Az iraki háború öt éve alatt négyezer amerikai katona, egyes becslések szerint kétszázezer iraki halt meg. A civil áldozatok többsége is fiatal volt, köztük csecsszopók, gyermekek, anyák és apák, sokat szenvedett öregek, ártatlanok hatalmas tömege.
Az Egyesült Államoknak háromezer milliárd dollárjába került eddig a háború. Irakban hallatlan értékek pusztultak el.
Öt év szüntelen háborúskodása után a rendezés, a béke körvonalai sem látszanak.
Az évfordulón Bush elnök kijelentette: mindent egybevetve - megérte. Megérte, mert megbuktatták Szaddam Husszeint.
Most boldogabbak az irakiak?
És az amerikaiak elhiszik, hogy - bárki lesz is az új elnök - rövid időn belül haza tudja vinni az amerikai katonákat?
Vagy ha mégis, mi marad a kivonulásuk után? A legkevesebb, hogy egymás torkának esnek a szunniták és a siiták, és újabb többszázezer ember esik áldozatul. De Irakot megtámadhatja Törökország és Irán. Ki védi meg a legyengült, immár félig elpusztult ország lakosságát? A térségből kivonult USA?
Bush elnök a hágai bíróság előtt is azt mondaná, hogy megérte?
Bush elnök ott is azt gondolná, hogy Amerika bármelyik ország életébe beavatkozhat, ha az érdeke úgy diktálja?
Ott is intene bennünket, hogy ne a Déli Áramlathoz csatlakozzunk, hanem a Nabucco gázvezetékhez?
Ott is előírná, hogy mi, a kicsi és lassan senkinek, még a saját politikai elitünknek sem számító Magyarország azt tegye, amit ő, a világhatalom első embere helyesnek és jónak lát, a mi érdekeinktől függetlenül?
De Bush nem megy Hágába, mert bár Amerika elveszítette az iraki háborút, mégis győzött a "demokrácia szellemében" az egész világon.
Róma is milyen demokratikusan viselkedett, amikor 66-70-ben - elképzelései szerint - rendet rakott a zsidó államban. Hogy milliók élete árán? - ez a győzteseknek soha nem számít. Mert tudjuk: a győztesek szabják a feltételeket, még akkor is, ha nincs igazuk. És legtöbbször biztosan nincs.