HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

FEJTŐ FERENC VÉLEMÉNYE

2008.02.28. 20:20 asperjangyorgy

 

 

Az 1909-nem született és a harmincas évek vége óta Párizsban dolgozó Fejtő Ferenc, aki József Attila egyedüli élő kortársa, és gyorsan hozzáteszem: barátja és művészetének értő elemzője, propagátora, az alábbi, a Népszavában közölt sorokat írta Fogadj szívedbe József Attila életregénye című munkámról:

Kezembe akadt egy hazai kiadású könyv, s mivel arról az emberről szól, aki egész életemben a legnagyobb hatással volt rám, olvasmányélményemet szeretném megosztani az otthoni érdeklődőkkel. A vastag és súlyos kiadvány egykori barátomról és mesteremről, József Attiláról szól. Kétkedve forgattam ezt a hatalmas könyvet, arra gondoltam, hogy József Attiláról éppen nekem különösebben újat senki nem mondhat, hiszen már életében magam is számos cikket, tanulmányt írtam róla, később pedig – életével foglalkozva – jó néhány visszaemlékezést, mert alakja évtizedek múltán is elevenen él bennem.

            A vaskos könyveknek először mindig a végét olvasom el, utána a közepét, majd megnézem az elejét, aztán az egészet vagy elolvasom vagy sem. Asperján György Fogadj szívedbe című regényéből az így elolvasottak olyan mértékben felébresztették érdeklődésemet, hogy mind a nyolcszáz oldalt végigolvastam. Miért írok róla? Mert szokatlan dolog történt velem: olvasás közben olyan érzésem támadt, mintha egykoron Asperján köztünk élt volna, annyira ismerős és életszerű valamennyi szereplő és különösen a főhős: József Attila. Asperján olyasmit csinált, amire eddig még senki nem vállalkozott: József Attila életét időrendben olyan aprólékosan dolgozta fel, ami sok meglepetéssel járt együtt.

            Láthatóan mindent elolvasott, amit eddig József Attiláról írtak, ami már önmagában nem kis teljesítmény, de megérte. Ismeretei alapján olyan pontosan, olyan összefoglalóan írta meg József Attila életét, mint eddig soha senki. Említettem, hogy magam is sokat írtam Attiláról, de eddig egyetlen munkában sem rajzolódott ki ily tisztán az a nagy kettősség, ami életét jellemezte: az emberi élete, és a költői élete.

            Éveken át szomszédja voltam. Ő Zuglóban a Korong utca 6-ban, én a Limanova tér 20-ban laktam. Mindennap láttuk egymást, vagy én mentem le hozzá, vagy ő jött fel hozzám. Közelről láttam és ismertem. Asperján viszont jobban írta meg, mintha a szomszédja lett volna. Úgy írta meg, mint hogyha kezdettől fogva, csecsemő korától egészen a sírig személyesen kísérte volna végig az életét. Feldolgozott minden jelentékeny és jelentéktelen mozzanatot. Sok szempontból még számomra is ismeretlen József Attila mutatkozik be könyvében.

            És regényt írt, de annyira a valóságra épített regényt, hogy nehéz eldönteni, mi az, amit kitalált és mi az, amit  dokumentált. A fikció egyszer csak átfordult dokumentációba, a dokumentáció pedig fikcióba. Ilyen aprólékosan csak Hatvany Lajos dolgozta fel Petőfi életét, dokumentumok alapján napról napra követve a költőt. Így aztán Asperján könyvét már nem is csupán regényként, hanem történelmi életrajzként olvastam, amelyben éppúgy fontos szerepet játszottak a nők, mint a politikai, kulturális életbe való bekapcsolódásunk.

            Közös élményünk volt a kommunizmusból való kiábrándulás. Ezzel az egész helyzettel Asperján regénye igen részletesen foglalkozik. Amikor először találkoztam József Attilával, úgy ismertem meg, mint meggyőződéses, harcos kommunistát, aki röpiratokat stencilezett és terjesztett. Én is szimpatizáltam a kommunizmussal, részt vettem egy Marxot tanulmányozó csoport alakításában, amely aztán érintkezésbe került a kommunista ifjúsági szövetséggel. Börtönbe kerültem. Vasárnap volt a látogatási idő, Attila rendszeresen bejárt hozzám. Egyik alkalommal elmondta, hogy Németországban a berlini kommunisták összefogva a nácikkal – Moszkva utasítására – megbuktatták a szociáldemokrata kormányt. Ez a hír megrendítette Attilát. Ő a munkásegység híve volt. Nem szerette a kommunistáknak azt a Komintern által ösztönzött magatartását, miszerint a szociáldemokraták jelentik a fő ellenséget. A magyar kommunisták jobban gyűlölték a szociáldemokrata Peyert, mint magát Hitlert. Attilát nagyon bántotta, hogy a berlini kommunisták együtt mentek a nácikkal megbuktatni a demokratikus kormányt. Annyira felháborodott, hogy kijelentette, nem tud együtt dolgozni az elvtársaival. Megpróbálta meggyőzni kommunista barátait, írt egy cikket a munkásegységről, de azt a kommunisták olyan ellenségesen fogadták, hogy kizárták a pártjukból, igaz, ő közben már elhatározta, hogy kilép a kommunista pártból. Rám is rettentő hatással volt Attila világnézet-váltása, amiben teljesen követtem. Nem véletlen, hogy amikor kiengedtek a börtönből, Attila vitt el a szociáldemokrata Mónus Illéshez és a Népszava főszerkesztőjéhez. Rövidesen a Szocializmus és a Népszava főmunkatársa lettem.

            Azért idézem ilyen hosszan ezt az Attila és az én számomra meghatározó élményt, mert Asperján a regényében pontosan, érzékletesen idézi fel, olyan módon, hogy az is megértheti ezt a bonyolult történelmi helyzetet, aki szerencséjére már csak mai tanulmányozója.

            Ahogy olvastam a regényt, rájöttem, hogy Asperján úgy írta meg majdnem az összes szereplőt, mintha személyes ismerősei lettek volna. Én legalábbis valamennyiükre ráismertem. Ezt a könyvet olvasva, visszatértem a múltba, egykori barátaimhoz. József Attila és Szántó Judit volt a házassági tanúnk. A nászéjszaka helyett egész éjjel beszélgettünk négyesben feleségem édesanyja Pipa utcai lakásán, ahol kezdetben laktunk. Azért említem ezt, mert a könyvet olvasva szinte újra éltem azokat az éveket.

            Sok mindent felidézhetnék, de most csak az 1937. december 1-jei látogatást említem, Asperján ezt a jelenetet úgy írta meg, mintha ott lett volna velünk. Attila felolvasta nekünk azokban a napokban írt három versét: a Talán eltünök hirtelen, a Karóval jöttél és az Ime, hát megleltem hazámat címűeket. Ma már tudjuk, hogy a halálról beszélt és ezek búcsúzó halál-versek. De meg kell mondanom, akkor mi nem így hallgattuk ezeket a verseket, nem hittük el a bennük foglaltakat. Nem hittük, hogy komolyan gondolja, amit leírt, hiszen annyiszor láttam a Korong utcában levertnek, depresszióba zuhantnak, aztán mindig magához tért. Azt gondoltam ott Szárszón, sőt, azt mondhatom, hogy valamennyien azt gondoltuk, akik akkor meglátogattuk, hogy hamarosan magához tér ismét és visszajön közénk.

            Már tudjuk, hogy nem így történt. Asperján könyvének az a különös érdeme, hogy befogadhatóan megmutatja  Attilának a kettős arcát: a verset író sámánit, és a hétköznapit, amikor velünk sakkozott, kártyázott, és azt gondolhattuk róla, hogy végül is olyan ember, mint mi, csak éppen zseniális költő.

                                                                                                Fejtő Ferenc

Most kinek higgyek? Fejtőnek, aki maximálisan elismeri munkámat, vagy azoknak, akik kritikájukban azt írták, hogy egy örtödik osztályos szellemi színvonalán és íráskészségével írtam meg a regényt?

A kérdést döntsék el az olvasók. A 4000 forintos forgalmi áru regény a kiadóban megvásárolható 2800- forintért. Ha érdekli, kérem, hívja az 1-487-6040-es telefonszámot.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr51358561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

klári 2008.02.29. 14:58:04

Ennél nagyobb elismerést senkitől nem kaphatott volna Író Úr. Hiszen ki ítélhetne hitelesebben, mint a kortárs,a barát?Nagyon sok szépet olvastam itt a különböző fórumokon a regényről.Kezdem is az olvasását. Sok sikert a következő években,és késztessen minket naponta gondolkodásra a blogjában!

bagó 2008.02.29. 21:32:21

Remélem ezt a kérdést nem komolyan tette fel!!!

asperján 2008.02.29. 23:37:58

Tisztelt Bagó, a kérdés jó és lényegi. A kérdést fel kellett tennem magamnak, hiszen a kiadó 2007 tavaszán, majd őszén még egyszer 890 darab levelet szétküldött az ország összes gimnáziumának és egyetemének. A levél egyik oldalán olvasható volt Fejtő Ferenc cikkének fénymásolata, a másik oldalon pedig részletes, általam fogalmazott ismertető az életregényről. A kiadó, hogy túladjon a kinyomtatott példányokon és csökkentse veszteségét, a 4000- forintos könyvet kétezer forintért kínálta fel a gimnáziumok igazgatójának, az egyetemek dékánjának, hozzátéve, hogy a gimnáziumi, illetve egyetemi könyvtárakon túl esetleg a magyar tanárok is várásolnak a könyvből. Még egyszer leírom: összen 890 darab levélet küldött szét a kiadó valamennyi gimnázium igazgatójának és egyetem vezetőjének, a budapesti és a vidéki városok oktatási intézményeinek. 890 levelet, két alkalommal, összen több mint kilencvenezer forint postai költséget vállalva. És 50 százalékért, 2000- forintért kínálva azt a József Attila életrajzot, amelyről Fejtő Ferenc a fentiek szerint nyilatkozott. És tudja, hányan rendeltek a könyvből? Hát igen, megbeszéltem a kiadóval. Annak, aki eltalálja, hogy a kétszer elküldött 890 levél kézhezvétele után hány rendelés történt, összesen hány példányban, annak a kiadó elküld egy példányt, valamint a József Attila Fotóalbumot, amelyben 263 fénykép található a költőről, valamennyi szerelméről, rokonáról, kortársáról, barátjáról.
A regényemről lehet bármit mondani, leszólhatják, pocskondiázhatják a magyar kritikusok, az egyetlen Agárdi Péter kivételével, aki pozitívan, elismerően értékelte. De a Fotóalbumot aligha. A Fotóalbum megrázóan szép életrajzi esszéjét Tverdota György írta. Az a Tverdota György, aki Szabolcsi Miklós halála óta az egyetlen igazi József Attila szakértő, az ELTE Bölcsészettudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára. A fényképek között pedig található tizenöt olyan kép, amelyet még soha sehol, senki nem közölt. Ezt az A/4-es formátumú, 160 grammos műnyomó papírra nyomott, keménytáblás, védőborítós könyvet a kiadó 4000- forintos kereskedelmi áron adta át a könyvterjesztőknek. Ilyen könyv magyar alkotóról még soha nem készült. Ez a könyv rendkívüli élmény akkor is, ha valaki csak végiglapozza, és például látja Klebelsberg Kúnó vagy Horger Antal úr fotóját. De ennél sokkal több: megtalálhatók benne mindazon alkotók fényképe (írók, kritikusok satöbbi), akik József Attila kortársai voltak. És mindegyikük azzal az arccal, amelyet József Attila ismert. Ez a könyv szerkesztésénél, a képek válogatásánál külön szempont volt. Láthatja az olvasó az Óda ihletőjének fotóját és mindazon nők fényképét, akikhez bármilyen érzelmi szál, ismeretség fűzte József Attilát. Úgy gondoltuk, hogy egy ilyen könyv nagy mértékben elősegíti az iskolai oktatást, mivel élményszerűvé lehet tenni egy-egy verset a kép bemutatásával, és természetesen segíti a középiskolai magyar tanárok munkáját is.
Ez a könyv József Attila századik születésnapjára készült el. A Magyar Tudományos Akadémián 2005. április 11-én Fejtő Ferenc mutatta be a nyolcvan meghívott újságírónak. Több televízió foglalkozott a könyvvel, megszólaltatták Fejtő Ferencet, aki kifejezetten azért utazott Párizsból Pestre, hogy ezt a könyvet bemutassa. Ő maga ámuló csodálkozással lapozta végig, és azt mondta, számára mérhetetlen ajándék ez a könyv, amíg él, sokszor belelapoz, mert segítségével képes megidézni ifjúsága éveit, s mindazokat, akiket akkor ismert. Ez a nyomdailag is szép és igényesen elkészített könyv négyezer példányban jelent meg a kulturális minisztérium támogatásával. Ezt a könyvet is felajánlotta 50 százalékos, azaz 2000- forintos áron a kiadó a múlt év őszén, karácsony előtt. A négyezer kötetből három év alatt összesen 1800 darab kelt el. A karácsonyi könyvajándék-vásárlások során az Alexandra könyvterjesztő országos könyvesbolt házózatában, ahol mindenütt látható a könyv, egyetlen darab sem kelt el. A Libri könyvesbolt hálózat például már rég nem rendel sem az életregényből, sem az albumból. Leírták az eladható termékek közül.
Az életrajzi regényt és a Fotóalbumot a terjesztő, mivel érdeklődés nem mutatkozik iránta, rövidesen kivonja a forgalomból.
A kiadónak nincs hol raktároznia a két könyvet, ezért nincs más választása, mint hozatni egy nyolc köbméteres konténert, és az életregényt valamint a fotóalbumot belerakatni és kivitetni valamelyik szeméttelepre. Igen, napjainkban két ilyen könyv a szeméttelepen végzi. Jószef Attila a szeméttelepre kerül. Lehet, nem tudom, de lehet, hogy az én 17 év alatt megírt alkotásom valóban nem érdemel más sorsot, de az album nem én vagyok, az album József Attila és a huszadik századi magyar irodalom arcképcsarnoka: Juhász Gyulával, József Attila felfedezőjével, Kosztolányival, Babitscsal, Radnótival, Szerb Antallal és a többiekkel, például Bartók Bélával, Thomas Mannal valamint másokkal, akik 1920 és 1937 között számítottak. Mindez a szemétbe kerül. Ilyen bámulatosan érdekes könyv, az egész huszadik századi magyar irodalom jeleseinek arcmásával a szeméttelepre kerül. Mert nincs rá igény. Mert egy középiskolai magyar tanárnak sincs rá igénye. Azt nem hiszem el, hogy ne volna rá kétezer forintja, annyi talán van neki. De érdeklődése egy szál sem. 890 középiskola és egyetem vezetője kapta meg ennek a könyvnek is az ismertetőjét. Ebből a fotóalbumból még kevesebbet rendeltek. Aki eltalálja, hogy mennyit, annak a kiadó egyenesen tíz példányt postáz. Az a tíz példány legalább nem a szeméttelepen végzi.
Igen, kedves Bago úr, ezt ilyen komolyan gondolom, mert ez a kiábrándító igazság.
Ilyen komolyan gondolom, mert a tények alapján nem gondolhatom másként.
És ha már könyvek sorsáról szólok, akkor még megemlítem, hogy a kiadó megjelentette Kosztolányi Dezsőné Kosztolányi Dezső című életrajzi könyvét, fotókkal illusztrálva, alig több 300 forintos bolti áron. Az 5000 példányban kinyomtatott könyvből jelenleg is 3300 példány porosodik a terjesztő raktárában és boltjaiban. A négy éve megjelent könyv sorsa rövidesen szintén a szeméttelep lesz. Egy ilyen könyv, Kosztolányi Dezső ihletetten megírt életrajza a szeméttelepen végzi. Ez nem egyszerűen szomorú, ez kifejezetten tragikus.
Tisztelettel: Asperján György

szakál 2008.03.09. 17:44:06

Tisztelt Asperján Úr, véletlen ráakadtam a blogjára. Gratulálok hozzá. Az a gondolatgazdagság és eredetiség, amely az írásáiban megszólal, az általam ismert művészeti jellegű blogok között a legérdekesebbé teszi az Önét. Minden egyes írása élmény. Itt olvastam a József Attila életregényről is. 54 éves tanár vagyok, nem magyart tanítok, de az irodalom egész életemben nagyon fontos volt számomra. Azt mondhatom, hogy éjjel-nappal olvastam a könyvét. Hihetetlenül izgalmas a története, illetve a történet-szövése. Ön olyan összefüggésekre világít rá, amikre eddig, azt hiszem, senki más. Minden oldalon meglepetést tartogat. És annak a szellemi és politikai világnak a bemutatása, amelyben Józsaf Attila élt, rendkívüli bravur. Sokat olvastam a harmincas évek politikai, társadalmi és művészeti eseményeiről. Az Ön Fogadj szívedbe című könyve mindezt eredeti megvilágításban és rendkívül érzékletesen mutatja be. Szinte az események részesévé teszi az olvasót.
És ahogyan Ön bemutatja József Attila személyiségét, azt valóban tanítani kellene az iskolákban. Így kell megismertetni és megszerettetni egy költőt. De ennél is többet mondok: a költészetet, a művészetet. Az Ön könyve olyan, hogy amint befejezi az ember, máris előlről kezdi, hogy még pontosabb képet kapjon arról a sok-sok gondolatról, ami a 800 oldalon olvasható. Bizonyossággal állíthatom, hogy ismereteim szerint magyar alkotóról még soha senki nem írt ilyen teljes, ennyire érdekes és érzésem szerint minden részletében dokumentumokon alapuló életrajzot. Ön rendkívülit alkotott. Joggal írja Róla Fejtő ferenc, hogy még számára is élményt és újdonságot jelentett. Ha ez a könyv nem talál utat az olvasókhoz, akkor itt már nagyon nagy baj van. És én mint tanár, tudom, hogy nagyon nagy baj van. Látom a kollégáimon, de még inkább a tanulóifjúságon. Nem rajtuk akarom elverni a port. Az egész társadalom ellentmondásai és megromlott lelkiismerete, hibás érték-orientáltsága mutatkozik meg abban, hogy ezernyi mindennel foglalkoznak, ezernyi más dolog iránt érdeklődnek, de, sajnos, az aktivitást igénylő olvasástól elfordultak. Olyan könyvet, mint az Öné, amelyben ezernyi tanulság van, képtelenek végigolvasni. Talán nem is érdekli őket. Mert a társadalom nem is "jutalmazza" az ilyen érdeklődést: vagyis az igazi önismeretet. Vagy ahogyan József Attila sokszor mondja és Ön ezt kifejezetten hangsúlyossá teszi: az öntudatot. Leírom csupa nagybetűvel is: az ÖNTUDATOT.
Ha öntudat nélküli nemzedékek nőnek fel, akkor pedig mivé válik ennek a nemzetnek a kollektív tudata? Milyen hagyományhoz kapcsolódhat? Milyen eseményekben ölthet testet?
De mindez messzire vezetne.
Tisztelt Író Úr, a legmélyebb tiszteletem és csodálatom az Öné. És felhatalmazás nélkül azt mondom, hogy valamennyi olvasó nevében köszönöm Önnek, hogy az általam különben is szeretett József Attilát immár hátralévő életem vezérelvévé tette, illetve miként ő írta: "az én vezésem bensőmből vezérel". Ön besőmmé tette József Attila életét és költészetét, besőmmé tette a 20. századi magyar irodalmat. Köszönöm, köszönjük.

csaba 2008.03.17. 18:08:21

Kedves Gyuri baráttom, olvastam mindkét nagyszerű könyvedet, a József Attila életregényt és a Jézus és Júdás aktáját. Úgy vélem, nehéz lenne összehasonlítani a két könyvet, én mégis megpróbálnám. Mindkettőben olyan szempontból közelítesz a téma felé, ahogy még senki. Számomra Attilát azért volt könnyebb olvasni, mert nem kellett olyan formában értelmeznem,mint Jézust. Jézust csak úgy van értelme olvasni, ha megértem.Hiszen ha nem értem a beszédeit,hogy akarom megérteni a nagyságát? Ezért is gondolkodtam olyan sokat például a sáfáros beszéden, amelynek az általad adott érdekes értelmezését elküldted nekem emailben. Köszönöm a kedvességed.
Attila életének fő mozzanatai ismert tények, amelyeknek életet adtál. De a Jézusban nem a száraz adatokba leheltél lelket,hanem magát Jézust támasztottad fel - emberként. Attila sorsában megrázó a valóság, Jézuséban megrázó, hogy akár ez is lehetett a valóság.
Attilánál ragaszkodni kellett konkrét eseményekhez, ez szolgáltatta a keretet. Jézus tán nem is élt, így fantasztikus vállalkozás volt felvállalni ennek megírását.
Jézust mégis azért nehezebb számomra olvasni,mert elvonatkoztat az eddig belénk sulykolt tanításoktól. Elgondolkodtatóbb, jobban értelmezendőbb. Attila ismert életét új szemszögből mutattad be,Jézus életét létrehoztad.
Órákig tudnálak dicsérni ezekért a könyvekért.
És órákig tudnék beszélni ezekről a könyvekről,hisz a kedvenceim. Nem tudod elképzelni,mennyi gondolatot köszönhetek nekik. Tehát neked.
Üdvözöl barátsággal: Csaba