HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

SZENVEDVE IS, MEGALÁZVA IS!

2007.11.02. 17:47 asperjangyorgy

JÉZUS ÉS JÚDÁS AKTÁJA című regényem 594. oldalán beszélget Jézus és Júdás. Az evangéliumokban árulónak minősített Júdás (ami csacsiság), a regényemben Jézus legjobb barátja (a Júdás evangéliuma alapján is), és próbálja a nála ácsként dolgozó Jézust meggyőzni, hogy vállalnia kellene a Feladatot, vagyis Izrael megmentését. Ennek érdekében felfesti azt a helyzetet, ahogyon ő látja a helyzetet, a zsidók sorsát:

"Jézus, Izrael válságba jutott. Persze, Názáretben most még beletörődve fogadják az emberek, hogy adót kell fizetniük... és szinte mindenért... jó ideje az életükért is... az elsőszülött megváltásán túl minden élet megváltásáért... És kié lesz a pénz? Mindig ide jutunk. Kié? És egyszer elenyészik annak a borzalmas máglyának és sok ezer keresztre feszítettnek az emléke. (Júdás az i.sz. után hatban elrendelt cenzus következtében kirobbant felkelésre, illetve annak áldozataira utal, mert tudja, a holttestek és a keresztről leszedett rothadó hullák összeszedésében és máglyára hordásában a tízéves Jézus is segédkezett: kivezényelték a feladatra a római katonák.)  És akkor belelelkesülünk egy örvénylő bukással járó harcba. Neked, nekem és mindannyiunknak az a kötelességünk, hogy megóvjuk ezt a földet, megóvjuk önmagunkat, megmentsünk egy népet az időnek, amikor megjelennek azok a majdnem végtelen arányok,   amiket te révületedben, isteni kegyként átéltél... Akkor jelen kell lenni, és cselekedni. De azt a pillanatot meg kell érni. Aki most támad Rómára, aki most akarja a gazdagok és szegények egymásnak feszülését feloldani, elbukik... De tűrni sem lehet, mert posványosodik a lélek... Nem lehet elviselni, hogy egyesek gőgösen diktáljanak, hogyan élj, mit csinálj, hogyan gondolkodj. Ehhez kereteket szabnak a Tóra értelmezésével, a Tóra gátjaival... És egyszer azt mondod: elég volt. És lehet, hogy rosszkor. Kell egy olyan gondolat, amely mindig éltet, mindig reményt ad,  amely az itteni kudarcot egy másik, egy képzeletbeli és túlvilági élet reményével próbálja enyhíteni... Számos ilyen gondolat, elképzelés, filozófia fogalmazódott... De egyik sem tökéletes... De egyik sem olyan, hogy könnyen felfogná úr és szolga, kizsákmányoló és kizsákmányolt; kell egy gondolat, amelyben mindenki testvér lehet... Kell egy eszme, amely féken tart, amíg erre van szükség, de láng és tűz, amint arra lesz szükség... Kell egy ilyen eszme, és kell ehhez egy ember,  aki ember és több annál, majdnem vagy talán tényleg Isten fia... Különben Izrael beletorkollik egy olyan harcba, amelyben vesztes lesz. Isten mindenható, és Isten úgy rendelkezett, hogy most Róma uralja a világot... Nem tudjuk meddig, de egy ideig biztosan... És majd eljő az idő... Nem tudjuk, mikor és hogyan, de eljő... Addig Izraelnek léteznie kell... Szenvedve is, megalázva is! És reménykednie, hogy lesz majd másként is..."

A történelem az emberiség életének folyamata - teszem hozzá már én. Történelmi helyzetek újra és újra akkumulálják egymást. Ami akkor igaz volt, most is igaz, csak más körülmények között. A regényem Jézusról szól, de a mának. Nem szemforgató könyv, mint a pápa Názáreti Jézus című könyve, amelyet a hívők kapkodnak, mint a cukrot, mert azt hiszik, a pápa szavával közelebb kerülnek az igazsághoz... Közelebb kerülnek, véleményem szerint, az önámításhoz, az önbecsapáshoz, a lelkük elposványosodásához...

Mindig kell egy ember... egy ember, aki Ember és szinte vagy majdnem az Isten fia... Akinek a szava világos és messzire világít, akár a mai keresztény vallások gyökeréig, akár az Ószövetségi biblia szövevényéig... Kell egy ember, aki cselekszik, aki áldozatot hoz, aki megmenti a többit, mert tudja, hogyan és merre kell elindulni. Kell egy ember, aki nem mondja, hogy nem lesznek áldozatok; aki tisztában van vele, hogy maga is lehet áldozat, és mégis, és mindennek ellenére...

A regényt Izraelnek, és három fiának, az edomita Nagy Heródesnek, a názáreti ácsnak és az iskarióti Júdásnak ajánlottam... Az a tény, hogy az izraeli nagykövetségen keresztül ezt a regényt a mai Izrael nem fogadta el, nem jelenti azt, hogy nem bólint rá Heródes, akinek persze közvetlenül semmi köze  Jézushoz, hiszen előbb meghalt, mint ahogy Jézus megszületett... A betlehemi gyermekgyilkosság népmese, amit az evangélisták felkaroltak, hiszen ez a legenda számos más nagy emberhez is kapcsolódik, például Nagy Sándorhoz vagy Augustus császárhoz... Ismert és a hőst már csecsemőként a képzelet világán túli világba emelő legenda...

Én mégis bízom, hogy Izrael elfogadja ezt a regényt, a nagykövetsége dacos és gőgös magatartása ellenére, mert Jézus a mai zsidókhoz is szól, mert Jézus zsidóként született és zsidóként halt meg, ezért - bármit is tett Jézussal később a keresztény egyház - Jézus a zsidóké, vagy az övék is... Szembefordulni vele, megtagadni a zsidóságot megváltani akaró hitét, a zsidóság utólagos és folyamatos önmegtagadása.

Jézus Jézusként eszme, az Ember eszméje. Krisztusként követhetetlen, Krisztusként olyan eszme, amely megcáfolta önmagát, hiszen a Felkent a halálával nem tudta megváltani a sok vallásra szakadt emberiséget és nem tudta elhozni az örök világosságot. A most sírokra rakott és ott milliószám égő mécsesek, gyertyák a mi pislákoló reményünk, hogy lesz ez majd másként is. Hogy az élet igazi folytatása nem az, hogy egyesek már annak is örülnek, ha szeretteiket elhamvasztva egy kicsinyke beton kolumbárium-lyukba dughatják, míg mások hatalmas gránittömbből faragott sírkő alatt nyugszanak. Ők ugyanabban a névtelen, mindörökbe benyelő semmiben bolyonganak, mint az elhamvasztott, kolumbáriumba zártak. Istenem, meddig tart még a temetőkben is a szegények és gazdagok különválása, különválasztása, a hivalkodás, az emberi méltóságot lealázó megkülönböztetés?

Mikor leszünk már képesek megváltani - önmagunkat???!!!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr85216313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.