HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

JÉZUS, VELED MINDENKINEK CSAK GONDJA VAN?

2007.11.06. 16:58 asperjangyorgy

Csak most, hogy megjelent JÉZUS ÉS JÚDÁS AKTÁJA című regényem, szembesülök azzal a problémával, hogy Jézussal mindenkinek gondja van.  Jónéhány vallási és világi lap szerkesztőjével, főszerkesztőjével beszéltem, felajánlva könyvem, hogy írjanak róla, ha arra méltónak találják. A keresztény kiadványok felelős vezetői elzárkóznak az elől, hogy foglalkozzanak a regényemmel. Az egyik lap főnökének elmondtam, hogy a regény Jézus halálával ér véget. Az illető azt mondta: (látatlanban, hiszen a könyv még a kezében sem volt) éppen ez a problémája vele, mert számukra utána kezdődik - Krisztus.

Görögül Krisztus, héberül messiás, magyarul felkent - nem Jézus, hanem egy eszme. Mégpedig különböző egyházak különbözőképpen, magyarán: érdekeik szerint fazonírozott eszméje. Egy eszméről nem lehet regényt írni, legfeljebb tanulmányt a történetéről, fejlődéséről stb. Egy eszmének nincs keze, lába, morálja, megbotlása, könnye és kacagása, egy eszme, vagy még inkább egy mítosz mindig azt az arcát mutatja, amelyet az azt igénylő, sőt, felhasználó látni szeretne. Pál apostol krisztusi eszméje nagy változásokon ment keresztül, mire a négy kanonizált evangéliumban elvackolódott és immár 1800 éve befolyásolja élők és holtak megítélését.

Egy eszme, egy mítosz azért van, hogy hírdetői valamiképpen nyájukká gyűjtsék a meghallókat, s miután nyájuk: rendesen nyírják is őket - lelkileg és anyagilag egyaránt, mert végül is mindenki a piacról él. Minél módosabb, annál inkább. Tehát értem én, hogy a különböző szerkesztőknek miért van hasfájásuk Jézustól. Jézus ugyanis, ha akarom, történelmi alak, s mert zsidónak született, benne élt abban a zsidó világban, amely a fazonját - már ami a gazdasági, politikai körülményeket illeti, és azért ezek olyan nagyon nem elhanyagolható tényezők - Nagy Heródestől kapta, mint jelentős uralkodótól, aki képes volt hatalmassá (mondhatnám: hatalmas kasszává, vagy szerényebben persellyé) építeni a szentélyt, Sion hegyének ékességét, ahol a hazai és diaszpóra zsidók áldoztak az Úrnak és fizették a kötelező és önkéntes adót, adományt.

Az alsó-galileai születésű Jézus 35 vagy talán 37 évig élt földi életet. Az alakjához kötözött eszme gyökerei a Tórába, illetve az Ószövetségbe kapaszkodnak. És persze bizonyos keleti mítoszokbe, és goldolatokba, pl. a gnoszticizmusba. De én nem az utóéletével akartam foglalkozni, hanem földi hányódásaival, és természetesen vállalt feladatának megvalósításával. Mi lehetett ez a vállalt feladat? Legjobb esetben a zsidóság megmentése - a római birodalom parancsoló és a rendet saját elképzelése szerint előíró hatalmától. (Tudjuk, hogy ez nem sikerült: a Palesztinára zúdult légiók elpusztították az országot, megölték a zsidók kilenc tizedét.) Ám ehhez a vállaláshoz is fel kellett nőni. Ha Jézus istenhez fordult megvilágosodáért, az Jahve volt, a zsidókkal szövetséget kötő, és őket kedve szerint jutalmazó-büntető isten. Amíg Jézus élt, emberarányúan élt, élhetett, és hiába lihegnek az evangéliumok, semmi olyan tettet, cselekényt, csodát nem tudnak felmutatni, amely több lenne Jézus ember-arányúságánál. Egy valamit mégis megteremtett: egy csodálatos gondolatot, amelyről Isten országaként beszélt.

Isten országa! Valamennyien Isten országára vágyunk, vagyis olyan körülményekre, viszonyokra, amikor semmi nem fáj, nincsenek konfliktusok, fenekedő eszmék, vicsorgó hatalmak, és evés nélkül is teli a has. Valamiféle alá és fölérendeltség ott is van, de az el van mismásolva az evangéliumokban, mert az evangélisták nem vetettek igazán számot azzal, hogy Jézusnak az Isten országa: haladék - a zsidóság számára. Róma túlélehetőségének eszméje. Isten országa a túlvilági jutalmazás lehetősége az evilági gyötrelmekért, például azért, mert az igéret földjét, az istentől hűbérbe kapott Kánaánt idegen zsoldosok tapossák, túl ezen a pogány hatalom megbízottai adót is szednek, ami nem jár nekik, hiszen nemcsak a föld, nemcsak a rajta élők, nemcsak annak minden termése, hanem az idő is Jahva kezében van. Vagyis az eszme, amibe kapaszkodni lehet: a társadalmi szakadékok ellenére is valami emberen túliban összetalálkozni, összekapaszkodni, zsidónak megmaradni.

Ezt jelentette, ezt jelenthette Jézus számára Isten országa, amit olyan nehéz volt véreivel elfogadtatni, hogy nem is fogadták el - mindmáig. Hogy azután mi lett az Isten országa gondolatból - az már mások lelkén szárad, és hozzáteszem: mások kamráját gazdagította és gazdagítja szintén mindmáig.

De Jézus csak önmagára és sorsosaira gondolhatott. Mint egyszerű vándorpédikátor, nem láthatott túl ezen az alaphelyzeten. Gyorsan hozzáteszem: Nagy Heródes sem látott túl rajta, pedig ő sem volt akárki, és minden zsarnokoskodása ellenére a "nyakas zsidók" nagy nem-zsidó, hanem törzsrokon - azaz edomita - származású királya.

És ezzel egyszer szembe kell nézni: vallásosnak, kereszténynek, zsidónak, az európai kultúrában nevelkedett embereknek. Akkor is, ha nem törődnek az eszmékkel, csak a kocsmapultot támasztják vagy pénzkötegekkel tömik a zsebüket. Szembe kell nézni, mert mindenki élete véges. És ez a végesség-felismerés iszonyú riadalommal jár valamennyiünk életében, vagyoni helyzettől függetlenül.

És szembe kellene ezzel nézni azért is, hogy mi emberek emberibbé tegyük az épletünket - itt a földön, ha egy mód van rá.

Könyörgöm, szeressék azt a Jézust, akit felmutatok, mert csak ebben az ember-Jézusban lehet igazán hinni. Az örökélet és az örök világosság egy teljesen más kérdés, amely Magyarországon egyre inkább nem az egyház, hanem a lerobbant egészségügy kezében van, abban az értelemben mindenképpen, hogy aki nem tud mélyen a zsebbbe nyúlni, sokkal előbb megtapasztalja, hogy igaz-e ez a csodálatosan önámító gondolat, vagy csak az önbecsapás sok-sok eszköze közül az - egyik!!!

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr27220444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tamás 2007.12.11. 08:07:02

Asperján György az ördög kedvence lehet !
Szégyellje magát az ilyen buta ember !
Ma reggel egy kereskedelmi csatornán próbálta népszerűsíteni mocskos hazugságait.
Érthető módon az eladási példányszámokat akarja feltornászni ezzel az irka-firkával.
S miért pont 5 gyermeke született volna Jézusnak ?
Milyen alapon vonja kétségbe azt, amit Jézus, vagy az Isten állított magáról, magukról ?
Hogy veszi a bátorságot, hogy megsértse a keresztény gondolkodású embereket ???!!!
Ezen az alapon bármely más ember, aki nem ismeri az ön családját és múltját, különböző hamis állításokat tehetne pl. a szüleivel kapcsolatban- csupán hallomásból szerzett információk alapján.
Ember ! Maga aztán tényleg nem tudja, hogy mit csinál. Eljön az idő egyszer a megbánásra.Csak nehogy túl késő legyen.

bagó 2007.12.14. 09:51:23

Azt hittem a tv műsor után nehéz dolgunk lesz, örülök, hogy ilyen csendesen megúsztuk.

bagó 2007.12.25. 09:13:55

Elkezdtem olvasni a könyvet, nem lehet letenni.Tanulnom kellene, szigorlatom lesz hamarosan de inkább olvasom Heródes történetét...
Segítség!!!

asperján 2007.12.25. 11:30:30

Kedves Bagó, kedves Barátom,
nagyon örülök rövid levelének, s annak, hogy "elrabolja" a könyv az értékes idejét. Mert talán... talűn a végén valamilyen hasznos felismerésre jut.
Annak különösen örülök, hogy az első könyv, a Heródes történet leköti, hiszen a sok név és helyzet miatt ez egy kis figyelmet érdemel, tehát nem lehet csak úgy olvasni, mint egy átlagos, fikciós regényt.
Itt lényegében minden, hogy úgy mondjam, történelmi tényeken alapul, hiszen mint mindenki másnak, nekem is Josephus volt a kísérőm és az ihletőm. Igaz, kissé belementem bizonyos részletekbe, és más Heródes fogalmaztam meg, mint Josephus. Engem ugyanis két dolog foglalkoztatott nagyon: egyrészt az, hogy egy bámulatosan tevékeny ember, aki hatalmat és királyságot teremtett magának, abban érzi kiteljesedettnek az életét, hogyan tud a saját maga által teremtett helyzethez, világhoz viszonyulni, miképpen törődik bele öregen és betegen, hogy a világ, amit ő teremtett, és egyáltalán, nélküle fog tovább történni, úgy ahogy. Heródes zsarnok volt, egyrészt ebbe az irányba lökte a kor, a történelmi helyzet, másrészt az a tapasztalat, hogy ő, az edomita csak úgy tud zsidó népe fölött uralkodni, ha mindig az történik, amit ő helyesnek lát.
Másrészt: éppen ennek a konzekvenc magatartásnak köszönhetően jön létre a Pax Romana izraeli változata. Izrael egyre nagyobb és egyre gazdagabb lett, és ha az emberek, a zsidóság sorsa olyan nagyon nem is változott, azért biztonságban, békében éltek. Jézus annak ellenére is ebbe a történelmi helyzetbe született bele, hogy rögtön Heródes halála után hatalmas lázadás söpört végig Izraelen, majd Augustus cenzusának köszönhetően, amely ugye 6-ban volt, és nem akkor, amikor az evangélisták megjelölik, azért a Pax Romana elpnyei és hátrányai egyszerre jelen voltak. Izrael ennek a történelmi helyzetnek köszönhette, hogy a lakássoág lélekszáma megnőtt, hogy Jézus - immár a nyilvános szereplése idején - viszonylag "békésen" prédikálhatott. De ebben a helyzetben mindvégig benne izott a 6-ban lezajlott felkelés zsarátnoka, amelyben a zelóták először mutatták meg igazán, hogy milyen erőt jelentenek, és miképpen képesek felborítani "buzgalmukkal" Izrael békéjét és rendjét, anélkül, hogy értéket és rendet teremtenének a helyére. Ez (is) előkészítette a zsidó háborót. Jézus tízévesen átélte a Galileára is átterjedő 6-os felkelés iszonyatát, és beleivódott a tudatába, hogy a zsidóságot önmaga fenyegeti a leginkább, mert vallásának és sajátos megosztottságának köszönhetően nem tud igazán beleilleszkedni a római birodalomba.
És már a Heródesről szóló részben érzékeltetni akartam, amire az átlagos ismeretekkel rendelkező emberek, olvasók nem nagyon figyeltek oda. Izraelben nemcsak zsidók éltek, hanem egy sor más, a zsidó vallástól és szokásoktól iszonyodó népcsoportok is. Arabok, és ami még fontosabb: hellének. A gellének azért is fontosak, mert Heródes nagyon pártfogolta őket és azt a szabadabb életfelfogást és életvitelt, amit ők jelentettek (nem szólva istenhitük "lazább" voltáról, hogy nagyon egyszerűen fejezzem ki magam). Az a tény, hogy annyi hellén élt a korabeli Izraelben, hogy saját városaik voltak, sok minden későbbi konfliktus forrásává vált. Jézusnak valamiképpen ezzel is számolnia kellett, mint "reálpolitikusnak".
Kedves barátom, sok hitet, gondolatot égettem el, míg megteremtettem azt a teljes képet., amit a könyvem magába foglal. A regényben én nem támadom a kersztény egyházat, mivel hol volt még akkor a keresztény egyház? Jézus nem vallásalapító volt, hanem népének igaz fia, aki szerette volna megmenteni a zsidóságot a maga módján, miként Heródes is erre törekedett, a maga módján. Egyiküknek sem sikerült, mert Róma éppen fénykorát élte, hatalmas, erős birodalom lett. Nem szólva arról, hogy a zsidóság vallása a zsidóság és Jézus ellen dolgozott. Hogy Jézus a Tórán mennyit vagy miképpen változtatott, nem tudjuk, ez az evangélistákból nem derül ki. Abban lehetünk csupán biztosak, hogy Pál a maga világát építette meg és erőltette aztán követőin keresztül a romai viszonyokra, ehhez a Krisztussá, eszmévé emelt Jézus csak eszköz lett, volt számára.
Minden egyház, amely szervül az adott hatalmi viszonyokba, nem jobb, mint az adott hatalmi viszonyok: alakítja azt, miközben maga is alakuzl az alkalmazkodás, az óhatatlanul bekövetkező "tollasodási" vágy során.
De ez egy teljesen más történet, amellyel én nem kívánok foglalkozni, írni róla pedig végképp nem. Az egyház immár rövidesen elbukik anélkül is, hogy lapátolnánk rá a földet. Persze a rövidesent történelmileg értem. A történelemben ötszáz év is rövidesen bekövetkező esemény.
Boldog karácsonyt és jó olvasást kívánok. És kérem, amikor úgy érzi, hogy sikerült valami érdekeset mondanom - bízom benne, hogy akad ilyen is a regényben -, jelezze vissza egy-egy rövid levélben. Üdvözli: Asperján György

egyetemista 2007.12.25. 17:40:17

Csatlakozom bagóhoz, csak én már a könyv derekánál tartok. Hihetetlenül izgalmas. Az az ember érzése, hogy bármiről van szó, csak így történhetett. Ez a Jézus nem egy botránykönyv Jézusa, hanem egy olyan csodálatos könyv Jézusa, akiben hinni lehet karácsony előtt, karácsonykor és karácsony után. Én hívő vagyok, és most lett iagzán Jézus-képem. Most tudom először elképzelni azt a valóságos Jézust, aki talán ember volt, aki talán mégis inkább isten volt. Ezt a döntést - eddig legalábbis, ameddig eljutottam - az író rám, az olvasóra bízza. Gratulálok, Asperján György író úr, Ön nem regényt írt, hanem egy hallatlanul eleven csodát teremtett. Éjjel nappal olvasok, és azt kívánom, ez a regény soha ne érjen véget. Ha ez mégis megtörténne, előlről kezdem, mert könyv még ilyen magasra nem emelte fel a lelkem. Egytemista fiú.