A történelmet nem elég tanítani, ismerni is kell, illetve bizonyos tanulságain elgondolkodni. Für Lajos professzor úr, aki adjon az isten! felkiáltással köszönt a Gárdának, amely korbácsütésként kórusban rikoltotta: szebb jövőt! - talán sok mindent megtanult a magyar történelemből, de semmit nem értett meg belőle. A Gárda tárgyalásán az MDF-kormány volt hadügyminisztere nagypapás-férfiassággal két gárdaszűz vállát átfogva öntelten mosolygott a fényképezőgép lencséjébe.

Javasolnám a professzor úrnak, aki a fényes szellők időszakában, 1949-1954 között végezte, végezhette el az egyetemen a törtélem szakot, majd tartalékos katonatiszt lett, lapozzon fel egy gimnáziumi történelemkönyvet és olvassa el a magyar történelem 1944-45-ös időszakával foglalkozó oldalakat, azután gondolkodjék el, mi minden történt akkoriban a szebb jövő jelszavát használva.

Persze tudom, hogy az ajánlásom ostobaság: Für Lajosnak megvan a maga kiérlelt véleménye és tudatos állásfoglalása. Így azután alig marad más hátra, mint a reménykedésünk egy szebb jövőben, amelynek ideológiailag semmi köze sem a fiatal, a történelemről vajmi keveset tudó gárdista fiúkhoz és lányokhoz, sem annak az időszaknak a gyakorlatához, amelynek stilizált egyenruháját és köszöntését használják.