HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

NÉHÁNY ÚJABB MEGJEGYZÉS TIBET KAPCSÁN

2008.04.11. 15:07 asperjangyorgy

1. Azok, akik Pekingnek adták az olimpia megrendezésének jogát, tudták, hogy a tibeti problémán kívül számos emberjogi probléma van Kínában. A tibetinél jóval nagyobb gond, hogy például a könnyűiparban a nőket olyan mértékben kizsákmányolják, hogy az szinte képzeletet felülmúló. De lényegében az egész lakosság rendkívüli kizsákmányolásával biztosítható a hatalmas évenkénti növekedési ráta. Ez ellen érdemes volna tiltakozni: magasabb fizetést követelve a profit kárára a dolgozóknak, ezzel emberibb életfeltételeket. De ez láthatóan senkit nem érdekelt, amikor Peking és Kína megkapta a rendezési jogot. És szerintem helyes, hogy megkapta, hiszen az emberek többségét máshol is kitsákmányolják, legfeljebb nem a kínai mértéknek megfelelően.

2. Tibet sírjához valamint a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve. Különösen akkor, ha ezt a jószándékot politikai betontömbökkel még alaposan meg is terhelik. Vagyis: Kína most igyekszik lehetőség szerint "bársonyosan" kezelni a problémát. Aztán valahogyan majd lezajlik a pekingi olimpia, amelynek megnyitóján vagy ott lesznek az unió országának vezetői vagy nem. És utána Kína rendet rak Tibetben, akkor is, ha a dalai láma az égig ugrál vagy egyenesen Buddhánál próbál tiltakozni. Persze nem lesz látványos ez a rendcsinálás. De szisztematikus lesz, az biztos. És Kína a "problémácskát", mert számára Tibet a sok megoldanó gond (pl. naponta élelmet és munkát biztosítani 1.35 milliárd embernek) közepette tényleg csak problémácska, meg fogja oldani. Egyszer és mindenkorra. Majd akkor is ugrálnak a jogvédők, és ugyanúgy nem lesz semmi haszna a tiltakozásuknak, miként most sincs. Lehetett volna más megoldást választani, különösen Tibetben, ahol a "békés" megmozdulások nem is voltak annyira békések, viszont az lesz a megoldás. Kínának van erre módszere, ereje és kitartása. Már most megjósolom: Tibetet egyszer és mindenkorra el lehet felejteni. Kár érte. De ugyanakkor az is biztos, hogy egy olyan hatalmas ország, mint Kína, nem lehet a foglya egy olyan tartományocskának, mint Tibet. Fájdalmas igazság ez, de akkor is igazság.

3. Kína ezen az olimpián fantasztikus eredményeket produkál. Elviszi az érmek felét. Egy kínai sportolónak Pekingben győzni nem egyszerűen érmet jelent, hanem a kínai nemzet dicsőségét. Olyan, szinte emberfeletti fizikai és szellemi erő, akarat feszül majd minden egyes kínai versenyzőben, amilyet még nem látott a világ. Kína így is bizonyítani fogja és akarja, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha akar, akkor produkál, mégpedig nem is akármit. (Terroristák legjobb, ha egyáltalán nem próbálkoznak megzavarni a játékokat, mert a veszély elhárításában Kína nem lesz szívbajos: kegyetlenül és irgalmatlanul lesújt!)

4. Kína nem felejt. Nem felejti el, hogy most milyen módon megalázzák egyes országok, országcsoportok. Amerika, mint nagyhatalom, tudja ezt, és Bush akkor is elmegy Kínába, ha nem Clinton asszony lesz az új elnök. Mert Bush tanácsadói tudják, hogy Kína nem felejt. Kína törleszteni fog. Kína, miután most megmutatja a világnak, hogy nélküle minden olimpiát értelmetlenség olimpiának nevezni, nem fog elmenni négy év múlva Londonba. Természetesen Kína nem bojkottálja majd a londoni játékokat. Ilyet soha nem tenne. De elképzelhető, hogy négy év múlva valamennyi sportolójának éppen akkor támad hasmenése, amikor Londonban olimpiát rendeznek az angolok. Anglia miniszterelnöke először azt mondta, elmegy a megnyitóra, azután most kijelentette, hogy mégsem megy el (pedig ez kötelessége volna, mint a következő rendező ország vezetőjének). Ettől még Peking megrendezi az olimpiát. És négy év múlva Peking polgármestere ott lesz Londonban, de Kínából más nemigen. És az az olimpia nem lesz igazán olimpia. De láthatóan az emberiség már nem is ragaszkodik eddig olyan kedvesnek vélt vagy talált sportrendezvényéhez. Mert ha ragaszkodna hozzá, követelné, hogy néhány millió tibeti miatt ne most és ne éppen az olimpia kapcsán jusson egyeseknek eszükbe az emberi jog, ha már akkor erről megfeledkeztek azok, akiknek a döntés a kezükben volt, és megszavazták Pekinknek a megrendezés jogát.

Egyszóval: Kína nélkül ma már nem képzelhető el a világ. És Kína a mostani megalázásokat nem fejelti el, és elég nagy hatalom lesz négy év múlva is, hogy ezt intelligensen, de határozottan érzékeltesse. Nem olyan ostobán és bunkó módon fogja kinyilvánítani a véleményét, mint most az európai vezetők. Kína ilyen tapintatlanságot soha nem engedne meg magának. Szépen, finoman, mosolyogva közli majd a véleményét, amelyet lehet érteni így is, és úgy is, döntésének következménye viszont egyértelmű lesz.

Nem akarok politizálni. De annyit azért némi bátorsággal leírok: hihetetlen ostobaság és rövidlátás, hogy egyesek, Tibetből kiindulva, ismét összekeverték a sportot a politikával. De most úgy, hogy megsértettek egy nagyhatalmat. És Kína nélkül az elkövetkező években és évtizedekben semmiről nem lehet komolyan és érvényesen dönteni.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr82421368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csio 2008.04.11. 21:00:49

" akkor is, ha a dalai láma az égig ugrál vagy egyenesen Buddhánál próbál tiltakozni."

Ez nagyon nem szép mondat, legalábbis az én lelkületemet sérti ez a hang. A dalai láma rendkívüli személyiség, nagyon nagy lélek, és Kína kapcsán sokkal emberibben fogalmaz, mint azt Kína teszi Tibetről. Nem próbál az égig ugrálni, mint holmi hülye-gyerek, és nem tiltakozik egyenesen Buddhánál, lévén: Buddha nem Isten, és a dalai láma nem imádkozik Buddhához. Nem úgy tekint Buddhára, mint a keresztények Istenre, nem próbál tőle megoldást várni, és tiltakozni sem jut eszébe nála. Az emberi jogok megsértésének kapcsán sem csupán önmagát és buddhista követőit próbálta védeni.
A gondolataival egyetértek, a sportot nem szabadna összekeverni a politikával.Egy sportolónak élete eseménye, gyakran egyszeri lehetőség egy olimpia. Küzd érte, emberfeletti teljesítényt produkálva, hogy kijuthasson. Azt várni, hogy mindezt feladja politikai marakodások miatt, nem szabad.

asperján 2008.04.11. 21:58:53

Kedves Csio,
a majdnem 1.3 millió négyzetkilométer területű, többnyire hegyekből álló Tibet története igen bonyolult. Kétségtelen, hogy népművészete, vallási nézetei stb. rendkívüli értéket jelentenek. És persze az ásványi anyagai is. WSok mindern található ezen a hatalmas területen, ami érték. Nem véletlen, hogy - több okból is - az amerikaiak megpróbálták rátenni a kezüket és napjainkban is szívesen berendezkednének ott. De ennél azért bonyolultabb lett a politikai és gazdasági helyzet.
Tibet sokat ér - Kínának is. Tibet sajátos kultúrája majd lassan elpusztul. Mint ahogy Kína sajátos kultúrája is rohamosqan pusztul, miként a magyar népi kultúra gyakorlatilag már elpusztult, és napjainkra elpusztul szépn lassan sorvadva az a nemzeti kultúra is, amelyet eleink felhalmoztak. Ez a kis nemzetek sorsa. Mind megeszi előbb az unió, miközben az egyre tekjeszkedő bornírt amerikai kultúra és szokások, és magatartás. Igen, az elkövetkező ötven évben sok minden elpusztul, ami érték. Hogy jön-e a helyébe az ipari kultúrán kívül, azt most nem tudjuk. Úgy sejtem, hogy nem. A népművészet, a szépirodalom, a hagyománmyokra is építő festészet stb. nagy mértékben elpusztul. A környezeti hatások ezt majd még inkább felgyorsítják. Sok mindenért lesz majd alkalmunk, illetve a következő gebnerációknak, sírni, de leginkább - úgy tűnik - az életükért.
Kár, nagy kár, hogy most éppen az olimpia kapcsán ekkora világméretű kavarás történt Tibet körül. De ez csak meggyorsítja a tibeti kultúra pusztulását. Egy nép sajátos lelkületét. A "végtelenül" demokratikus USA sem hagyná, hogy a területén egy olyan sajátos helyzet jöjjön létre, mint ami Tibert körül van, immár tulajdonképpen több évszázada. Kína végképp nem hagyhatja, mert Kínának, mint írtam is, iszonyú sok gondja van és lesz. Miként majd mellette az egymilliárd lakosú Indiának. Ennyi embernek naponta enni, dolgozni, anyagiakban gyarapodni, az életfeltételeket elfogadni stb. stb - nem kis feladat egy ország vezetése részéről. És befejezésül még valamit: az USA kétszáz éves történelemre tekint vissza (európai gyökerekkel.) Kína hét-nyolc ezer évesre. Mások a hagyományiok, más a gondolkodás, mások a megoldások. Ott az a fajta demokrácia, amit az USA elképzel és erőltet a világra, soha nem kap tápot. Tehát ott Tibet sorsa ezredrangú az ország és népessége egésze szempontjából. Ettől még önnek igaza lehet. De Tibettel kapcsolatosan annyi igazság van, hogy nehéz megtalálni azt az igazságot, amely mindenkinek jó. Taléán azért is, mert ilyen igazság nincs is. Üdvözli A.Gy.

csio 2008.04.12. 09:30:19

Tisztelt Asperján úr,
mint ahogy előző hozzászólásomban írtam, egyetértek a gondolataival, csupán ez a mondat bántott kissé. Teljesen egyetértek, sajnos általános probléma- főleg a fiatalok körében- ,hogy olyan alap kultúráltsági hiányosságok vannak, amelyeket nagyon nehéz lesz pótolni. Főleg, mert igény sincs arra, hogy pótolva legyenek ezen hiányok. Erre jó példák Petőfiről írt korábbi feljegyzései.
Valóban érdekes, hogy Amerika a 200 éves múltjával világhatalommá tudott válni. Azért ez elismerendő:-)
Üdvözlettel,
csio

bagó 2008.04.12. 11:34:45

Asperján Úr!
Hol vannak megemlékező sorai idén Attiláról?