HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

AZ EGYHÁZ MEGÖLTE JÉZUST

2007.11.27. 18:06 asperjangyorgy

 

 

Isten a teljesség. Mózes első könyvéből, a Genezisből megtudhatjuk, hogy isten teremtette az eget és a földet, a Napot és a csillagokat, a természetet és az embert. Ez utóbbit sárból gyúrta és lelket lehelt bele. Isten a maga teremtő teljességében arra kényszerül, hogy sárból gyúrjon embert? Miközben egyetlen intésére létrejött az akkor ismert vagy az emberi elme akkori ismeretei által elképzelt világmindenség? És miért gondolta isten, hogy elegendő csupán a férfit megteremteni? Persze Mózes könyvéből is és a keleti mítoszokból is tudom, hogy miért született istennek ez a kétséges döntése. De hát – elvileg – isten ennél sokkal elevenebb fantáziával rendelkezik, és gondolhatta volna, hogy teremtménye – ha már van neme – nem képes beérni önmagával, valamiképpen társra vágyik, különösen a paradicsomi körülmények között, ahol meglehetősen unalmasnak érezte az életét. És isten megteremtette Ádám bordájából a nőt is, és teremtés közben úgy tett, mintha nem tudta volna, hogy ezzel magát a Konfliktust hozza létre, és istenségének egy parányi jellemzőjével rendelkező embere elköveti azt az eredendő bűnt, amely halhatatlanból halandóvá degradálja.

         Szóval – nem a bántás szándékával mondom, hanem tényként – pancser munka eredményeként vagyunk ma itt a lassan önmagába fulladó földgolyón, isten eme biztosnak gondolt, de nagyon is ingatag alkotásán.

         És isten egyszer csak úgy döntött, hogy a maga teljességét harmadolja, a szentlélek mellett létrehozza a Fiút, akit a Földre küld azzal a feladattal, hogy vegye magára az Ember bűneit, és ezzel adja meg neki a megváltás ígéretét és lehetőségét.

         Azt gondolom, hogy istennek ez az aktusa, illetve koncepciója még problematikusabb, mint maga a mindenség teremtése. Ha Jézus a Teremtő fia, akkor maga is isten, legalább egyharmad részben (de a teljesség harmadrészében is csak teljesség lehet, legalább is az emberi agy által megteremtett dialektikus gondolkodás szabályai szerint). Olyan, az ember tudását, képzeletét és lehetőségeit meghaladó képességekkel rendelkezik, amelyek elpusztíthatatlanná teszik az emberek számára, illetve amelyek hatékonyan segítik abban, hogy ezt a sárból gyúrt, rendkívül esendő lényt, az embert megmentse – önmagától: a gyűlölködéstől, az irigységtől, az öldöklés gyönyörétől, és attól, hogy mások, vallási és világi hatalmasságok mondják meg neki, mi az ő létezésének eredete és értelme.

         Persze az Alsó-Galileában született Jézus nem tudott emberiségben gondolkodni, hiszen abban az időben voltak különböző népcsoportok, az emberi lények tömege, de még nem létezett az az elgondolás, hogy az emberek tömege alkotja annak a fajnak a teljességét, amelyet jobb híján emberiségnek lehet nevezni. A zsidó Jézusnak nem is ez volt, mert nem is lehetett ez a legfőbb gondja. Ő a tórában gondolkodott, azaz a saját fajtája törvénye és lehetőségei szerint. Ha valakiket meg akart váltani, azok az ő kiválasztott népének fiai voltak, vagyis a zsidóság Izraelben és a diaszpórákban. De tudjuk, hogy ez sem sikerült neki (lásd zsidó háború).

         De visszatérve az eredeti gondolathoz: ha istennek szándéka lett volna az emberrel, nem kellett volna a Földre küldenie a fiát, hanem dönthetett volna úgy, hogy közbeiktatott moderátor nélkül rendezi a kiválasztott nép, vagy ha úgy tetszik: az ember, az emberiség problémáját. Például úgy rendelkezik, hogy – megváltoztatva korábbi hibás elképzelését, miszerint eredendő elrendezés szerint, vagyis akaratának megfelelően van gazdag és szegény – minden ember tudása, közreműködése maximumát adja, és cserébe a jogi, erkölcsi egyenlőséget teszi teremtett lénye belső mozgatójává és parancsává. Ehhez a zseniális reformhoz nem kellett volna lénye egyharmadának emberi testet ölteni, és – elrendelése szerint – elpusztíttatni az emberek által azt, aki csupán az ember miatt jelent meg a Földön. Ez isten elgondolásának gyengeségét mutatja, egyben a teljessége hiányát. De ebbe ne menjünk bele. Miként abba sem, hogy Jézusnak miért kellett romlandó fizikai valójában – az égbe emelkedve – visszatérni az Atyához, amikor őrá nem az emberi forma, hanem az általános szellemiség volt jellemző.

         Bizony ez eléggé meg nem gondolt gondolat.

         És nem isten okolható ezért, mivel istent semmivel nem okolhatjuk, hanem a fércelgető és fércműveket, mindenhonnan összeollózott „regényeket” teremtő evangélisták. (Miként tudjuk, evangélium sok-sok volt, de végül négy maradt, mert következetesen ezek szegődtek Pál apostol nyomába, s így a kialakuló egyház, illetve a történelmi körülmények ezek megmaradását támogatták a kanonizálással).

         És itt maradtunk mi, sokféle eszmét valló és sokféle gyakorlatot követő emberek, akik képtelenek vagyunk megváltani – isten parancsára vagy annak ellenére – magunkat. Nagy blama az isten számára is. A katolikus illetve keresztény egyházak számára pedig végzetes csapás. Vezetőik éppen ezért már réges régóta a saját földi boldogulásukat követik. Ennek a belátása és gyakorlata tükröződött Erdő Péter bíborosnak az ATV-ben sugárzott hosszú és ravaszul körmönfont nyilatkozatában. A bíboros úr mindvégig az egyházról beszélt, csak az egyházról, amely biztonságot és védelmet nyújt számára. Egy szót sem szólt az eszme megtestesüléséről, Jézusról, a Jézus által meghirdetett Isten országáról. Mert az egyház már kezdettől fogva elárulta és „felemésztette” azt, akinek a látszólagos képviseletére felesküdött: Jézust. Az egyház Krisztust, a maga formálta eszmét emelte önigazoló pajzsára.

         Az egyház megölte Jézust, akire Krisztusként hivatkozik. Szellemi testéből pedig azóta is táplálkozik, kövérre hízva – az adományokból, amiket azok adnak, akik valóban hisznek Jézusban és naponta megpróbálják az ő közelségébe emelni a lelküket.

         Én ezt a hihető, befogadható, követhető, a lelkünket ünnepélyesen betöltő ember-Jézust kívántam ábrázolni Jézus és Júdás aktája című regényemben. Nem véletlen, hogy a Jézus-gyilkos egyház figyelembe sem veszi, mert akkor önmaga alatt vágná azt a jó vastag ágat, amely lassan kétezer év óta biztonságos helyet nyújt számára a habzó áradással, a mindennapi nyomorúsággal, lelki fekélyekkel szemben. Az ember önmagát teremtő és gyakorta elrontó próbálkozásaival szemben.

         Az egyház nem akarja, hogy Jézus feltámadjon, és tényleges, alakító eszmévé váljék az emberekben, mert akkor kiderülne, hogy az egyház nemcsak meztelen, hanem rothadó, bűzlő hulla is.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr23244585

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zöld 2008.01.02. 12:04:06

"Jézus nős, ötgyerekes apa volt, sőt embert is ölt. Máriát megerőszakolták."

Na ide figyelj te senkiházi faszkalap! Hogy jössz te a kereszténység meggyalázásához? nem elég hogy megtűrik az ilyen cionista fégeket,mint ti, még hatalmaskodni is akarsz és az ország 90%-ának hitét megdönteni? ki vagy te? és mit képzelsz magadról meg a fajtádról? 65 éve félmunkát végeztek veletek,de szívemből kívánom hogy egyszer befejezze valaki!

u.i.: gondosan, jogászismerős segítségével fogalmaztam meg e levelet, próbálj belekötni,vagy feljelenteni...

asperján 2008.01.02. 12:09:24

Tisztelt uram,
> ha elolvasta a könyvet, amely nagyon szép, meleg, megható
> és felmelő képet fest Jézusról, egészen más lesz a
> véleménye. És egy keresztényhez nem méltó ez a hang. Boldog
> karácsonyt kívánok. Asperján György
>

zöld 2008.01.02. 12:13:19

Meg fog lepődni, attól, hogy így fogalmazok, nem szoktam nem utánajárni a dolgoknak... mindent elolvasok,amit véleményezek, (elektronikus formában) ha tetszik,akkor meg is veszem... én semmi fennköltséget nem éreztem a könyvében. Lehet,hogy a maguk vallása szerint helytálló az írás és így meghatja a cionista lelkületűeket, de a keresztényeknek sértő. Ha jól sejtem,nem énvagyok az első,aki megemlíti ezt!

Boldog Hanukát! (ha így illik...)

asperján 2008.01.02. 12:39:17

A fenti két üzenetet az iwiwen keresztül kaptam, még karácsony előtt. Csak azért teszem át őket ide a blogba, hogy nyilvánvaló legyen blogom látogató előtt: vannak emberek, akik ma is még így gondolkodnak. Jogászhoz futnak, hogy megkonzultálják, hogyan lehetnek büntetlenül antiszemiták. Mert az iwiwen keresztül nem látni az email-címűket. Nem mindtha én bárkit is fel akarnék jelenteni, általában engem szoktak feljelenteni, miként ez az úr is szívesen megtenné, ha volna hol, illetve lehet, hogy meg is tette, és remélem, meghallgatásra lelt.
Mit lehet ilyen levelekre írni? Semmit, ezeket az embereket ugyanis nem lehet semmiről meggyőzni. Nekik megvan a maguk igazsága. Ismerjük jól ezt az "igazságot", ha a történelemkönyveket lapozzuk: az ilyen emberek lőtték bele a Dunába honfitársaikat, csak azért, mert - adott esetben mégcsak nem is vallásosként - magyarként ők nem magyarnak nevezték ki őket. Radnótit is egy ilyen istenfélő keresztény lőhette le. Tudjuk, hogy a gyilkos sírja a nemzeti pantheonban van, a hálás nemzet gondozza, öntözi fölötte a füvet, és egyre gyérebb számban olvassa Radnóti Miklós csodálatos és halhatatlan verseit. Hozzá kell tennem: a hitközség a legkevésbé, hiszen Radnóti keresztény volt és csak és kizárólag magyarnak vallotta magát. Leléphetett volna. Megmenekülhetett volna. De ő vállalta a sosrsát. Magyar sorsát.
Az illető úr hazudott is, mert ha valóban olvasta volna a könyvem, más lett volna a véleménye. De talán ebben tévedek. Számára nem Jézus a fontos, hanem a saját antiszemitizmusa. Igazán azzal szégyenít meg. Illetve szégyeníti meg önmagát. Fogalma sincs arról, hogy Jézus zsidó volt és zsidóként halt meg. Tehát az antiszemitizmusával megszégyeníti Jézust is. A keresztény vallást nem. Abba belefér ez a szüntelen gyűlölködés. Egész története a gyűlölködések sorozata. Milliók vére, élete, lelke szárad a lelkén. És a pápa mindebből nem tanult, napjainkban is a gyűlölködést szítja, még karácsony éjszakán is, amikor Jézus űállítólagos születését ünnepli. (Azért írom, hogy állítólagos, mert sokféle változat létezik Jézus születésének időpontjáról. Olyan egy sincs, amely éppen a nap-éj fordulóra tenné megszületését. Ezt az időpontot a hatodik században jelölte ki neki születésnapként egy szerzetes, és ezt is az egyház nagyobb dicsőségére).
Nem vitatkozom tehát az illető úrral. Dehogyis. Túl vagyunk karácsonyon. Itt van a józanító újév, a maga töméntelen gondjával, mindent szigorító kormányzati intézkedéseivel. Egyre nehezebb és elviselhetetlenebb lesz kis hazánkban az élet. És egyik legfőbb oka ennek éppen a pártok kölcsönös gyűlölködése, már régóta egyenesen a nemzet kárára. Nem számít, mekkora kárt okoznak a nemzetnek, mert csak egy dolog a fontos, ki van éppen hatalmon, ki nevezheti ki a haverjait megfelelő állásokba. Ha a szocialisták esetleges tisztességével kapcsolatban volt valakinek bármi illúziója, rég elveszhette. A Fidesz egyetlen ciklusban eljátszotta a tisztességét, mert számukra a tisztesség élő szobra Simicska Lajos lett, aki megmondta, mindenkinek állampolgári joga, hogy kvázi hülye legyen, természetesen az állam zsebének rovására és a maga zsebének hasznára. Nehéz az ilyen típusú "hülyeségben" hinni. Ezt az ember inkább egy uralkodó elit lelke kifordításának és nyilvános mutogatásának látja.
Gondolom, az illető úr is ott, a Fidesz soraiban lobogtatja az antiszemitizmus zászlaját. Jó ez a Fidesznek, amíg hatalomra nem kerül, akkor majd elhatárolódik mindazoktól, akik nem szalonképesek számára. De mindez nagyon messzire vezetne.
Elmúlt a karácsony, a "szeretet ünnepe". Most már újult erővel gyűlölhetjük egymást: magyarok a magyarokat. Jellemző ránk és sajátosságunk. Mindket még az újra eljövő Jézus sem tudna megváltani. Néha azt gondolom, nem is érdemeljük meg.

silvayn 2008.01.02. 13:14:12

Asperján úr
Erdeklődéssel várom a zsidó vallás ellentmondásairól és a zsidó egyház kétszínüségéről, túlkapásairól, hibáiról szóló könyvét.
A Jézust és a kereszténységet lejárató kiadványok száma olyan nagy, hogy már nem vált ki semmilyen meglepetést. Annál érdekesebb lenne egy a zsidó vallásról szóló könyv. Ez még egy feltáratlan és ugyanakkor veszélyesebb terület.

bagó 2008.01.03. 07:02:14

"Az egyház megölte Jézust"
Bizony.Ezt Zöld írása is bizonyítja. Milyen Jézus képe lehet egy ilyen stílusú embernek?!
Az ország 90 %-nak hitéről beszél.Ugyan már. Az látszana az országon, nem? Az emberek egymás torkának esnek mindenért, nekem nem úgy tűnik, hogy az ország nagy részének bármilyen hite is lenne.Szerintem a hit minőségbeli változással is jár, vagy csak fariezusként élnek.
Akit valóban sért a könyv, amit nem értek, mert gyönyörű történet, sokkal élőbb Jézus-képet kapok a könyvtől mint a Zöld és a többiek hitétől. Az ilyen emberektől kavarog a gyomrom.A legborzasztóbb, hogy el is hiszik, hogy jó úton járnak, de azért egy kanál vízben megfojtanák aki másként gondolkodik.
Tessék elolvasni a könyvet, milyen lejáratásról beszéltek? A hívők nagy része,természetesen vannak kivételek, járatja le Jézust, életével, acsarkodásával.A hit megélése mindennapi harcokkal jár, kőkemény harcokkal.Azt gondolom, hogy az igazi hívő nem veri az asztalt saját igazáért, legfeljebb elvonul egy "barlanghoz" és imádkozik az íróért, ha már úgy gondolja...
Egyébként nagyon nagy élmény a könyv, ritkán találkoztam ilyen élménnyel, köszönöm. Bagó

Olvasó 2008.01.13. 12:12:10

Az egyik olvasótól az alábbi emailt kaptam. Közzéteszem, mert azt hiszem, hogy írójának mondandója nemcsak rám tartozik, hanem mindazokra is, akik ebben a fájdalmas kitagadottságomban velem vannak, velem értenek egyet.

Kedves Asperján Úr!

Fél órája sincs, hogy befejeztem Jézus és Júdás aktáját és hát az utószó elolvasása után rohantam ide a netre, hátha van névre szóló blogja, vagy honlapja. És van!!!!
Szerettem volna még többet olvasni erről a témáról...az Ön tollából. Köszönöm a lehetőséget!
Igazándiból kissé neheztelnem kéne Önre, mivel ez a téma, kissé más felépítésben már nyolc éve érlelődik bennem, rengeteg utánaolvasás, jegyzetek tömkelege áll mögöttem és már egy éve kialakult a majdhogynem teljes történetem, ami kisértetiesen hasonlít az Önére. Több, hozzám közel álló személlyel megosztottam elképzeléseimet Jézus valós, emberi mivoltáról, történetem eseményeiről és érdekes arcokat láttam magam előtt, még ebben a modern világszemlélettel bombázott korban is, mégha tudják is hogy igazam van, szinte genetikailag beléjük kódolva ott volt a megbotránkozás sötétedő fellege, amit aztán gyorsan eloszlattam, ahogy feltettem irányukba néhány kérdést és megkérdeztem:
- Mégis, szerinted hogy történhetett?
És gondoltam itt Mária szüzies életére és szeplőtlen fogantatására Jézusnak, gondoltam a mózesi parancsolatok hű követőinek véleményére, mikor kiderül, hogy Mária "félrement", gondolok a sok-sok csodatételre, amit Jézus produkált...vagy nem produkált. Magyarán, mikor józan ésszel, háttérinformációk nélkül valaki belegondol néhány hasonló "csodára", rá kell jönnie, hogy valami sántít a történetben. Nagyon sántít.
Épp ezért nem értem néhány hozzászóló elkeseredett és buta panasz és becsmérlő áradatát. Na ja, a Hit egy dolog. Mindenkinek lelki üdve és joga hinni amiben csak akar. És ezzel a lehetőséggel azt hiszem mindannyian élünk is. A vallás már egy kikövezett úton halad, mikor kinek milyen kedve volt azokat a köveket egymás mellé helyezni, annyi vallás létezik és mindnek annyi "leányvállalata", hogy Dunát, sőt Amazonaszt lehetne velük rekeszteni. Egye fene, mindenki csoportosuljon és hirdesse az igét. Na de az egyház? Mit keres itt? Miért kellett millióknak, talán milliárdoknak meghalni az évszázadok során, mert egyesek "Isten nevében" felkiáltással bármit megtehettek?
Szóval ezzel csak azt akarom írni, hogy mielőtt valaki felháborodik a regény tartalmán, esetleg informálódjon a történelem fekete-fehér lapjairól is, tudja meg miben hisz és mit prédikál. Mert azért az nagyon ciki, hogy bármikor találkozom és beszélgetek egy "hívő" emberrel, kb. két kérdésem után azt sem tudja hol van, és az egy dolog, hogy a saját buzgó hite kérdéseire nem tudja a választ, de még az addigi kőszilárd hitében is meginog. 10 perc elteltével.
Na ja, az egyháznak pusztulnia kell, a mai, de legfőképp a jövő világában nincs helye egy ilyen álnok, képmutató bagázsnak. Hinni kell, mert szomorú sors vár arra, akinek nincs jövőképe, nincs hite, akár magában, akár egy eszmében, akár a tudásban. De szélsőségek nélkül, elvakultság nélkül, gondolkodó emberként a földön járva, tudományos alapokra helyezve az elképzeléseinket. Mert csak ebből lehet jövőt építeni, legendákból, mesékből nem. Az a kor már elmúlt.
Szóval, kedves Asperján Úr, haragszom magára! :-)))) Mert mikor már olvastam a könyvét, pár napja, felhívtam azt a néhány ismerősömet, akikkel évekig a szép, történelmi hitelességgel felépített regényem körvonalait tártam fel és közöltem velük, hogy a project lefújva, tervezett regény megjelenve, más név alatt publikálva....

asperján 2008.01.13. 12:28:58

Kedves Barátom,
sajnálom, hogy terveibe akaratlanul belekontárkodtam. Igen, úgy látom, hogy egyformán gondolkodunk, egyformán ítélünk meg dolgokat. Rettenetes, hogy lelkileg mi mindenen mentem keresztül, amíg a regényt írtam. Bármilyen ostobán hangzik is: Jézussá kellett válnom, ugyanis minden eddig ábrázolással szemben és "belülről" akartam megmutatni Jézust, vagyis végigjárni vele a hit, a kétség és az ismét születő hit útvesztőit. Egyetlen ember sem születik eleve egy hit letéteményesének, kvázi prófétának. Erre megérik: érleli a környezete, a tágabnb történelmi viharok, népének gondolkodásmódja és hagyományai és lelki alkata, mentális képessége. Jézust mindig úgy ábrázolták, mint aki "készen" lép elénk, és minden bizonyosságát adja annak, hogy ő teljes, kikezdhetetlen és örök. Tudjuk, hogy a világon minden változik, még az Ószövetség istene is. Éppen így a hozzá való viszony is. Jézus olyan történelmi korszakban élt, amikor a dolgok éppen elbillenni látszottak. És a zelóták végül el is billentették a maguk elszánt buzgóságával (sokban hasonlítanak rájuk a mai megszállott, öngyilkos iszlám teroristák). Én úgy gondolom, hogy Jézus alakja és történelmi hitele csak akkor magyarázható helyesen, ha nem emeljük Krisztussá, hanem olyan emberként teki ntünk rá, aki rendkívüli szellemi képességeivel és akaraterejével meg akarta állítani az időt, illetve a saját szolgálatába állítani. Pál nem ebbe az irányba tolta tovább a szekeret. Pál fantasztikus alak volt, az akaraterő és szervező képesség géniusza. És a félrevezetés világra szóló bajnoka. Neki köszönhetjük a Krisztus-mítosz elindulását és egyházzá alakulását. Ezt aztán később mintegy motiválta a zsidó háború és az azt követő két felkelés. És a zsidók kialakuló megítélése. Mindenki menekült valamilyen megoldás irányába. Az evangélisták Pál után szabadon felfedezték az Ószövetségben a melegvizet, aprópénzre váltották a proféták látomásait, és igazolva látták őket a mítizált Krisztus további mítizálásával. Miközben semmi lényegi mondandójuk nem volt Jézusról. Ki kellett találnom a Jordánig vezető életutat. A Ratzinger nem bajlódott ezzel, hanem elindult a biztosnak mondott talajon, azon, amelyen támogatták az evangéliumok. Elindult a hazugság útján, de az egyháztól és az egyházfőtől ezt vártuk, nem csalódtunk benne.
Kedves barátom, örülök a sorainak, örülök az őszinteségének és örülök annak, hogy velem egyetértve gondolja el Jézust, aki akár a lelkünk megváltója is lehetne, ha hagynák, hogy azzá tegyük, és nem akarná az egyház Krisztusként ránk erőszakolni. Üdvözli barátsággal: Asőerján György

ildikó 2008.02.26. 18:27:45

Tisztelt Asperján úr,

nagyon örültem a válaszának, köszönöm! Gravest én is nagy írónak tartom, az ő Claudius könyvei után kezdtem el érdeklődni az ókori Róma iránt. De soha, egyik könyve kapcsán sem éreztem azt a lelki átalakulást, mint az Ön könyveinél.
Úgy érzem, hogy talán sikerül átéreznem azokat a lelki küzdelmeket, amelyeken a Jézus írása során keresztülment. Ökölbe szorul a kezem, ha arra gondolok, hogy az egyház ezt a mindent felölelő Jézus szeretetet nem érzi a műben, hogy
ezt a könyvet, amely képet adhatna a hétköznapi emberből lett csodáról, ostoba módon ördögi műnek kiáltja ki. Álszent ábrázattal hirdetik Jézus tanait, miközben nem tudom, akad-e
egy, csak egyetlen egy pap is, aki emberként nézett Jézusra, és nem bibliai főhősre. Hogy érthetik meg Jézus eszméjét, ha csak a százszor, ezerszer elferdített Bibliai csodákat olvasgatják? Ha Jézus most eljönne, és véletlenül nem lőnék agyon az éppen aktuális izraeli csaták egyikében, az egyház kitagadná tanaiért. Lehet, hogy éppen Jézus nevében. Amikor II. János Pál Mo.-ra jött, a pogányi reptérnél külön utat
építettek. Amikor a Dalai Láma Zalaszántóra jött felavatni Európa legnagyobb Sztúpáját, nem csak, hogy híradások nem szóltak róla, de természetes volt, hogy felsétál az erdei úton.
Csak elképzelni tudom, íróként milyen lehet ezt átélni. Én tehetetlen dühöt érzek, mert tudom, érzem, hogy ez a mű a tiszta szívű Jézus szeretet. Nem hogy elutasítja őt, hanem
segít befogadni.
A József Attila könyv is egy csoda volt az életemben.
Teljesen véletlenül láttam a Duna Tv-n egy riportot, ez után vettem meg. József Attila réges rég kedvenc költőm, apukámnak is ő volt a kedvence, így sokat olvasott nekem tőle. Egy szlovákiai kirándulás alatt kezdtem el olvasni, és
nem tudtam letenni. Addig csak jórészt életrajzi leírásokat olvastam róla, adathalmazokat, amelyekbe megpróbáltam képzeletemben átültetni őt. Gyerekkoromban olvastam a "Város peremén"-t. Emlékszem, sírtam rajta, bár ez nem csoda,
mindig érzékeny gyerek voltam, a bátyám megfogalmazása szerint " nyalóka". Aztán apa kölcsönadta valakinek és nem kaptuk vissza. Felnőttként sikerült ismét rábukkannom egy
antikváriumban, de bevallom: már nem volt rám akkora hatással, mint régen. Úgy éreztem, túlságosan áthatja a mozgalmi szál, és hát az életét tekintve is elég hiányosnak volt mondható. Szerettem volna egy olyan könyvet olvasni,
ami nem csak felületes leírás, hanem amiben érzem őt. És ekkor találkoztam az Ön könyvével. Túlzás nélkül állíthatom: megbabonázott. Olvastam, és azt éreztem: megjelenik, köztünk van, nem irodalom órai tanulnivaló, hanem az én József
Attilám. Bár ez utóbbi megfogalmazás tudom: furcsán hangzik.
Addig csak a verseit éreztem magaménak, a könyv alatt-után már a sorsát is. A Gát utcai "sétát" a könyv után muszájnak éreztem. Furcsán néztek rám az emberek, valószínűleg valami bóklászó holdkórosnak tarthattak. Lüktetett bennem a
gondolat: József Attila gyermekkorának színhelyén lépkedem.
Bennem is végigszaladt az érzés, hogy ő is ezt látta. A Balázs Béla utcában nem voltam, de régi tervem, hogy végigjárom ezeket a helyeket. Csak valahogy mindig elmarad,szégyellem is érte magam. A b.szárszói múzeumot is kötelezővé tettem magamnak, erre csak idén fog sor kerülni.
A férjem nem igazán tudna mit kezdeni több órán keresztül
mellettem a múzeumban, tavaly pedig a kisfiúnk még túl kicsi volt a egész napos strandoláshoz. József A. az én lelkemnek is sokat jelent, sajnos én nem tudom ezeket úgy szavakba önteni, mint Ön. Éppen ezért, pontosabban ezért is hihetetlen élmény nekem, hogy Önnel beszélgethetek. Apukám
sokat mesélt nekem J.A.-ról, de 16 éves koromban meghalt, sok befejezetlen beszélgetést hagyva bennem. 16 év telt azóta, de nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Sokáig írtam neki leveleket ( Mikes Kelemen után szabadon:-) ), de miután ezt
egy gyermekpszichológus betegesnek titulálta, felhagytam vele és maradt a gondolatbeli társalgás.
A férjem olyan ember, akit nekem szánt az Ég. A bátyám szerint egyszer, még életekkel ezelőtt összekötötték az Istenek a lábunkat láthatatlan fonallal, hogy mindig megtaláljuk egymást. Nekem fontos az irodalom, a versek, a belső világom fontos része József A.