HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

A JÉZUS ÉS JÚDÁS AKTÁJA CÍMŰ REGÉNY BEVEZETŐJE

2007.11.05. 18:04 asperjangyorgy

A bevezető sorokat Hárs György író, költő, újságíró írta:

 

HÁRS GYÖRGY SZERKESZTŐ BEVEZETŐ SORAI

Abban az országban, vagyis nálunk, ahol a folyamatosan szereptévesztő katolikus egyház cenzúrája a polgári demokrácia hetedik esztendejében letiltathatta egy kereskedelmi televízió már meghirdetett műsorát, pusztán azért, mert a világszerte vetített filmremekmű (Nikosz Kazantzakisz és Martin Scorsese alkotása, a Krisztus utolsó megkísértése) másként ábrázolja hősét, mint az evangéliumi sablonok, nem kell a közben eltelt tíz év után jósnak lenni ahhoz, hogy borítékolhassuk annak a rendkívül izgalmas és gondolatgazdag könyvnek a sorsát, amelyet Ön, tisztelt Olvasó, a kezében tart. Idejekorán szeretném figyelmeztetni, hogy botránybombát, de legalábbis annak gyutacsát emelte fel a polcról. Olyan provokáció nyomtatott tettesét, amelynek többirányú kihívása valószínűleg nem csak püspökkari vagy éppen hitközségi érzékenységeket irritál, de a világi politika némely farizeusában is felszítja az anatéma, a szellemi megkövezés igényét.

Holott ez a terjedelmében is méretes apokrif regény csak egy még újabb a hasonlók sorában. A szépírói szuverenitás szentségének jegyében elkövetett gondolati „szentségtörés”.

A történetmesélő fantázia által megvalósult „istenkáromlás” előzménysora bőséges a világirodalomban. Asperján György írása több (amúgy vitatható és vitatott hitelű) históriai motívum sajátos átfogalmazásával és értelmezésével, néhány eredeti személyes vonással „torzítja” az elődökénél tovább (valójában: humanizálja) a hagyományok kanonizált Jézus-képzetét. Bátorítják szándékában az utóbbi időkben közhírré szivárgott ókori leletek új adalékai: olyan föllelt tekercsek információi, amelyek máris némi pánikot kavartak a szentszéki kulisszák mögött.

„Miről is szól” a Jézus és Júdás aktája? Illetve: kikről? Három férfiról, akiknek külön-külön végzete – a véletlenek (vagy az elrendelés) folytán – közös történetté fonódik: idősorrendben Nagy Heródesről, Názáreti Jézusról és Iskarióti Júdásról. Izrael három fiáról. Egy edomitáról, két zsidóról. Egy uralkodóról, egy zseniális képességekkel megáldott ácsmesterről, és a világtörténelem két évezreden át félreismer(tetet)t alakítójáról, mai szóval úgy is mondhatnánk: menedzseréről. A két utóbbi iker-figura. Feltételei és függvényei egymásnak. Ha a valóságban is léteztek egyáltalán.

Mindenesetre az európai múlt legendáriuma legnagyobb szabású epizódjának, az egyszeri egyetemes Fordulatnak ők a társfőszereplői. Az elbeszélésben még annak előtte, hogy steril Jót és Gonoszt kreált volna párosukból a mindent végletekké szimplifikáló szigorú utókor. Ám Jézusnak ebből a biográfiájából hiányzik számos elhagyhatatlannak tetsző, ezért is érinthetetlennek vélt motívum.

Más cselekményrészek dogmáknak mondanak ellent. Azonban nem tényekkel szegülnek szembe, hiszen a szerző históriai felkészültsége igen erős, hanem egy hiedelmek által megkövesült tematikát élesztenek mozgóvá, eseményeiben mozgalmassá. Úgy, hogy hús-vér, halandó embert látnak és láttatnak a hősben. Esendő embert, akinek öröm- és bánatforrásai, gondolatai és érzelmi lélekhullámzásai ugyanúgy az e földi létből valók, mint valamennyiünké, akik lettünk és még itt vagyunk.

Jézus például szerelmet, szerelmeket él át, megházasodik és nem kevesebb, mint öt gyermek apja lesz. Ha ennek a fikciónak állítása bűn, akkor gondoljuk meg egy pillanatra: a Szent Péter-i trón valaha kevésbé vaskalapos örökösei, akik az Ő földi helytartóiként uralkodtak (nemcsak) az egyházukon, pápák sora nem élt-e asszonnyal és nem nemzett-e nekik gyermeket? Talán mert elképzelhető a Tanításnak olyan értelmezése, amely szerint ha az embert a Teremtője a saját képére formálta, megengedhető lehet a fordítottja is, nevezetesen, hogy az ember szintén a saját képére formálja meg Istenét. Így emelve magát közelebb hozzá. És vajon a botlások lehetőségét (az ember-Jézus botlásaiét is) nem az Úr kódolta teremtménye természetébe?

Amely emberi természet − és ennek is tanúsága ez a könyv − alapvetően változatlan maradt az idők során, a civilizáció évezredes dörzsölődései ellenére. Az ember, mint species, ma is ugyanúgy erények és hibák elegyes edénye, mint volt Jézus és Júdás korában. Nem nehéz kihallani ezért a „sztoriból” az aktualizálhatóság rímeit, hogy ez az egész história történhetne akár most is, akár – nálunk is.

 

                                                

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr3219413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.