HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

JÓZSEF ATTILA ÉS KOSZTOLÁNYI A SZEMÉTTELEPEN

2008.02.29. 23:44 asperjangyorgy

kÖZREADTAM FEJTŐ FERENC KRITIKÁJÁT A FOGADJ SZÍVEDBE CÍMŰ KÖNYVEMRŐL. A BLOG EGYIK OLVASÓJA, AKI BAGÓ NÉVEN SZOKOTT BEJELENTKEZNI, A KRITIKA UTÁNI MEGJEGYZÉSEM OLVASTÁN HITETLENKEDÉSÉNEK ADOTT HANGOT. A KOMMENTEK KÖZÖTT KÖZREADOTT MEGJEGYZÉSEM ITT IS KÖZLÖM.

Tisztelt Bagó, a kérdés jó és lényegi. A kérdést fel kellett tennem magamnak, hiszen a kiadó 2007 tavaszán, majd őszén még egyszer 890 darab levelet szétküldött az ország összes gimnáziumának és egyetemének. A levél egyik oldalán olvasható volt Fejtő Ferenc cikkének fénymásolata, a másik oldalon pedig részletes, általam fogalmazott ismertető az életregényről. A kiadó, hogy túladjon a kinyomtatott példányokon és csökkentse veszteségét, a 4000- forintos könyvet kétezer forintért kínálta fel a gimnáziumok igazgatójának, az egyetemek dékánjának, hozzátéve, hogy a gimnáziumi, illetve egyetemi könyvtárakon túl esetleg a magyar tanárok is várásolnak a könyvből. Még egyszer leírom: összen 890 darab levélet küldött szét a kiadó valamennyi gimnázium igazgatójának és egyetem vezetőjének, a budapesti és a vidéki városok oktatási intézményeinek. 890 levelet, két alkalommal, összen több mint kilencvenezer forint postai költséget vállalva. És 50 százalékért, 2000- forintért kínálva azt a József Attila életrajzot, amelyről Fejtő Ferenc a fentiek szerint nyilatkozott. És tudja, hányan rendeltek a könyvből? Hát igen, megbeszéltem a kiadóval. Annak, aki eltalálja, hogy a kétszer elküldött 890 levél kézhezvétele után hány rendelés történt, összesen hány példányban, annak a kiadó elküld egy példányt, valamint a József Attila Fotóalbumot, amelyben 263 fénykép található a költőről, valamennyi szerelméről, rokonáról, kortársáról, barátjáról.
A regényemről lehet bármit mondani, leszólhatják, pocskondiázhatják a magyar kritikusok, az egyetlen Agárdi Péter kivételével, aki pozitívan, elismerően értékelte. De a Fotóalbumot aligha. A Fotóalbum megrázóan szép életrajzi esszéjét Tverdota György írta. Az a Tverdota György, aki Szabolcsi Miklós halála óta az egyetlen igazi József Attila szakértő, az ELTE Bölcsészettudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára. A fényképek között pedig található tizenöt olyan kép, amelyet még soha sehol, senki nem közölt. Ezt az A/4-es formátumú, 160 grammos műnyomó papírra nyomott, keménytáblás, védőborítós könyvet a kiadó 4000- forintos kereskedelmi áron adta át a könyvterjesztőknek. Ilyen könyv magyar alkotóról még soha nem készült. Ez a könyv rendkívüli élmény akkor is, ha valaki csak végiglapozza, és például látja Klebelsberg Kúnó vagy Horger Antal úr fotóját. De ennél sokkal több: megtalálhatók benne mindazon alkotók fényképe (írók, kritikusok satöbbi), akik József Attila kortársai voltak. És mindegyikük azzal az arccal, amelyet József Attila ismert. Ez a könyv szerkesztésénél, a képek válogatásánál külön szempont volt. Láthatja az olvasó az Óda ihletőjének fotóját és mindazon nők fényképét, akikhez bármilyen érzelmi szál, ismeretség fűzte József Attilát. Úgy gondoltuk, hogy egy ilyen könyv nagy mértékben elősegíti az iskolai oktatást, mivel élményszerűvé lehet tenni egy-egy verset a kép bemutatásával, és természetesen segíti a középiskolai magyar tanárok munkáját is.
Ez a könyv József Attila századik születésnapjára készült el. A Magyar Tudományos Akadémián 2005. április 11-én Fejtő Ferenc mutatta be a nyolcvan meghívott újságírónak. Több televízió foglalkozott a könyvvel, megszólaltatták Fejtő Ferencet, aki kifejezetten azért utazott Párizsból Pestre, hogy ezt a könyvet bemutassa. Ő maga ámuló csodálkozással lapozta végig, és azt mondta, számára mérhetetlen ajándék ez a könyv, amíg él, sokszor belelapoz, mert segítségével képes megidézni ifjúsága éveit, s mindazokat, akiket akkor ismert. Ez a nyomdailag is szép és igényesen elkészített könyv négyezer példányban jelent meg a kulturális minisztérium támogatásával. Ezt a könyvet is felajánlotta 50 százalékos, azaz 2000- forintos áron a kiadó a múlt év őszén, karácsony előtt. A négyezer kötetből három év alatt összesen 1800 darab kelt el. A karácsonyi könyvajándék-vásárlások során az Alexandra könyvterjesztő országos könyvesbolt házózatában, ahol mindenütt látható a könyv, egyetlen darab sem kelt el. A Libri könyvesbolt hálózat például már rég nem rendel sem az életregényből, sem az albumból. Leírták az eladható termékek közül.
Az életrajzi regényt és a Fotóalbumot a terjesztő, mivel érdeklődés nem mutatkozik iránta, rövidesen kivonja a forgalomból.
A kiadónak nincs hol raktároznia a két könyvet, ezért nincs más választása, mint hozatni egy nyolc köbméteres konténert, és az életregényt valamint a fotóalbumot belerakatni és kivitetni valamelyik szeméttelepre. Igen, napjainkban két ilyen könyv a szeméttelepen végzi. Jószef Attila a szeméttelepre kerül. Lehet, nem tudom, de lehet, hogy az én 17 év alatt megírt alkotásom valóban nem érdemel más sorsot, de az album nem én vagyok, az album József Attila és a huszadik századi magyar irodalom arcképcsarnoka: Juhász Gyulával, József Attila felfedezőjével, Kosztolányival, Babitscsal, Radnótival, Szerb Antallal és a többiekkel, például Bartók Bélával, Thomas Mannal valamint másokkal, akik 1920 és 1937 között számítottak. Mindez a szemétbe kerül. Ilyen bámulatosan érdekes könyv, az egész huszadik századi magyar irodalom jeleseinek arcmásával a szeméttelepre kerül. Mert nincs rá igény. Mert egy középiskolai magyar tanárnak sincs rá igénye. Azt nem hiszem el, hogy ne volna rá kétezer forintja, annyi talán van neki. De érdeklődése egy szál sem. 890 középiskola és egyetem vezetője kapta meg ennek a könyvnek is az ismertetőjét. Ebből a fotóalbumból még kevesebbet rendeltek. Aki eltalálja, hogy mennyit, annak a kiadó egyenesen tíz példányt postáz. Az a tíz példány legalább nem a szeméttelepen végzi.
Igen, kedves Bago úr, ezt ilyen komolyan gondolom, mert ez a kiábrándító igazság.
Ilyen komolyan gondolom, mert a tények alapján nem gondolhatom másként.
És ha már könyvek sorsáról szólok, akkor még megemlítem, hogy a kiadó megjelentette Kosztolányi Dezsőné Kosztolányi Dezső című életrajzi könyvét, fotókkal illusztrálva, alig több 300 forintos bolti áron. Az 5000 példányban kinyomtatott könyvből jelenleg is 3300 példány porosodik a terjesztő raktárában és boltjaiban. A négy éve megjelent könyv sorsa rövidesen szintén a szeméttelep lesz. Egy ilyen könyv, Kosztolányi Dezső ihletetten megírt életrajza a szeméttelepen végzi. Ez nem egyszerűen szomorú, ez kifejezetten tragikus.
Tisztelettel: Asperján György

17 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr78360197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bagó 2008.03.02. 10:21:42

Szeretném ha leírná hol lesz a "szemét", mert szeretnék időben ott lenni, és guberálni!!!

Egy kollégiumban dolgozom,és egy tanulómnak kölcsönadtam saját példányomat, elég megviselt már, ennek nagyon örülök, lassan, de meg lehet találni azokat a fiatalokat akiket érdekel a könyv. Bár ehhez kell a tanár, ami manapság az oktatási intézményekben dolgozó emberekről ritkán mondható el. Az igazi pedagógus igenis fel tudja kelteni az érdeklődést a könyv iránt, hiszen Attilát nagyon szeretik a fiatalok is.Nagyon szomorú a magyartanárok közömbössége, menteni kell az értékeket emberek!!!Kedves Tanárok!! Tessék megkeresni igazgatójukat és ne hagyják szakmájukat megalázni, arra vannak elegen!

klári 2008.03.02. 15:42:07

Én is kiguberálnám a József Attila fotóalbumot. De fizetnék is érte, viszont egyetlen online könyváruházban nem akadok nyomára.Hol lehetne megrendelni?

silvayn 2008.03.02. 19:34:24

Ezeket a könyveket meg kell menteni. 50 százalékos áron megvásárolni és a pénzgonddal küszködő iskolák könyvtárának adni. Én vállalom, hogy tíz-tíz darabot, összesen tehát harmincat rendelek a kiadótól, és a városunk iskoláit megajándékom velük. Javasolnám ezt mást vállalkozóknak is, akik szeretik és tisztelik a művészetet, akik úgy érzik, ezek a már kinyomtatott könyvek nem kerülhetnek a szeméttelepre. Ennyivel tartozunk önmagunknak, a magyar kultúrának, és azt hiszem, hogy egy olyan írónak is, mint amilyen Asperján György. A megadott telefonszámon felveszem a kiadóval a kapcsolatot. Városunkban és ahol csak ismerősöm van, felveszem a kapcsolatot más vállalkozókkal is. Ne engedjük, hogy ilyen érték a szeméttelepre kerüljön. Ennyivel tartozunk magyarságunknak és önmagunknak.

bagó 2008.03.02. 19:50:30

A fotóalbumot én az Alexandra könyvesboltban vettem meg. Szerintem még megtalálható.

klári 2008.03.03. 10:05:02

Kedves bagó! Köszönöm, hogy próbál segíteni. De elárulná a legfontosabb paramétereket,ami alapján rákereshetek? Mert az alexandra online 0 találatot jelez. Köszönöm.

bagó 2008.03.03. 14:33:32

Kedves Klári!

Költőnk és Kora, József Attila Emlékév.
Így remélem meglesz...
Sok szerencsét.

klári 2008.03.03. 16:46:08

Kedves bagó!Így már bingo!Több helyen is.Igyekeztem a leginkább kedvezményes árral megrendelni. Köszönöm a segítséget.

bagó 2008.03.03. 21:41:37

Ma elmeséltem a kollégiumban a történteket, annak a diáknak, akinek kölcsönadtam a könyvet,ő is szeretné 2000-ft-ért megvásárolni. Ennek nagyon örülök, hiszen maga ajánlotta, így egy példánnyal kevesebb megy a szemétbe. Fogjunk össze és házaljunk a könyvvel! Rossz ötlet?

Béla Tamás 2008.03.04. 21:06:44

Tisztelt Asperján úr, én egy másik regényéről szeretnék szólni. Néhány napja fejeztem be a Csapataink harcban állnak című vaskos művének olvasását. 64 éves vagyok. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha valaki ír egy könyvet ötvenhatról, és annak legalábbis az első felén, én annyit fogok nevetni. Keserű nevetés ez, de nevetés. Egyszerre hullik az ember könnye és könyei közepette röhög, mert ön csodára képes. Olyan képet ad 56-tól, mint eddig senki más, igazi képet és egyben szatírát. Tanár vagyok, még úgy dolgoznék, de elzavartak nyugdíjba. Van időm olvasni. Az ön könyve valahogy visszaadta az életkedvemet: így ír egy nagy író egy furcsa és ellentmondásos történelmi helyzetről. Mert Asperján úr, Ön egy nagyon nagy író. Meggyőződésem, hogy ezt a könyvét száz év múlva is olvasni fogják és ebből kapnak képet az elkövetkező nemzedékek, milyen is volt az igazi 56-os forradalom. És most nekilátok a Jézus és Júdás aktájának. Az isten éltesse Önt sokáig, és higyjen abban, hogy sok-sok híve van, sok olyan ember, aki tudja értékelni az ön műveit, alkotói nagyságát. Köszönöm a tanulságos és feledhetetlen élményt.

Éva 2008.03.04. 21:13:22

Kedves Asperjan Úr!
Az Ön blogjában olvastam az Ön által írt,Jézusról szóló könyvről.Egyáltalán minden ami Jézusról szól,s számomra érthető formában íródik,szívesen olvasom.Izgalmas kérdés!
Köszönöm,ezt a könyvet is szándékomban van megvásárolni,most húsvétra.
Üdvözlettel .Éva

sugár 2008.03.06. 20:41:40

Mélységesen felháborit és egyben megijeszt, hogy itt a XXI.sz-ban könyvet zúzhatnak be! De jó, hogy itt van a polcomon és a fejemben. Közvetlenül a J.A. regény után olvastam. Nem igaz, hogy a 800 oldal bárkit elriaszt! A 17 éves fiam is rávetette magát a J.A.könyvre. Én most Heródesnél tartok...rengeteg gondolattal. Ezt a Katolikus Egyház fogja bezúzatni. Gondoljon a farizeusokra! Egy iró, "akinek volt már ilyen ügye..." Nagyon szeretem a könyveit, fiatal korom nagy élményei voltak, főleg a Vádak és gyónások.

asperján 2008.03.06. 21:35:53

Kedves Bagó Barátom, köszönöm, hogy segít. Nagyon fontos minden eladott könyv, mert az valóban megmenekül attól, hogy a szemétbe kerüljön. Most kapta a kiadó a fogyásjelentést: két hónap alatt 10 darab Fogadj szívedbe talált gazdára. A példa nélküli és nagyon szép Fotóalbumból, amely Költőnk és Kora címet viseli, egyetlen darab sem kelt el. Két hónap alatt. És legalább ennyire szörnyű, hogy Kosztolányi Dezsőné férjéről írott könyvéből sem, pedig utoljára a Kosztolányi életrajz 13 éve jelent meg. Kosztolányi a 20. századi magyar irodalom egyik csodája volt. És Kosztolányiné kevéssel férje halála után írta könyvét, még minden elevenen élt benne, és az irodalmi stilusban megírt mű rendkívül érdekes és tanulságos. Megmagyarázhatatlan számomra, hogy miért nem keresik, miért nem olvassák el az emberek, miért nincs szükségük arra az ismeretre, hogy Kosztolányi hogyan élt, és milyen fantasztikus küzdelmet vívott az ínyrák ellen a János kórházban, és már félig halottan is mennyire reménykedett, hogy azért van visszaút az életbe... Alig múlt ötven... És milyen gyönyörű verset írt róla a zseniális barát, József Attila, aki a Szép Szóban gyöngéd és megértő kritikát írt nagy barátja utolsó verseskönyvéről. Hogy szerette Kosztolányit, és Kosztolányi hogy szerette a zseniális ifjú embert, Attilát. És egy ilyen könyv, kedves bagó, egy ilyen könyv nem kell az embereknek, miközben a Harry Potterből 4700 forintos áron elkel 200 ezer. Akkor mit beszélnek itt egyesek a nemzeti kultúráról? Azt szeretni, ápolni és gondozni is kell. Számomra fizikai fájdalom, hogy ez történik. És nem érhet vád, hogy a magam könyve mellett agitálok. Mit tegyünk? Mit tehetünk? Őszintén bevallom, nagyobb és teljesebb érdeklődést vártam a blogomban közzétett rémísztő eseménnyel kapcsolatban. Egyetlen vállalkozó jelentkezett, aki már meg is vette a könyveket. Mások nem követték a példáját. De még azzal sem éltek, hogy megsaccolják, mennyi könyv fogyott a karácsonyi könyvvásár idején a megjelölt könyvekből, pedig a kiadó tíz albumot ajánlott fel a sikeresen tippelőnek. Ennyire érdekli az ügy a magyar tanárokat. Nem hiszem ugyanis, hogy ennyire ne jutott volna el a blogon keresztül, amelynek eléggé nagy a látogatottsága, egyetlen iskolához, egyetlen magyar tanárhoz sem a hír, hogy egy alapműveltséget nyújtó könyvet, mint amilyen a József Attila Fotóalbum, milyen veszély fenyegeti. Asperján

klári 2008.03.09. 10:08:20

Kedves Író Úr! Nagyon köszönöm, hogy a blogjában felhívta a figyelmet a József Attila fotóalbumra. Megvettem és úgy tartom a kezemben, mint gyrekkoromban az új cipőt: még nem viselhetem, de álmomban is mellettem van. Megvallom, még csak átlapoztam. Úgy szeretném megismerni, hogy olvasom a regényt, mellettem verses kötet,és az album. Komótosan, mert ezt fel kell fogni, meg kell érteni.
De így is felkavaró volt, mikor hírtelen megláttam pl. a Radnóti családot. Most tudtam meg, milyen is volt az "Amerikába kitántorgó".Most értettem meg, milyen reménytelen az, aki 32 évesen azt írja:" családot már végképp másoknak remél." 1964-ben érettségiztem. Nem értékeltük mi akkor József Attilát. De valószínű tanárunk sem. Most szeretném megtudni, ki is volt ő.Azárt el is szégyelltem magam. Egy tucat bulvárlap árából ilyen kincsre tehetnénk szert,elmélyült olvasás helyett Mónikával, Balázzsal...dagonyázunk a szennyben, és butitjuk magunkat.Elsekélyesedtek mindennapjaink, mivé váltunk ebben a szép, új világban?Üdvözlettel:P. Klára.

Gadus Edina 2008.04.12. 21:35:32

Kedves Asperján úr!
Elkeserítő volt olvasni ezeket az adatokat.
Fájdalom, hogy ide jutottunk, s ennyire érdektelenné vált a magyar kultúra ügye. Egyáltalán kultúráé…
Bár én szeretném mihamarabb beszerezni az említett könyveket, mielőtt megsemmisítenék őket, sajnos hiába van rá érdeklődésem, egyelőre pénzem nincs, hogy a két könyvet megvegyem. Pedig Kosztolányi a fő kedvencem. Talán még lehet egy pár ember így, de azért a felnőttek igazán lespórolhatnák mondjuk a már más által is említett bulvármagazinokat egy értékes könyvért cserébe. Én tavaly a nyári munkával keresett kis pénzemet nem szórakozásra költöttem, hanem vette belőle régi könyveket és újságokat az antikváriumban. Egy teljes bekötött évad (1924) Színházi élet nekem sokkal többet ér bármilyen haszontalan szórakozásnál. Szomorú, hogy ma már szinte senki sincs így ezzel és bánt, hogy (még szerencse, hogy a Nyugat íróit tanítják, különben még névről se ismerné őket a mai fiatalság) a korosztályommal nem lehet beszélgetni az irodalomról, a színházról és semmiről aminek valódi értéke lenne. Továbbá Somlay Artúrról, Jávor Pálról, Tolnay Kláriról, Kis Manyiról, Pécsiről és lehetne sorolni a nagyszerű neveket, sosem hallottak, akárcsak a budai színkörről, a Fészekről, a nagy múltú pesti kávéházakról, régi híres slágerekről, konflisokról, jegesemberről, verkliről sosem hallottak. Ezek után „természetes”, hogyha hallomásból sem ismernek semmit, hát hogy ismernék az irodalmi alkotásokat, amikre időt kell szakítani, kikapcsolni az inkább lefulladni készülő gépek szenvedő, zörgő zakatolásához hasonlító (sokak által „zenének” nevezett) zajforrást és leülni olvasni.
Az viszont inkább megdöbbentett, hogy már a középkorúak között is találni sok olyan embert akik, szintén nem halottak, az előbb felsorolt nevekről és dolgokról és beszélgetés helyett 19 évesen nekem kell mesélnem a régi időkről, könyvekről, anekdotákról, történelemről, nevezetes előadásokról, (eddig több mint 300 színházi felvételt és 600 magyar filmet gyűjtöttem össze) ami nem mondható éppen normálisnak. Nem szeretek abba belegondolni, hogy ha ez már most így van, mi lesz később, ha ilyen ütemben butul elfele a lakosság. (És csak megjegyzésképpen, egy hét alatt három osztálytársamat támadtak meg Debrecenben a délutáni órákban! egy hét alatt! és még ugyanezen a héten a nagymamámat is, mire én megöregszem már a munkahelyemen gyilkolnak le?!) Nem tudok, mit csinálni, ez az egész világot érintő probléma, inkább a múltba menekülök, például a „Nyugathoz”, ahol még voltak értékek!
Edina

Gadus Edina 2008.04.12. 21:38:40

Az embereket ismerve pedig már azon sem csodálkozom, ha a karácsonyi vásár idején egyetlen példányt sem vettek meg...

asperján 2008.04.14. 19:35:40

Kedves Gadus Edina, örülök hozzászólásának. A helyzet eléggé elkeserítő; hogy mennyire, talán nem is látjuk tisztán, azt majd a jövő képes mérlegelni. Lehet, hogy megkésve. Amikor Louis Aragon verseskönyve megjelent Franciaországban, nagy sikerként könyvelték el a hatvanas években, hogy mind az ezer példány elfogyott. Itthon a fordítás 5000 pédányban jelent meg 1964-ben Louis Aragon válogatott versei címmel, és a könyv néhány hét alatt elfogyott. Akkor Párizsban csodáról írtak. Miként akkor is, amikor Illyés Dőlt vitorla című versekötete 11.600 példányban került a boltokba és rövid idő alatt elfogyott. Mi voltunk Európa versolvasó és egyáltalán: olvasó nemzete. Más népek azért még napjainkban is olvasnak, mi viszont egyre inkább elfelejtjük ennek gyakorlását. Láttam nagyon sok fiatal kézírását. Régen büszkeség volt, hogy valaki nemcsak szépen fejezi ki magát, hanem szépn is írja le. Most a többség írása macskakaparás. Vagyis már az általános iskolában elfelejtik tisztelni és becsülni a betűt. A huszadik század magyar kultúrája, mindenféle kultúrája elveszni látszik. És hiába reménykedem, hogy ezt csak én látom így, sajnos egyre több az ilyen visszaigazolás. A fiatalabb nemzedékek azt hiszik, a számítógép kezelése és az internethasználat elegendő tudás mindenhez. És közben nagy általánosságban egyre kevesebbet érnek az egyetemi diplomák. A politikai pártok persze hadakoznak a tandíj körül, de inkább a tudás értékéről kellene eszmét cserélniük. Engem, mint írót, különösen bánt ez, hiszen egyre kevésbé lesz "piaca" az irodalomnak, amely segíthetne önmagunk megismerésében, identitásunk kialakításában. Fogalmam sincs, mit kellene tenni, és hogy lehet-e tenni valamit. Hozzászólása annak igérete, hogy vannak még emberek itt, magyarok között, akik tudják értékét a szép szónak, József Attila és Kosztolányi szép szavának, és mindannak, ami szépen és okosan megfogalmazott göndolat. Tisztelettel üdvözli Asperján gy.

Perge Balázs 2008.12.16. 19:31:14

Tisztelt Író úr és kedves Olvasók, hozzászólók! Számomra is hihetetlen volt olvasni ezeket a sorokat hozzászólásokat... szomorúan tapasztalom hogy hova jut a világ, elképedve olvastam az előttem szólókat, képtelen vagyok elhinni hogy egy olyan könyv melyre a magyar irodalom, de mondhatnám a magyar nyelv egyik legnagyobb művelőjének neve felkerül ilyen sorsa jut...Bár még csak 16 éves vagyok, hihetetlenül megfogott az Ön könyve, talán a saját példámmal merem állítani: minden korosztály számára nyújt érdekességet, hihetetlenül képes elvarázsolni az embert és nyugodtan kimondhatom az irodalom órákhoz képest fényévekkel jobb és élvezhetőbb! (Ezzel persze nem szeretném az irodalomórák fontosságát csekélyebbé tenni) Félek ha ilyen dolgok történhetnek meg hazánkban, mire igazán felnövök hová jut a világ ? Rengeteg olyan könyvet látok a könyvesboltokban, kirakatokban melyek egyszerűen nem tetszenek, sőt egyesekre azt is mondanám hogy egyszerű nyereségvágyból íródtak ( természetesen nem lelkiismeretes írók és költők fáradtságos munkáiról beszélek). Ezen hozzászólásomban is szeretném megköszönni Önnek ezt a csodálatos könyvet, szerencsére ezt már semmilyen kiadó nem veheti el tőlem, ahogy József Attilát sem tőlünk, hiszem hogy mindig lesznek emberek akik tisztelni fogják irodalmunkat mégha a XX. század legnagyobb költőjének életéről szóló könyveket pusztítanak egyesek!