HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

AZ EGYHÁZ BECSAPJA A HÍVŐKET

2007.12.07. 13:56 asperjangyorgy

 

Asperján György vagyok, a Jézus és Júdás aktája című könyv szerzője. A kirobbant botrányról nem én tehetek, hanem a katolikus egyház jellemezően sunyi, fű alatt tevékenykedő magatartása. Az egyházi vezetés alkalmatlan arra, hogy a nyílt vitát vállalja, inkább Joseph Ratzinger, a szentanya hófehér reverendája alá bújva, eddig történelmi gyakorlatához híven próbálja az ügyet egyrészről a szőnyeg alá söpörni, másrészről mindent megtenni – a testvéri szeretet álságos jelszavát magasra emelve –, hogy ellehetetlenítsen. Pontosabban nem is engem, hanem egy gondolatot, amely segítene a milliónyi bajtól, nyomasztó félelmektől, mindennapi gondoktól sújtott embereknek abban, hogy kissé oszoljék a köd az agyukról.

         De menjünk sorba: tüzetesen elolvastam valamennyi hozzászólást. A „hívők”, magánszorgalmú kutyaként, igazodva az egyházhoz, csak a megbélyegzéshez és a türelmetlen kiátkozáshoz találnak szavakat. Mégpedig durva, triviális és gyűlölettől remegő szavakat. A nem hívők, vagy azok, akik az istenben való hitet nem papi kézből, az egyházi kánon szerint zsugorítva akarják magukhoz venni, józanon érvelnek, elmondják a véleményüket. Nem az az egyetlen gondolatuk, hogy azonnal intézkedjék az inkvizíció és máglyára azzal a gondolattal, amely Jézust az emberi szívekhez közelítve próbálja felmutatni.

         Én nem akartam sem most, sem máskor botrányt vagy botrányos könyvet írni. Negyven évig készültem erre a könyvre, könyvtárnyi irodalmat elolvasva. Tehát amikor megfogalmaztam bizonyos gondolatokat, nem a hasamra ütöttem, hanem próbáltam azok vallási, történelmi, földrajzi, politikai, geopolitikai hátterét felkutatni, és Jézust abban a kontextusban megmutatni, amelyben tényleges élt, mozgott, gondolkodott és cselekedett. Én felvállaltam azt, hogy Jézus életét megszületésétől a haláláig, szinte minden napját követve, be- és felmutatom. Én nem az eszmét, hanem a földön botladozó, a hatalmasságok között embernek megmaradni kívánó Jézust akartam bemutatni.

         Szemben Joseph Ratzingerrel, aki azóta, hogy XVI. Benedekként a pápai trónra lépett, jó néhány baklövést elkövetett. A legnagyobbat A názáreti Jézus című, immár magyarul is megjelent könyvével. A szentatya szellemi gyávasággal a názáreti Jézus történetét a Jordánban történt úgynevezett megkeresztelésével kezdi. Ha a szentatya egy kissé is elgondolkodott volna ezen az aktuson, nem használná egyrészt a megkeresztelés fogalmat, másrészt kétkedéssel fogadná János prédikátornak azt a cselekedetét, hogy a Jordán vizébe merítéssel együtt a megtérőnek bűnbocsánatot adhat. Az elkövetett bűnök bocsánatára ember nem adhat feloldozást. És János prédikátor mintájára a katolikus pap szintén nem adhat bűnbocsánatot, azt csak istennek áll a hatalmában. Nincs egyetlen halandónak sem felhatalmazása arra, hogy megbocsássa bárkinek is az embertársai, önmaga és egy eszme-gondolat ellen elkövetett vétkeit vagy bűneit.

         Tehát akkor, amikor Joseph Ratzinger nem néz szembe ezzel a problémával, eleve jelzi, hogy Jézushoz a dogmatika húszdioptriás szemüvegén át közelít, vagyis semmilyen igazság nem érdekli, csak a szentnek mondott evangéliumok kitételei. Gyáván még azzal sem néz szembe, hogy az evangéliumok önmaguknak és egymásnak is ellentmondanak, és teljesen más az első három, u.n. szinoptikus evangélium – nevezhetnénk elbeszélésnek vagy regényes feldolgozásnak is – gondolatvilága, mint a negyediké, Jánosé, aki Jézussal már szinte egyáltalán nem foglalkozik, csak Krisztussal, egész pontosan a Logosszal, a gnosztikus filozófia alapgondolatai szerint elképzelt istennel.

         A szentatya a dogmatika oltárán feláldozza Jézust, és rögtön Krisztusra hivatkozik, Krisztust (a messiás görög megfelelője, amely felkentet jelent), az eszmét állítja előtérbe. Hogy „igazát” megtámassza, azokba az evangéliumokba kapaszkodik, szüntelen a szentírásra hivatkozva, amelyek maguk is némi történelmi megtámasztásra szorulnának. De a szentatya szellemi gyávasága és megkonstruált hazugsága ennél is tovább megy. Könyvének 53. oldalán a következőt írja:  „Végső soron mit hozott Jézus, ha nem a világbékét, mindenki jólétét, ha nem a jobb világot hozta el? Mit hozott akkor?”

         Hol él a szentatya, ha ilyen kérdést mer feltenni napjainkban, a kérdésben már a választ is megadva?

         A gondolatot Ratzinger így folytatja: „ A válasz egészen egyszerűen így hangzik: Istent. Jézus Istent hozta el. Azt az Istent, aki előzőleg fokozatosan fedte fel az arcát, Ábrahámtól kezdve Mózesen és a prófétákon át a bölcsesség irodalomig – Istent, aki csak Izraelben mutatta meg arcát, ám akit a megközelítések sokféle alakjában a népek világában is tiszteltek. Jézus ezt az Istent, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét, az igaz Istent hozta el a föld népeinek”.

         Aki azt állítja, hogy a világmindenséget, benne az embert teremtő isten csak Izraelben mutatta meg az arcát, és isten nem más, mint Ábrahám, Izsák és Jákob, azaz a zsidók kanonizált ószövetségi iratának istene, az tréfát vagy egyenesen gúnyt űz belőlünk és az emberi értelemből, miközben ellopja a kereszténység számára a zsidók istenét, rendkívül összezsugorítva azt az istent, amelyben vagy így vagy úgy, a Föld három nagy vallásának hívei hisznek. Már elnézést kérek, de ennél még János evangélista is sokkal messzebbre tekintett és „felvilágosultabban” látott. Ratzinger be akarja csapni a katolikus hívőket, az emberiség egyharmadát, amikor olyan állításra vetemedik, hogy isten nem más, mint a zsidó ószövetség istene.

         De ha ilyet állít a szentatya, akkor az evangéliumokat és az egyházi dogmatikát sem ismeri eléggé, ugyanis a zsidók istene csak a zsidókat tekintette a sajátjának, a kiválasztott népnek. És ez az isten, miként a Tórából, Mózes öt könyvéből tudjuk, nem ismer irgalmat, megbocsátást, könyörületet. Ez az isten csak egy valamit ismer: az ő imádásának szükségletét. Aki ezt zsidóként nem teszi, arra a legválogatottabb módon lesújt, az kiirtja. Ez a nagyon kemény és nagyon zord, arctalan isten (Jákob is csak a hátát látta, az arcát soha senki, kedves szentatya!!!) mikor kezdett el osztódni? Mikor és milyen hatásra vált atyává, fiúvá és szentlélekké?

         Miért hiszi a szentatya, hogy a zsidók istenét, a zsidók ószövetségi iratával együtt el kell, el lehet koboznia a zsidóktól és a keresztények nyakába kell és lehet varrni?

         Nem, nem én írtam botrányos könyvet, hanem Joseph Ratzinger. Ha az egyház bíborosai nemcsak a maguk hasznát és előnyét néznék, hanem a hívők lelki egyensúlyát és ezáltal érdekeit is, akkor szólnának a szentatyának, hogy itt valami nagyon nagy elírás történt a részéről. Már csak azért is, mert én csak egy rövidke részt idéztem abból a rendkívül ellentmondásos, és ha úgy tetszik, a keresztény érzületet joggal sértő könyvből, amelyet A názáreti Jézus cím alatt a szentatya a hívekre próbál ráerőszakolni, bizonyítván, hogy a római katolikus egyház képtelen a legminimálisabb megújulásra, sőt, visszafelé hátrál, bele valami olyan szellemi dagonyába, amely joggal sérti a zsidókat és elbizonytalanítja a keresztényeket.

         Természetesen még hosszan és részletesen írhatnék erről a problémáról, de befejezésül csak annyit, hogy én olyan Jézust próbáltam bemutatni, aki mindvégig Jézus (Jézusnak lám-lám, még a nevét is elvették: a héber Jézsua helyett az emberiség a görögösített Jézus változatot használja), egy pillanatra sem válik Krisztussá, azaz eszmévé. Mert az eszmék – miként a szentatyától idézett részlet is bizonyítja – a visszaélés, ezáltal az emberek becsapásának legjobb, ezerszer kipróbált eszközei. Az eszmét a lelkében mindenkinek önmagának kell felépítenie egyetlen élete során, annak a döntésének megfelelően, hogy milyen ember akar lenni. Akik az egyháztól, a papoktól „konyhakészen” kapják az isten és Jézus, azaz Krisztus-eszmét, azok nem magukban és a maguk által megéltekben hisznek, hanem abban, ami az egyháznak, a papoknak kedves, mert az érdekeiket szolgálja, és alávetettségbe taszítja az embereket.

         Az egyház rám támadt. Az egyház kavart botrányt köröttem, illetve a könyvem körül a maga sajátos eszközeivel. Én olyan Jézust mutattam be, aki emberi csoda, tiszta és értünk való, mert ugyanúgy szenvedi végig a mindennapokat, miként mi, az emberiség többségéhez tartozók. És akik azt követelik tőlem, hogy bizonyítsam az állításaim igazát, azoknak csak azt mondhatom: nem én állítok, hanem az evangéliumok. Az egyház immár 1700 éve hivatalos mandátumot kapott, hatalmat az emberek lelke és sorsa felett. Egyszersmind azt a jogot, hogy neki semmit nem kell bizonyítania. Aki hisz az evangéliumokban, az üdvözül. Aki nem hisz, elkárhozik. Ez utóbbiban az egyház majdnem kétezer éven át aktívan közreműködött. Most is erre törekszik, megpróbálván visszafordítani az idő és az emberiség sorsának kerekét. Nem én viselkedem és gondolkodom hát botrányosan, hanem az egyház, amely becsapja a hívőket, és amikor ezt valaki a történelmi helyzet megidézésével megpróbálja világossá tenni, akkor a szemforgató egyház előveszi a régen bevált eszközöket, megfeledkezik a szeretetről, a megbocsátásról, mert az érdekei sérülnek. Remélem, hogy azok a józanul gondolkodó emberek, akik a megjelent íráshoz, illetve az egyház magatartásához, viselt dolgaihoz hozzászóltak, nem engedik, hogy eltapossanak az egyházi előhírnökök, akik még a négy evangélista nevét sem ismerik, de már rakják a máglyát – az egyház intencióinak megfelelően. Asperján György

55 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr25255575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

E.D. M.C. g 2007.12.07. 14:23:48

Udvozlet mindenkinek!

Szivesen elolvasnam a konyvet, viszont Erdelyben elek, ahova valoszinuleg nem fog eljutni, lehet erre a problemara valamilyen megoldast talalni? Az emailcimemet megadtam, remelem kapok valaszt.

E.D. M.C. g

konkoly-thege 2007.12.07. 17:25:05

Szomorú amikor valaki félművelten okoskodik valamiről amihez nem ért, az is szomorú, amikor valaki a saját megoldatlan konfliktusait vetíti ki valamilyen külső szervezetre, személyre. Jelen esetben a szegény pápára. Az igazán szomorú azonban az, hogy ezzel egy fikarcnyit sem segít magán és nem jut közelebb a saját problémáinak a megoldásához

Szánalmas 2007.12.07. 17:36:28

Szánalmas kedves Asperján György!

Ez a vita pont olyan, mintha én hivatkoznék arra, hogy 40 éve foglalkozom önszorgalomból az USÁ-val és hosszú értekezést írnék, hogy micsoda dolog, hogy Bush elnök nem áll velem szóba.

Katolikus hívőként jót szórakoztam, az Ön erőlködésén, amit nyilván azok az emberek, akik megveszik a könyvét és ellenállhatatlan gyűlölettel tekintenek a katolikus egyházra kórusban fognak itt imádni.
Várja csak nyugodtan Ratzingert. Biztosan nyugtalan álmai vannak Asperjántól!
A sas nem kapdos legyeket.

További jó szórakozást!
Kivánok önnek békés karácsonyt és/vagy jó Hanukát!

Kis Géza 2007.12.07. 17:37:46

A beírás szerzője rendkívüli tájékozatlanságot mutat a keresztény egyházak tanítását illetően. Azért írom, hogy mutat, mert képtelenségnek tartom, hogy valaki ennyire ne ismerje az alapvető hitelveket, amikor állítólag már 40 éve foglalkozik azokkal. Utána pedig az általa leírt képtelen és az igazságtól távol álló állításaival vitatkozik. Ez sajnos Rákosiék módszerére emlékeztet: koholt vagyis kitalált vádakkal harcoltak az akkori társadalom lényegében minden rétege ellen.

BlueBunny · http://bluebunny.freeblog.hu 2007.12.07. 17:39:13

Lehetne-e normál betűnagysággal blogolni?

BlueBunny · http://bluebunny.freeblog.hu 2007.12.07. 17:43:55

Superbrain: szerintem azt mondaná, hogy a kommentspammereknek a pokolban lészen végzetük, és folytatólagos anális kivizsgálás lészen az ő jussuk ottan. Az ő ánuszuk a Sátán vasvellája által kitágíttatik, és a Sátánnak az ő phallosza által alaposan bejárattatik. És eközben vazelin nem adatik nékik az ő megkönnyebbülésökre. Mindörökkön-örökké, ámen.

JXB 2007.12.07. 18:02:08

ASPERJÁN GYÖRGY

(Újpest, 1939. febr. 8.): író, költő.

Szocialista Kultúráért 1971, 1973, 1975; SZOT-díj 1976; A Móra Kvk. Nívódíja 1980; JA-díj 1985; A M. Írószövetség tárcapályázatának Különdíja 1995.

Amíg a szocialista kultúráért dolgozott, közben végig az "a hatalmasságok között embernek megmaradni kívánó Jézust" tanulmányozta?

Nem gond, ha megkérdőjelezem?

Бабаяга 2007.12.07. 18:03:52

Szomorú, ha valaki úgy érzi, hogy csak Ő egyedül tudja a tutit. És ebben az esetben most nem Ratzipatzira gondolok, aki írt egy irodalmi-teológiai könyvet, melyről már húsvétkor viccek születtek a Vatikánban. (Nem is rosszak.) Hanem a blog tulajdonosára. Ratzipatzi nem negyven évi kutatás eredményeit használta csak fel, hanem az egyház 2000 éves hagyományát.
Nem teológiai vitairatot akart írni. Ilyen cikkek, munkák hetente tucatjával születnek. Nem hinném, hogy bárki is ismerné az egész Jézusra vonatkozó szakirodalmat, akár a katolikus egyházon belül is. (Egy-egy példabeszédről könyvtárnyi mű keletkezett, az egyes evangéliumokról, magáról az exegetikáról nem is beszélve.)
A Jesus von Nazareth nem is akart olyan igénnyel fellépni, hogy a tutit közölje velünk. Ellentétben Önnel, kedves Asperján úr!
Ami a zsigeri egyházi támadásokat illeti: emberi természetünkhöz tartozik, hogy szívesen nézünk, olvasunk olyan dolgokat, ami távol áll tőlünk, de biztosak vagyunk benne, hogy kiveri nálunk a biztosítékot.
Miért támadja az egyházat? Miért zavarja a léte? Hivatalos fórumon nem hinném, hogy támadták, vagy talán a Hittani Kongregáció eljárást indított Ön ellen a könyvében foglaltak miatt? Esetleg a lakhelye szerinti püspök kezdett eljárást? Egyáltalán katolikus Ön? Mert ha nem, akkor semmi köze a katolikus egyházhoz, sőt, az egyháznak sincs önhöz semmi köze. Nem is akar magával hivatalosan foglalkozni, az inkvizíció ideje lejárt.

Anthony Other 2007.12.07. 18:15:37

Ez az ember szánalmas.

Rá Dios 2007.12.07. 18:15:49

Asperján György írt jót és kevésbé jót. A díjak nem szólnak ellene. A díj hiánya - mint majd 20 év alatt most már sajnálatosan bebizonyosodott - nem jelentett rejtőzködő alkotásokat. A szerző most elemez valamit a saját tudása és véleménye szerint. Miért ne tenné? Vagy ne tegye? Ne is tehesse?
Szokatlan a pápát saját világi nevén emlegetni, de az biztos, hogy Benedek ténylegesen az inkvizíció jogutód szervezetét vezette.

megfigyelo 2007.12.07. 18:19:46

Hat az az utolso korlevel, amelyik felszolitja a patikusokat, hogy ne adjanak ki fogamzasgatlokat (nem csak katolikusoknak, ateistaknak se!) azt mutatja, hogy az inkvizicio ideje csak annyiban - es annyira - jart le, hogy az egyhaz ugyan most is sziveen megegetne az eretnekeket, csak hat speciel most eppen nem teheti meg. De az egyhaz lathatoan bizik abban, hogy ami kesik, nem mulik, es fog o meg csodalats autodafekat tartani!

WEISS MÓZES(E.Z) · http://buddha.blogter.hu/ 2007.12.07. 18:19:47

KEDVES URAM!

ÉN ÉS AZ ÖSSZES APOSTOLOM MEGJÖTTÜNK ,HOGY EZT AZ ORSZÁGOT KIHÚZZUK A %RBÓL.ENGEM DILIHÁZBA ZÁRTAK ŐK MEG BE%RTAK A FELELŐSSÉGTŐL.MÉG A SAJÁT CSALÁDOM IS ELÁRULT.ENNEK ELLENÉRE ÉN VÁLLALOM A LEGNAGYOBB NYILVÁNOSSÁGOT.ÉN VAGYOK AZ EGYETLEN ÚT.A VILÁG SZERENCSÉRE KAPOTT TŐLEM JELET.2004 ÓTA MINDEN NAP LEJEGYZEM A GONDOLATAIMAT A NETEN.HA KIVÁNCSI RÁ ELOLVASHATJA.ORIGO/FÓRUM/HIT,VALLÁS/275
AKÁR MÉRGET IS VEHET RÁ HOGY EZ ÍGY MŰKÖDIK AHOGY ÉN ÁLLÍTOM , MERT NEM HINNÉM HOGY LENNE OLYAN EMBER AKÁR ÉPESZŰ AKÁR NEM AKI EZT VÁLLALNÁ HA NEM Ő LENNE .
ÉVEKET DOLGOZTAM A KÉRDÉSEN ÉS MINDENT MEGOLDOTTAM AMIT CSAK LEHET.ESŐT CSINÁLNI BÉNÁT FELÁLLÍTANI AZONBAN MÉG SE NEM PRÓBÁLTAM SE NEM SIKERÜLT.
NEM HINNÉM HOGY ILYENRŐL MÁR HALLOTT VOLNA ..de a maga marhaságain is van mit javítani!

danetille 2007.12.07. 18:22:07

A történelmi egyház, minden teológiai és politikai tevékenységével, a vállaltan korszerűtlen ideológiai örvényeivel Jézus tanításának pontosan az ellenkezőjét képviseli. A katolikus hívők azok a szánalmas emberek, akik azt hiszik, ha tízezren hazudják ugyanazt, akkor az igazzá válik. Ha pedig sokmillióan, akkor majd Isten is meghajlik előtte - ezért szánalmas minden gondolatuk, kivéve az önvizsgálat, de ebben oly puhakezűek és oly megbocsátók!

sasika61 · sasika61mondja.blog.hu 2007.12.07. 18:35:02

Az ön aljassága remélem, jól fizet.
Kap legalább 30 ezüstöt? Ennél alább ne adja!
Bátor dolog belerúgni olyanba, akit a hatalom is le akar fojtani.

Lord_Cica (törölt) 2007.12.07. 18:39:31

Miről szól a könyv? Jézus buzi volt és az egyház titkolja(ez egyértelmű), vagy valami más?

Бабаяга 2007.12.07. 18:43:59

RáDios!
A könyv szerzője: Ratzi. Ezzel is kifejezi azt, hogy ez a mű a saját magánvéleméye, nem az egyház fejének a szava a hívekhez. Szóval más a kettő. Egy cikkben a műveire való hivatkozás hol Ratziként szerepel a neve, hol XVI. Benedekként.

Tény, hogy a Hittani Kongregáció élén állt, mely az inkvizíció utóda, sőt katolikus körökben is csak úgy emlegették, hogy a Legfőbb Inkvizítor.

Бабаяга 2007.12.07. 18:50:49

Kedves Megfigyelő!
Nem tudom, hogy melyik körlevélre gondolsz a fogamzásgátlót illetően, én arról tudok, hogy egy püspöki székhelyen van egy olyan patikus, aki nem tart ilyen szereket, mivel ellenkezik (aggályos) lelkiismeretével. Mellesleg katolikus patikusoknak lehet ilyet írni, de minden patikusnak nem.
Ma már inkvizíció csak az egyházon belül van. Aki kívül van a társaságon, azzal nem foglalkozik, legfeljebb felhívja a világ figyelmét, hogy a katolikus egyház ezt a kérdést másképp látja. Az ember meghallgatja aztán teszi azt, amit a lelkiismerete diktál.
A tömeg katolikusnak meg fogalma sincs arról, hogy mit gondol az egyház hivatalosan. Ha rájuk hallgatsz az olyan, mintha a kórházi takarítónéni véleményére adnál és nem az orvos professzoréra. A sok takinéni csak mondja a magáét!

Palkó Márton 2007.12.07. 18:52:17

Ön több alkalommal is ékes bizonyságát adja annak, hogy még a 4 evangéium környékére se nézett, nem hogy bármilyen szinten is foglalkoztatta volna azzal, amit Jézus tanított...

Pl:"Az elkövetett bűnök bocsánatára ember nem adhat feloldozást. És János prédikátor mintájára a katolikus pap szintén nem adhat bűnbocsánatot, azt csak istennek áll a hatalmában. Nincs egyetlen halandónak sem felhatalmazása arra, hogy megbocsássa bárkinek is az embertársai, önmaga és egy eszme-gondolat ellen elkövetett vétkeit vagy bűneit.

Cáfolat: János evangéliuma 20, 21-23
"Aztán újra szólt hozzájuk: >>Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.>Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsájtjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.

Lord_Cica (törölt) 2007.12.07. 18:56:16

Ja már értem. Itt arról van szó hogy valaki ellentmondásokat fed fel a katolikus tanokban. hehehe :)
Ez hülyeség. Egyrészt egy vallást nem lehet logikai alapon vizsgálni, pláne ha eleve egy olyan álomvilágban játszódik, ahol az isten megdug egy csajt úgy hogy szűz maradjon, aztán a megszületett gyerek azzal segít másokon hogy keresztre feszítteti magát.
Másrészt senkit sem lehet erőszak nélkül rávenni arra, hogy másban higgyen, mint eddig.
Ha valakinek nem tetszik egy vallás, akkor vagy keressen egy másikat, vagy hozzon létre magának egyet.

WE 2007.12.07. 19:00:36

Asperjan Gyuri, 40 ev alatt legalabb beleolvashattal volna a Bibliaba, ha mar foglalkoztal vele.

WE 2007.12.07. 19:08:45

Megertettem, miert abnormalis meretu a betumeret!

A szegeny meg nem ertett iro, aki a Koves Slomonak irt leveleben tituluskent a "Jozsef Attilarol irtam 800 oldal terjedelemben"-t hasznalja, talan tulzottan hozzaszokott az A4 meretu betukhoz :)

Blogot meg ugy ir, hogy minden egyes szemelyrol bejegyzest gyart, aki nem valaszolt levelere.

Fantasztikus irodalmi iparos On! Gondolom, a szocialista kulturaert dijakat is kilora adtak! :)

ostor 2007.12.07. 19:42:49

Asperján!

Nem vagyok meglepve könyved és főleg blogod ellenséges fogadtatásától. Magam hetven éve foglalkozom az vallás és az egyházak társadalmi pestissel felérő hazugságaival, a társadalmat önös célokból kihasználó főpapság és velük egyhúros pendülő világi szervezetek, politikai pártok, a nemzetközi tőke hatalmasaival, beleértve a huszadik század pápáinak a fasizmussal való nyílt és titkos szövetségeivel. Sorolhatnám e díszes társaság emberiség elleni bűntetteit, amit az istenhitre hivatkozva, az egyházak segítségével követtek el. A hasonlóan társadalomellenes kommunizmus, minden rémtette „kismiska „ volt e vallások által végrehajtott, é s ma is ismétlődő bűnei mellett. Csak megemlítem, hogy Sztálin egész életének tevékenységének módszertani forrása a a bibliai József történetében szóról szóra megtalálható, csak át kellet ültetnie a huszadik századba!
Mint említettem az elmúlt hetven év gyűjteményét magam nem publikáltam, a kádár rendszerben nem is tehettem volna, de állítóm, egykönnyen és a blogodban leírtak a való igazságot tükrözik, azokkal javarészt, saját ismereteim alapján azonosulok.
Az ellenséges szövegeket vedd úgy, mint a vallások döglődő vergődését, aminek érdekében még saját nem létező erkölcsi érzékük szikráit is képesek feláldozni, más szavakkal, már régen megszűntek általánosan érvényes társadalmii erkölcsökkel azonosulni!

ostor 2007.12.07. 19:47:01

Enézést az előző commentemmben található helyesírási hibákért!

icolicom 2007.12.07. 22:23:02

Én csak azért vagyok dühös, mert megelőzött... Amúgy teljesen egyetértek azzal, hogy a katolikus egyházhoz rosszabb, mint a fasizmus és a kommunizmus együttvéve...Az már a sors fintora, hogy közvetlenül és közvetve is segített a fentebb említett ideológiák létrejöttéhez és megerősödéséhez... Az emberi civilizáció szégyene és egyben korcs mivoltának legfőbb bizonyítéka, hogy egy ilyen élet és ember-ellenes vallás még mindig létezhet, sőt mi több, hatalmi tényező lehet...

Szánalmas 2007.12.07. 22:38:29


70 éve foglalkozol valamivel, amit utálsz?
Igazán kiváncsi vagyok hogyan képes valaki huzamos időn keresztül gyűlölködni és erre feltenni az életét. Én akkor sem foglalkoztam a marxizmus -leninizmussal, amikor még kötelező volt, mert nem érdekelt.
Engem szórakoztatnak az ilyen ostor és asperján féle hívők! Mély tiszteletem Önöknek. Én erre képtelen lennék! Ennyi erő és kitartás valami gyűlöletébe, fantasztikus!

szerintem 2007.12.07. 22:44:44

Nagy kár, hogy nem alapítotok antikatolikus egyházat. Igazán kár, hogy az sok energia és tudás mind semmivé enyészik, ha elhagyjátok az árnyékvilágot. 2000 évvel szemben, amióta a katolikus egyház járja zarándokútját, kicsit kevés az a cirka 100 év, amit a gyalázására bírtok fordítani. Egyesíteni kellene ezt a fantasztikus tudást, nem érzitek úgy?

ostor 2007.12.08. 18:43:51

Szánalmas
„70 éve foglalkozol valamivel, amit utálsz?”
Én nem ismerek utálatot, csak mérhetet bárgyúságok tömegét amit a vallásról, istenhitről, politikáról stb. olvasgattam az említett időszakban!
„Igazán kíváncsi vagyok hogyan képes valaki huzamos időn keresztül gyűlölködni és erre feltenni az életét.”
Nos, én bemutatlak önmagadnak, milyen hazugságban és erkölcsi mocsárban éldegélhetsz, a következőkben erről lesz szó.
Természetesen az alábbi hazugságaidat is cáfolom:
„Én erre képtelen lennék! Ennyi erő és kitartás valami gyűlöletébe, fantasztikus! „

Mérhetetlen gyűlöleted, árad minden írásodból, amit nevedhez méltóan igyekszel szánalmasan másoknak címezni! A gyűlöleted forrása az a „szentnek nevezett Biblia” amelyben a kitalált zsidó isten egyetlen , de állandó igyekezete gyűlölni, és elpusztítani mindenkit, mert ez az „alaptermészete”.

Vélem nálad is hasonlóan!
Itt mellékelem tanulságként számodra Google „bosszú” címszóra kiírt találatait a a Károly Bibliából.
A bosszúálló bibliai isten, mint a zsidó és keresztény tanítások minimális erkölcsi alapja a következőkben csak részlegesen kilistázva, alább találhatók. Lehet felesleges ismertetni számodra, hiszen erkölcstelen hited alapja, magad is ez szerint élsz!
Ezek után milyen erkölcsi alapod lehet mások véleményét megítélni? Kereszténynek vallod magad, gondolom ebből is élsz gondatlanul, miközben a katolikus Egyház és pápái jóvoltából is, több százmillió ember éhezik!
Íme a bosszúálló, kitalált istened
1Móz 4,24. Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenszeres az Ciklámenért.
2Móz 15,9. Az ellenség monda: Uzöm, utólérem oket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja oket karom.
3Móz 19,18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
3Móz 26,25. És hozok reátok bosszuló fegyvert, a mely bosszút álljon a szövetség megrontásáért. Ha városaitokba gyülekeztek össze, akkor döghalált bocsátok reátok, és az ellenség kezébe adattok.
4Móz 25,11. Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, elfordította az én haragomat Izráel fiaitól, mivelhogy az én bosszúmat megállotta o közöttök; ezért nem pusztítom ki bosszúmban Izráel fiait.
4Móz 25,13. És lészen o nála és az o magvánál o utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az o Istenéért, és engesztelést végze Izráel fiaiért.
4Móz 31,2. Állj bosszút Izráel fiaiért a Midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol.
4Móz 31,3. Szóla azért Mózes a népnek, mondván: Készítsétek fel magatok közül a viadalra való embereket, és induljanak Midián ellen, hogy bosszút álljanak az Úrért Midiánon.
4Móz 35,12. És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszúló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.
4Móz 35,19. A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.
4Móz 35,21. Vagy ellenségeskedésbol kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az, a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.
4Móz 35,24. Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonüto között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint.
4Móz 35,25. És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezébol, és küldje vissza azt a gyülekezet az o menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a fopap, a ki felkenetett a szent olajjal.
4Móz 35,27. És találja ot a vérbosszuló rokon az o menedékvárosának határán kivül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost; nem lesz annak vére o rajta;
5Móz 19,6. Különben a vérbosszuló rokon uzobe veszi az o szívének búsulásában, és eléri, ha az út hosszú leend, és agyon üti ot, holott nem méltó a halálra, mivel azelott nem gyulölte azt.
5Móz 19,12. Akkor az o városának vénei küldjenek embereket, és vonják ki azt onnét, és adják azt a vérbosszúló rokon kezébe, hogy meghaljon.
5Móz 26,6. Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
5Móz 32,19. Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az o fiait és leányait.
5Móz 32,35. Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik: mert közel van az o veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!
5Móz 32,41. Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyulöloimnek.
5Móz 32,43. Ujjongjatok ti nemzetek, o népe! Mert o megtorolja az o szolgáinak vérét, bosszút áll az o ellenségein, földjének és népének megbocsát!
Józs 10,13. És megálla a nap, és vesztegle a hold is, a míg bosszút álla a nép az o ellenségein. Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig.
Józs 20,3. Hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki megöl valakit tévedésbol, nem szándékosan, és legyenek azok menedékül nékik a vérbosszúló elol.
Józs 20,5. Hogyha pedig kergeti azt a vérbosszúló, ki ne adják a gyilkost annak kezébe, mert nem szándékosan ölte meg az o felebarátját, és nem gyulölte o azt annakelotte.
Józs 20,9. Ezek voltak a meghatározott városok mind az Izráel fiainak, mind a jövevényeknek, a ki közöttük tartózkodik vala, hogy oda szaladjon mindaz, a ki megöl valakit tévedésbol, és meg ne haljon a vérbosszúlónak keze által, míg oda nem áll a gyülekezet elé.
Bír 11,36. Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, a mint megfogadtad, miután az Úr megadta az ellenségeiden: az Ammon fiain való bosszút.
Bír 15,7. Sámson pedig monda nékik: Bátor ezt cselekedtétek, mégis addig nem nyugszom meg, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok.
Bír 16,28. Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és monda: Uram, Isten emlékezzél meg, kérlek, én rólam, és erosíts meg engemet, csak még ez egyszer, óh Isten! hadd álljak egyszer bosszút a Filiszteusokon két szemem világáért!
1Sám 14,24. És Izráel népe igen elepedett vala azon a napon, mert Saul esküvel kényszeríté a népet, mondván: Átkozott az, a ki kenyeret eszik estvéig, míg bosszút állok ellenségeimen, azért az egész nép semmit sem evék.
1Sám 18,25. Saul pedig monda: Mondjátok meg Dávidnak: Nem kiván a király más jegyajándékot, hanem csak száz Filiszteus eloborét, hogy bosszút állj a király ellenségein; mert Saul a Filiszteusok keze által akará Dávidot elpusztítani.
1Sám 24,13. Az Úr tegyen ítéletet közöttem és közötted, és álljon bosszút az Úr érettem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened.
1Sám 25,39. És mikor Dávid meghallotta, hogy Nábál meghalt, monda: Áldott legyen az Úr, ki bosszút állott Nábálon az én gyaláztatásomért, és szolgáját visszatartotta a gonosztól, a Nábál gonoszságát pedig visszafordítá az Úr az o fejére! És elkülde Dávid, és izent Abigailnak, hogy elvenné ot feleségéül.
2Sám 4,8. És elvivék Isbóset fejét Dávidhoz Hebronba, és mondának a királynak: Ímhol Isbósetnek, Saul fiának, a te ellenségednek feje; a ki üldözé a te lelkedet, és az Úr bosszút állott e mai napon az én uramért, a királyért, Saulon és az o maradékán.
2Sám 14,11. Akkor o monda: Emlékezzék meg kérlek, a király az Úrról, a te Istenedrol: hogy a vérbosszúló ne szaporítsa a pusztulást, és hogy az én fiamat ne veszessék el. Felele a király: Él az Úr, hogy a te fiadnak egy hajszála sem esik le a földre.
2Sám 22,48. Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
2Kir 9,7. Hogy elveszítsed Akhábnak, a te uradnak háznépét; mert bosszút állok az én szolgáimnak, a prófétáknak véréért, és mind az Úr szolgáinak véréért Jézabelen.
2Kir 10,16. És monda: Jer velem és lásd meg, mint állok bosszút az Úrért. És vele együtt vitték ot az o szekerén.
2Krón 22,8. Lon azért, mikor Jéhu az Akháb házán bosszút álla, rátalált a Júda fejedelmeire és az Akházia testvéreinek fiaira, a kik Akháziának szolgálnak vala, és megölé oket.
2Krón 24,22. És nem emlékezék meg Joás király a jótéteményrol, a melylyel annak atyja, Jójada vala o hozzá éltében, hanem megöleté a fiát. Mikor pedig meghalna, ezt mondá: Látja az Úr és bosszút áll!
2Krón 24,24. Mert noha kevés emberrel jött vala rájok a Siriabeli had, mindazáltal az Úr kezökbe adá Júdának nagy seregét, mivel az Urat, atyáiknak Istenét elhagyták; és Joáson is bosszút állának.
Neh 2,10. Mikor pedig a Horonból való Szanballat és az Ammonita Tóbiás, a szolga, meghallották ezt, nagy bosszúságot okozott nékik, hogy jött valaki, a ki Izráel fiainak javokat keresi.
Neh 9,18. Sot még borjúképet is csinálának magoknak, és ezt mondják: Ez a te Istened, a ki kihozott téged Égyiptomból, és nagy bosszúsággal illettek téged;
Neh 9,26. Makacskodának pedig és pártot ütének ellened, és veték törvényedet hátuk mögé; prófétáidat is meggyilkolák, a kik bizonyságot tonek ellenök, hogy oket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged.
Eszter 8,13. Az írásnak mássa, hogy adassék törvény minden egyes tartományban, meghirdettetett minden népnek, hogy a zsidók készen legyenek azon a napon, hogy megbosszulják magokat ellenségeiken.
Jób 17,6. A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Zsolt 8,3. A csecsemok és csecsszopók szájával erosítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyulölködot és bosszúállót elnémítsd.
Zsolt 18,48. Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
Zsolt 44,17. A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Zsolt 54,3. Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!
Zsolt 54,7. Bosszút áll az utánam leselkedokön; a te igazságod által rontsd meg oket.
Zsolt 58,11. Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.
Zsolt 79,10. Minek mondanák a pogányok: Hol az o Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
Zsolt 90,9. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
Zsolt 90,11. Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
Zsolt 94,1. Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
Zsolt 99,8. Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad oket, kegyelmes Isten voltál hozzájok; de bosszúálló az o hiábavalóságaik miatt.
Zsolt 149,7. Hogy bosszút álljanak a pogányokon, és megfenyítsék a nemzeteket!
Péld 6,34. Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
Péld 13,2. A férfi az o szájának gyümölcsébol él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.
Péld 20,22. Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
Péld 26,6. A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
Ézs 1,24. Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel eros Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!
Ézs 34,8. Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért.
Ézs 35,4. Mondjátok a remego szívueknek: legyetek erosek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jo, az Isten, a ki megfizet, O jo, és megszabadít titeket!
Ézs 47,3. Födöztessék föl meztelenséged és láttassék meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek!
Ézs 51,22. Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedbol a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg!
Ézs 59,17. És felölté az igazságot, mint pánczélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal.
Ézs 61,2. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót;
Ézs 63,4. Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.
Jer 5,9. Avagy ne büntessem-é meg az ilyeneket, mondja az Úr, és az e féle népen, mint ez, ne álljon-é bosszút az én lelkem?
Jer 5,29. Hát ezeket ne büntessem-é meg, ezt mondja az Úr; az ilyen nemzeten, mint ez, avagy ne álljon-é bosszút az én lelkem?
Jer 9,9. Avagy ne fenyítsem-é meg oket ezekért? azt mondja az Úr; vajjon az efféle nemzetségen ne álljon-é bosszút a lelkem?
Jer 11,20. És oh Seregek Ura, igaz biró, veséknek és szívnek vizsgálója: hadd lássam a te bosszúállásodat rajtok, mert néked jelentettem meg az én ügyemet!
Jer 15,15. Te tudod, Uram! Emlékezzél meg rólam és tekints reám, és állj bosszút értem üldözoimen; a te haragodnak halogatásaival ne ejts el engem; tudd meg, hogy éretted szenvedek gyalázatot!
Jer 15,17. Nem ültem a nevetgélok gyülekezetében, és nem ujjongtam velök; a te hatalmad miatt egyedül ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem.
Jer 20,10. Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelol való fenyegetést: Jelentsétek fel és ezt mi is feljelentjük: mindazok is, a kik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatjuk ot, és bosszút állhatunk rajta;
Jer 32,31. Mert csak bosszúságomra és búsulásomra volt e város, attól a naptól fogva, a melyen építették azt, mind ez ideig, úgy hogy el kell azt törlenem az én színem elol.
Jer 33,5. Mikor elmentek, hogy vívjanak a Káldeusokkal, és hogy megtöltsék azokat emberek holttesteivel, a kiket én haragomban és bosszúállásomban megöltem, mivelhogy elrejtettem az én orczámat a várostól az o sok gonoszságukért:
Jer 44,6. Azért kiömlött az én bosszúm és az én haragom, és felgerjedt Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin, és pusztasággá és sivataggá lonek mind e napig.
Jer 46,10. Az a nap pedig az Úrnak, a Seregek Urának bünteto napja, hogy bosszút álljon ellenségein. És a fegyver felemészt és jól lakik és megrészegül az o vérökkel, mert áldozatja lesz az Úrnak, a Seregek Urának észak földén, az Eufrátes folyó mellett.
Jer 50,28. A futók és a Babilon földébol menekülok zaja megjelentik majd a Sionon az Úrnak a mi Istenünknek bosszúállását, az o templomáért való bosszúállását.
Jer 51,6. Fussatok ki Babilonból, és kiki mentse meg az o lelkét, ne veszszetek el az o gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint.
Jer 51,11. Élesítsétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket; felindította az Úr a Médiabeli királyok lelkét, mert Babilon ellen van az o gondolatja, hogy elveszesse azt, mert az Úr bosszúállása ez, az o templomáért való bosszúállása.
Jer 51,36. Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én megítélem a te ügyedet, és bosszút állok éretted, és kiszáraztom az o tengerét, és kiapasztom az o forrását.
Sir 3,60. Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Ezék 8,3. És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belso kapu bejáratához, a mely északra néz, a hol vala helye a bosszúság bálványának, a mely bosszúságra ingerel vala;
Ezék 8,5. És monda nékem: Embernek fia! emeld föl csak szemeidet észak felé. Fölemelém azért szemeimet észak felé: és ímé északra az oltár kapujától áll vala a bosszúság ama bálványa a bejáratnál.
Ezék 24,8. Hogy haragomat felindítsam és bosszút álljak, kopasz sziklára ontottam vérét, hogy be ne fedeztessék.
Ezék 25,12. Így szól az Úr Isten: Mivelhogy Edom kegyetlen bosszúállást cselekedett Júda házán, és vétkezve vétkezett, hogy bosszút állott rajta:
Ezék 25,14. És bosszúmat állom Edomon népemnek, Izráelnek keze által és cselekszenek Edommal az én búsulásom és haragom szerint, s megismerik bosszúállásomat, ezt mondja az Úr Isten.
Ezék 25,15. Így szól az Úr Isten: Mivelhogy a Filiszteusok bosszúból cselekedtek s kegyetlen bosszút álltak lelkökben megvetéssel, hogy elveszessék Izráelt örök gyulölséggel:
Ezék 25,17. És cselekszem rajtok nagy busszúállásokat fenyíto haragomban, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha bosszúmat állom rajtok.
Jóel 3,4. Sot néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani jöttök-é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam állani; nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat!
Jóel 3,7. Ímé, kiindítom oket a helybol, a hova eladtátok oket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat.
Mik 5,15. És haraggal és hévvel állok bosszút a pogányokon, a kik nem engedelmeskedtek.
Náh 1,2. Buzgón szereto és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló az Úr, és telve haraggal; bosszút áll az Úr az o ellenségein, és haragot tartó az o gyulöloi ellen.
Luk 18,3. Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
Luk 18,7. Hát az Isten nem áll-é bosszút az o választottaiért, kik o hozzá kiáltának éjjel és nappal, ha hosszúturo is irántuk?
Luk 18,8. Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljo, avagy talál-é hitet e földön?
Luk 21,22. Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.

Találatok száma: 115 vers, amelyből 100 került kilistázásra.

A lista nem teljes, a kitalált bibliai isten erkölcse a bosszú, a gyűlölet amelyeket magadra nézve is kötelező erkölcsi mérce.
Ám, ha nem vállalod, akkor ismét csak aljas hazudozásra kényszerülsz, végül öntudatlanul is, szennyfoltja vagy hitednek és az emberi társadalomnak egyaránt!

ostor 2007.12.08. 19:07:17

szerintem 2007.12.07. 22:44:44
"Nagy kár, hogy nem alapítotok antikatolikus egyházat."
Egyházakból már eddig is sok van, ami nem csoda, ha az istenek sokaságát kell kiszolgálni. Másrészt mi nem vagyunk szélhámoskodásra berendezkedve, mint a keresztény egyházak!
"2000 évvel szemben, amióta a katolikus egyház járja zarándokútját", "kicsit kevés az a cirka 100 év, amit a gyalázására bírtok fordítani."
A 2000 év nem zarándok út volt, hanem hanem tervezett népírtás, éppen a katolikus egyház vezetésével.
Ha vallási butitásokra csak ennyí telik tőled, akkor a "szánalmasnál" is szánalmasabb vagy!

asperján 2007.12.08. 19:25:15

Kedves Ostor,
megértem az indulatait, de vannak emberek, akiken nem lehet segíteni. Számomra, aki vagy ötvenszer olvastam a Deuteronomiumot, és az egész Tórát legalább ennyiszer, igen tanulságos volt a kigyűjtése. Számomra igen, de az olyan emberek számára, akik csak annyit tudnak írni, hogy szánalmas és ezt szajkózzák, azoknak ez semmit se mond. Azok elégedettek a maguk öntelt, dölyfös, Jézus szeretetéről megfeledkezett magatartásával. Kár miattuk bosszankodnia. Az az írás, amelyben önt idézik, különben is oly mértékben primitív, hogy válaszra sem érdemes. Ezek az emberek nem hallják meg azt, amit más mond, csak saját magukra képesek figyelni. Ezzel sivárrá teszik a saját maguk életét. A hit, a meggyöződés fontos dolog, de abba zárkózni káros, mert az élet teljességét taszítja el magától az illető. Akihez írását címezte, nevetni fog önön, én viszont meghatottan köszönöm meg a gondolatait, az igazságát és határozottságát. És köszönöm az elküldött listát. Igen, tudom, hogy Jahve minden vallás istene közül a legzordabb, a leggyűlölködőbb, és minden értéket eltaszít magától, ami valamiképpen nem kötődik a kiválasztott néphez. És ez a mogorva, szívtelen, szeretni képtelen isten lett a pápa szerint a kereszténység istene, mert ez az isten Ábrahám, Izsák és Jákob istene volt. Hogyan képzeli ezt a csacsiságot a pápa? Hogyan írhat le ilyet? Jó, mi nem hiszünk istenben, de odafigyelünk mások istenhitére, és tiszteljük is azt, miközben tudjuk, hogy amiben hisznek, bennük lakik, a tudatuk része, önmegcsalatásuk eszköze. De akkor miért támadnak rá valakire, aki másként képzeli el az életét és vállalja annak minden terhét? Bizony-bizony, hiába írták az evangélisták, amit Ratzinger is szívesen idéz, hogy Jézus azt mondja, azért jött, hogy a törvény betartsa, s nem azért, hogy eltörölje, mert a törvényből egy vessző sem veszhet el... De a cvalóságos Jézus, aki ember volt, csak ember lehetett, mégis másként élt, mert mi, akik olvastuk a Tórát, tudjuk, hogy annak totális betartása reménytelen, tehát nagyon sok vessző, szó és mondat elvész belőle, mire megöregszünk, akár a társadalom napfényes részén, akár árnyékos felén éltük le az életünket. Mert az élet már csak ilyen. És még ilyenebb volt Jézus idején. Köszönöm a sorait, köszönöm az oprimizmusát. Köszönöm önnek, hogy vannak olyanok, mint ön. Üdvözli Asperján györgy

fostalicska · http://fostalicska.blog.hu 2007.12.08. 22:35:07

Asperján, bazd meg, írjál már normális nagyságú betűkkel! Ilyen nagy, ordító betűkkel csak a sikertelen buzik írnak. Ha így folytatod, valaki keresztre fog feszíteni, aztán örülhetsz.

bagó 2007.12.09. 08:10:54


Fostalicska!

Annak azért nagyon örülök, ha az emberek tisztában vanna magukkal, és olyan nevet választanak maguknak, amely tükrözi személyiségüket.

asperján 2007.12.09. 10:01:17

Kedves Bagó,
az emberek már csak ilyenek. Fostalicska úr úgy viselkedik mint egy talicska fos. Erről nemcsak ő, hanem az a világ is tehet, amely így neveli, illetve ilyenné neveli az embereket. Fostalicska úr nem tudja, hogy a rómaiak a birodalom megteremtése és főként megtartása során nemcsak rengeteg embert elpusztítottak, hanem jelentős kultúrát is létrehoztak. Ők mondták, talán nem véletlenül, hogy a stilus az ember. Aki ilyen stílusban szólal meg, gondolom elvárja, hogy vele is így beszéljenek, mert azt hiszi nem érdemel többet. Egyébként én azt hittem, hogy a blogom látogatóit segítem azzal, ha nagyobb betűmérettel adom közre, amit külön írok. De tapsztaltam, hogy másokat is zavar ez. Hát jó, akkor a jövőben igyekszem kisebb betűtípust használni. Egyébként pedig kedves bagó, mint régi ismerőst, tisztelettel üdvözlöm, és jó vasárnapot kívánok. A "jívők" alaposan felkavarták itt az elmúlt egy-két napban a vizet. De érdekes, hogy az utolsó íráshoz, amit feltettem, és bizony eléggé érdekesen és elgonolkodtatóan bizonyítja, hogy XVI. Benedek részéről nincs minden igazán átgondolva, egy sort sem írtak. Pedig most aztán teljesen szabad tér nyílna ezzel a megveszekedett antiszemitáknak. Hajrá, antiszemiták! Állítsatok ki magatokról végbizonyítványt. Üdvözli: A. Gy.

bagó 2007.12.09. 12:31:59

Asperján Úr!

Szerintem maradjon ennél a betűméretnél. Nem érdemlik meg,hogy megfeleljen nekik, a mocskolódásokat leírják úgyis ha marad a régiben.Nekünk, akik mindennap olvassuk írásait kényelmesebb olvasni.
Köszönöm, üdvözletét, magam is szép napot kívánok Önnek, és nehogy rosszul érezze magát a mocskolódástól, sőt legyen rá büszke, mert biztos vagyok benne, hogy újra maradandót alkotott. Lehet elfogultsággal vádolni, vállalom.

bagó 2007.12.09. 18:28:53

Fél órája tulajdonosa vagyok a Jézus-könyvnek.
Pechemre karácsonykor kezdhetem csak olvasni...

asperján 2007.12.09. 19:19:31

Örülök neki. Hálistennek, egyre többen. És mielőtt egyesek rögtön meggyanúsítanának, hogy a pénz miatt, megnyugtatom őket, nekem az eladott példányokból nincs semmi hasznom, mert tíz tiszteletpéldányért a kiadóé a jog, a kockázat, és ha elkelnek a könyvek, a pénz is. Második kiadás pedig nem igen lesz, mert nálunk egy komoly történelmi könyvnek csak szűkkörű olvasottsága van. Az alkotó öröme szólal meg bennem, mivel azt gondolom, hogy fontos üzenete van regényemnek. Olyan Jézust ismerhet meg az olvasó, aki beépülhet a tudatába, a lekébe, aki iránytű lehet az életében. Az abszolut embert. Azt az embert, akivé mindannyian felnőni szeretnénk, de csak a kiválasztottaknak sikerül. Ám minden lépés, amit ebbe az irányba megteszünk, gazdagabbá, értékesebbé teszi egyetlen életünket. Mert nem azok a hívők, akik ordináré kifejezésekkel kelnek hitük és egyházuk védelmére, akik lebuziznak, lezsidóznak, és átkot szórnak rám, hanem azok, akik a hitüket ért vélt támadás esetén is Jézus szeretetével és alázatával képesek szólni, a meggyőzés eszközével igyekeznek élni. Sajnos, az egyházuk gyakorlatát követik azok, akik rögtön a másik kiátkozásában, kitagadásában, és megsemmisítésben látják a maguk üdvösségét. Aki igazán hisz valamiben, hisz abban is, hogy a hitének ereje és kisugárzása van. Én a hívők hitével szóltam a József Attila életregényben, a Csapataink harcban állnak című ötvenhatról szóló regényemben, és különösen a Jézusról irottban, iszonyúan megszenvedve Jézus szenvedését. Üdvözli: A.Gy.

Бабаяга 2007.12.09. 21:16:29

Kiátkozni azt lehet, aki tagja az adott "klubnak". Aki kívül áll, az akármit is ír Jézusról, kívül álló marad. Szégyenteljesnek tartom egyes magukat kereszténynek mondó emberek reakcióit. Ön, Asperján úr legalább keresett, saját Jézus élményét, tapasztalatát írja meg, bármilyen legyen is az bármely "hivatalos egyház" szemében. De az az öné. Elhiszem, hogy ön valóban megszenvedte Jézus szenvedését. Ez az, amit senki nem tud öntől elvenni. Aki nem járta végig ezt az utat, az szerintem nem lehet igazán hívő, annak ellenére, hogy magát hivatalosan bármely felekezet tagjának vallja magát. Lehet, hogy irigylik önt? Vagy félnek, hogy elveszthetik azt, ami sose volt az övék?

bagó 2007.12.10. 08:07:09

Holnap reggel a Mokka c. műsorban, időpontot nem tudok, aki tudja, nézze!!

polgár 2007.12.10. 20:56:01

Asperján, Asperján, maga többet zsidózik, mint a Magyar Gárda. Úgy nézem, a kereszténységgel van baja, mert mindenhol a zsidóságot hozza fel. Örülök, hogy nincstelenül is több évi tudományos kutatásra mégis tellett, és hogy kiadója nemzetközi példákat követve éppen egy nagy keresztény ünnep előtt robbantja be a köztudatba a könyvet. Szégyenletes, tudománytalan és logikátlan az érvelése. A József Attila-díját meg inkább adja vissza, mert nem érdemli. Az apokrif evangéliumokat mindne teológián tanítják, de nem csinálnak belőle botrányt, marketinget és bevételt. Igen, én is bánom, hogy nem írták alá a gyűlölettörvényt, mert most per nélkül menne a börtönbe.

ostor 2007.12.11. 10:57:02

Kedves Polgár!
Kéretlen prókátorként írok neked két okból is.
Vélem, Te összemosod a zsidóság vallásokal kapcsolatos hítbeli magatartásával kapcsolatos történelmi tényeket, a zsidó magyar állampolgárokkal szemben mesterségesen sajnálatosan kialakított fasiszta fajgyűlölettel. A vallástörténelmi események visszacsinálhatatlan tények, legfeljebb hitelességük megítlésében lehetnek eltérések. A fajgyűlölet nemcsak a zsidósággal, de minden etnikummal szemben is elítéledő magatartás.
Nos, ez utóbbi Asperján egyetlen írásában sem található meg, legfeljeb érzelmi alapon belemagyarázni lehet, ahogy ezt Te is teszed!

Fehívom szíves figyelmedet, hogy a kereszténynek nevezett ünnep pogány eredetű, ha úgy tetszik a kereszténység kisajátította magának, aminek történelmi okai közismertek. Éppen ezért, mint nagy ünnepre hívatkozni nemcsak naivitás, hanem tudatos érzelemre hangolása egy üzleti érdek álltal megkövetelt természetes magatartásnak. Az üzelet és az erkölcs köszönő viszonyban sincsennek egymással. Másrészt, ma már minden vallást hirdető egyház nyiltan keményen kapitalista üzletre épül, amelyben a hitélet egyre inkább háttérbe szorul, megmaradását, mint eladható árút (istenben való hitet), reklámozva biztosítja, egyes vallások kifejezetten erre épülnek (pl. szcientológia)!

A gyűlölettörvény alá nem írása felett kár sajnálkoznod, mert az épugy ellentétes az emberi jogokkal, mint a fajgyűlölet gyakorlata.

Az a kijelentésed miszerint: "most per nélkül menne a börtönbe." szememben a gyűlöletes fasiszta rendszerekre emlékeztetnek, s ha ezt nemcsak általam feltételezett meggondolatlan kijelentésednek tulajdonítod, akkor Te semmiben nem különbözöl azoktól, akik a fajgyűlöletet szítják!

asperján 2007.12.11. 13:59:41

Mindenben egyetértek Ostorral. Nem azért, mert "fogadatlan prókátor", hanem azért mert én hozzá hasonlóan gondolkodom, vagyis gyűlölködéstől mentesen.
Egyesek lebuziztak, lezsidóztak. Bármelyik vagy akár egyenesen mindkettő lennék vállalnám. De egyik sem vagyok. Valójában - nem tudom, hogy ez előny vagy hátrány - keresztény vagyok, legalábbis megkereszteltek és nagyon sokáig hittem istenben. a keresztények istenében. Állami gondozottként sok-sok tanyán szolgáltam, már kicsiny gyermekként, jószágokra vigyáztam, és mivel túljártak az eszemen és durva szavakkal átkozódva tereltem őket, markomba szorítottam a madzagon nyakamban lógó aluminium skapulárémat, hogy szitkozódásom ellenére a tisztítótűzbe jussak és majd onnan a mennyországba. Bizony, most is vágyom arra, hogy a mennyországba jussak. De léten innen és léten túl nagyon messzi ábránd és áhítozás az a bizonyos mennyország.
Sok minden gyalázkodást elviselek, egyet viszont határozottan visszautasítok: az antiszemitizmus sunyi vádját. Nem voltam, nem vagyok és nem leszek antiszemita. Természetesen foloszemita sem. Igyekszem az életet a maga realitásai szerint tekinteni.
Így tekintették az evangélisták is, legalábbis abban a tekintetben, hogy alkalmazkodtak Róma igényeihez és próbálták Jézust, bár inkább Krisztust és a keresztény eszmét megmenteni az időnek.
Az evangéliumoknak szinte semmi vagy talán semmi történelmi alapjuk nincs. Nem található bennük egyetlen megbízható történelmi adat, szemben mondjuk Josephusszal, aki igyekezett a korabeli palesztináról, Izraelről, a zsidóságról pontos képet megrajzolni. (Neki köszönhetjük, hogy ma egyáltalán tudunk valamit az u.n. Keresztelő Szent Jánosról). Úgy gondolom tehát ha valaki eltér az evangéliumi elbeszélésektől, nem követ el olyan iszonytató bűnt, mint egyesek láttatni szeretnék. Az evangéliumok képtelen igazolni Jézus történelmi létezését, mint ahogy nincs egyetlen irat sem, amely igazolná, hpogy valóban létezett. Nem hajtott ugyanis végre semmi olyat, ami a nevét feljegyzésre érdemessé tette volna. Hogy aztán egy vagy több Jézusból hogyan és miként gyúrta össze Pál a maga Krisztusát, az messzire vezető kérdés volna. Pálról például biztosan tudjuk, hogy történelmi alak volt, és először 42-ben járt Jeruzsálemben. Ha annyira tisztelte a Mestert, miért nem jegyzett fel róla valami konkrétat, valami olyasmit, ami értékelhető lenne? Miért csak az eszmét lobogtatta meg és terjesztette? Miért nem érdekelte a krisztussá (azaz messiássá) kinevezett Jézus valóságos alakja? Nyílvánvalóan azért, mert nem volt olyan nyilvántzartott személyiség, akit a kor történelmi alakjai közé bárki is besorolt volna. Alakjának megfestéséhez ezért is hiívták segítségül a buzgó és egymást másoló szinoptikus evangélisták a zsidó, kanonizált ószövetséget.
De ezt már én is és mások is ezerszer elmondtuk.
Sem én, sem más nem a keresztény érzésű, gondolkodású embereket bíráljuk, hanem azt az egyházat, amely dicsőséges hatalomra kerülése után azonnal magához rántotta a zsírosbödönt, és vezetői azóta sem képesek elengedni, kezdve a szentatyán. Tehát akik a hitüket védik, először tekintsenek a mezítlábas, vándorló és az élet szörnyű mindennapi nyúgeit vállaló Jézusra, és utána vegyék pártfogásukba az Egyházat, amely mindig a hatalom kiszolgálója volt és a világi értékek élvezője - a vezetőin keresztül. Az egyház úgy imádta Krisztust, hogy a szolgálójává tette, csak azok voltak Krisztusban hívők, akik az egyház előírásai szerint hittek. Az albigensek megpróbáltak Jézus tanításai alapján hinni Jézusban, az egyház ki is irtatta őket az utolsó szálig.
Hányszor kell ezt elmondani?
Hányszor kell leírni, hogy nem a keresztény érzésű emberekkel van baj, hanem azzal, ha ez az érzület is valaminek vagy valakiknek a szolgálójává válik...
Én olyan Jézust akartam bemutatni, aki emberként élve maximálisan ember tudott és akart maradni. Akiben lehet hinni. Akivel neki lehet vágni az egész fekélyes, ellentmondásos életnek, és talán még magának az elmúlásnak is.
Aki ezt nem érti, nem is akarja megérteni. És anélkül vádaskodik, hogy elolvasná azt, amiről önhitten, kiátkozó módon véleményt mond. Mindenkinek a lelke rajta, kedves Polgár Úr! Üdvözli Asperján György

Sándor(sanyi bácsi) 2007.12.11. 14:12:11

TV adás bátorított föl, hogy ismerősnek jelöltelek. szaladtam a könyvkereskedésbe a könyvedet megvásárolni. Azóta a blogodat olvasom. Egy évvel isdősebb vagyok mint a pápa. Abban a korban éltem mikor ő katona volt! Nekem a vallással sok problémám volt már gyermekkoromban. Tanyasi gyerek voltam. Nem volt egy könnyű út hogy vegyésztechnikus legyek. Hódmezővásárhely legnagyobb tanyavilágába dobott le a gólya! Régóta vártam, hogy akad még bátor írástudó aki megtudja írni azt amit kétezer év után még tudni lehet arról a korról. Sok erőt és egészséget kívánok Neked
Juhász Sanyi bátyád.

polgár 2007.12.11. 16:48:46

Szent egyoldalúság! Mindig csak csak a fasiszták meg a keresztények... Másoknak nem voltak bűneik... Van izraelita vallás és "zsidó nép".

ostor 2007.12.11. 18:15:06

Kedves Asperján György, ha megengeded a továbbiakban Gyurka (egyúttal kérve a tegezős formát, mert ezzel az óhatatlan konvencionális beszélgetés korlátai átléphetők)!
Mindig megindít, ha valaki szenvedéllyel védi elveit, és ragaszkodik valamely általa képviselt hithez, még akkor is, ha én materialistaként nem azonosulok vele, ha az emberhez méltó magatartásában egy őszintén kívánt törekvést fejez ki. Ilyennek látom Krisztusról alkotott véleményedet, noha én másként értékelem szerepét, mégis az "embert" aposztrofálva benne, találom hitelesnek szavaidat.
Pálról írtak nagyon találóak, de azt is látnod kell, hogy ő volt az igazi egyházalapító (nem vallásalapító) személyiség, aki képes volt összeegyeztetni a szétszórt, gyakran egymással szemben álló közösségeket egyesíteni, azzal az egyszerű gyakorlattal (Péterrel ellentétben), hogy nem követelte meg az előzetes zsidó hitet.
Jézushoz való viszonya valóban problematikus, de ebben Péter, néha ellenséges magatartása hibáztatható! Egyszóval: Ha Pál nem létezett volna, akkor ma a kereszténység nem létezne!
A másik észrevételem Keresztelő János szerepe. Jézus életében határkő szerepét jelenti, mert a börtöntő való félelmében testálta át Jézusra a messiás szerepét, akinek addig, talán eszébe sem jutott e hálátlan feladat vállalása. Nos, az evangélisták negatív szerepe ezen esemény (egyébként furcsa, hézagos leírása) kapcsán is jól tükröződik!
A történelmi igazság kedvéért az albigensek ügye, elsősorban anyagi jellegű volt, csak kiirtásukhoz volt szükséges a pápai segédlet és buzgalom (hasonlóan a Keresztes Lovagrend kiirtásához Szép Fülöp által)!

ostor 2007.12.11. 18:32:06

Kedves Sanyi Öcsém!
Nehéz életed lehetett, bár én városi gyerek voltam, sok hasonlóan nehéz sorsú gyereket ismertem, ezért átérzem minden szavad fájdalmát!
Ezért arra bátorítalak, írjál emlékeidről, ne hadd feledésbe menni a fájdalmas mult tapasztalatait, részben okulásként mások számára, részben megkönnyebülést a magad számára.
Szeretettel az aggkor végén járó bátyád János

ostor 2007.12.11. 18:41:26

Kedves Polgár!
Sajnálom, hogy jószándékú írásom nem volt számodra tanulságos. Félek valami megbántottság ronthatja közérzetedet, próbáld megfogalmazni értelmesen az okokat, hátha tudunk segíteni. Az általad használt tőmondatok sehova sem vezetnek, csak saját közérzetedet rontják, mások számára teljesen érthetetlenek.

Tanárnő 2007.12.12. 08:42:00

Tisztelt Asperján Úr! Elolvastam a Jézus és Júdás aktája című regényét. Én 43 éves hívő ember vagyok, anya és feleség. És talán éppen azért, mert hívő vagyok, olyan mértékben megrendített a regénye, mint talán még egyetlen olvasmány sem életem során. Pedig magyar tanárnőként könyvtárnyi irodalmat olvastam el. Igen, igaza van egyik írásában, ebben a Jézusban lehet hinni!!! Csodálatos, felrázó, a lelket átmosó, új irányokba fordító könyvet írt. Mostantól értékesebbnek érzem az életem. Másként látom az embereket és az egész világot. Ez a regény talán nem is regény, hanem valami egészen más. Mintha ön ott volna Jézus tanítványai között, mintha érintette volna Jézus ruháját, hallotta volna a szavait. Minden olyan egyszerű, hiteles és mégis bonyolult. Istenem, de boldog vagyok! Ez a regény sok-sok vészázadra szól. Ez a regény maga az akkori élet. És maga az elképzelhető, a szívünkbe beépíthető Jézus. Ez a regény, úgy érzem és vallom is, üzenet. Üzenet, hogy jók legyünk, igazak és tisztességesek. Hívő maradtam, nem eltántorított, hanem hitemben megerősített az Ön írása. Köszönöm önnek. Köszönöm, hogy éppen a magyar irodalmat csodálatos nyelvezettel megírva és elképzelve ilyen könyvvel ajándékozta meg. Kérem, az Isten áldása legyen Önön. Nagyon jó egészséget kívánok. És én még azt hittem, hogy a József Attila életregény után nem tudhat, nem írhat olyan regényt, amely ennyire kitölti a lelkem. Boldog karácsonyt kívánok. És hangsúlyozom: egy hívő lelkesedésével írom le még egyszer: Köszönöm. Magyar tanárnő, Eszter.

Irén 2007.12.16. 11:22:59

Asperján Györggyel együtt jártam egyetemre. Nem emlékezhet rám, hiszen bár én csaknem minden hallgatóval, nemre, származásra és elômenetelre való tekintet nélkül jó kollegai, sôt baráti viszonyt tartottam fenn, ôvele nem. De ez nem rajtam múlott. Asperján György a felsôbbrendû lények csoportjába tartozott, akiket az ember hiába is próbált volna kollegájának tekinteni, ezt ôk láthatóan méltóságukon alulinak tartották, s ha megszólította ôket az ember, kedvesen, de alig válaszoltak, s azt is enyhén leereszkedô modorban tették. Egyáltalán e csoport tagjainak számomra egészen idegen sôt ellentmondásos közös jellegzetességei voltak. Úgy éreztem, viselkedésük és bizonyos tevékenységeik elllentétesek, és nem értettem, hogy egyeztetik ôket össze. Általában aktív Kisz-tagok voltak (ez 56 után volt !), ugyanakkor megengedhették maguknak, amit mások nem : hogy pl. kritizálják a rendszert. Nekem ez furcsa volt, és emlékszem, valahogy képtelen voltam ezt pusztán a merészségüknek tulajdonítani : ma is csak arra a benyomásomra emlékszem, hogy védett és sérthetetlen emberek ôk, a rendszer kegyeltjei. Mert ismertem én olyanokat, akiknek a rendszer tette lehetôvé hogy továbbtanulhassanak, s akik emiatt ôszintén hálásak voltak a rendszernek. Ezeket nagyon is megértettem, annak ellenére, hogy nem teljes mértékben osztottam a világnézetüket. Ez a felsôbbrendû, megközelíthetetlen, a rendszer által kegyelt, de “hálátlan” csoport tehát elég érthetetlen volt számomra. Nem feszegettem a dolgot, elkönyveltem magamban, hogy ôk zsenik, és mint olyanok, érthetetlenek az olyasféle egyszeri halandó számára, mint én. Ha jól emlékszem, legtöbbje író-, illetve irodalmárpalántának is volt elkönyvelve, és többen fölnéztek rájuk. Egyikük évfolyamtársam volt a francia szakon, ô is nagy becsben tartotta az akkor még ifjú Asperján Györgyöt. Én nem magasztaltam egyiküket sem : tán már akkor megvolt bennem az a természetembôl fakadó emberi egyenlôség-érzet, amit akkor a francia forradalom jelszava, ma pedig Krisztus elfogulatlan embersége táplál bennem. Kicsit ugyan fájt, hogy velük nem ugyanolyan jó és fesztelen a kapcsolatom, mint a többi hallgatóval, de jómagam, nem gôgbôl, hanem inkább enyhén lusta természetembôl kifolyólag sosem vettem a fáradsáagot, hogy akárki kegyeiért harcoljak. E csoport tagjai egymás között láthatóan megértették egymást. A nem kötelezô órák közül ugyanazokra jártak, azokat egymás közt hosszasan tárgyalták, azoknak a tanárait becsülték igazán, míg a többieket sokszor inkább elnézô gúnnyal illették. Világos volt, hogy nagyon igényesek. Asperján György ma is biztosan zseni. Nem volt alkalmam megismerni a munkásságát. Az világos, hogy Krisztussal teljes ellentétben áll. Krisztus, holott fellázadhatott volna sorsa ellen, csendes alázattal végezte el a rábízott küldetést, csendben vállalva az akkori hamis itélet szerint azért kijáró büntetést. Asperján György Krisztus-képe alapjában nem új. Mindössze a III. sz.-ban dívó ariánus eretnekség Krisztus-képének szépirodalmi kiszinezése, természetesen minden tudományos alap nélkül. Az ariánus eretnekség szerint Krisztus csak ember volt, nem Isten. Tévedésük az volt, hogy az emberileg felfoghatatlant emberi szemmel próbálták nézni. És ezt teszi Asperján György is. Ezen nincs mit csodálkozni, nem is kell megbotránkozni; az emberi szem korlátolt. Csak egy zseni éppen ezt nem hajlandó elismerni. Albert Camus, aki elmélyített ateista “meggyôzôdésében” egészen közel került a kereszténységhez (az ellentétek csak a felületen azok, a mélységben összetalálkoznak !), azt írta, hogy lázongásával az emberi elme önnön sötétségét juttatja kifejezésre. Tehát akkor lázongunk, amikor valamit képtelenek vagyunk megérteni. És ez az értetlenség teszi, hogy annak tárgyát tagadjuk illetve nem vesszük tudomásul. Mert az emberi elme, amelyet Isten arra teremtett, hogy fölülrôl igazgassa életünket, nehezen viseli el, hogy ne legyen a helyzet magaslatán. "Jézus pedig monda : Atyám ! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek" (Lukács 23,34).

Asperján 2007.12.16. 12:55:17

Kedves Irén, végre egy ember, aki tanúsítja, tanúsíthatja, hogy valóban jártam egyetemre. Filozófia szakra nyertem felvételt. Akkor összesen tizenkettőnket vettek fel. Valóban összetartó csoport voltunk. Később az alkotókör elnöke lettem, ebben tehetséges fiatalok gyülekeztek. És én alapítottam az egyetem irodalmi folyóíratát, a Tiszta Szívvel című havilapot, amelyre talán még emlékszel. Nagyon nagy bajom szárnazott belőle, mert mi, akik örömmel hallgattuk Hahn professzor előadásait, lelkesen figyeltünk Márkus Györgyre is, és még sok mindenki másra, aki akkor az egyetemen tanított. Nagyon elfoglaltak voltunk. Én különösen, mivel jó tanulónak kellett lennem, hogy ösztöndíjat kapjak. Ma már talán kicsit szégyelleni való, de volt olyan év, amikor kitünő eredményt értem el. Talán mert a rendszer kedvence voltam. Hogy mennyire, azt abból is megítélheted, hogy vasesztergályos szakmát szereztem, majd újságkihordó lettem, hogy valahogy elvégezhessem az esti gimnáziumot. Nekem nem volt se anyukám, se apukám, csak az állam gondoskodott rólam 14 éves kormig, mint lelencesről. Nagyon kellett kapaszkodnom, hogy az életben vigyem valamire. Különösen azok után, hogy 56-ot követően három hónapot ültem vizsgálati fogságban a fegyveres harcokban való részvétel miatt, és három ízben próbáltak beszervezni. De ez nem sikerült a megbízottaknak. (Erről papírom van, mert mint a Rádió főmunkatársát, átvizsgált két ellenőrző bíróság is. Ha gondolod, szívesen megmutatom a papírjaimat, mint ahogyan megmutattam az elnökasszonynak is, mert nagyon kiváncsi volt, hogy mások is szolgáltak-e, miként ő.)
És tudod, én mint a rendszer kedvence, minden hajnalban négykor keltem, mert egyetemistaként is újságot hordtam ki, hogy a megélhetésem, úgy ahogy, biztosítsam. Talán ezért lehettem annyira gőgös. Míg te... szóval lehet, hogy te az idő alatt kényelmesen durmoltál...
Nekünk, "kiválasztottaknak" nagyon tetszettek Hahn professzor úr előadásai, és szemináriumra is jártunk hozzá, hogy minél többet magunkba szívjunk abból az ismeretanyagból, amit ő felhalmozott. Mi szinte egész nap az egyetemen voltunk, és csak egyetlen dologgal foglalkoztunk: a tanulással. Valóban sokat vitatkoztunk egymással és a tanárainkkal, akik partnernek tekintettek bennünket. Nagyon-nagyon jó volt egyetemistának lenni. És nem néztünk le senkit, legfeljebb nagyon elfoglaltak voltunk. Komolyan vettük, hogy készülni kell az életre.
Tudod, kedves Irén, ha valamiről véleményt mondok, azzal előbb megismerkedem. Ez a rossz szokásom még ott az egyetemen alakult ki, nagymértékben kitünő tanáraim hatására. Én nem bántalak a hitedért. Mindenkinek a hite a saját keresztje. Ha úgy tetszik neki, vigye. Csak tájékoztatásként: nem Krisztusról írtam regényt, hanem Jézusról. Jézusnak csak akkor kezdett köze lenni Krisztushoz, amikor ezzel felruházta Pál apostol, aztán nyomában az evangélisták. Én nem vitatom Krisztust, mert Krisztus egy eszme, a feltámadásba vetett hít eszméje, amit a sötét középkorban vehemensen tagadtak az eretnekmozgalmak jelesei, mert úgy gondolták, a hit mellé valamiképpen segítségül kell hívni az értelmet, a józan észt is... És a középkori eretmozgalmak vezető jól látták, hogy az egyház az ószövetségi istent próbálja a keresztények nyakába varrni, és ezt teszi Ratzinger bíboros is. Pedig az Ószövetség istene szigorú, zord, kegyetlen, és igazán csak kiválasztott népét szereti. Soha nem mondott olyat, hogy más néphez is kedve volna... sőt, mindig azt mondta kiválasztott népének, hogy a pogányokat irtani nem bűn, sőt kegyes cselekedet... Így látta évszázadokon át a kegyes inkvizíció is. Tízezreket küldött máglyára, hogy ezzel is szolgálja a krisztusi eszmét. És a harminéves háborúban fél Európa elnéptelenedett, míg a pápa és a reformáció hívei belátták, hogy nem bírnak egymással... Azóta a refomáció is nagy utat járt be, és sok mindenről megfeledkezett.
Kedves Irén, ne ítélj, hogy ne ítéltess. Jézus szerette zsidó embertársait. A görögöket, arabokat és sok más nációt, amelynek tagjaival együtt dolgozott, mert ugye valamiből neki is élni kellett és a családját is el kellett tartania, azokat nem nagyon szerette, mert pogányok voltak és gyakorta úgy is viselkedtek. Nem volt könnyű Jézus földi élete, mint ahogy a legtöbbünké nem az. Én csak ezt akartam megmutatni. Nem szóltam az egyházról, amelyet bizony - figyelembe véve bűnökkel terhes múltját, a papi vezető réteg magatartását - nem nagyon kedvelek. Már a középkorban úgy látták, akik gondolkodtak, hogy istenhez az ember a saját lelkén keresztül is eljuthat, sőt úgy a leginkább, nem kell hozzá sem iszonyú költséggel emelt templom, sem az isten és a hívő közé álló pap, aki nyújtja a markát azért, mert közvetít... És milyen felhatalmazás alapján? De ezt neked kell eldöntened, kedves Irén. Én, ha tényleg nem is emlékszem rád, szeretettel gondolok rád és mindenkire, akivel együtt jártam egyetemre. Sem akkor, sem visszatekintve nem nézek le és nem szólok le senkit. Én nem gondolom, hogy te a rendszer kedvence vagy ellensége voltál. Nem terjesztek rólad feltételezéseket. Nem mondom lekicsinylőan, hogy zsenipalánta voltál vagy ilyesmiket... Miért van az, hogy a hívők annyira türelmetlenek, és imádják cédulázni a másikat?
Kedves Irén, köszönöm, hogy hosszan írtál. Köszönöm, hogy akármilyen szívvel, de gondolsz rám. Boldog karácsonyt kívánok, és több szeretetet a szívedben embertársaid iránt. Tudod Isten országa nagyon sokféleképpen értelmezhető fogalom. Én a regényemben megpróbáltam Jézus szándékaihoz, a kor lehetséges követelményeihez igazítani. Hittel és megértő szeretettel. Nem kérek, és kívánok többet. Még egyszer köszönöm, hogy írtál, akármit is írtál rólam.

szánalmas 2. 2007.12.16. 17:45:35

Ez az egész! Tényleg siralmas, ami itt le van írva. Siralmas és nevetséges. Asperján úr éberesztő. Bár magát már kár bíztatni. Amiket összeirkál. Hát tudja! Én a maga helyében elbujdosnék. Tudja maga egyáltalán merre van Izrael és Názáret? Jaj, istenem, ez az ember miket irkál össze. Asperján úr, ezt nem lehet majd meggyónni! Meg azt sem, hogy maga egy kis áplónőcske iránti rajongásában megyanúsított egy százszázalékosan tisztességes embert! Erős gyanú él bennem, hogy ott maga is kapott valamit az Annácskától. Mert különben miért kardoskodna annyira mellette. És akkor most ez az újabb zavaros ügye. Ne számítson sok jóra. Bár az olyan emberek, mint maga... Remélem, nem stokott Balatonlellére látogatni. Itt gyorsan mélyül a Balaton az olyan emberek lába alatt, mint maga. Tavaly is vízbe fulladt egy rossz úszó. Hozzon magával úszógumit. Rengeteget röhögünk a maga blogján. Hagyja abba! Az én bátyám pap, ő is azt mondja, jobb, ha abbahagyja, mert annak, amit maga irkál, annyi köze van az evangéliumokhoz meg az egyházhoz, szóval semmi. Egy-két könyvvel már nevetségessé tette magát. Az a József Attila regény is! Teleírva a szexuális álmaival. Ne haragudjon, de javasolnom, vizsgáltassa ki magát. És ha kiengedik, csókoljon kezet az orvosnak. És tanuljon meg újra imádkozni.

bagó 2007.12.16. 19:37:50

Ez egy burkolt(?) fenyegetés?
Ha a bátyja pap, beszélgessen többet vele.Persze, ha ő is a Balatonnal fenyeget...
Ezt Ön,hogy fogja meggyónni? Karácsony előtt pedig nyomás gyónni, esetle felolvashatná ezt az írását is, röhögjenek együtt.Vagy családon belül megoldják ugye?-Bátyus, akkor most meggyóntam.
Semmilyen minőségi változást nem jelent ha valakinek a bátyja pap?
Ebben az írásban több gonoszság van, mint amit ön az íróról írt.Karácsony közeleg, nem kellene tükörbe nézni?
Esetleg egy pert is megérne, nem?

Irén 2007.12.18. 08:41:57

Kedves Asperján (bocsáss meg, de így beszéltek Rólad az egyetemen — “azAsperján” fogalom volt !), Te nagyon hamar elbúcsúztál tôlem, pedig én úgy örültem, hogy 50 év után kicsit jobban megismerhettelek, s hogy ilyen könnyûszerrel kiprovokálhattam Belôled néhány közvetlen, emberi szót.
Elnézésedet kérem, ha jogtalanul besoroltalak azok közé, akikrôl oly fura benyomásom volt. (Egyébként nem feltétlenül a filozófia-szakosok tartoztak e csoportba, de mindegy, másrészt a zseni szó használata nálam egyáltalán nem jelent lekicsinylést).
Én francia szakos voltam, és valóban kényelmesen végigdurmoltam az egyetemi éveimet, mert hiába voltam jeles vagy jó tanuló (egyszer én is — szégyenszemre ! — kitûnô), nem kaphattam ösztöndíjat, mert jó apám a létminimumnál egy ici-picit többet keresett.
Ezért a karácsonyi szünetben hólapátolással kerestem meg a mozipénzt. De jó volt !
Én is nagyon szerettem egyetemre járni, sôt abban a rendszerben is találtam sok-sok jót, nem utolsó sorban azt, hogy annyira nyilvánvalóan perverz volt, hogy 56-ban nagyon tiszta szívvel lehetett ellene fordulni. A nagy francia forradalom, a humanizmus “nemes” eszméi fûtöttek akkor.
Most kérlek, hallgass meg. Én 44 éve Franciaországban élek, és miután hitetlennek tudtam magam, egy szép napon (lehettem 32 éves), különös “misztikus” élményben volt részem, s ettôl fogva nem kerestem mást, mint az igazságot. Az emberi “igazságok” sokféleségérôl már volt annyi tapasztalatom, hogy semmikép nem akartam senki ember fiához (legyen az pap, pápa, guru vagy filozófus) fordulni. Így csak a saját agyamra voltam utalva.
Sok-sok lelki gyötrôdés és agytekervényeim hosszas nyújtogatása után fel kellett adnom a harcot. Már napok óta nem ettem, nem ittam, nem aludtam, mert éjjel-nappal csak azon törtem az fejem, van-e Isten, s ha igen, miféle, mire való, mit akar tôlünk stb. Végül beláttam, hogy puszta emberi eszemmel képtelen vagyok kideríteni az igazságot. S akkor, amikor ezt a tehetetlenségemet elismertem, jött a válasz odafentrôl. Így lettem hívô keresztény. Mert a válasz teljes összhangban volt azzal amit errôl olvastam és tapasztaltam.
És nekem beszélhet akárki akármirôl, ez a hitem olyan szilárd, hogy megrendíthetetlen.
Ami az embereket illeti, én azt vallom, hogy bár cselekedeteik lehetnek becsülendôk vagy nem, az értékük elsôsorban abban áll, hogy Jézus Krisztus (igenis, Jézus Krisztus, hiába próbálod kettévágni !), Isten egyszülött Fia, maga az Emberré vált Isten, puszta szeretetbôl az Életét adta értük. És emiatt senkit sem tudok se lenézni se gyûlölni, hiszen ez az Élet ugyanúgy lett feláldozva a pápáért, mint Hitlerért, a zsidóért, az arisztokratáért, Sztálinért, a cigányért, a szerencsétlen koldusért, az Istentagadóért, az elvetemült bûnözôért, a meleg gyerekért, a hívôért, a burzsujért és a proliért stb.) Ebben vagyunk egyenlôk és abban, hogy mind halandók vagyunk.
Akkor most ne ágáljunk senki ellen — mindannyian tévedhetünk. A pápa ugyanúgy, mint Asperján.
A kettô között az a különbség, hogy elôbbinek hivatása lenne csak az igazat tanítani, és néha sajnos a tévedéseit is tanítja, Asperján pedig semmi ilyesmire nincs elkötelezve, azt írhat és taníthat, ami neki tetszik.
Csak akkor kérlek szépen, ne írjál úgy, mintha pápa lennél. Mert az a gyanúm, bizony nem néztél mindennek utána. Például a dogmáknak, hogyan keletkeztek, mit jelentenek, miért fontosak stb.
Meg sokmindent a filozófusi, írói fantáziád szült, ami lehet érdekes, szép és vonzó is, de miért kéne azt nekünk elhinni ?
Biztosan hiszem, hogy aki nem a saját igazát, hanem az Igazságot keresi, meg is találja, mert az nem egy elvont fogalom, hanem maga az Emberré vált Isten. És Ô eljön mindenkihez, aki szeretettel hívja, vagy kétségbeesetten keresi.
Kívánom, legyen ott mindenki szívének jászolában.
Irén (ami békét jelent).

Irén 2007.12.18. 13:20:21

Még arra kérek mindenkit, aki olvas, nézze el esetleges magyartalan kifejezéseimet; már nagyon régóta csak nagyritkán használom édes anyanyelvünket.
Azt hiszem, egy helyen a "beismertem" szót kellett volna írnom "elismertem" helyett.
Irén

Asperján 2007.12.18. 18:10:59

Kedves Irén,
köszönöm újabb leveled. jól és helyesen írsz ma is magyarul, vagyis megőrizted az anyanyelved. Remélem, a gyerekeid is.
Tudod, én is mehettem volna. Először 1956-ban, amikor elment szinte az egész munkássszállás (felhívom szíves figyelmed a CSAPATINK HARCBAN ÁLLNAK című regényemred), nekem okom is lett volna rá, mert alaposan megmártóztam ötvenhat tüzében és szennyében is. De nem mentem. Visszatartott József Attila iránti, már akkor felgyúlt rajongáspm. Már akkor eléggé rendszeresen látogattam azokat a helyeket, ahol egykoron Ferencvárosban lakott. Akkor még időben is nagyon közel volt az elmúlása hozzám. És mindent úgy láttam, mint amilyennek egykoron ő. És arra gondoltam, ha azt akarom, hogy valami legyen belőlem, meg kell élnem nemzetem sorsát, csak itthon megélve élhetem át is. Hát nem volt kis vállalás, akár csak a nemzettől, amely nem szedhette a sátorfáját, mert a haza földjét néhányan elhagyhatják, de a nemzetnek helyet kell állni. Mindez a megélt élmény hozzájárult ahhoz, hogy megírtam J.A-ról szóló (FOGADJ SZÍVEDBE címmel) regényemet.
Aztán kevéssel az egyetem elvégzése után Expressz úttal Párizsba mentem (sajnos, először és utoljára). Harminckét főből állt a csoport, nyolcan kintmaradtak. Maradhattam volna én is, hiszen a nagyanyám sváb volt, az akkori NSZK-ban azonnal állampolgárságot kaptam volna és lehetőséget az új élethez. De hazajöttem, mert valami hazahívott.
Ezután még mint a Rádió munkatársa sokfelé jártam a világban, és mindenhonnan hazajöttem. Nem irigylem azokat, akik kimentek, és nem is kárhoztatom őket. Mindannyiunknak megvan a magunk sorsa.
Tíz évig voltam "büntiben" a Tiszta Szívvel miatt. Dolgoztam a Rádiónál, de nem kaptam irodalmi publikálási lehetőséget. Nem baj. Így alakult, és vállaltam.
Tudod, Irén, a hit nagy dolog, és én tisztelem mindenki hitét, meggyőződését. Örülök, hogy átélted a megvilágosodoás nagy pillanatait. Ehhez csak annyit hadd tegyek hozzá: már a középkori eretnekek is (de előttük is és utánuk is nagyon sokan) tudták, hogy ehhez nem kell feltélen az egyház, mint közvetítő, és a templom, "istenháza", mint helyszín. Ez a folyamat a lélekben zajlik le. A világirodalomban sokféle Jézus-ábrázolás keletkezett, kezdve az evangélisták Jézus-képén, folytatva sok-sok megírt és megíratlan Jézus-képig. De arra még soha senki nem vállalkozott, hogy Jézusnak, a földön emberként élő embernek az életét, a sorsát napról megírja. Én a történelmi, politikai, vallási, földrajti stb. helyzetből, ismeretekből indultam ki. Az evangélisták írásait nem nagyon tudtam használni, mert ők közhelyeket tudtak és mondtak a földi Jézus életéről. Igazi földrajzi ismeretekkel sem rendelkeztek, ami nem csoda, hiszen diaszpórában éltek, soha nem létek Palesztina földjére, a szent haza talajára. És kényszerhelyzetben is voltak: igazolni akarták a kereszténységet, akár a maradék zsidóság rovására. (Ez persze a zsdókat nem mentette meg attól, hogy bele ne szaladjanak újabb két nagy felkelésbe, ami megpecsételte a sorsukat, összeomlott államuk, szétesett közös létük. Maradt számukra az Ószövetség istene: zord, erőszakos, önhitt és követlező isten, akit a pápa a kereszténység istenének is tekint).
János evangélista 150-180 között írta, írhatta a könyvét, és abban immár sokkal erősebb a Krisztus-kép, mint a Jézus-kép, sőt, Jézus szinte teljesen beleolvad a gnosztikusan felfogott, megélt eszmébe. Mit kezdhettem volna hát az evangélistákkal?
Én a mai nekiszabadult világban nem lerombolni akartam Jézust, hanem sajátosan felépíteni a szívekben, mert Jézus eszméje érték önmagunk és közösségünk értékének gyarapításához. Aki úgy hisz benne, hogy egyben a feltámadás hitével, szerencsés ember. Mert hisz abban, hogy "odaát" várja valaki vagy valami.
Tudod, az egyház erőszakos, a saját struktúráját fenntartani akaró szetvezet, mert Krisztussal a saját létjogosultságát igazolja.
Krisztus eszme. Ezért kapaszkodtak bele az eretnekmozgalmak is. Az egykor volt Jézusba nem lehetett, mert sorsát nem simerve nem lehetett igazán példa. Sokszor leírtam: kereszthalála nem volt unikum, hanem - sajnos - százezrek és milliók "megélt élménye". Nem a halálával, hanem az életével váltott meg bennünket - önmagunknak. Ezt akartam egy olyan emberút ábrázolásábval bemutatni, ami példa lehet, amit követni kell és érdemes. Ami önmagunk megváltásának élményét adhatja. Az a megváltás, hogy jónak kell lennünk, és akkor jutalmat nyerünk a másvilágon, önámítás. (Éppen az este belenéztem egy első világháborús dokumentumfilmbe: mutatták a papokat, amint megáldják az egymás ellen uszítottak fegyvereit. Egyik oldalon is ugyanannak a kersztény istennek a nevében, a másik oldalon is. Ők nem szolgálták sem a vallási eszmét, sem Jézus eszméjét, ők az egyház világi beágyazottságát, kivívott helyét és hatalmát szolgálták - Európa nagyobb dicsőségére.)
Kedves Irén, nagyon sokat írhatnék még erről, mert sok keserű pillanatot okoz nekem az egyház azzal a sunyító magatartásával, amellyel "betart" pl. ennek a munkámnak. De mások is betartottak nekem, pl. a József Attila szakértők, mert azt hitték, hiszik, József Attila csak az övék.
És betartott a bírósűg is A Labancz Anna gyilkosság című könyvem miatt. Ennyi igazságtalanság láttán ennyi bocsánat nincs a szívemben. Már csak azért sem, mert olyan helyzet alakult ki, hogy életem legnagyobb álmát nem tudom beteljesíteni. Azt gondolom, hogy Petőfi Sándor a magyarság legfényesebb csillaga. Soha hozzá fogható szellem széles e hazában nem látott napvilágot. (Nézz csak bele pl. az Útilevelekbe. Micsoda zsenialitás! Micsoda szív! Micsoda elme!) Meg akartam írni az életét, már csak azért is, hogy olvasásra serkentsem az új nemzedékeket. Mert az az igazság, hogy lassan csak Petőfi nevét ismerik, műveit és alakját nem. De már nem fogom megírni - a magyar bíróságok legnagyobb örömére. A sajátos és hazug magyar jogszolgáltatás nagyobb dicsőségére. (Amíg akasztani lehetett, a magyar bíróságok mindig boldogan akasztattak: rablógyilkost és mártír-jelöltet - Schönherz Zoltánt és Nagy Imrét stb.stb. És most is önfeledten hoznák zsinorban az ítéleteket, ha tehetnék. Régebben az úgymond szocializmus dicsőségére, most a nem-úgymond-kapitalizmus dicsőségére).
De ezt te magad is tudod.
Szeretettel gondolok rád. És néha könnyes meghatottsággal az ifjúságunkra, amely - bármiben is éltünk - a mi ifjúságunk volt, és ezért fénylő és igéretes. Fénylőbb és igéretesebb mint a mai ifjú nemzedék élete, mert mi a magunk módján hittünk valamiban, ők csak - túlnyomó többségükben -fogyasztanak, mert erre neveli őket e7z a világ: legyen ilyen cuccuk, olyan mobiljuk, stb.stb. És közben célok, ideák, nagy álmok nélkül sodródnak, és fiúk-lányok olyan trágárul beszélnek, hogy az irodalom megreszket önmagába fordulva.
Vigyázz magadra, és gondolj rám szeretettel, és ránk, akik itthon kísérleti malacokként élünk, a viviszekciót rajtunk gyakorolja mindegyik párt - önigazolásként, vezetőik tollasodása érdekében.
Néha gyere haza, és nézz szét: mivé vált a hazád. Mivé válik az egységesülő Európa részeként. (Éppen a mai újságban láttam, hogy milyen példát mutat Sarkozy köztársasági elnök: cicababa a kis barátnője, mert ugye így is lehet és érdemes élni, mindig fiatalabbra cserélni a társat, a velünk együtt indult hitet.)
Üdvözöl szeretettel Asperján György

ROBIKING 2008.01.13. 21:03:21

Szánalmas nevű bloglátogatónknak csak annyit /a kettes rajtszámunak/, hogy szép nevetek van, nem véletlenül választottátok tudat alatt is hasonulni kívántok e-szóhoz. Ébresztő? Te írod ezt? Jó lenne ha meghallanád az óra csengését, vagy a kib@szott kakukk kurjongatását, ami egyre hangosabban kong a füledben! Ébresztő neked, Te sz@rházi! Nyisd ki csipáktól betokosodott szemeid, tanulj ökör, nézz körül a világban, informálódj és utána ugass! Mielőtt bele vau-vau, ismerd meg a tényeket!

Vannak itt nagyon okos, művelt emberek /ostor, tanárnő...stb./, tanultak életük során és mint felvilágosult, történelemben jártas személyek, fejet hajtanak Asperján Úr véleménye hallatán és mily érdekes, az okos emberek különálló gondolatai ez ügyben egyszer csak találkoznak és többé-kevésbé hasonló következtetésben egyesülnek.
És a fröcsögő, semmirekellő, áskálódó és fenyegetőző Keresztények valóban mindig is csak ezt tudták, évszázadok során. Gyűlöletet kelteni, az embereket butaságban, egyszerű gondolatok közé zártan, félelemben tartani. Ez jön le rólatok, kedves nyálfröcsögő, beteg emberek! Álszent bagázs, undorító és hányingerkeltő a véleményetek, még ha szükség is van rá. Mert sajnos ez van. Kritikára szükség van, na persze nem ilyen buta emberektől és nem ilyen stílusban, de a világnak szüksége van a rosszra is, mert hát mi különböztetne meg minket tőletek? :-)

ROBIKING 2008.01.13. 21:08:41

Mindenkitől elnézést kérek, akit sértett az iménti kirohanásom. Természetesen így gondolom, ahogy leírtam, de fogalmazhattam volna árnyaltabban is.
Majd legközelebb.

A népeket félelemben tartó Kereszténységről jutott eszembe egy apróság. Ugyebár légy Istenfélő, mert bűneid után fizetned kell. Erre a Buddhizmus szerényen megjegyzi:
Milyen isten az, akitől félni kell?
:-)
Hát olyan, amilyet gyártottak nekünk...