Kedves Olga nevű olvasóm levele a József Attila 103. születésnapja című írásomhoz érkezett. Ott válaszoltam kedves soraira, és válaszom, minden javítás nélkül, ahogyan kiszakadt belőlem, itt a blog főoldalán is közzéteszem. Hátha fontosnak tartja valamelyik sorát valaki - a saját okulására.
Válasz egy kedves olvasómnak
2008.04.15. 20:20 asperjangyorgy
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr73427161
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Olga 2008.04.24. 07:57:57
Tisztelt Asperján úr,
Ma, a Kísérleti Állatok Védelmének Világnapján, az Aranybulla kiadásának napján, a Szent György lovagrend megalapításának napján, még egy fontos eseményt ünneplünk: az Ön névnapját. Az elmúlt napok sajnálatos eseményei, az Önnel történt megannyi igazságtalan és megrendítő élmény ellenére kívánok lelki békével megáldott, nagyon boldog, mosolygós névnapot!
Tisztelettel,
Olga
Ma, a Kísérleti Állatok Védelmének Világnapján, az Aranybulla kiadásának napján, a Szent György lovagrend megalapításának napján, még egy fontos eseményt ünneplünk: az Ön névnapját. Az elmúlt napok sajnálatos eseményei, az Önnel történt megannyi igazságtalan és megrendítő élmény ellenére kívánok lelki békével megáldott, nagyon boldog, mosolygós névnapot!
Tisztelettel,
Olga
Ehhez egészen sajátosan állapotban tartott lélek kellett, és bámulatosan izzó szellem, hogy ebben a fantasztikusan nehéz és kötött formában ilyen hihetetlen természetességgel szüólaljon meg a gondolat, képek során át lépjen elénk, és illanjon el, tűnjön tova...
Ez nem munka? Annak, aki csak a talicskázást, a trágyahordást vagy a könyvelést, esetleg az ország irányítását tartja munkának, annak nem munka, mert nem képes felfogni ennek a fajta teremtő munkának az értelmét, a ragyogását, a különleges szépségét, és a végeredmény csodáját. József Attila egészen különleges és megismételhetetlen személyisége a magyar nyelvnek és költészetnek. Őt sem érdemeljük meg, miként Petőfit sem. És egyre kevésbé érdemeljük meg és ki, hogy ez a kis nemzet annyi, de annyi különleges irodalmi értéket teremtett az emberiség számára - belezárva a magyar nyelv itteni egyedülvalóságába. Ezek a versek lefordíthatatlanok. Ezek a versek olyanaok, hogy nagyon kell tudni ahhoz magyarul, hogy értsük a zenéjüket, a ritmusukat, a szavak varázsát, a lélek melegét és lélekzését...
És a többi nagy érző és gondolati vers.
Ezek megírása nem munka?
Ezek lelki "kihordása" nem munka?
Ezek megélése széttépte a lelkét. Az el nem ismerés szintén széttépte a lelkét. A múlt szüntelen kísértése is roncsolta a lelkét. És az a helyzet, hogy korűának legnagyobb szellemeivel állt kapcsolatban, és közben olyan megszégyenítő nyomorban és kivetettségben élt, hogy azt józan ésszel aligha lehet felfogni és elfogadni...
Sokszor megéltem ezt. Megéltem a lelences sorsot, miként ő, megéltem a kapaszkodás, a kiválás különleges helyzetét, az elvegyülés igényét és parancsát, sok mindent megéltem, amit József Attzila nyomán megélnem megadatott, és persze a sorsom következményeként, hasonlósága okán... Fogadj szívedbe című regényemben igyekeztem ezt visszaigazolni, de úgy, hogy alapvetően az ő igazsága volt számomra az igazság: az abszolut igazság a relatív igazságok, az illyés gyulai igazságok és mások igazsága mellett. Az ő abszolut igazságához képest, még ha meg is értettem Flóra döntését és Illyéshez vonzódását és szerelmét, Flóra minden szavát hazugságnak tartottam és tartom... Nem igaz, hogy feleségül ment volna hozzá, hiszen még a kezét sem engedte megcsókolni, hiszen soha, egyetlen alkalommal sem süllyedt olyan mélyre, hogy engedte volna magát megcsókolni, megsimogatni... Flóra azt állította, hogy szintén szerette J-A-t. Aki szeret, az áldoz, aki szeret, az önmagát akarja adni, aki szeret, az nem mérlegel szüntelen, aki szeret... Flóra szerette Illyést, és kegyesen megpróbált hazudni az utókornak. És Illyés is hazudott, csak nem kegyesen, az utókornak. Sokan lenézik, leszólják Szántó Juditot, de Szántó Judit legalább bizonyított, még ha nem is olyan mértékben, mint állítja magáról, és magával kapcsolatban, de az ő testre szabott igazsága kétségbevonhatatlan... És tudjuk, hogy nem mindig könnyű testközelben, a hétköznapok zátonyai között együttélni egy olyan zsenivel, mint J.A. volt.
Kedves Olga, nagyon köszönöm megértő és elismerő sorait. A hízelgő és elfogult összehasonlítást. De azért a lelkünk mélyén mindketten tudjuk, hogy ŐHOZZÁ senkit nem lehet hasonlítani. J. A. isten volt és örökké isten marad a költészet egén. Állócsillaga Petőfié mellett fénylik. De egyre árvábban. Egyre elhagyatottabban. Egyre elhanyagoltabban. Egyre értetlenebbül. De ettől még költészetük és emberi igazságuk abszolut a múlandó és nagyon-nagyon hétköznapivá silányult életünkben.
Köszönöm a levelét, amelyek ezekre a gondolatokra indítottak. Kézcsókját küldi A. Gy.