HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

MÁRCIUS 9-ÉN HÜLYÉT CSINÁLUNK MAGUNKBÓL

2008.02.15. 15:17 asperjangyorgy

Jézus létidejének társadalmánál maradva: a szadduceusok, vagyis a zsidó társadalom leggazdagabb előkelői (köztük természetesen a főpapok és családjaik) nem hittek a feltámadásban, csak a földi létezés boldogságában, mivel megvolt mindenük, amit csak szem-száj kívánhatott. Nekik nem volt szükségük hitre és istenre, vagy ha mégis, csak annyiban, hogy rá hivatkozva féken tartsák azokat, akik viszont a túlvilági istenbe és igéretbe kapaszkodtak, remélve, ott majd megbűnhődnek, akik itt a földön dúskálnak a javakban, ők pedig kárpótlást kapnak a megaláztatásért, a lelki és testi sebekért, például a poklosságért, ami napjaink nyelvére fordítva leprát jelent.

Napjainkban a keresztény egyházak főpapjai, de talán már a saját parókiával bíró papság sem hisz istenben. Isten számukra a szükséges rossz, és hivatkozási alap, hogy az államot és a hívőket minél alaposabban megcsapolják. Földi életük teljességben zajlik, problémátlan körülmények között, biztonsággal élvezve a földi hatalmukat és azt a korlátlan lehetőséget, hogy a lelkek üdvözülése rajtuk múlik. Egyedül rajtuk és nem istenen. Aki kicsit figyelmesen elolvassa Joseph Ratzinger úr Názárati Jézus című könyvét, amelyben az egykori hitlerjugend váltig bizonygatja, hogy a kereszténység istene az ószövetségi Jahve, az rájön, a pápa nem hisz isten határtalanságában és mindenséget teremtő-kitöltő egyedülvalóságában, mert beéri egy misztérium-istennel, aki hosszú történelmi fejlődésen keresztül alakult olyanná, amilyenné a zsidók a maguk igényei és elképzelései szerint tették.

Bezzeg ezt nem lehetne leírni az iszlám papjairól, mert számukra Allah és az ő profétája, Mohamed annyira fontos, hogy minden kétséget fetvával büntetnek.

És természetesen napjaink szadduceusai sem hisznek istenben. Nem hisznek benne, mert nincs rá szükségük. Nem vágynak a földi élet utáni vigaszra, mivel mindent megkapnak már itt a földön, amit csak szeretnének: vagyont, elismerést, öregecskedő feleség helyett fiatalkát, és politikai csoporthoz tartozás nélkül hatalmat az emberi lelkek felett. Az istenadta nép népszavazásba kapaszkodik, abban reménykedve, hogy szava majd az égbe hallatszik, és bármi is változni fog, ha mások elképzeléseit végrehajtja. Akik erre bíztatják őket, ugyanolyan magabiztosak, miként azok, akiknek jelenlegi pozíciója ellen megy a játék. Bármi történik is, egyik oldal szadduceusai sem járnak rosszul. Az istenáldotta nép azt hiszi, ha a saját érdekei és elképzelései helyett mások fals érdekeit és képmutató elképzeléseit szolgálja, valami változni fog. Miközben ezredévek teltek, és mindig bebizonyosodott, hogy az úgynevezett nép mindig csak rosszul járt. Ha olykor túlzott makacssággal próbálta a saját érdekét szolgálni, akkor legjobb módszerként egyik csoportját szembefordították egy másik csoporttal, és miközben a szedduceusok dörzsölték a markukat, ők egymást csépelték, azoknak dolgozva, akik hatalommal, szervező apparátussal, megfizetett végrehajtókkal rendelkeztek.

Március 9-én sokan azt hiszik majd, hogy győztek. Kevesebben elkeserednek, hogy vesztettek. A nép soraiban nem lesznek győztesek és vesztesek, csak kiszolgáló kiszolgáltatottak. A szadduceusok majd mindkét térfélen dörzsölik a kezüket: lám-lám az istenadta népet megint sikerült bevinni a zsákutcába, elhitetni vele, hogy bármi is rajta múlik.

Március 9-én, lelkes asszisztálásunk mellett, ismét hülyét csinálnak belőlünk. De vágyunk erre az állapotra, mert önmagunk erejét, szándékát, érdekét átruháztuk és átruházzuk másokra. Engedjük, hogy ők legyenek helyettünk az okosok. Hogy ők mondják meg, mi jó nekünk és mi rossz. Mert mi vágyunk a feltámadásra. Nekik viszont erre nincs szükségük, mert ők máris a feltámadottság állapotában érzik magukat. Napjaink szadduceusaihoz számítva természetesen a történelmi keresztény egyházak és a zsidó hitközség vezetőit is.

Jézusnak a saját bőrére még hányszor kell, kellene bennünket megváltan, hogy önmagunk legyünk?

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr12340500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ROBIKING 2008.02.16. 10:08:22

Ez sajnos mindig is így volt és amíg ember él e földön, így is marad.
Mikor az ősközösségben kialakultak az első kis "közösségek", csoportok, családok, már akkor rájöttek, hogy ha mindenki belepofázik a dolgokba, az nem jó, nem jutnak semerre. Így kiválasztották az akkori mércék szerinti vezetőt. A domináns hímet, a legerősebb férfit. Mert akkor az kellett az életben maradáshoz.
Ma is így működik, csak a dominanciához már nem kell az erő és az ügyesség. Viszont kell az ész. Ész, hogyan is tudjunk több százezer, millió embert butítva befolyásolni, hogy lehet az Ő általuk megalkotott törvényekbe kiskapukat iktatni, amiről csak nekik legyen bepillantásuk, hogy lehet hazudni és sunyi módon, mindenen átgázolva a saját testvérét hátbaszúrni.
Szóval sok minden nem változott, csak az eszközök. Ma sem lehet országot irányítani demokratikus úton, még ha ezt súlykolják is belénk, mert nem. Ha előre megírt kérdésekre mész el szavazni, az nem demokrácia. Az az Ő általuk előírt lehetőségek irányvonalának rámutatása. Nekik mindegyik jó, de döntsd el Te melyik jó dolgot nyomod a kezükbe. Mert Ők így is-úgy is kilopják és elérik amit akarnak, tök mindegy Te mit lépsz. Szóval a Demokrácia egy nagy szar. Ámítás, butítás. Mint minden más. Emberi társadalomban soha nem lehetünk egyenlőek. Nem a vezetőkkel van a baj, hanem az emberi fajjal. Erre vagyun beprogramozva. Genetikailag ezt tudjuk és mindig is ezt tudtuk. Lehet hogy nem kell hibás téziseket keresni. Ez van. Minden ember ilyen, apró mentális eltérésekkel.
Ilyen a világ, amilyenné tettük évezredek alatt. És jobb nem lesz, SOHA!!!!!!

asperján 2008.02.16. 17:32:38

Kedves Robi, ha nem is a jelenlegi körülményeket illetően, de távlatosan azért én optimistább vagyok. Azt gondolom, hogy az emberi faj az általánosabbá váló fejlődéssel együtt képes lesz tanulni a saját hibáiból. Talán így lesz. Elképzelhető, hogy ehhez egy újabb hatalmas leckére lesz az embernek szüksége. Elképzelhető, hogy a Távol-Kelet, Kína és India fejlődésével 30-50 év alatt megváltozik a világ jelenlegi gazdasági egyensúlya. A környezeti kihívások új gondokat és hatalmas társadalmi problémákat teremtenek. Sok minden olyan gondot, amire válaszolni kell. És akkor mindenkinek fel kell készülnie a gatyafelkötésre. Legeslegelsősorban a végtelenül nacionalista, önhitt, hiú és saját nagyságától felfuvalkodott USÁ-nak és polgárainak. És amikor ezt a problémakört említettem, még nem beszéltem az iszlám világról.

Mi persze majd eltűnünk az emberiség sorából, mint egy nem különösebben érdekes állat- vagy növényfaj. Nem is érdemlünk egyebet. Ahol az összefogás helyett a politikai elit olyan mocskos és aljas, hogy a saját érdekeinek érvényesítése érdekében feláldozza a nemzetet, ott nincs és ne is legyen irgalom. Az "édes Haza", ahogyan J. A. írta, keserű haza lett, és éppen azáltal, hogy elnyerte az úgynevezett szabadságot, vagyis azt a polgári demokráciát, amelynek alkotmánya nem a népet, nem az ország lakosságát, nem a többséget szolgálja, hanem az új urakat és velük együtt természetesen a multinacionalista tőkét.
Milyen sokra juthattunk volna húsz év alatt. Milyen fantasztikusan sokra jutott pl. Japán a háború után húsz évvel, vagy az eltelt húsz évben. Mert ott azért olyan hagyomány alakult ki, hogy valamiképpen a lakosság is fontos, nem csak a vezető elit duhajkodása, saját érdeke. Ahol a lakosságot bele lehet vinni olyan zsákutcába, mint azt nálunk teszik a pártok (valamennyi!!!), ott nagy árat kell fizetni a nemzeti elvakultságért. Normális esetben arról kellett volna népszavazást rendezni, hogy akarja-e a lakosság a nagykoalíciót, minden ártó szándék büntetését stb.stb. Mert együttműködve talán még volna remény. Akkor nemcsak Demján 300 milliárdja, nemcsak Csányi 180 milliárdja és a többiek pénze volna fontos, hanem az is, hogy a jelenlegi foglalkoztatási gyakorlat ellentmondásait feloldja az ország vezetése, és mindenkit arra kötelezzen, hogy tényleges jövedelme után viselje a közös teher rá eső részét. Igen, erről kellene népszavazást rendezni, nem olyan partikuláris kérdésekről, amelyek a nemzet megmaradását sem így, sem úgy nem befolyásolják. De megszoktuk, hozzászoktattak bennünket, hogy kutyaugatás nem hallatszik az égbe.
Megköszönöm a figyelmét és a hozzászólását. Üdvözli A.Gy.

Cs. Ildikó 2008.02.25. 08:12:29

Nem tartom magam túl ostoba embernek, de én nem értem a március 9.-i népszavazás körüli bonyodalmakat. Ha jól értem, akkor olyan témákban szavazunk, ami az Alkotmánybíróság szerint nem költségvetési kérdés. Tehát ha az lesz a szavazás eredménye, hogy ne legyen vizitdíj, tandíj, kórházi napidíj, akkor a hiányt nem pótolják a költségvetésből. Ha viszont megszavazzuk,. hogy mindez legyen, akkor vajon tényleg nem lesz a 300 Ft helyett 1000 Ft a vizitdíj, és mennyi lesz a tandíj? Vagy mi, a "nép", mindenképpen magunk alatt vágjuk a fát?
Szakmámból kifolyólag sokat járok orvosi rendelőkben, főként háziorvosokhoz. Azt látom, hogy ahol szép, igényes a váró, ahol tényleg szempont a beteg jó komfortérzete, nos, ott már ezt megvalósították a vizitdíj bevezetése előtt. Ahol azonban mindez nem volt lényeges, ott a vizitdíj zsebre tétele óta is ugyanazok a szakadt SZTK székek vannak, amik a régmúltból ott felejtődtek. Pedig a pénz egy jelentős része az orvoshoz vándorol.
A több pénztáras biztosító rendszer elméleti lényegét, azt hiszem sikerült nagyjából megértenem, de akárhonnan is olvasom a javaslatot, nem találom benne , hogy én, mint beteg, miért járok ezzel jól? Vagy éppen rosszul.

barna 2008.03.02. 19:41:55

Én úgy gondolom, hogy mind a két oldal valóban hülyét csinál belőlünk. Ezt az egész reformot alaposan elő kellett volna készíteni, világossá tenni az alapelveket, és következetessé a gyakorlati megvalósítást. Ez nem népszavavazási kérdés, főként nem úgy, ahogyan a Fidesz képzeli, távlatos politikai elképezeléseket csatolva hozzá. Most már persze megindult az ördögi kerék, és akármelyik oldal győz, kánkánt fog járni, de nekünk betegeknek, állampolgároknak semmiképpen nem lesz jobb vagy egyszerűbb az életünk. vagyis tényleg hülyét csinálunk magunkból, de jelen pillanatban nincs is más választásunk.