HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

EGY KÖNYV, AMELY MEGRENGETTE AZ ÉRTELMET

2008.02.06. 21:37 asperjangyorgy

 

Magyarországon most hosszú sorok kígyóznak a könyvesboltok előtt. A sorokban fázósan ott toporognak olyan felnőttek, akiknek soha nem nő be a fejük lágya, és hisztérikus, a saját korai menstruációjuktól elbűvölt kamaszlányok, olvasási gondokkal küzdő, bölcsészkarra vágyó gimnazisták, hogy pontban éjfélkor bezúdulhassanak az eladó térbe és magukhoz ölelhessék a Harry Potter hetedik kötetét.

A sorozat egy-egy új darabja ötven-hatvan millió példányban fogy el. A könyv lassan népszerűbb, mint a Biblia. A képzeletröpítő kalandra vágyók már le se fekszenek, azonnal falni kezdik a sorokat, hogy megismerkedhessenek azzal, amivel már hatszor telitömték magukat. Vastag könyv ugyanazon helyzetek, figurák, agyalmányok agyonismétlésével. Minél testesebb a könyv, annál vékonyabban csorduló erecske benne a történet. Igaz, a sztori már kezdetben sem bírt felhajtóerővel, legfeljebb az olvasóban az a vágy, hogy ő is különbözni akar a hétköznapoktól és hétköznapi emberektől. Kicsi és értelmetlen csodára vágyva, olyan csodára, amely nem változtat meg semmit és senkit, csak azért történik, hogy legyen.

Ez a könyv eldugaszolja a képzelet járatait, miközben állítólag a képzelet eszkábált szárnyán próbálja öt centire elemelni az ifjúság szívét, értelmét a földről. Újra meg újra, mert minden ismétlődés benne. A leírások nehézkesek és sületlenek. A figuráknak nincs jellemük, emberarcuk és érzéseik. Csoda lenne, ha művileg, irodalmi kacatokból összefércelt lények egyetlen értelmes mondatot képesek volnának kimondani.

Ez az irodalom álarcában jelentkező írás-szörnyeteg immár egész generációkat tesz tönkre. Alkalmatlanná válnak arra, hogy befogadjanak olyan fantasztikus, semmilyen irodalmi alkotáshoz nem hasonlítható művet, mint amilyen például Solohov Csendes Donja. Elfordítja szemüket, eszüket a valóságos világtól, becsalogatja őket az irodalmi klisék, a primitív díszletek egymásra halmozott rengetegébe. Elhiteti velük, hogy vannak csodák, csodás megoldások, varázslással lehet helyettesíteni a szorgalmat, a kitartást, a komoly erőfeszítést. Becsapja őket. Kiszikkasztja a szívüket. Elapasztja a hitüket. Eltereli őket, legalábbis nagyrészüket az irodalomtól, attól a tükörtől, amelyben megpillanthatnák arcukat. Úgy vélem, riadt, üres tekintet meredne rájuk. Önmaguk. Mert csak azt keresnék az igazi alkotásokban is, amit megtalálni véltek abban a betűhalmazban, amelyből, értelem nélkül, ez a könyv áll.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr87328603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ROBIKING 2008.02.07. 00:29:09

Igen érdekes ez a Herr Riporter gyerek szárnyalása.
Mert míg ebből a förmedvényből most jelent meg a 7. /?/ reményeim szerint utolsó kötet, addig erről a jelenségről már vagy 60 dokumentum és gyakorlati útmutatós élettörténetet bemutató írónő sztároló könyv. Na de kérem? Ekkora kereslet van rá?
Mert hogy magát a regényt elolvassák, rendben, van ilyen is. De több tucat háttérinformációval megtömött ócskaságot is??? Nagyon elkeserítő a helyzet. Mondjuk százszor jobb, ha a hülye gyerek Riporter-klubba jár, varázsló iskolába, tanfolyamra, mintsem az utcán szívja a cuccost, de szomorú hogy erre ekkora a kereslet, az igazi remekművek pedig porosodnak a raktárak polcain.
Na de min is csodálkozunk? Hazánk legnézettebb sorozata a Győzike-show!! Azt hiszem nem is kell többet írni a színvonal ilyen magaslatokban való szárnyalásáról. Akkor már inkább ez az idióta, hülye riporter gyerek.
Nekem megvan az első része, aztán nem jutottam tovább...:-) Nekem nem jött be. Pedig volt már eset, hogy a műfajból olvastam remek írók fantasztikus képzelgéseit. George R.R. Martin a műfaj legnagyobbja szerintem, Robert E. Howardal karöltve. Tolkient is ide kéne sorolni, de szerintem csak a fantáziája volt fantasztikus, írni sajnos nem tudott. Szóval ismerem a műfajt és épp ezért csodálkozom méginkább ezen a "csodán". Hogy tud egy szar történet harmat gyenge karakterekkel ekkora sikert elérni? Hihetetlen. Vagy csak markenting az egész? Mert már kb. fél éve elő lehet rendelni jónéhány internetes könyvesbolt portálján ezt a részt.
Biztos ez a jó. Könnyen olvasható, talán fordulatos, esetleg izgalmas....nem tudom.
De akkor itt vannak az igazi művek ugyanezen tulajdonságokkal, csak esetleg még annyi plusszal, hogy maga a könyv is csodálatos.
Ide sorolható ennek a remek blognak a tulajdonosa is. Asperján úr regényei mind egy szálig remekművek!!!!!!
De nagyon sok írót tudnék felsorolni, vegyesen a műfajokon átrohangálva: Akszjonov, Shelby, Bernard Cornwell, Somogyváry Gyula, Mario Puzo, David Morell, meg még Stephen King is és mág nagyon sokan, akik szórakoztatva tanítanak, gyakran a valóságot kiszínezve ugyan, de az életet mutatják be.
Szokták volt mondani, hogy a multunk a jövőnk. Hát én ebben hiszek és jó lenne, ha az "érték" átvenné a helyét a sok szemétnek ebben a világban.

bagó 2008.02.08. 14:19:06

Egyetértek! "múltunk a jövőnk".Ezért Asperján úr Jézus-könyve után olvastam Waltaritól :Az ország titka c. könyvet, most Norman Mailer: A fiú evangéliuma címmel.Elvarázsolt Asperján Gy. könyve, Waltari is továbbvitte, Norman M. már nem az igazi, folyton olyan érzésem van, hogy nem az igazi, olyan félmunkának érzem. De A.Gy.Jézusa teljesen elvarázsolt. Ezután jönnek újra A.Gy. könyvei.
Asperján Úr!
Mikorra várható az új könyv? Ha nem írja Petőfit, mi lesz helyette? Jól fogy a Jézus-könyv?

asperján 2008.02.10. 17:40:49

A Jézus és Júdás aktája harmadik utánnyomásban most került a boltokba. Vagyis van érdeklődés. Ennek ellenére én nagyobb figyelmet vártam. Bár a mai körülmények között, amikor az állampolgárok kénytelenek a maguk ügyére, a mindennapi megélhetésre koncentrálni, örülhet az író, ha egyáltalán megveszik a könyvét.
Petőfit nem írom meg. Ennek bizonyára nagyon örül jónéhány megveszekedett kritikus-ellenségem, akik a J.A. ééletregényt is a sárba taposták. Petőfi a magyarság egész történetének legfénylőbb irodalmi és emberi csillaga. Soha hozzá fogható nem született magyar földön. Istenem, micsoda költő és micsoda ember volt! De a mai fiatalok közönnyel elfordulnak tőle. Egyáltalán nem olvassák. Azt hallották - lehet, hogy éppen a tanáraiktól -, hogy Petőfi népdal-ihlette versei primitívek. Szerelmi lírája vagy gennyes, vagy túllihegett. Tájköltészetrén tóllépett az idő. Forradalmi hevületű versei lázítók, üresek, fölöslegesek. Nagy elbeszélő költeménye, Az Apostol unalmas, körülményes, álromantikus. Szóval ezek a fiatalok rövidesen felnőnek. Ők biztosan nem érdeklődnek Petőfi iránt. Petőfi születése kétszázadik évfordulója előtt teljesen elenyészik nemzete tudatában. Mint ahogy már most szinte teljesen elhamvadt. Pedig a költészete! Pedig A puszta télen, pedig a Juliskához írott versei, pedig a Felhők, és a többi! Micsoda versek. De költészete csak egyiknagy alkotása. A másik az élete! Milyen tökéletes alkotása születésétől a haláláig. Azt hittük, akik hiszünk benne, hogy példaértékű élete együtt növekszik majd a költészetével. De nem ez történt. Jóvátehetetlenül ma már alig olvassák az emberek Petőfit. A gyerekek az iskolában értetlenül bemegaolnak néhány sort. Talán az emlékezetükben marad a Szeptember végén első négy sora... De hogy mirtől szól az egész, mi benne a zseniális, mi az örök üzenet, azt már nem tudják és nem is érdekli őket... Nem, sajnos nem írom meg Petőfit, mert közben élnem is kellene valamiből. És ki ad ki ma egy testes Petőfi életrajzi regényt? Senki! Petőfi ma már a testet öltött kockázat. Petőfit megölte nemzete tudata. Petőfivel a nemzet megölte saját tudatát és öntudatát.
A két hozzászólónak az elismerő sorokat köszönöm. Igazán jól esik szeretetük és érdeklődésük. De ha figyelik esetleg a kritikát is, tapasztalhatják, hogy minden tekintetben renhagyóan megírt regényem, a Jézus és Júdás aktája semmilye3n méltatásban nem részesült. Sem jóban, sem rosszban. Úgy tesznek a kritikusok, mintha meg sem jelent volna. Állítólag azért, mert senki nem vállalja, hogy kritikát írjon róla. Egyrészt el kellene olvasnia 900 oldalt, másrészt valamennyire értenie kellene ahhoz, amiről írtam. A kettő együtt túl sok, mivel túl keveset fizetnek egy kritikáért. A hatvan oldalas verseskötről írott méltatásért ugyanannyit, mint egy testes regény megítéléséért. A kritikus is a piacról él. Nem üzlet neki. Mint ahogy a kiadónak sem üzlet ez a regény, "csupábn" elkötelezettség. A körmeni kislány gyilkosáról írott 250 oldalas, puhakötésű, hatvan grammos papíron nyomott könyv ára 3000 forint. Ennek a keménytáblás, védőborítós, 80 grammos ofszet papíron nyomott, cérnafűzéses könyvek az ára 4000 forint. Minden eladott példány után 2000 forint a terjesztőé. A kiadónak és a szerzőnek gyakorlatilag semmi nem marad. De hát én nem a Jézust nem a pénz miatt írtam meg, hanem azért, mert életem parancsának tekintettem ezt a feladatot.
És még előttem vannak a perek a Labancz Anna miatt: március 7-én a polgári per, április 1-én a büntető per másodfokon. Elkaszálnak minden tekintetben. Egyesek persze ennek örülnek, és nagy előrelátással azt írják: ők megmondták, és megérdemlem, ha egy becsületes ember nyugalmát háborgatom... Soha nem háborgattam Anna örök nyugalmát.