A vádlottak padján

2007.10.28. 21:33 asperjangyorgy

November 16-án ülök ismét a vadlottak padjára, rágalmazás vétsége miatt. A Labancz Anna gyilkosság című betiltott, megsemmisítésre kárhoztatott könyvemben a rendőrök által a magánbeszélgetések során nekem megnevezett és a dokumentumok szerint lehetséges tettes rágalmazásért mindenütt feljelentett: a második kerületi rendőrkapitányságon, a miskolci városi és megyei ügyészségen, a budapesti ügyészségen, a budapesti főügyészségen - ha jók az információim. A lényeg: elutasították a feljelentés vizsgálatát, mivel nem tartották megalapozottnak.

Így végül magánvádas indítvány alapján indult bírósági eljárás ellenem. Az első, adatokat egyeztető ötperces meghallgatás után a bíró - élve a BTK-ban rögzített jogosítványával - tárgyalás nélkül (a regény - egy regény!!! - alapján valószínűleg eléggé bizonyítottnak látta a magánvádat), büntetlen előéletem ellenére nyolchavi felfüggesztett fogházra ítélt. Ennél az ügy, sajátos volta miatt, nagyobb odafigyelést érdemelt volna.

Én nem rágalmaztam, eszembe sem jutott bárki tisztességébe gázolni. Csupán írtam egy regényt, amelyben - az ÍRÓI igazságszolgáltatás erkölcsi parancsát követve - egy 38 éve, huszonháromévesen megölt áldozat, a félárva, a családjában gyermekként szeretet nélkül élt, ápolónőként tisztességesen és lelkiismeretesen dolgozó lány arcát és igazságát próbáltam felmutatni.

A regény megjelenésekor a gyilkosság már 17 éve elévült, mert húsz év után a tettes akár jelentkezhet is a hatóságoknál, semmit nem lehet vele szemben tenni, mivel így intézkedik a magyar BTK. Anna három nappal ezelőtt, október 25-én lett volna 61 éves. Talán még mindig dolgozna. Talán még mindig mutatós nő lenne. Talán szült volna két gyermeket, és most három-négy unokája boldog nevetéssel ugrálna körülötte és ő gyönyörködne bennük.  Ehelyett már a csontjai is elenyésztek, miként azt a sírásók tapasztalták, amikor néhány éve meghalt bátyját abba a sírba temették, ahol ő "nyugszik".

Én a regényben nemcsak Annát gyászolom, hanem valamennyi oktalanul megölt áldozatot. Hogyan veszi magának bárki azt a jogot, hogy embertársát elpusztítsa, mert nem a kedve szerint cselekszik? Nekem minden áldozat halála fáj. Ezt akartam az emberek lelkiismeretébe kiáltani. Nem a gyilkosság érdekelt, hanem az elpusztított Anna sorsa, személyisége, mindennapi vágyai, örömei, és az az álma, hogy olyan legyen, mint mindenki más: férjes, boldog nő, gyermekeket szülő asszony és anya. A dokumentumok, a barátnők, kolléganők, testvérek, ismerősök, udvarlók emlékezése így és ilyennek mutatta. Tehát ebben is mások véleményére hagyatkoztam.

Amikor a rendőrségi jegyzőkönyvekben a tettest kerestem, akkor én az ügyben a nyolcvanas években félhivatalosan nyomozó több rendőrtiszt meggyőződését követtem. Mivel én nem vagyok nyomozó, és nem is vágyom ilyen szerepkörre, nem nyomozgattam, elfogadtam mások alapos utánjárásának eredményét. Mások feltételezését és VÉLEMÉNYÉT. És csupán azt közvetítettem. Soha nem vádoltam, csak írói VÉLEMÉNYT mondtam. Ha az írónak már véleményt sem szabad mondania, akkor az alkotmányban le kell szögezni, hogy a művészet csak a virágokról, a méhecskék döngicséléseről szólhat, az emberi viszonyokról, kapcsolatrendszerekről, arról a jézusi gondolatról, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, tilos szólni, írni, véleményt mondani.

Közeledik halottak napja. Szaporodó halottaim között már évek óta mécsessel emlékezem - Annára is. Te szép arcú, ragyogó mosolyú lány, hová lettél a mindenség sötét alagútjaiban??!! Te mindörökre néma, gyönyörű száddal mit mondasz majd annak, aki téged odaküldött, ha egyszer már ő is odaát lesz?!

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr3211267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pappné Vencsellői Klára · http://zsuzska 2007.10.29. 11:12:26

Olvastam a regényt és megrázott nagyon!Úgy gondolom, hogy a gyilkost Anna ismerősei között kellett volna keresni, mert egy véletlenül kukkoló ilyen módon nem öl. Egyet nem értek:a rendőrség a 70-es években is rendelkezett már viszonylag modern eszközökkel, miért volt ez a tehetetlenség évtizedeken át? Pedig a regény szerint volt is elég tárgyi bizonyíték.Ha úgy történt, ahogy a regényben,akkor L.J.-t a lelkiismeret sem gyötri, mert egy mélyen megsértődött ember vett elégtételt,de így...?Annyi szennyirodalom virágzik a piacon, kár, hogy ezt az elgondolkodtató regényt betíltották:mert okulás lehetne, hogy válik egy ember, egy fiatal lány/ nő jétékszerré, s hogyan bünhődik csak ő, mert egy fogadalmat, álmot kergetett.

Egy férfi, aki szintén olvasta a könyvet 2007.10.29. 12:03:04

Tisztelt Pappné, én is olvastam a regényt. Lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy az író úrnak is igaza van. De ennek az igazságnak a kimondása a rendőrségre tartozik. És a bíróságra. Ha az illető megúszta, a rendőrség lelke rajta. És most már békén kell hagyni. Minek egy ilyen felderítetlen ügyet majdnem négy évtized után piszkálni? Aki halott, nyugodjék békében. Különben is, nem kellett volna magát Annának annyira kinálgatnia. Aki viszont él, annak tiszteljék a személyiségi jogait. Ha ő követte is el a tettet, miután nem gyanúsították meg, ma már ártatlan ember. És Anna minden bizonnyal megérdemelte, amit kapott, ha az illető úr - ha valóban ő volt - így döntött. Ő sok-sok megcsalt, rászedett férfi nevében is cselekedett. Ha nem is helyeslem a tettét, nem kárhoztatom.Ügyesnek kell lenni. Ő ügyes volt, amit az is bizonyít, hogy megúszta. Az Anna pedig... Mit mondjak? Én ismertem. Hát nem volt akkora szám, mint az túllihegve az író úr szeretné az olvasókkal elhitetni. Átlag volt, nagyon nagy átlag. És hagyják békében. Feltámasztani már nem lehet, akármennyire érzeleg is most az író úr, szerintem szemforgatóan, mert gbe van ganézva attól, hogy esetleg leültetik. Lehet, hogy a hasznára válna.

jelenperc 2007.10.29. 18:27:16

Kedves uram! Ember ilyet ki sem mond, maga meg egyenesen leírja. Halottakról vagy jót vagy semmit. Ezt nem hallotta még? Akkor most jól jegyezze meg! Hogy jön maga ahhoz, hogy valakit megalapozott és átgondolt érvek nélkül bírálni merészel?! Főleg, ha az illető már nem földi halandó. Mi az, hogy rangsorol valakit? Hogyan? Ön most akkora kegyeletsértést követett el, hogy SZÉGYRLLJE magát. Ön beletaposott egy nő becsületébe, aki már nem tud visszaszólni. Nem elég, hogy egész életében megalázták ezt a szegény Annát, még holtában is folytatjűák olyan lélektelen alakok, mint ön?!

dingdong 2007.10.29. 19:11:01

Én Miskolcról írok. Anyám ismerte Annát, együtt dolgozott vele. Nem kell őt védeni, nem szorul rá. Nagyon szeretett riszálni, meztelenkedni, mutogatni, hogy ő milyen csinos. Szegényt sajnálom, de buta volt, mint a sárga agyag, amelybe eltemették. Hogy képzelt ő, hogy majd egy mérnök feleségül veszi? Ugyanmár. Haboskávé, vagyis mese. És a regény? Jaj, ne tessenek már a dolgokat túlcsicsázni. Ilyen regényt én is írok ötpercenként.

olvasó 2007.10.29. 22:04:34

Látom,kedvesen elbeszélgetnek a regény tartalmáról.Mert hiszen egy regényről van szó,amit nem kellene halálóssan komolyan venni.Megszívlelni meglehet,de az Asperján Úr mivel személyesen nem ismerte a szereplőket és különösen nem a főszereplőt Annát,így valós eseményeken alapuló fikciónak is tekinthetjük a történetet.

"Én a regényben nemcsak Annát gyászolom, hanem valamennyi oktalanul megölt áldozatot. Hogyan veszi magának bárki azt a jogot, hogy embertársát elpusztítsa, mert nem a kedve szerint cselekszik? Nekem minden áldozat halála fáj.Ezt akartam az emberek lelkiismeretébe kiáltani."

Ha valóban ez volt többek közt a lényeges mondanivalója az írónak,én maximálissan egyetértek vele,ha más akkor nem biztos.Ebben a pár soros idézetben úgy érzem bent a lényeg.

1970 2007.10.30. 09:51:17

Hát furcsa ez. Én személyesen ismertem Annát, udvaroltam is neki. Végül nem történt köztünk semmi, mert én nem csupán egy lefekvést akartam, hanem többet, de az a több, hiába volt Anna tényleg nagyon szép és csinos, nem jött össze. Talán két hónapig jártunk, aztán a városban vagy összefutottunk, vagy sem. Most már nagypapa vagyok, nyugdíjas, mindent másként látok és ítélek meg. Annát is. És igazán sajálom őt. Végül is rendes lány volt, igaz, szeretett sokat beszélni. Valószínűleg mindenkivel, de leginkább az olyan férfiakkal, akiknek, még ha nem is volt már szándéka velük, szerette volna mutatni, hogy ő partner. Másra nem tudok gondolni. Naivan őszinte volt, vagy nem akadt senki neki, aki előtt kitárthatta volna a szívét. Én jól emlékszem, mert a halála előtt talán három héttel lehetett, vagy kicsivel több, valamikor 1970 március második felében, hogy összefutottam vele. Éppen vele volt a barátnője, akit még abból az idóből ismertem, amikor együtt jártunk. I. Éva is ott volt. Anna nagy puszival üdvözölt. Éppen ráértem, hívtam őket, hogy üljünk be valahova egy kávéra. Éva sietett, vagy nem kedvelt engem, valószínűleg ez az igazság. Végül mi sem ültünk be Annával sehova, sétáltunk egy kicsit. Szép idő volt. Mondtam Annának, hogy komolyan járok egy lánnyal, kiderült, hogy ő is menyasszony jelölt. Mesélt a jövendőbelijéről. Őszintén megmondom, hittem is, nem is. Rajongott, hogy mérnök az illető, jóképű stb. De Annánál az ilyen rajongás megszokott volt. Aztán egy érdekes dolgot mesélt, hogy nemrégen felkereste egy régi lovagja, és azt kérte, menjen el hozzá egy másik városba, hogy beszélgethessenek a fiú csdalódásáról... Mert akkor járt valakivel az a fiú, és gondjai voltak a lánnyal... valami ilyesmire emlékszem. Olvastam erről a regényben is. És Anna elmondta, hpogy ez az illető hivogatni szokta telefonon, és mert elutasította, ezért eljött hozzá, és ott ült órákon át a szemészeten. És feleségül kérte, miközben már tulajdonképpen menyasszony stb. Szóval ez érdekelt, mert Anna azt is mondta, hogy nem tudja ezt a pasit lerázni, és nem örülne neki, hogy tovább nyaggatná, ezért is jó, hogy rövidesen gyűrűs menyasszony lesz. Úgy éreztem, tart ettől a fickótól, akiről elmondta, hogy szintén végzett mérnök és vele lefeküdt, de nem sikerült köztük semmi. Hát ezt nem nagyon hittem. Anna szerette a tulzásokat. Aztán olvastam a regény jegyzőkyönvében, hogy tényleg nem történt semmi, legalábbis az illető úr így nyilatkozott. Akkor a rendőrség engem is kihallgatott. De csak arra cvoltask kiváncsiak, hogy nekem milyen kapcsolatom volt Annéával. Ha rákérdeztek volna, hogy később találkoztam e vele, akkor miről beszélgettünk, talán megemlítettem volna, hogy kicsit félve beszélt egy pasiról. De a rendőrséget csak az érdekelte, hogy nekem milyen kapcsolatom volt Annával. Elmondtam, hogy semmilyen, együtt jártunk, de én nem akartam mást, mert őszintén szólva tartottam tőle, hogy Anna a nyakamon marad. Olyan tipus volt, akitől aztán nehezen lehetett szabadulni. És nekem nem volt még nősülési szándékom. Szóval ha akkor a rendőrség érdeklődőbb, talán megemlítem ezt a beszélgetést, bár lehet, hogy a rendőrséget ez sem érdekelte volna, hiszen a regényből tudom, hogy Annanál megtalálták az illető hívó levelét és Anna elutasító válaszát is. Azt persze nehezen értem, hogy ez miért nem volt gyanus a rendőrség számára, hiszen egyáltalán nem szokványos helyzet. És az is nyilvánvaló volt Anna számára is, legalábbis a beszélgetésen ezt mondta, hogy nincs nmásról szó, mint arrüól, hogy stzeretné az illető, ha végre minden sikerülne köztük. Különben mi a fenét csinálnának az illető lakásán két egész napon keresztül. Szóval ez annyira világos volt számomra, hogy később magam is sokszor gondoltam erre, de jobbnak láttam nem keveredni bele. Aztán amikor elolvastam a könyvet, igen sok minden világossá vált számomra., különösen a levelek alapján meg annak a levélnek az alapján is, ami az író szerint szintén a rendőrség birtokába került, amit ez az illető írt annak a lánynak, akiről Annával beszélgetni akart. Szóval ez a szakító levél egy nem nomrális, tulságosan zaklatott és tényleg idegesítő ember benyomását kelti. De akkor minderről nem tudtam. És ki a fene gondolna arra, hogy valaki egyszercsak egy hülyeség miatt, mert nem sikerült a találka a lánnyal, ilyen brutálisan megöli, ha ő volt egyáltalán. Mert nem szeretném, ha én is a vádlottak pajára kerülnék. Szóval akkor sok mindent nem tudtunk, nem láttunk át, és biztosank voltunk benne, hogy valami orvos csinálhatta és a rendőrség elkapja az illetőt, tehát nem kell annyira buzognunk. Most már bánom, hogy akkor nem szóltam erről, de azt is látom, hogy talán hiába, mert ott voltak a bizonyítékok és a rensőrség mégsem tett semmit. Valami sötét ügy lehet ennek az egésznek a hátterében. Azért a rendőrség nem szokott ilyen kesztüys kézzel bánni a lehetséges gyanusitottakkal. Ilyen könyen meguszni. Én nem gondolom, mint az egyik hozzászóló írta, hogy az illető ügyes volt, mert a könyv szerint legalábbis minden ellene szólt, inkább a rendőrség lehetett nagyon ügyetlen. És én azt valklom, hogy sose évül el egy ilyen szörnyű tett. És ha ennyire utána járt az író ennek, akkor mégis utána kellett volna nézni, hogy igaza van-e. Nem szívesen mondom ki, de szerintem igaza van, mert magam is azt gondolom, amit akkoriban itt mindenki mondott, hogy nagyon kellett annak gyűlölni, aki ezt megtette. Ezt egyedül a rendőrség nem látta, legalábbis ez tünik ki nekem abból, amit a rendőrségi akták felhazsnéáklásával az író irt. Nyilvánvaló, hpogy a tettesnek nagyon sok információbval kellett rendelkeznie. És nagyon elszántnak kellett lenni. És talán nagy erősnek és azt hiszem, így a leírás alapján hogy magadnak, különben ott az ablakban nem tudta volna ez a hentesmunkát elvégezni. Jártam mqagam is amikor udvaroltam annának a szállásnál és utána is megnéztenm az ablakot. Hát szóval az biztos, hogy a lány nem ment volna oda az ablakhoz, különösen félig meztelen, ha nem ismeri az illető hangját, ebben én is osztozok az íróval. És ezt az egészet azért irom le, mert szerintem halálosaqn nagy igazságtalanság az annával szemben,m hogy mindannak alapján, ami ezek szerint benne volt a jegyzőkönyvekben, ez a véres lavor, meg minden, amit az íro leirt, hogy ennek alapján sem találták gyanusnak a dolgot. WSzóval szerintem ennek a rendőrség utána járhatott volna és most sem az írot kellene cseszegetni, mert ő leirta, amit olvasott és ami ekléggé ordító, hanem meg kellene vizsgálni, hogy mennyi igazság van abban, amit leír, szerintem totál igaznak látszik. És akkor tényleg le lehetne zárni ezt az ügyet, most már büntetés nélkükl, de abban legalább mindenki biztos lehetne, hogy az illető voklt a tettes és nem mások, akiket itt orrba-szájba gyanusítottak. Mindegy mostmár, sajnáltam akkor is Annát és most is sajnálom., És most hogy az író úr leirta, hogy most lenne 61 éves, hirtelen úgy belémdöbbent, hogy tényleg, micvsoda aljasság a sortól, hpogy így alakult a sorsa. Én hatvannégy vagyok, hat unukéám van, nem mondhatnám, hogy minden kerek ebben a viléágban, de azért élünk ahogy élünk. És szegény Anna. Sózóval ha akár negyven élv mőlva is, de a rendőtrségbnek kötelessége volna igazságot szolgáltatbni neki. És talán egéász Miskolc városának, ahonnan én szerencsére elkerültem. Nem szerettenm ott lakni, és Anna halála után eljöttem. Kicsit tartottam, hogy hiába van alibim, esetleg a rendőrség tovább cseszeget, mert orvost aztán egyet sem gyanusitottak meg. De így a könyvet olvasva eléggé nyilvánvaló, hogy nem is lehetett volna, mert ez az egész teljesen másként zajlott le. Ez ba szerencsétlen lány. Soha egy pillabnatig sem gondoltam volna, hogy ez lesz majd a sorsa. Ahogy öregszem, sokszor gondolok rá. Tényleg szép volt,m akárki akármit mond. És volt benne kedvesség. De én nem olyan nőre vágytam, az ilyen nő mibndenkinek kellene és csak gond van vele. Mindegy mostmár. Remélem, az írót végülis nem itélik el, mert az tényleg nagyon nagy igazságtalanság lenne. Mert neki ez az egész nem mindegy. Aki pedig elkövette a tettet, majd bolond klesz kiállni a nyilvánosség elé és azt mondani, hát itt vagyok, én csinákltam. Pedig ennyivel tartozna az Anna emlékének is. De nem fogja ingyen lejáratni magát, hogy embert ölt. Akárki volt is az illető. Mert én nem gynusítok senkit. Soha nem is tettem. És most sem teszem. Ez nem az én ügyem, de az biztos, hpogy a rendőrség vagy nem értett a nyomozati munkához vagy parancsba kapták, hogy valami miatt ezt a pasit futni kell hagyni. Esteleg három per hármas ügy vagy valami még ernnékl is totokzatosabb ügy miatt. Ennyi. WSzóval levelezők, azért ez nem olyan egyszerű, mint ahogyan látjátok. Sőt sokkal bonyolultabb. Itt már nem is a gyilkosságról van szó, hanem arról, hogy meg lehet e bizni egy ilyen rendörségben. Én az akkori rendőrségről írok persze. Mert az az akkori rendőrség ebben az üügyben hihetetlenül felületes munkát végzett, az biztos.

kiváncsi kata 2007.10.30. 10:29:44

Kedves 1970! Ön ismerte Annát, ezért kérdezem: képes volt-e olyan alpárian viselkedni azzal a férfival, akit a regény végülis meggyanúsít. Azok a mondatok, ahogy viszonyult a kudarcot valló férfihoz, nagyon durvák, sértők, bántók.Ez volt Anna?Valahogy egy kettősséget érzek a regényben:ahogy az orvossal beszél, az egy dörzsölt,sokat tapasztalt nő benyomását kelti,némely mondata egy magasan iskolázott nőt sejtet.Máskor viszont egy elárvult,esendő valaki.Ezért is gondolom, ez egy regény. Ha az író úr Annát Erzsébetnek nevezi és átteszi a helyszínt Kaposvárra, az időpontot meg 1981-re, akkor nem tart ő sem itt. Akkor valóban egy regény volna, hiszen az igazi történetre csak a közellállók emlékeznek.De bármilyen volt is Anna, joga senkinek nincs egy életet kioltani.

1970 2007.10.30. 11:15:50

Mivel megszólított tisztelt hölgyem, azt mondhatom, az emberek soha nem egyformák. Néha ilyenek, néha olyanok. Amikor egy szellemileg spannoló ember társaságába kerülünk, sokszor többnek érezzük magunkat és többnek is tudjuk mutatni, mint amennyiek hétköznap vagyunk. Vagy amikor nincs bennünk belső feszültség vagy a bizonyítás vágya. Én nem tudom, hogy Anna az orvosokkal hogyan viselkedett. Ahogy az író leirta, azt én elég reálisnak gondolom, elkéőpzelhető, hogy Annéát feldobta az a helyzet és önmaga fölé e,melkedett. Önnel nem történt meg még ilyesmi? Anna nagyon sokféle tudott lenni. És egy valami biztos, elég ügyesen beszélgetett, ha nagyon belemerült a mindennapi életébe, akkor kicsit fárasztotta az embert, de egyébként színes volt a beszéde, és látszott hogy sok emberi tapasztalat van mögötte. Én a családi háttéréről nem tudtam sokat, azt a regényből ismertem meg. Elég sok kserűség volt néha benne. És türelmetlen is volt, szerette volna gyorsan megoldani az életét. Szóval Anna sokféle volt, azt gondolom, mindenkivel másmilyen. Nem volt egy nagy szellem, ezt soha nem állítottam, de olvasott, és néha tényleg meglepően eredeti tudott lenni. Különösen, ha valami belső érdek ezt diktálta. És ilyen távolságból nézve és a tragédiáján keresztül, valahogy többnek látszik, mint amennyi volt. Én bár szerepelek a regényben és nem túl pozitív beállításban, egyértek az íróval, hogy közvetlen Anna történetét dolgozta fel és megpróbált egy rejtélyre fényt deríteni. Ezért azt gondolom nem érdemel szemrehányást vagy elmarasztalást. Ha valaki, hát a korabeli rendőrség. Vagy az a titok, amit nem tudhatunk. Mert ennyi nyilvánvaló gyanu ellenére, sőt bizoynság ellenére nem gyanusítani meg valakit és nem faggatni ki egy kicsit aslaposabban, az szinte ordít, olyan ferltűnő.
Azon pedig kifejezetten csodálkozom, hogy maga mint nőt, elitél egy másik nőt, egy fiatal nőt, aki még nem alakult ki igazán. És nem akarja megérteni, hogy neki is joga volt élni, magát keresni. Hozzászólása végén nagyon fanyalogva sajnálgatja. Nem, azt hiszem ez nem igy van. Ölni, az azért valami egészen más. És valakit azért megölni, mert valami nem sikerül. És már megbocsásson, őn is nő. Anna azon a szilveszteri bulin levetközött, ez a jegyuőköynveben is olvasható és egyértelműen felkibnálta magát. Mit kellett volna még tennie. És miért beszélt az illetővel rosszul vagy hibáztathatóan. Tapasztalatlan volt, és azt látta, nem igaz, amit a másik állított, ha nem müködnek nála a dolgok. Mit kellene volna maga szerint annának mondanie? Egélszen normálisan beszélt, a regényben, hogy a valóságban mit mondott, azt nem tudom. Annában volt valami kajánság, volt benne valami olyan, hogy adott esetben kitört rajta a keserűség. Bocsásson meg ha maga ilyen helyzetbe keveredik, tapsikol örömében. Anna a könyv szerint túl akart lenni az ártatlanságán, láthatóan olyan nagyon az illetőért nem volt oda, csak belement a játék ba. Nehogy ő legyen már a gyilkos, és a gyilkos pedig ártatlan bárány. Nehogy Annán verjék már el a port, drága hölgyem. De különben mindegy, nem foglalkozom vele, csak kicsit felkaptam a vizet, hogy éppen egy nő itél ígxy egy másik nőrol, aki már 38 éve halott, és semmiről, de semmioről nem tehet, és tényleg ahogy az író irja is, most boldog nagymama lehetne. Ön szerint ehhez pl csak önnek van joga. Mindenki ilyen szemforgato? És éppen nők támadnak rá egy másik nőre,m miközben az utóbbi diőben tényleg annyi nőt megöltek eszement férfiak. Én soha de soha nem tudnák ilyet megtenni. És a maga szíve érzéketlen és hideg és gyülölködő. Bocsásson meg, de így látom. És mindenkié ilyen, mert engem mélyen megbántott az iró és nem is egészen az igazat irta, de ő nem kérdezett ki enegm és miért is tette volnas. Regényt irt, mi közöm hozzá. Egy biztos, ha a szereplő Erzsike és nem labancz Anna, akkor az egész nem arrol szól, hogy itt valakik nagyon elcseszték ezt az ügyet, éppen a korbeli rendőrség, és akkoriban egy ilyen briutális gyilkosságért akasztottak És én nagyo n nem értek egyet azzal, hogy most nem akasztanak., Valaki megöli a szerelmét a társát és kasp nyolc vagy hat évet vagy annyit sem. Az önbíráskodókra mindennél keémyebben le kell sujtani. És maguk nők ha ezt nem értik, akkor bizony semmit nem értenek a saját kiszolgáltatottságulból is. Bocsásson meg, hogy ezt írom, de ez engem megrisaszt. De hát éán már elég öreg vagyok ahhoz, hogy sok mindentől megrioadjak, ami ma és itt ebben a társadaklomban lezajlik. Bocsásson meg, ha ingerült voltam, de a közönye, az elítélő véleménye, az, hogy mégh engem is kétségbevon, aki ismertem Annéát és igyekeztem róla reéális képet adni, kissé bánt mi több felháborít. Ilyen ez a társadalom. Menlevelet ad az elvakiultaknak, és elitéli a kmülönben is szerencsétkleneket mert azoknak nincvs pénzük arra, hogy jó ügyvédet fogadjanak. Engem megbántott az iro, de nem fordultam birsághoz., Birosághoz csak olyan forduzl, aki nem tud nevetni a vádon, mert érzi, hogy abban taklán sok, nagyon sok az igazság. Ki előtt akarja tisztára mosni magát? Mindegy. És végül is tényleg csak isten tudja pontosan, hogy ki volt, aki Annéát átküldte a másvilágra. de egyet tudok, és ezt bárhol elmondom, az illető esezlősen gyülölhette annát, és ilyen kevés volt. Ezt nem észervenni a rendőrség által és valami kukkolóban keresni a tettest, bocsásson meg, de ez vicc. És ne itélje el annát ő ennél méltóbb és gondoljon arra, ő máldozat lett 23 évesen. És igaza van az irónak, ha éppen az úő arcát mutatja meg és nem valami Erzsikéáét, mert az ő arca sokkal jobban megrázhatja az olvasót. Na, elragadtattam magam, pedig nekem is talán el kellene itélnem az irót, hogy mi a fenének árthaa magát olyamsibe, ami nem tartoziok mrá. Most aztán ihatja a levét. De vajon joggal itatják vele, aíg nem tisztázták, hogy iagazt mond-er vagy sem?

Asperján György 2007.10.30. 14:40:09

Olvasó névvel a blog egyik figyelemmel követője írt néhány sort az Annáról szóló megjegyzésemre. A sunyi kioktatást, az inszinuálást visszautasítom. Én soha senki erkölcsi világába nem taposok bele. Ezt a minimumot elvárom másoktól is, még akkor is, ha a névtelenség mögé rejtőznek, s láthatóan annak az úrnak a pártfogói vagy barátai, aki minden fórumon feljelentett. Asperján György

kiváncsi kata 2007.10.30. 16:32:10

Kedves 1970! Nem értem indulatát velem szemben. Azért fordultam Önhöz, mert ismerte Annát.Elónyben van az Író Úrral szemben is.Bennem kétséget ébresztett az Anna személyisége-de az, ahogy a regényből megismerhető. Hiteltelen és ambivalens. Foghatjuk a tapasztalatlanságára, ahogy viselkedett egy kudarcot vallott férfival: kinevette, megalázta, hátat fordítva elaludt. Ez épp elég lehetet akár, hogy a sorsa ott megpecsételődött. Ön is hallott a victimológiáról,vannak, akik kikövetelik a büntetésüket. Ezt szerettem volna tudni, hogy Anna ez volt? Végülis Ön ismerte. Nincs jogom senkit elitélni, kivülállóként hogy tehetném? De megérintett Anna sorsa és alkalmat láttam kérdezni, mert felfedte, hogy ismerte. Egyébként én nem tapsikoltam volna, de nem is kerültem ilyen helyzetbe, mert a vészcsengő megszólalt bennem, amikor kellett. Az, hogy miért lezáratlan az akta, nem a mi gondunk-regényolvasóké.De tanulni, más emberek sorsából mindig aktuális. Sajnálom, hogy indulatba hoztam.Csak találgatok, mely szereplője lehet a könyvnek,de szavaiból úgy érzem, valahol Önt sem Anna lelke érdekelte.Ő pedig hiú ábrándokat kergetett, s ezt néha másokat ingerlő módon tette.Sorsa mindenképpen megrendítő.

olvasó 2007.10.30. 21:58:44

Bocsánatot kérek ha megbántottam az írásommal,igaz nem egészen értem a választ.Mint egyszerű "olvasó"írtam a blogba.Nem vagyok barátja és pártfogója az Ön által emlitet embernek,főleg azért sem,mert nem ismerem.Ezek szerint én csak egy egyszerű ember vagyok,akinek nem lehet véleménye,aki nem érhet fel gondolat világával arra a szellemi szintre ahol meghallgassák.
Most valahogy "janikának"érzem magam.Sajnálom,hogy mondataimat félreérthetően írtam le.
Mindenki keresse ott a maga igazát ahol tudja és csakis a maga saját érdekét tartsa szem előtt.A másik embert nem kell meghallgatni,még ha összíntén is beszél és kész elismerni esetleg bántó,sértő,inszinuált tettét is.Nem állt szándékomban trivális emberként megnyilvánulni.
Sok kérdésem lenne,de valahogy már elment a kedvem,hogy kérdezzek.Van véleményem is,de ezek után már le sem merem írni,mert félek nem lenne érthető,a megjelent új könyvel kapcsolatosan.
Elnézést,hogy bele szóltam abba amibe ezek szerint nem szabadna.Mindegy.
Kár,hogy engem senki nem akar megérteni,meghallgatni.Ezek szerint az igazság tényleg odaát van.Bocsánat,hogy élek.

Őszintén bocsánatot kérve az "olvasó".

Asperján György 2007.10.31. 09:19:24

Tisztelt Olvasó Úr! Nem akartam megbántani, de talán Ön is megérti, hogy gyanakvóvá váltam az utóbbi év eseményei miatt. Sok kellemetlen meglepetés ért. Nem szívesen sétálok bele senki csapdájába. Én nem bántottam meg senkit. Nem bántottam meg az illető urat sem, könyvemben megírtam egy helyzetet, amelyet nem én agyaltam ki, hanem az üggyel hivatásosan foglalkozó emberek kutattak ki(sajnos, későn, illetve nem hallgattak rájuk a feletteseik). Elnézését kérem, és látatlanban elhiszem, hogy Önnek semmi köze az illető úrhoz. Érdeklődése megtisztel. Sajnos, nem tudok minden olvasó minden kérdésére válaszolni, ezért ezt a jövőre nézve sem igérem meg. Semmi oka a velem kapcsolatosan relációban, hogy Janikának érezze magát, nekem annál inkább úgy általában, hiszen én vagyok kiszolgáltatott helyzetben. De ez az én magánbajom. Jó munkát, szerencsés életet, minden jót kíván Asperján György

Olvasó 2007.10.31. 23:21:28

Őszintén megvallva,nagy megkönnyebbülést érzek a ma írt válasza után.Sokat jelentet nekem,mert nagyon kellemetlenül éreztem magam.Aludni nem tudtam és a munkámra sem tudtam tisztességesen koncentrálni.Hazaérve első utam a NET-en az Ön blogjához vezetett és ma már örömmel olvastam írását.
Nagyon köszönöm,hogy megértette,szándékosan nem bántanám meg,hiszen én egy egyszerű olvasója vagyok.Írhatnám azt is,hogy egy rajongója.Szinte minden könyvét olvastam,volt amit több alkalommal is.Nekem is van kedvencem Öntől,de erről már írtam.Kb.25 éve ismerem,vagyis még gyerekként olvastam először könyvét.Nekem sokat jelentett minden akkor olvasott mondata.
Tisztában vagyok azzal is,hogy sok kellemetlenség érte az utóbbi években.Ezért is reménykedtem abban,hogy csak félreértés lehetett az írásom.

A ma írt "KINEK KELL MA JÓZSEF ATTILA" című blog oldalhoz csak annyit fűznék hozzá,hogy az én környezetemben az olvasni szerető fiatalok többsége József Attilát kedvelik leginkább.Szerencsére vannak olyan fiatalok ,akik PLÁZA helyet irodalmi ,színi klubba járnak.
És én is,mint mondhatni munkás,szeretek verset olvasni,igaz én vegyesen és általában akkor ha valami negatív hatás ér a mindennapok útvesztőiben.

Még egyszer köszönöm,hogy figyelt rám.
Tisztelettel:az Olvasó