HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

KÖSZÖNÖM, TÍMEA

2007.11.25. 20:24 asperjangyorgy

LÁTTAM A TELEVÍZIÓBAN AZT A BESZÉLGETÉST, AMELY AZZAL A 22 ÉVES LÁNNYAL KÉSZÜLT, AKI MÚLT VASÁRNAP AZ ÁRPÁD HÍDON AUTÓBALESETBEN ELVESZTETTE MINDKÉT LÁBÁT. MOSOLYGOTT ÉS EGYSZER NEVETETT IS. ARRÓL BESZÉLT, HOGY AZON, AMI TÖRTÉNT NEM LEHET VÁLTOZTATNI, ÉS A TÖRTÉNTEK ELLENÉRE TELJES ÉLETET AKAR ÉLNI.

A MOSOLYA, A NEVETÉSE ARRÓL TANÚSKODOTT, HOGY EZT Ő NAGYON-NAGYON KOMOLYAN GONDOLJA, ÉS AZZAL A HITTEL, AMELY AZ ARCÁRÓL, A SZAVAIBÓL SUGÁRZOTT, MEG IS VALÓSÍTJA.

TÍMEA, NEKÜNK SZERENCSÉSEKNEK MEGVAN MINDKÉT LÁBUNK, DE VALÓJÁBAN NEM MI VAGYUNK A SZERENCSÉSEK, HANEM TE. TE, AKI ÍGY TUDSZ HINNI. TE, AKI PÉLDÁT ADSZ NEKÜNK, HOGY A BAJBAN IS HINNI KELL ÉS KÖNNYEK HELYETT, SIRÁNKOZÁS HELYETT, A VÁRHATÓ PROBLÉMÁK EMLEGETÉSE HELYETT ELŐRE MENNI, VÁLLALNI AZ ÉLETET, ANNAK NYŰGÉT, ÉS HINNI, HINNI ÖNMAGUNKBAN, HINNI A JÖVŐBEN, HINNI, HOGY MINDEN LEHETSÉGES ÚGY, AHOGYAN ELKÉPZELJÜK, HINNI ABBAN, HOGY MINDIG VAN REMÉNY, MERT A REMÉNY BENNÜNK ÉL, BELŐLÜNK TÁPLÁLKOZIK.

TÍMEA, AZ EGÉSZ ORSZÁGNAK PÉLDÁT ADSZ. IGEN, ÍGY KELL GONDOLKODNI, ÍGY KELL BÍZNI ÉS ÍGY KELL AZ ÉLET FELADATAIRA TEKINTENI.

TÍMEA, KÖSZÖNÖM, HOGY ILYEN VAGY. KÖSZÖNÖM, HOGY HALLHATTALAK. KÖSZÖNÖM, HOGY ERŐT ADSZ A SZAVAIDDAL. KÖSZÖNÖM, HOGY VÁLLALTAD A NYILVÁNOSSÁGOT ÉS OLYANNAK MUTATTAD MAGAD, AMILYENNEK NEKÜNK KELLENE LENNÜNK. NEKÜNK, VALAMENNYIÜNKNEK. AZ EGÉSZ NEMZETNEK. ÍGY GONDOLKODNI. ÍGY HINNI. ÉS SEMMITŐL NEM FÉLNI, HANEM BÍZNI AZ ÉLET KÜLDETÉSÉBEN.

TÍMEA, MINDEN NAP GONDOLOK RÁD.

A TE ERŐDBE, A TE HITEDBE KAPASZKODOM. TÉGED LÁTVA ÚGY ÉREZTEM, HOGY MINDEN HAZAI MARAKODÁS, FELHABZÓ SZENNY, EGYMÁS TORKÁRA FENEKEDÉS ELLENÉRE LEHET JÖVŐNK, LEHET ÁLMUNK.

CSAK A TE MOSOLYODRA KELL FIGYELNÜNK.

CSAK A TE HITEDDEL KELL HINNÜNK MAGUNKBAN.

A TE EMBERSÉGEDDEL KELL MEGPRÓBÁLNUNK EMBERNEK MEGMARADNI.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr77241617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vajda rozi 2007.11.26. 14:44:51

megrenditő és felemelő timeának a hite és önbizalma.őszinte csodállattal és tisztelettel gondolok rá...... egy nagymama..

anyóka 2007.11.26. 19:24:06

Én is csodáltam Timi optimizmusát, de félek, hogy ez nem lesz mindig ilyen tartós.Ha hazamegy,szembesül majd azzal, hogy mit veszített, s mivel kell megszenvednie napról-napra.Kívánom, hogy hite, bizalma töretlen legyen, de az a pillanat, az a pár másodperc az ő életén gyökeresen változtatott.Egy évvel ezelőtt, egy rutinműtét során elveszítettem az egyik szemem látását.Hónapok mulva "esett le a tantusz", hogy ez már így marad.Nem akartam élni, mert féltem a jövőtől.Felértékelődött a másik szemem világa.Ma is gyakran riadok hajnalonta rettegéssel, félelemmel.Mennyire nem értékeljük az egészségünket, amíg van. Hogy bántjuk, marjuk egymást, pedig egy perc, és minden más megvilágításba kerül.De az utunkat magunknak kell végigjárni.Kívánom Timinek, hogy legyenek segítői, támaszai, s ne csak most, hanem a nehéz hétköznapokon is.

Asperján György 2007.11.26. 21:05:25

Tisztelt Asszonyom,
rögtön reagálni szeretnék megértő és szeretettel teli írására, amlyben megszenvedett tanulság szólal meg. Igen, a nagy pillanatok után mindig hétköznapok jönnek, hétköznapi nyűgök, kínok, csalódások és szenvedések. De Tímea hite akkor is eléget bennünket. Akkor is példát ad. Tartást valamennyiünknek, akik helyzetekkel, megpróbáltatásokkal nézünk szembe. Igen, jönnek majd a gondok, jönnek majd a csalódások, de Tímea kiindulási pontja az, hogy: élek, élek, élek! És ehhez képest, ehhez az egyszeri és soha többé nem ismételhető ajándékhoz képest... Igen, ehhez képest, és nem folytatom a gondolatot. Tímea ezzel vetett számot, ebben a tényben gyökerezik a szembenézése, sorsának vállalása, és lelkének megrendítő nagysága és ereje. Igaza van Önnek, de örülök, hogy ön is csodálja ezt a fiatal nőt, aki... meg tud bocsátani a barátnőjének, aki nem kesereg, nem vádol, hanem... igen, nagyon fontos ez a hanem... Nekünk ehhez a hanemhez kell csatlakoznunk, hinnünk kell Tímea hitében, és méltónak kell hozzá lennünk. Mivel, hogyan, miként lehetünk hozzá méltók? Ha támogatjuk. Ha a hitével hiszünk az élet értelmessé tehető voltában. Ha hiszünk abban, hogy az élet akkor is élhető és értelmessé tehető, ha hirtelen minden megváltozik, ha hirtelen szembe kell nézni a megváltoztathatatlannal. Igen, azt gondolom, hogy ne bátortalanítsuk el Tímeát, illetve önmagunkat. Prógbáljuk meg mindig. Újra és újra. Jó volna, ha ez a balesetet szenvedett ország is így tekintene önmagára, így próbálná az adott helyzetben is megélni a jövő lehetőségét, megélni és megvalósítani. Ha nem acsarkodásban kellene élnünk, mások hatalmi küzdelme áldozataként, hanem azt láthatnánk, hogy összefognak azok, akik tehetnek valamit - az országért, és Tímeáért. Ha nem csak a hétköznapi buktatókat látnák, hanem a célt is: egy ország felemelkedését. Örülök az írásának. Kézcsókját küldi Asperján György