HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

  • csaba1959: Két könyvéről tudok ami megjelent: Vészkijárat bejárat, és Vetkőzzünk meztelenre.1976-ban. (2021.10.23. 14:47) Wittner Mariska erényességéről
  • Sheriff_007: @mirnyák: Ez semmilyen igazságszolgáltatás... Másrészt hogy évülhet el 20 év alatt egy ilyen brutá... (2020.12.27. 14:01) RIPORT A NÉPSZABADSÁGBÓL
  • Sheriff_007: Érintettség nélkül és úgy, hogy a gyilkosság idején még rég nem éltem is tombol bennem a düh, hogy... (2020.10.15. 14:19) Labancz Anna 42 éve halott
  • istvankalman: Egy dologban biztos vagyok: A nyomozóhatóság - különös tekintettel az elkövetés időszakára !!! -, ... (2020.10.01. 01:22) Labancz Anna gyilkosa ma 65 éves
  • Szabó Tiborné Hajnalka: @asperjangyorgy: Ez nagyon igazságtalan! Hogy lehet, hogy nem a gyilkos kapja a büntetést, hanem ... (2019.11.30. 14:40) Reménykedés

Linkblog

Válasz egy kedves olvasómnak

2008.04.15. 20:20 asperjangyorgy

Kedves Olga nevű olvasóm levele a József Attila 103. születésnapja című írásomhoz érkezett. Ott válaszoltam kedves soraira, és válaszom, minden javítás nélkül, ahogyan kiszakadt belőlem, itt a blog főoldalán is közzéteszem. Hátha fontosnak tartja valamelyik sorát valaki - a saját okulására.

Kedves Olga, és tegyük még hozzá, hogy ráadásul József Attila zseni volt. Zseni volt, és ezt ő, legalább ő tudta is magáról. A zseni magabiztosságával és sokszor megkérdőjelezhetetlenségével viselkedett. Híres volt vitatkozó kedvéről. A barátai, írótársai jószerivel kinevették ezért, és a szemében éppúgy gúnyolták, mint a héta mögött. De ő ifjonti elmével igyekezett mindent megismerni és szétszedve újra összerakni. Egyesek azt mondják: nem dolgozott, elfogadta a kegyelem-kenyeret, mert utált dolgozni. Bizony egyesek mindent jól tudnak, de nem biztos, hogy igazuk van. József Attila szüntelenül tanult: sok minden egyéb mellett folyamatosan tanulmányozta Hegelt, Marxot és Freudot, tanulmányokat írt, lapot szerkesztett, és szüntelenül igyekezett magát olyan lelkiállapotban tartani, hogy verset tudjon írni. Ez valami egészen különleges szellemi állapotot, éberséget, lelki ajzottságot és készenlétet igényel. Állandó gondolkodást, az élmények tudatos feldolgozását, lelki átforgatását, egy olyan eredeti szemlélet, kifejezésmód kialakítását, amihez idő, rengeteg energia és hit szükséges. Talán egyedül a szintén nagy költő Kosztolányi értette meg J. A-nak ezt az állandó lelki hevültségét, versre-készségét. És amikor verset írt, olyan koncentrációval tette, hogy az példa nélküli a magyar irodalomban, illetve ha valakit mégis lehetne említeni, akkor Arany Jánost állítanám vele párba (Nem véletlen, hogy Kosztolányi mindenki másnál jobban szerette Arany verseit, művészetét, emberségét). A Nagyon fáj nemcsak tartalmában, hanem formájában is hallatlanul eredeti és egyedi vers. Olyan a szerkezete, a felépítése, a ritmusa, hogy alig hasonlítható hozzá másik magyar vers. Aki érti, hogy mire gondolok, annak nem kell hosszabban magyaráznom, aki pedig képtelen felfogni, hogy a Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is - ezért ölel minden, mi asszonyra lel, míg el nem fehérül a száj is. - Édes istenem, micsoda verskezdés, minden szónak sajátos hangulata, értelme, jelentése van. És milyen zseniális, milyen egészen különleges megfogalmazás: míg el nem fehérül a száj is. - És az is nemcsak a rím miatt van ott, hanem felhívja a figyelmet arra, hogy a szájon kívül minden egyéb IS elfehérül a lélektől az érzelmekig...
Ehhez egészen sajátosan állapotban tartott lélek kellett, és bámulatosan izzó szellem, hogy ebben a fantasztikusan nehéz és kötött formában ilyen hihetetlen természetességgel szüólaljon meg a gondolat, képek során át lépjen elénk, és illanjon el, tűnjön tova...
Ez nem munka? Annak, aki csak a talicskázást, a trágyahordást vagy a könyvelést, esetleg az ország irányítását tartja munkának, annak nem munka, mert nem képes felfogni ennek a fajta teremtő munkának az értelmét, a ragyogását, a különleges szépségét, és a végeredmény csodáját. József Attila egészen különleges és megismételhetetlen személyisége a magyar nyelvnek és költészetnek. Őt sem érdemeljük meg, miként Petőfit sem. És egyre kevésbé érdemeljük meg és ki, hogy ez a kis nemzet annyi, de annyi különleges irodalmi értéket teremtett az emberiség számára - belezárva a magyar nyelv itteni egyedülvalóságába. Ezek a versek lefordíthatatlanok. Ezek a versek olyanaok, hogy nagyon kell tudni ahhoz magyarul, hogy értsük a zenéjüket, a ritmusukat, a szavak varázsát, a lélek melegét és lélekzését...
És a többi nagy érző és gondolati vers.
Ezek megírása nem munka?
Ezek lelki "kihordása" nem munka?
Ezek megélése széttépte a lelkét. Az el nem ismerés szintén széttépte a lelkét. A múlt szüntelen kísértése is roncsolta a lelkét. És az a helyzet, hogy korűának legnagyobb szellemeivel állt kapcsolatban, és közben olyan megszégyenítő nyomorban és kivetettségben élt, hogy azt józan ésszel aligha lehet felfogni és elfogadni...
Sokszor megéltem ezt. Megéltem a lelences sorsot, miként ő, megéltem a kapaszkodás, a kiválás különleges helyzetét, az elvegyülés igényét és parancsát, sok mindent megéltem, amit József Attzila nyomán megélnem megadatott, és persze a sorsom következményeként, hasonlósága okán... Fogadj szívedbe című regényemben igyekeztem ezt visszaigazolni, de úgy, hogy alapvetően az ő igazsága volt számomra az igazság: az abszolut igazság a relatív igazságok, az illyés gyulai igazságok és mások igazsága mellett. Az ő abszolut igazságához képest, még ha meg is értettem Flóra döntését és Illyéshez vonzódását és szerelmét, Flóra minden szavát hazugságnak tartottam és tartom... Nem igaz, hogy feleségül ment volna hozzá, hiszen még a kezét sem engedte megcsókolni, hiszen soha, egyetlen alkalommal sem süllyedt olyan mélyre, hogy engedte volna magát megcsókolni, megsimogatni... Flóra azt állította, hogy szintén szerette J-A-t. Aki szeret, az áldoz, aki szeret, az önmagát akarja adni, aki szeret, az nem mérlegel szüntelen, aki szeret... Flóra szerette Illyést, és kegyesen megpróbált hazudni az utókornak. És Illyés is hazudott, csak nem kegyesen, az utókornak. Sokan lenézik, leszólják Szántó Juditot, de Szántó Judit legalább bizonyított, még ha nem is olyan mértékben, mint állítja magáról, és magával kapcsolatban, de az ő testre szabott igazsága kétségbevonhatatlan... És tudjuk, hogy nem mindig könnyű testközelben, a hétköznapok zátonyai között együttélni egy olyan zsenivel, mint J.A. volt.
Kedves Olga, nagyon köszönöm megértő és elismerő sorait. A hízelgő és elfogult összehasonlítást. De azért a lelkünk mélyén mindketten tudjuk, hogy ŐHOZZÁ senkit nem lehet hasonlítani. J. A. isten volt és örökké isten marad a költészet egén. Állócsillaga Petőfié mellett fénylik. De egyre árvábban. Egyre elhagyatottabban. Egyre elhanyagoltabban. Egyre értetlenebbül. De ettől még költészetük és emberi igazságuk abszolut a múlandó és nagyon-nagyon hétköznapivá silányult életünkben.
Köszönöm a levelét, amelyek ezekre a gondolatokra indítottak. Kézcsókját küldi A. Gy.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr73427161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Olga 2008.04.24. 07:57:57

Tisztelt Asperján úr,

Ma, a Kísérleti Állatok Védelmének Világnapján, az Aranybulla kiadásának napján, a Szent György lovagrend megalapításának napján, még egy fontos eseményt ünneplünk: az Ön névnapját. Az elmúlt napok sajnálatos eseményei, az Önnel történt megannyi igazságtalan és megrendítő élmény ellenére kívánok lelki békével megáldott, nagyon boldog, mosolygós névnapot!
Tisztelettel,
Olga
süti beállítások módosítása