Legújabb könyvem már kapható a boltokban 3990 forintért. Az ATTISZ Kiadóban viszont 3000 forintért megvásárolható. Ha érdekli a könyv, kérem, hívja az 1-487-6040-es telefonszámot, és ott segítségére lesznek.
Hogy segítem-e az olvasót illetve könyvem útját azzal, ha közzéteszem a kiadó által jegyzett fülszöveget, nem tudom. Ezt döntsék el azok, akik az alábbi rövid ismertetőt elolvassák:
Asperján György Jézus és Júdás aktája című regényében örökre elrejtettnek vélt titkokat tud és fed fel - legalábbis ilyen érzése támadhat az olvasónak, miközben elmerül az evangélumokból ismert történet ismeretlennek tetsző kavargásában. A szerző úgy mozog a távoli időben és térben, a fenekedő eszmék között, Jézus létidejének Palesztinájában, mintha ott zarándokolna a jeruzsálemi szent hely felé vezető utak egyikén: úgy tűnik, minddent tud, mindenkit ismer. Nem művelődéstörténetet ír, hanem az élet drámákkal teli rettenetes szépségét, s azt annyi természetességgel, megértéssel, hittel, elhitető emberismerettel alakítja érzelmileg befogadhatóvá, hogy egy pillanatra sem vonjuk kétsége gondolatait, igazát - vízióját.
Az általa megírt Jézus ember, és törekvésében - az Atya fia, akiben a vállalt feladat végső pillanatában sem merül fel a kicsinyes kétség, és nem kiált fel: - Én istenem, én istenem! Miért hagytál el engemet? Mindig kell valaki az életünkben, akibe belekapaszkodhatunk, aki - hitünk szerint - kimenekít bennünket végességünkből, igaz utat mutatva sorsfordító pillanatainkban.
Asperján végigkíséri Jézust názáreti születésétől jerizsálemi haláláig. Soha nem sejteti, hogy tudja: eszme és mítosz lesz önmagát és istenét kereső földi hőséből. Asperján Jézusában megnyílik az idő: egyszerre látja valóságos létezésében a történelmet, a történelemben esendő önmagát. Júdás segítségével emberként meg akarja menetni sorstársait: a Palesztinában és a diaszpórában élő zsidóságot. Az egyszer élő embert, akit szeretne eltéríteni önző indulataitól, gőgjétől, düheitől, elfogultságaitól, bosszúvágyától, és elvezetni az üdvöt nyújtó tisztességhez, ha máshol vagy másként nem lehetséges - Isten országában.
Ha van valam közös Izrael három fiában: Heródesben, Jézusban és Júdásban, az nem zsidóságuk megtagadása, hanem a zsidóság megmentésének háromféle, bár sikertelen elgondolása, mivel a történelmi helyzetet értelmezni is nehéz, szembefordulni vele pedig - képtelenség.
Jézust sok megpróbáltatás, keserves csalódás éri, miközben végigszenvedi sorsosai sorsát. De erkölcse soha nem csorbul, és az a hite sem, hogy az emberi élet teljességéhez joga van mindenkinek, aki képes szeretni, felebarátjában becsülni önmagát, és szolidáris lenni mindazokkal, akik cselekvően élnek vagy legalábbis megpróbálják azt. Asperján Jézusa útkereső ember, aki nemcsak magát látja értéknek, hanem mindenkit, aki embernek született.
Ez a Jézus tapasztalatból tudja, hogy sokszor nemet kell mondani, vagy olyat is megtenni, amit legszívesebben elkerülne, de a mindennapok, az adott emberi közösségben elfoglalt helye erre kényszerítik. Ez a Jézus a legnagyobb mocsokban is tiszta marad. Magatartása kánon önmaga és mindenki más számára.
Pedig ezt nem volt egyszerű kialakítani a korabeli Izraelben, miként ma sem az, akár Palesztináben, akár a világ más pontján, például Magyarországon. Jézus különböző élethelyzeteit megismerve rádöbbenünk: a jelen mindig bonyolult, mert iszonyúan nehéz a tisztességes választás és emberséges döntés. Ettől olyan ez a regény, mintha története napjainkban és talán nálunk játszódna. Pedig nincs benne aktualizálás, csupán a történelem játssza el ugyanazt: a gazdag bűnösök felmentését, a szegény ártatlanok bűnhődését. Napjaink küszködőjének sorsa, gondolkodása, lelkének moccanása igen hasonlít arra, amit Jézus és a halála óta megváltatlanul maradt ember, emberiség megélt.
Jézus az európai gondolkodás ikonja lett. Ahány ember van - hívő és nem hívő -, annyiféle Jézuskép létezik, mert mindenki műveltsége és megpróbáltatásai szerint hívja segítségül önmaga megváltásához, akiről hiszi, mert gyermekként azt tanulta róla, hogy megváltónak jött a világra, és szenvedéstörténete az embernek az örök világosság ígéretét jelenti.
Ezen a könyvön át az olvasó messzire lát, és mindig közelre. saját magára, halandóságára. Szembesül azzal, hogy Jézus zsidónak született és zsidóként halt meg. Krisztussá, sajátos céljait követve, az először keresztényüldöző, majd antijudeista Pál apostol magasztosította, egyházat is fabrikálva égi üdvözülésére; eklézsiát, amely lassan kétezer éve képviseli Pál Krisztusát, a buzgó térítő Messiását, az érdekeinek szolgálójává tett Felkenetet. De Pál hatalomra került dicsőséges egyháza elfeledte, mindennapi gyakorlatával megtagadta - Jézust.
Asperján nem a katolikus vallást kérdőjelezi meg, hanem valamennyit, mint irracionális gondolkodást, de nem fordul szembe Jézussal, akit úgy formált regénye hősévé, hogy egyszerre ember és misztériumának képviselője, hihet benne, aki hisz saját emberi méltóságában és küldetésében.
A szerző térképeket, fogalom- és mértékegység magyarázatot, családfákat, utószót csatolt regényéhez, hogy segítse olvasóját a tájékozódásban, mondandója jobb megértésében. ATTISZ Kiadó.
Eddig tart a fülszöveg.
Negyven évig készültem ennek a regénynek a megírására. És mindvégig tudtam, az egész európai kultúrával kell szembe mennem, olyan kérdésekre válaszolnom, amelyek az olvasóban azonnal ellenérzést válthatnak ki, hiszen azt tanulta, úgy tudja, hogy Jézus Betlehemben született és Nagy Heródes a hír hallatán ki akart irtatni minden kétéven aluli fiúgyermeket, féltve trónját a majd felnövő gyermektől, aki az ószövetségi jóslatok szerint Izrael trónjára ül. Gyermekkorunkban azt is megtanultuk, hogy Jézus karácsonykor született, ami valójában nem igaz, hiszen a nap-éj foruló már régóta szakrális ünnep volt és jelentős szerepet játszott a keleti népek mitológiájában. Egyes feltételezések szerint Jézus időszámításunk előtt négyben, Heródes halálának évében született, egy szép május eleji napon, a nagy király halála után néhány nappal.
És szembe kellett nézem a szinoptikus evangéliumokkal (Máté, Márk és Lukács), azok valamennyi ellentmondásával, és persze János evangéliumával, amely merőben eltér gondolkodásában, stilusában és történetében a három másik, korábbi evangéliumtól.
Mindvégig abban a tudatban dolgoztam, téptem szét a gondolataimat, az érzéseimet, és próbáltam Jézus szüntelen segítségével, néha szinte fizikai valóját érezve újra összerakni magamat, és magamban azt a világot, amelyben élt, meghozta végső döntését, miközben döntöttek róla bírái, hogy végül csak vesztes lehetek.
Kétségek között dolgozn, és tudni, hogy végül úgyis kudarcot vall az ember, olyan erőfeszítést igényelt, hogy szellemileg, fizikailag belerokkantam. Naponként úgy ültem le a számítógép elé, hogy végre sikerül a titkot, az üzenetet megértenem, és felcsillantanom az olvasó számára. Nagyon nagy hit és önbíztatás kellett ahhoz, hogy tudjam folytatni az elkezdett munkát. Végül már voltak olyan pillanatok, amikor talán nem is én írtam a regényt, hanem valaki más, egy bennem lakozó szellem, akivel viaskodnom kellett és egyben hinnem benne, olykor vitatkoznom vele, aztán elfogadni érveit, bizonyságát.
Eddig olyan regényt, amely végigkövetné Jézus életének szinte valamennyi napját, nem írt senki. Még egyszer én sem vágnék bele ebbe a munkába, mondhatnám: "küldetésbe", mert a reménytelenre vállalkozni - ehhez immár a kész és megjelent regénnyel a kezemben: - kevésnek érzem magam.
És mielőtt Jézus megszületett volna, Josephus Flavius írását figyelembe véve, végigvergődtem a halálos beteg Nagy Heródes élete utolsó két évét, hogy világossá váljék az olvasó számára, mivé tette az eredetien gondolkodó és a Tóra gúzsát magáról levető edomita uralkodó, kliens király Izraelt, milyen gazdasági, politikai, vallási és társadalmi viszonyokba született bele a "megváltó". Részletesen foglalkoztam azzal is, amiről Jézus életének valamennyi értelmezője és rekontruálására törekvője nagyvonalúan megfeledkezett: milyen hatással lehetett a 10-11 éves kamasz Jézusra a 6-ban Augustus jóváhagyásával Júdeában elkezdődött cenzus, amely véres felkelésbe tokollott, megerősödött a zelóták pártja, és végül tízezerek fizettek az életükkel, mert komolyan gondolták, hogy Izrael földjét, Kánaánt Isten csak hűbérbe adta választott népének, arra idegen láb csak istent meggylázva léphet.
Egyszóval sok-sok mindent végig kellett gondolnom. Ma már tudom, hogy ehhez egyetlen élet kevés, és bárki vág bele a feladat megoldásába, vesztes lesz, mert milliók és százmilliók hitével, érzéseivel, és hibásan működő gondolkodásával, életstratégiájával is szembe kell néznie annak, aki az európai kultúra egyik meghatározó gyökerét próbálja kiásni és a maga csodálatosságában, ugyanakkor egyszerűségében, és mégis hihetetlen bonyolultságában megmutatni.
Azt persze az első pillanattól tudtam és ma is tudom: Jézus és a keresztény egyház nem szinonim fogalom.
