HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

JÉZUS ÉS JÚDÁS BESZÉLGETÉSÉNEK FOLYTATÁSA

2007.11.02. 20:31 asperjangyorgy

 

 

Júdás elhallgatott, hogy Jézus eméssze a gondolatokat.

Jézus csendesen megszólalt: – Erre én is sokszor gondoltam, de ez aligha megvalósítható… – Jézus, minden megvalósítható, ha az ember meg akarja valósítani… Ha fontos neki valami: a hite és a népe… Neked fontos a hited és a néped… Jézus, segíts nekem… – Nem tudok.

– De tudsz, csak te tudsz, mert te rendkívüli vagy… még nem eléggé… még sokat kell tanulnod… még sokat kell addig gondolkodnunk, és ha eljő az idő, cselekednünk… Ne aggódj, én gondoskodom a családodról… nem fognak nélkülözni, de meg kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy megmeneküljünk, mi zsidók… – Nem nagyon értem, hogy miről beszélsz. – Elmennénk az esszénus szektához… ott minden szent könyv megvan… dolgoznánk és tanulnánk… És hátha! És talán!… Nincs rá garancia, hogy eredményre jutunk, de elmondhatjuk, hogy mi megpróbáltuk… Jézus, én mindent megszervezek… Talán évek telnek bele, talán majd csalódunk önmagunkban és az elképzelésünkben… De mi Izraelért megpróbáltuk…

Jézus felállt. Levelet tépett a fűzről, a vízbe dobta, finoman ringatózott, megperdült, aztán tovalibegett… Határozottan érzékelte, hogy a Jordán benyomuló vize mozgásban tartja az egész tavat…

Júdás is felállt: – Mi a véleményed? – Most ügyesebb voltál Júdás, mint a múltkor. Meggyőzőbb. Emlékszel arra a nőre, akinek a palotát építettük? – Aki megismert? – Valaha utcalány volt és szerelmesek voltunk egymásba… Örökké a poklosságtól rettegett, addig, hogy a tünetek megjelentek rajta… A pap felületesen nézhette meg, és azt mondta poklos. A lány a poklosok közé tébolyult, a szépsége rútsággá vált, a lelke elborult… Véletlenül megtudtam, mi történt vele. Felkerestem, hogy pénzt adjak neki. Akkor láttam, hogy nem poklos. Megcsókoltam, hogy hitem bizonyságát adjam. És meggyógyult. Mielőtt elváltunk, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta, keresztet lát rajtam… – És hol van ez rajtad? – Nem is rajtam, hanem… és ez volt a legriasztóbb: bennem. Keresztet látott bennem.

Júdás elgondolkodott Jézus mondatain. – És hittél, illetve hiszel a lányban? – Aztán amikor már úrhölgy lett, azaz kitartott, rendbe hozatta velem a kertjét… akart adni kétnapi munkáért ezer drachmát, de nem fogadtam el, azt kértem, inkább mondja meg, látja-e még bennem a keresztet? – És mit válaszolt? – Hogy homályosan, eltűnően… – És te hiszel neki?

Jézus hosszan a távolba nézett, azután Júdás szemébe: – Valósággá akarod tenni?

Júdás megrázta a fejét: – Nem, Jézus, egyáltalán nem. Mindig cselekszünk, de nem tudjuk tetteink végeredményét… Nem magunkról, hanem Izraelről vagy a Római birodalomról beszélek… Emberek döntenek, de amikor milliók, tízmilliók mozdulnak, cselekszenek, azok nem a döntés magját képezik… csak valamiképpen kapcsolódnak hozzá… Mert az Úr dönt, és minden annak megfelelően alakul, de az embert meghagyja dölyfös elbizakodottságában… Ezért személy szerint sem tudhatjuk, hova fut ki a sorsunk… Igen, mindannyian magunkban hordjuk a keresztet… – Ha cselekszünk… – vetette közbe Jézus. – Igen, a cselekvőket nagyobb veszély fenyegeti, ők inkább belesodródhatnak nem látható helyzetekbe… De előre a bekövetkezőt csak Isten látja… Ezért mondja Mózes, ne jósoltass magadnak… Senki nincs abban a helyzetben, hogy ellesse Isten szándékát… – A próféták sem? – A próféták előbbre látnak, mert hisznek… Mi is előbbre látunk, mint a többség, mert hiszünk… Látod, itt van ez a lány… Megmentetted a szennytől, a megaláztatástól, a korai haláltól. És mi lett belőle?

 Jézus számonkérést vélt kihallani Júdás szavaiból: – Az lett, ami lehetett. Nem több és nem kevesebb. Választott magának életet. Lehet rajta gondolkodni, meg lehet ítélni, lehet igazsága és tévedhet az Úr rendelése szerint… Én akkor, amikor állott ízű szájába azt a csókot adtam, és azt mondtam, a csókja üde és a lehelete illatos, meggyőző voltam számára… De ma már minden más az életemben. Mindennek más az aránya. Ma már az általad elképzelt és óriási feladathoz kevésnek érzem magam. – Ha melletted állok, akkor is? – Hazugsággal szolgáljunk igazságot? – És igazsággal hazugságot? – Nem. Júdás, nem. – És ha gondolkodnál ezen? – Én ezen nem gondolkodhatom, mert elárulnám azokat, akik a hitemmé váltak. – És Izraelt, az Urat és Izrael fiait elárulhatod? – Ne kérdezd ezt tőlem. Halandó senkitől olyat nem kérdezhet, amire nem tud válaszolni… Illetve én már nem tudok válaszolni. Én már olyan úton haladok, ahol csak egyetlen válasz lehetséges: az enyéim védelme, az életem árán is. Júdás, van neked gyermeked? – Nekem Izrael a gyermekem. – Akkor nem tudod, mit kérsz tőlem. És a válaszom: nem. Soha! Semmi nem tud rávenni, hogy elhagyjam az enyéim… mert akkor elhagyom önmagam értelmét, értékét…

Visszaindultak az építkezéshez.

Júdás komoran kijelentette: – Aki nagyon hisz, az tudja, hogy valami mindig történhet, ami az ő hitét szolgálja… – Csak az a kérdés, hogy az szolgálja-e az én hitem is? – Jézus, te nem vagy esendő, csak meglepődtél… – Hívtál, és én nemet mondtam… Néhányszor átéljük ezt… – De én az örökkévalóságra hívtalak. – Azt csak az Úr adhatja meg a végtelen jóságával és hitével. – És ha engem az Úr küldött? – Az Úr nem kérheti, hogy forduljak szembe önmagammal. – Ezt bízzuk az Úrra, názáreti Jézus.

Jézus súlyos döntés elé kerül. Az evangéliumokból nem érhető, hogy egyszercsak Jézus miért lesz vándorprédikátor. Miért vállal fel egy fájdalmasan nehéz, de az életét értelemmel kitöltő feladatot. Az odáig vezető utat próbálja ez a jelenet magyarázni és igazolni.

Az odáig - végül a keresztig vezető utat.

 

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr14216477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

b.esperes 2007.11.03. 09:46:59

Tisztelt Író Úr! Már a közzétett részből is kitetszik, hogy ön meggyalázza Jézus Krisztus alakját, szent nevét. Úgy állítja be, mintha nem Isten fia volna, és nem Isten fiakén vállalná és hajtaná végre a vállalt feladatot: az ember, az emberiség megmentését, az üdvösség elhozását, az ember megváltását, a feltámadás hitét és az örök világosságot. Ön a Jézus Krisztust eláruló Júdás pártjára kel, a római keresztény Egyházat eláruló júdásokat veszi védelmébe júdási magatartással és szemlélettel. Egy, a blogjában szereplő korábbi írásában minősíthetetlen módon leszólja a Szentatyát és könyvét, amelyben a szent igazságnak megfelelően bemutatja a Názáreti Jézus alakját a keresztény hívők számára és okulására. Ön túl sokat enged meg magának. Ön talán azt hiszi, hogy a híveket el lehet tántorítani Krisztus Urunk szent igazságától és hitétől, a Mennyek Országának ígéretétől. Téved. Ön, mint annyi más lélektelen és megtévedt ember, a sikert hajszolja, mert azt hiszi, ha Jézus Krisztus ellen fordul, jobban megveszik egyesek a könyvét. Meggyőződésem, hogy nagyon téved. Tisztességes érzelmű ember, még ha nem is buzgó vallásos, de hisz Istenben, undorral és megvetéssel fordul el az Ön könyvétől. Ön a júdások között keresse partnereit és olvasóit. Akad nem egy bizonyos körökben. De eljön az idő, amikor bűnhődnek, és Ön hiába hiszi, hogy elnyeri jutalmát, mélységesen tévedni fog. Az Úr örökkévalóságát, a Szentháromság kétezeréves gondolatát és valóságát sem Ön, sem más nem tudja kikezdeni. A Szentatya Jézusról szóló könyve nekünk menedéket és útmutatást jelent. Az Ön könyvét pedig az ördög diktálta. Nem lesz rajta áldás, mert az Egyház szentségét próbálja kikezdeni. Sokan megpróbálták már Ön előtt is, és sokan megpróbálják Ön után is, de előre megmondhatom, eredménytelenül, mert az ökumenikus Egyház él, hat és megvédi a hívő lelkeket az ártó szándék, a Jézus Krisztust meggyalázó kísérletek ellen. B. esperes.

kételkedő 2007.11.03. 18:16:31

6 éves voltam, amikor beirattak hittanra.Eljött az első áldozás ideje, 6 éves fejjel nem tudtam, mi az a 10 parancsolat, de meg kellett történnie a gyónásnak. Betérdeltem a gyóntató fülkébe. A pap megkérdezte: vétkeztél-e az első parancsolat ellen: -Nem. -Vétkeztél-e a második ellen?-Nem. Vétkeztél-e a harmadik ellen?Ekkor-6 éves fejjel!-úgy gondoltam, illik már valami rosszat mondani magamról:-Igen.-Feloldozlak bűneid alól...Ez akkora csalódásként maradt meg bennem.Ha a pap akkor azt mondja:gyermekem, menj haza, ne csapj be engem.Azóta is úgy gondolom, a papok is emberek.Nincs joguk fenyegetőzni, átokkal riogatni azokat, akik lelki békéjüket más úton találják meg, mint az egyházban.Ha valaki önként választja a hitet, akkor fogadják szeretettel, de ne kívánják pokolra azt, aki mást gondol a világról, mert esetleg ő nem is fél a pokoltól, sokkal inkább földi embertársaitól tart. A könyvet nem olvastam, de már megrendeltem.Sajnos ma is aktuális: óvakodj az olyan embertől, aki bort iszik és vizet prédikál.Akinek nem inge, nem veszi magára.

bagó 2007.11.04. 12:26:16

Tisztelt Esperes Úr!
Ugye tudja,hogy egy irodalmi művet írt Asperján úr?
Egy irodalmi mű célja nem az,hogy híveket tántorítson el! Gondolkodtatni pedig szabad, ugye?
Egyébként az a hívő akit egy irodalmi mű eltántoríthat hitétől, nem biztos,hogy jó uton van.Vagy?

pp.zoltán 2007.11.05. 11:33:30

Tisztelt Uram! A könyvkereskedésben elolvastam az ön könyvének fülszövegét, és beletekintettem az utószóba. Azt gondolom, hogy az ön egyházellenessége megengedhetetlen bűn. Fiatal katolikus pap vagyok, és eddigi olvasmányaim alapján ilyen felfokozott gyűlölettel a szent egyházzal szemben még nem találkoztam. Különösen felháborodással tölt el, hogy Ön a Szentatya könyvét, amely minden tekintetben a szent evangéliumokra hagyatkozik, bárgyúnak minősíti. Nagyon bízom benne, hogy egyházunk nem hagyja szó nélkül, amit ön művel és fellép könyve ellen. Egy olyan emebr, aki nem szereti Jézus Krisztus szent egyházát, az nem szeretheti Jézus Krisztust sem, hiába próbálja Ön ezt elhitetni. Önt megszállta a gonosz szellem, a legkártékonyabb materializmus, amely elpusztítja a lelket. Bízom benne, hogy a könyvétől a gívők mindenképpen elfordulnak, és mások is, akikben van egy kis jóérzés. Csupán pár oldalt olvastam az Ön könyvéből, de lelkileg szinte bepiszkoltnak éreztem magam. Imádkozom Önért. Z.atya

Olvasó 2007.11.05. 16:55:46

Nem értem,hogy művelt,egyetemet végzet emberek,hogyan tudnak ilyen egységesen,felháborodottan fellépni Ön ellen,legújabb könyve miatt.Még nem sikerült elolvasnom,de már megvettem.Nyugodtan,lassan szerettem volna végig "rágni" magamat rajta,de már olyan izgatót lettem,hogy lehet,kapkodva kell megtennem.
Én is katolikus "nevelésben" részesültem.Volt olyan atya akit kisgyerekként teljes szívből szerettem és szerették,mert a "földön járt",tudott szeretetet árasztva hitre nevelni.A felnőttek persze ugyanúgy tisztelték.Nagyon idős volt és ez a 80' évek elején történt.Jó érzés ma is vissza gondolni azokra az időkre.Aztán jött egy új atya és minden kellemes érzés elszállt.Pont az ellentéte volt a régi atyának.Kiabált,erőltettet volt a hitoktatás.Féltem tőle,gyomorgörcsel mentem a templomba.Aztán mellé helyeztek egy fiatal atyát,aki a fiatalokkal játszót,focizót és Öt meg valószínű irigységből elüldözte.Hasonló gondolatok játszódtak le a gyerek agyamban,mint Kohan Imrének,csak én más szituációban éltem meg.(Valószínű azért is a legkedvesebb olvasmányom az Imiről szóló regénye.)
Az új atyáról aztán mindenféle pletykák terjedtek.Persze nőkkel kapcsolatosak és az is,hogy a kis lány osztály társainkat simogatja.Én ezeket nem akartam elhinni,de éppen pár hete beszélgettem egy ma már férjes asszonnyal aki pontosan ezekről az élményeiről mesélt.Neki viszont hiszek.A részleteket kihagyom.És tudtommal nem egyedi esetről van szó országosan.
Csak ezzel azt akarom mondani,hogy a papok is ugyan olyan emberek mint mi.Vannak jók és rosszak,angyaliak és ...
Én nem járok gyónni,mert csak egy sablonos érzést éreztem mikor még jártam.Én Istennek akarok kinyílni és nem egy olyan embernek aki nem is ismer.
Ezek után nem igazán izgat ha valaki az egyházat bírálja,mert én Istent és Jézust nem a templomban akarom megtalálni,hanem ott ahol járok,a mindennapokban.Nekem szükségem van a jelenlétükre a munkámban,a nehézségeim közepette,boldogságom megtalálásakor.
Én az embereket szeretni akarom és nem imádni.Főleg nem a szenteknek kikiáltót embereket,akik mind nem is voltak szerintem olyan "nagy" szent életűek.
Asperján Úrtól még nem olvastam olyan könyvet ami negatívan hatot volna az életemre.Sőt,ha nem ismerem meg gondolatait,lehet,hogy szegényebb lennék lelkileg.És erről még sokat tudnék írni,de nem ez a lényeg most.
Úgy látom,aki a földön jár,az érti az Asperján Úrat.Látom,néhány blog olvasó akik már írtak ide,tudják miről van szó.Én pedig szeretném felhívni a blog látogatok figyelmét a régebben megjelent Asperján könyvekre.Ha nem olvasták még,mihamarabb pótolják be.Azoknak is szívesen ajánlom,akik esetleg fel vannak háborodva a most megjelent könyv miatt.

Még mindig:az Olvasó

bagó 2007.11.06. 08:13:06

pp.zoltánnak, és minden szentnek...
Feltehetőleg az elfogadás Önöknél is alapvető attitűd.Ugye az?
Igen nagy bajban lennének uraim, ha a világ emberei lelkileg olyan tiszták lennének mint önök.Mert ugye önök azok...
Olyan jó lenne ha nem akarnának minden embert megváltoztatni.Kár az időért...
El tudom képzelni, ahogy elindult a könyvkereskedésbe, lelkileg tisztán természetesen, és látom a láncot amin vezetik a kezét a könyv felé, hogy levegye a polcról.Valaki kényszerítette, ugye így volt?
Nagyon sajnálom önt, hogy lelkileg bepiszkolódott, én most kinevetem uram, emögött a mondata mögött azt az üzenetet látom, hogy ön már szent, de legalábbis affelé tart.
EGY IRODALMI MŰRŐL van szó, és nem szenteknek íródott, hanem földi embereknek, akik gondolkodnak, elmélkednek, hagyják, hogy gondolkodtassák őket.Önöket nem lehet, mert már megtalálták azt az utat remélhetőleg amin járni szeretnének. Hagyják meg a választás lehetőségét másoknak, ha segítségre szorulnak majd szólnak...
Vigyázzanak! Az a kis agresszió, mert az nehogy foltot ejtsen lelkükön...

bagó 2007.11.09. 08:48:59

Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz Asperján könyvhöz hozzájutni.
Előszőr érzékenységnek hittem az üldözött író verziót, már-már elhiszem...
Történt, hogy régebbi Asperján könyveket kerestem, antikváriumokban, könyvesboltokban, sokáig sehol semmi.
Antikváriumokban nincs, egyet kaptam az Asbóth utcai eldugott kis antikváriumban a Rohanj velem címűt.Nagyon sok antikváriumban jártam, két délelőtt!!!
Könyvesboltban, a Csapataink ....c. volt csak néhol a Fogadj szívedbe is.
Ami érdekes volt: friss könyv a Jézus könyv, nos sehol nem látni, az Írók boltjában jól eldugva találtam egy példányt, nincs ám kint ahol a sok befutott szar van.
Szóval nehéz ügy.Reméltem az antikváriumokban megkapom a régebbi könyveket,nem kaptam: ez most jó vagy rossz?

Asperján György 2007.11.11. 19:54:35

Kedves Uram,
köszönöm, hogy nem veszítette el irántam ill. a blog iránti olykori érdeklődését. Sokan a legutóbbi bejegyzésem után elfordultak a blogtól, de megszoktam, hogy az emberek olykor nem tudnak szembenézni olyan tényekkel vagy gondolatokkal, amelyek eltérnek az övékétől.
Az a tapsztalatom, hogy ezeket a blogokat a többség kocsmai politizálásra használja fel, és kocsmaiak a hozzászólások is, Ön mindig megfogalmazza a hozzászólását. Minden mondat kerek, egész, világos, átgondolt. Akik csak írnak bele a vakvilágba, mintegy kifolynak szájukon a szavak, nem használnak a többieknek, és bizony magukról is kétséges bizonyítványt állítanak ki. A blogok többsége teli van triviális szavakkal, és sajnos, triviális gondolatokkal, útszéli "egyszerűséggel" megfogalmazva.
Amit a könyveim fellehetőségéről ír, az sajnos igaz. Ha antikvárba bevisznek egyet-egyet, azt felteszik árverésre az internetre. Nem azért mert olyan nagy író vagyok, hanem azért mert valami miatt keresik ezeket a könyveket, elsősorban a Vádak és gyónások címűt.
Nagyon köszönöm, amit írt, és köszönöm még egyszer a figyelmét is. Üdvözli Asperján György

Beren002 2010.04.01. 13:44:40

Azért az látszik, hogy a vallási dogmák és Jézus vagy más vallásalapító személye körüli kérdések még manapság is megmozgatják az embereket és indulatoka szülnek. Pedig sajnos az emberiség kezdi elveszteni a vallásoságát, mondhatnám úgy is hogy nem divat a vallások után érdeklődni. Nekem az a véleményem, hogy bármennyit is vitatkozik az emberiség az igazságról, sose tudjuk meg mi a tényleges igazság. És ez ígyvan rendjén. a titkok hozzátartoznak a világunkhoz. Nem az a fontos hogy van e isten hanem az h úgy kell tenni mintha lenne különben elszabadulna a pokol. szerintem a vallás a kultúrák a művészetek egyik legszebb része.