HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

NINCS SZÁMOMRA MEGÉRTÉS ÉS KEGYELEM

2008.04.22. 19:38 asperjangyorgy

Blogomban  több ízben is írtam az 1970. április 19-én hajnalban Miskolcon meggyilkolt Labancz Anna ápoltónőről, és  A Labancz Anna gyilkosság című regényemről, illetve a miatta velem szemben megindított büntető és polgári perekről.

A polgári peres eljárás ma zajlott a fővárosi itélőtáblán, ahol a bíróság jogerősen helyben hagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, miszerint kamatokkal és az eljárási költségekkel együtt összesen mintegy kilenc millió forint megfizetésére kötelezett.

A bíróságon véleményemet az alábbi, írásban elkészített összefoglalóban szerettem volna elmondani. Az eljárási szabályok ezt nem tették lehetővé. Az iratismertetés után a felperest és alperest képviselő ügyvéd beszélt röviden, majd a bíróság meghozta az elsőfokú bíróság döntését helyben hagyó jogerős végzését.

A bíróságon az alábbiakat szerettem volna elmondani:

 

Tisztelt Bíróság!

69 éves, büntetlen előéletű, József Attila és Nagy Lajos-díjas magyar író vagyok. Három hónapos koromtól eldobott árvaként léteztem: ekkortól, megszakításokkal, 26 éves koromig állami gondozott voltam. Az egyetem nappali tagozatának végzése mellett újságkihordóként dolgoztam, hogy eltartsam magam. Végül az ELTE bölcsészkarán, nappali tagozaton magyar-filozófia szakon, majd újságíró szakon kitűnő eredménnyel végeztem. Négy évtizeden át a magyar Rádió munkatársa, majd főmunkatársa voltam. Soha senkinek a lelkébe nem tapostam bele, soha semmilyen eljárás nem folyt ellenem.

Illetve egyszer mégis: 1956. október 30-tól november 5-ig a Corvin közben harcoltam. 1956 december elején pufajkások a munkásszálláson, több más társammal együtt, letartóztattak. Mivel nem követtem el gyilkosságot, csak, mint annyi más kiskorú, részt vettem a harcokban, de nem lehetet bűncselekményt rám bizonyítani, három hónapi internálás után – két ízben is megtagadva a beszervezési próbálkozásokat – szabadon engedtek. Élményeimet és megpróbáltatásaimat Csapataink harcban állnak című, 600 oldalas regényemben írtam meg, amely a forradalom ötvenedik évfordulóján jelent meg. Rendhagyó stílusa és ábrázolásmódja miatt sikert aratott. Sok mindenkiről – élőkről és holtakról – kemény és határozott véleményt írtam le, mégsem jelentett fel senki, pedig az a regény egy egész, sokszor hamisan értelmezett történelmi korszakról ad képet.

 Megfeszített rádiós munkám mellett tucatnyi regényem jelent meg, köztük olyan terjedelmes művek, mint a 17 évig írott József Attila életregény vagy a 37 éven át készült, Jézus életéről szóló 900 oldalas regény, amely a múlt év őszén jelent meg.

A Labancz Annáról szóló írás nem tartozik fontos munkáim közé. Igaz, hogy már 1990-ben elkészült, de a családi titok elmondásáért cserébe Anna nővérének megígértem, hogy a regényt nem jelentetem meg addig, amíg ő és bátyja él. Mivel nálam majdnem tíz évvel fiatalabbak voltak, így eleve letettem arról, hogy írásom valaha is napvilágot lásson. Végül az érintettek halála után csak azért döntöttem az írás megjelentetése mellett, mert polgári demokratikus társadalmunkban egyre több az erőszak, a gyilkosság, a vétlen áldozat. Én a majdnem négy évtizede, 23 évesen áldozattá vált Anna sorsát, arcát kívántam megmutatni. Négy évtizednyi idő és múlt történelem a világon mindenütt. Négy évtized múltán egy történelmi eseményről, még ha az egyetlen ember életének történelme is, véleményt mondhat az ember, nemcsak nálunk, hanem a világ bármelyik pontján.

Egy regény mindig csak vélemény lehet. Egy regény sohasem állítások sorozata, soha nem "vádirat". Regény, amelyben a szereplők véleményt mondanak egymásról, és magatartásukkal önmagukról, s így, ennek révén mond véleményt maga az író, majd az olvasó. Négy évtized után Európában, szemben az Egyesült Államok jelenleg is hatályos törvényeivel – nincs jogkövetkezménye egy megtörtént, korábban fel nem derített bűntettnek, így sem anyagi, sem etikai hátránya. Miként ez ebben a jelenlegi esetben is így igaz a felperes tekintetében. Négy évtized után, érthető módon, a felperest nem viselte meg sem idegileg, sem morálisan az a regényemben testet öltött vélemény, amely nem az én véleményem, hanem azoké a nyomozást és magánnyomozást végző rendőrtiszteké, köztük Kerekes századosé, akiknek a nyomozási eredménye megjelent nyomtatásban vagy hátrahagyott terjedelmes feljegyzések formájában. Hogy ezekkel a megállapításokkal és véleményekkel, még a cselekmény joghatályos időszakában, a miskolci megyei rendőrség miért nem foglalkozott, messzire vezetne, és nem is kívánok az ügybe belebonyolódni.

 

Tisztelt Bíróság, jelenleg – öt-hat magyar írót leszámítva – az írók nem kapnak jogdíjat szépirodalmi műveikért. Örülnek, ha akad kiadó, amelyik egyáltalán kiadja munkájukat, és legjobb esetben kapnak tíz vagy húsz tiszteletpéldányt. Ezt csupán azért említem, mert úgy gondolom, hogy az elsőfokú bíróság egy majd’ négy évtizeddel korábbi eseményről szóló regényről kialakított értékelése során számomra felfoghatatlan szigorral járt el. Felfoghatatlan a bíróság szigora, mert hangsúlyozottan kemény és példamutatónak szánt ítélete kiszabásánál – sok egyéb mellett – például azt sem vette figyelembe, hogy egy magyar író annyi pénzt, amennyi az ítéletben kártérítésként és perköltségként, azok kamataival együtt szerepel, egész életében képtelen megkeresni. Ha ez a büntetési tétel így marad, a hátralévő életem – különösen jelenlegi életkörülményeimet, az ügy kapcsán megrokkant egészségemet, idegi állapotomat, a rám váró műtéteket figyelembe véve – semmivé válik. A mindennapi életvitelem is kritikus szintre jutott, hiszen csak a gyógyszereim havonta – jelenlegi árakon – negyvenezer forintba kerülnek, nem is szólva további alkotói sorsomról, hiszen a büntető és polgári peres eljárás olyan mértékben megviselt, lelkileg tönkretett, hogy alkotói gondolkodásra és alkotásra képtelenné váltam.

Nekem nem állt szándékomban senkit megbántani, csupán – a modern regényírási technikát alkalmazva, ami dokumentumok felhasználását is jelenti, jelentheti, mint pl. Hidegvérrel című regénye esetében – írtam egy regényt. Úgy írtam meg lényegileg már 1990-ben, hogy Anna két testvérén kívül az események szereplői közül soha senkit nem kerestem fel, tehát a dokumentumokra támaszkodó fikcióként. A kéziratot 2005-ben átdolgoztam, mégpedig azért, hogy az áldozat sorsát minél szemléletesebben bemutassam, hátha hatással lehet a társadalom közérzetére. A regény Anna halála után 36 évvel jelent meg, és négy évtizeddel korábbi vagy azt megelőző évek eseményeit mutatja be, dolgozza fel teljes mértékben fikció gyanánt, hiszen sem a szereplőket nem ismertem személyesen, sem egyetlen eseménynél nem voltam, természetszerűen nem is lehettem jelen.

Regényem vélemény. Az események így is történhettek, és másként is. Egy negyven évvel korábbi történésnél nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az olvasó némi eligazítást kapjon arról, hogy esetleg miként élhet úgy, hogy senkinek ne okozzon kárt, illetve életvitelével senkit ne provokáljon. Ez persze az élet sajátos természeténél, cselekedeteink másokra hatásának kiszámíthatatlanságánál fogva elképzelhetetlen. De legalábbis erre kell törekednie az embernek, hogy mentse magát – a kiszámíthatatlanságok tüskés ágai között járva. Ezt a gondolatot immár magamra nézve is fontosnak és érvényesnek tartom.

Kérem a tisztelt bíróságot, hogy az elmondottakat figyelembe véve hozza meg döntését. Anyagilag és erkölcsileg az eltelt két év alatt immár lehetetlenné váltam. Az ítélőtábla által az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása számomra idegileg, morálisan végzetes lenne. Az elsőfokú bíróság döntését – különösen mivel (hogy úgy mondjam) nem vagyok visszaeső, tehát korábban soha más megbántásának szándéka vagy cselekménye miatt eljárás nem folyt ellenem – mindenképpen aránytalannak tartom egy regény esetében, különösen ha az adott írás cselekménye, illetve az abban megfogalmazódó írói vélemény négy évtizeddel korábbi eseményhez kapcsolódik. Kérem a tisztelt bíróságot, hogy mindezt döntésénél mérlegelje. Éppen ma 38 éve, hogy Annát örök nyugalomra helyezték Sajópetri temetőjében.  Azt gondolom, hogy váratlanul félbeszakadt törekvő élete és rettenetes halála regényes, vagy másként fogalmazva: regényben történt bemutatásának nem lehetek az áldozata négy évtized múltán.

Mint a döntésből kiderült: igenis áldozata lehetek és lettem.

Három bírónő hozta meg az ítéletet a Magyar Köztársaság nevében.

Három nő, akiket csak a jogszabályok érdekelnek, érdekelhetnek. Nem törődnek, nem törődhetnek a 38 évvel ezelőtt áldozatul esett Labancz Anna sorsával, és természetesen az enyémmel sem.

A mindig igazságos és mindig mindent világosan látó magyar bíróság tehát meghozta döntését. Olvasóimra bízom, hogy ők miként vélekednek és döntenek erről az ítéletről, a fentebb ( és a blogomban korábban) leírtak ismeretében.

 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr65437600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cs.I. 2008.04.22. 23:09:24

Tisztelt Asperján úr,
az ítéletre, ha nem lenne ilyen mértékben siralmas, azt mondanám: nevetéges.Az első döbbeneten túl teljes értetlenséggel állok a T. Bíróság ítéletével szemben. Valószínűleg tényleg nem kellett volna megnevezni a tettest a könyvben, mert az ő fejével gondolkodva- akár ő tette, akár nem- erkölcsileg mindenképpen aggályos a gyanúsítás. De egy nem hitelesnek számító dokumnetumban, hanem regényben leírt, történelminek mondható, már elévült ügyben példát statuálni: nevetséges és érthetetlen. Ma, amikor- elviekben- mindenki szabadon véleményt nyilváníthat, a " szólás szabadság" jogán hazaárulózhat, tüntethet- egy regényben ez nem történhet meg. A jogok, mint tudjuk, normál esetben együtt járnak kötelezettségekkel is. Ha egy író emberi indíttatásból kötelezettségének érzi, hogy az erőszak ellenesség nevében képviselje valakinek az ügyét- akkor rá kell jönnünk: a törvény visszafelé nem működik. A kötelességérzet nem jár együtt jogokkal.
Alapvetően nem a büntetés tényén vagyok elhűlve, hiszen-ha már a jogokról beszéltem-" alapvető állampolgári jog a személyt megillető jó hírnév védelme". A büntetés aránytalanul magas volta az, ami felett képtelen vagyok napirendre térni. Ön sok csodálatos könyvet, nagyszerű verseket, számtalan remek riportot, műsort adott a magyar kultúrának. Ezt persze nem vehetik figyelembe egy bírósági ügy kapcsán, de az elkövetett " tett" súlyossága szerintem semmiképpen nem arányos a kiszabott büntetéssel, főként, ha figyelembe vesszük a következményeit is.
Tudom: ezek a szavak nem vigasztalják Önt, de együtt érzek Önnel, és sajnálom, hogy ez az ítélet született.

bago 2008.04.24. 16:37:28

Kedves Druszám!

Névnapja alkalmából kívánok Önnek, jó egészséget, sok-sok erőt a viszontagságok megéléséhez.
Magunknak kívánunk még sok-sok könyvet Öntől. Üdvözlettel: bagó

V. Klára 2008.04.24. 18:11:19

Tisztelt Író Úr! E szép napon kívánok Önnek sok-sok boldog névnapot és jó egészséget.Szomorúan olvastam a blogjában a per eredményét. Sokat kritizáljuk igazságszolgáltatásunkat, na most megmutatták, hogy tudnak kemények is lenni. Olyan ügyben, ahol nem kell nyomozni, és nincs ellenállás.Úgy látszik a mai társadalom nem értékeli az írókat, csak a hazugságokat gyártó médiamunkásukat. Ők hazudhatnak következmények nélkül, és még jól is élnek belőle.Mások megírják memoárjaikat, kivel, mikor, hányszor, hogyan...Bízzunk abban, hogy a jó bor is átmegy egy trutyi állapoton, fogjuk fel, hogy amit most megélünk, az kell a megtisztuláshoz. Ha nem, akkor valóban nagy a baj. Mégegyszer kívánok szép napokat és erőt új munkákhoz.Klára

K.Ferenc 2008.04.25. 13:07:41

És ki szolgáltat igazságot az áldozatnak? Az áldozatoknak? Mikor vonják felelősségre azokat a rendőrtiszteket, akik képtelennek bizonyultak kinyomozni a tettes személyét? Hogyan, miként lehetséges, hogy egy ilyen féltékenységi ügyben a rendőrök képtelenek voltak eredményesek lenni? Hogy a nyilvánvaló tényekkel sem néztek szembe? Hogyan lehetséges, hogy az írót felelősségre vonják, mert próbált választ adni egy megoldatlan rejtélyre? Hogyan lehetséges, hogy az írót, egy olyan neves és elismert írót, mint Asperján György, senki nem védi meg? Senki nem szólal fel mellette? Hogyan lehetséges, hogy a nagyon is kétségesen dolgozó magyar igazságszolgáltatási szervek nem hallgatták meg Asperján Györgyöt és nem érdekelták őket az író érvei? Hogyan lehetséges, hogy mindez megtörténik? És hogyan lehetséges, hogy valóban majdnem negyven év múlva csak egy "bűnös" van, az az Asperján György, aki igyekezett valamit bebizonyítani? Miért nem azt bizonyították először, hogy nincs igaza? Hogy semmiben sincs igaza? Miért nem egy ilyen bizonyítás lefolytatása után mérlegelték, hogy igaza van-e vagy sem? Olyan kérdések ezek, amelyekre soha nem kapunk választ. Mert igaza van Asperján Györgynek: ebben a mai magyar társadalomban az áldozatok nem számítanak. Sőt, azok sem, akik nem gyilkosság, hanem a mindennapi élet, a mai magyar életviszonyok áldozatai.

asperjan 2008.04.25. 17:51:23

Kedves bagó, kedves druszám,
kissé megkésve, de én is boldog névnapot kívánok, egyben köszönöm a figyelmességét, a kedvességét és baráti sorait.
Kedves Klára, Önnek is köszönöm a jókívánságokat. Hozzászólásának minden sorával egyetértek. Megtiszteltetés számomra, hogy ezernyi gondja között eszébe jutottam, és velem érez a bajban, a gondban, és hadd tegyem hozzá: a megalázottságban. Az Önök sorai tartják még bennem a lelket. Az önök kedvessége, figyelme és figyelmessége ad erőt, hogy egyáltalán tollat vegyek a kezembe, és minden ellenére, ami velem történt, megpróbáljam megfogalmazni a gondolataimat. Mert íme a bizonyság, hogy van, aki figyel rájuk.
Bagónak barátsággal üdvözletemet küldöm, önnek kedves Klára kézcsókomat. Asperján György

Zéno 2008.04.26. 12:40:51

Tisztelt Asperján Úr, az ítéletről olvasva ismét figyelmesen elolvastam a könyvét. Ennél meggyőzőbben már nem adhatott volna számot arról, hogy véleménye szerint ki követhette el a tettet. Hogy csak egyetlen apróságot írjak, amire ön nyomatékosan felhvja a figyelmet, ez pedig az akkoriban kéthetente megadott szabadszombat. Az nem tünt fel a nyomozoknek hogy az illető ur éppen szabadszombatos volt. Az sem tünt fel a nyomozoknak,m hogy egy kukkolo vagy bárki más, aki miskolci illetőségű bármikor, illetve sokkal kedvezőbb időpontban is elkövetheti a tettet. Illetve végezhet Annával a nővérszállás utrvarán vagy valahol máshol is. Az sem tünt fel a nyomozoknak hogy egy miskolci tettes a deszkatemető felé menekül ahol senki nem látja. Nem keresték rá a magyarázatot, hogy miért éppen a főút felé menekült. Aki gyilkol, az ne féljen átszaladni a temetőn és eltünni, de ez az illető nyilvánvalóan azért szaladt arra, amerre menekült, mert vélja volt azzal hogy arra szaladt, amerre ön a nyomozás eredményei alapján leírja. Ezeket minden bizonnyal nem az ujjából szopta ki hanem benne voltak a jegyzőkönyvben. De ön, Asperján úr ezernyi más olyan motívumot sorol fel, ami egyértelmúvé teszi hogy az illetőt meg lehetett meg kellett volna gyanusitani. Ha valakit ennyi bizonyiték mellett sem gyanusitanak meg, annak okának kell lenni. Ennyire nem lehettek nyámnyilák a rendőrök. Elképesztő, hogy az ön által megnevezett urat nem faggatták ki alaposabban és nem néztek jobban utána az alibijének. Az nem alibi hogy valaki azt mondja, otthon voltam. A részleteket, az alibi részleteit minden rendőtrség a világon igyekszik tisztázni, miért nem tisztázta a miskolci rendőrség. De még millió példát hozhatnék, ami önt igazolja, és erre a biróság önt itéli el. Döbbenetes, QAsperjéán úr, ami önnekl történik, az döbbenetes minden jüózan ember számra., Hogy egy olyan ismert iróval mint ön, ezt megcsinálják, ennyire nem érdekli a biróságot, hogy mi az ön véleménye és alapállása, hanem ilyen magas összegre elitélik és ráadásul még felfüggesztett fogházra is, ez döbbenetes. Sőt azt mondhatom, hogy az a magyar igazságszolgáltatás egyik csődje, legalább akkora csődje, mint az, hogy mások helyett Kajzert csukták életfogylitig börtönbe és a biroság még ünnepelt is hogy milyen jo munkát végzett. És senkit, a birsoág részéről az égvilágon senkit nem vontak felelősségre azért ami történt. Mint ahogy most is ezt az itéletet mindenki lenyeli és senkinek nincs egy szava sem ellene. Ez döbbnetes. Tudom hogy az együttérzésünk nem sokat jelent most önnek, de higyje el, ez minden jozanon gondolkodo embert elképeszt. Hogy ez ma magyarországon egy iróval megtörténhet, ez egyszerűen elképesztő és döbbentes. Jó egészséget kiváán önnek Zéno

csaszi 2008.04.27. 14:03:37

Aki nekem megmagyarázza, hogy ez a bizonyos pasas, akit Asperján úr a könyvében megnevez, miért úszta meg annak én megemelem a kalapom. Az előtt meg még inkább aki érti és felfogja, hogy a bíróság miért ítélte el az írót. Szerlny véleményem szerint ki kellett volna tüntetni hogy ilyen modn egyszer és mindenkorra pontott tett erre az ügyre. Ha valaki ennek az embernek a rendörségi jegyzőkönyvét elolvassa, az látja hogy itt minden tök világos, teljessen egyértelmü hogy ki a tettes, ki ölte meg ezt a szerencsétlen lányt. Tudid, hogy az ablakban ölték meg. Hpol műáshol? Akkor pedig az is tutit hogy Anna ismerte a pasit, a hajnali látogatot, külömben nem megy oda az ablakhoz, hanem tök biztos hogy becsukja az ablakot. Anna nem csak ismerte, de nagyon jol kellett ismernie a hajnali látogatot vagy a hangját, mert az is tuti hogy ha meglátja ezt az alakot abban a maskarában, rögtön arra gondol hogy valami rosszban sántikál. És aztán a nővérek! Ez az egész egy rémdráma. És akkor magát ítélik el, Asperján ur. Ez olyan hihetetlen igazságtalanság és a magyar biroság már megszokott melléfogása, hogy arról jobb nem beszélni. Nem akarom vigasztalni Asperján ur, mert azzal ugy sem megy semmire, de az biztos hogy magával szándékosan kicsesztek, valamiért direkte igy döntöttek. És ezen már nem lehet változtatni? Én mindenesetre kurvára kikészülnék egy ilyen itélettől, az biztos.

Pné 2008.04.28. 10:23:54

Tisztelt Művész Úr!

Nagyon tetszik A Labancz Anna gyilkosság című regény, még nem történt meg velem, hogy két éjszaka alatt elolvastam volna egy közel 400-oldalas könyvet.
Borzasztóan felkavart a történet, különösen a végén. Szörnyű hibának tartom a rendőri mulasztást, érthetetlen, hogy miért engedtél el a gyilkost, miért nem vizsgálták meg a nyomokat, miért nem hallgatták ki L.J. volt kedvesét, stb. Túl sok a miért..
-A rendőrők akik tudták ki ölte meg a lányt, miért nem tartottak ki álláspontjuk mellett, miért nem keresték a további bizonyítékokat? Annyi bűnjel volt, a véres ruhák, megvizsgálhatták volna a járművet is, a cipőjét, a ruházatát, a köntöst, lábnyomokat, a közelben található csikkeket, stb..Csak kézzel írott tanúvallomást fogadtam volna el, ellenőriztem volna, hogy a gyilkosság elötti és utáni telefonhívások honnan jöttek, erre már akkor is volt lehetőség. Hihetetlenül felületes volt a nyomozás és a helyezetet nehezítette egy olyan rendőr aki emocionálisan közelített meg a dolgokat, nem tudta feltételezni L. J.-ről, hogy képes lett volna gyilkolni, pusztán saját megérzése alapján próbálta más irányba terelni a többi birkát.. Azonnal leváltottam volna őt, mert teljesen alkalmatlan volt.
Ha T. Bíróságon a Maga fölött pálcát törő személyek ismernék a könyv tartalmát, más lenne a helyzet. -Sokat gondolkodtam azon is, hogy lehet az, hogy 20-év után elévül egy gyilkossági ügy, hiszen még manapság is lehet hallani olyan eseteket, amikor háborús bűnösöket keresnek meg ill. ítélnek el. Annyira érthetelenek számomra ezek a dolgok.
Anna születési horoszkópjában valószínüleg benne van az erőszakos és titokzatos halála, ez volt a sorsa sajnos. Általában ha így van,- nincs meg a tettes, még akkor se feltételezhető, hogy ki volt..
Az ő horoszkópját még nem néztem meg, de hamarosan sort kerítek rá, igyekszem kideríteni életeseményei alapján, hogy mely napszakban született.