A móri gyilkoló bankrablás egyetlen gyanúsítottjával beszélgetett ma este Friderikusz Sándor. Ismert tény, hogy a gyilkosságok állítólagos elkövetője öngyilkos lett a cellájában. Az előrelátó börtönparancsnokság ugyanis a magyar kriminalisztika talán legvéresebb bankrablásának gyanúsítottját olyan cellába csukta, ahol volt olyan alkalmatosság, amelyre az öngyilkosjelölt odacsomózhatta azt, amivel öngyilkos lett. Ha életszerűen akarom elképzelni a dolgot, akkor arra kell gondolnom, hogy az önakasztáshoz szükséges nem tudom mit (arról nem szólt a híradás, hogy végül is mivel akasztotta fel magát, nyilván nem egy, a cellában felejtett és előre meghurkolt kötéllel, bár ad abszurdum ebben az ügyben minden, még ez is elképzelhető) elő kellett készíteni, amihez persze idő szükségeltett. Ez a cselekménysor ugyanúgy némi zajjal járhatott, akárcsak az akasztáshoz alkalmazott nem tudom micsoda felcsomózása, majd magának az önakasztásnak a végrehajtása. Ezen kívül tudjuk, hogy egy akasztott, sőt még egy önakasztott is fuldokolni kezd, mielőtt kiadja a páráját, és az ilyesmit állítólag senki sem szokta összeszorított szájjal művelni. Az öngyilkosjelöltnek volt cellatársa is. A foglároknak pedig rendszeresen ellenőrizni kellett a gyanúsítottat. De senki nem hallott semmit. Az öngyilkos fuldoklás közbeni rángatózását, rügdalózását sem. Persze az is megoldás lett volna, ha egy ilyen, rendkívül súlyos cselekménnyel gyanúsítható fogvatartottat folyamatosan kamarával figyelnek. Tudom, hogy a büntetésvégrehajtási intézetek (magyarul: börtönök) nem dúskálnak a pénzben, de egy megfigyelésre alkalmas kamera alig több, mint tízezer forint, és egy rossz televízió-készülék is akadt volna talán.
De nem akadt. Mert a móri ügyben eddig csupa baklövés kísérte a nyomozást, az ügyészségi előkészítést és a bírósági eljárást.
Majd pedig az őrizetbe vettek megfelelő őrzését.
Mindegy ez most már. A lényeg, hogy az ATV riporterének "őszintén" beszélt az egyetlen meggyanúsítható személy, aki nagyon őszintén elmondta, hogy ő nem tudta igazán, mire készülnek. Ő csak az ajtóban állt, és valószínűleg arra gondolt, hogy aki bement - persze hogy ki ment be, azt csak a magasságos isten tudja -, azt a banki alkalmazottak teával és babapiskótával várják, mielőtt a bank pénzét átadják neki.
Szóval mesélt az egyetlen gyanúsítható személy, aki könnyen befolyásolhatónak mondta magát. A riporter szavaivól tudhatjuk, hogy az illető majdnem kétméter magas, vállai méretéből a súlya olyan 110-120 kiló között lehet. Vagyis fizikai felépítésében is egy gyenge, esendő ember, aki könnyen, nagyon könnyen befolyásolható. És ebből következően ő semmiről nem tehet. Tőle ma is élne mind a nyolc móri bankalkalmazott. Ő csak állt az ajtóban, és halvány sejtelme sem volt arról, hogy mi történik a bankban, milyen hathatós rábeszélésre adják át a pénzt az alkalmazottak annak, akinek átadták. Hogy ez pontosan ki volt, azt is csak a magasságos isten tudja. És persze az igazságot már soha az életben nem tudjuk meg (ebben az ügyben sem), hála a rosszul fizetett foglároknak és kriminális börtönviszonyainknak. Már csak azt fogjuk megtudni, amit - ügyvédi tanácsra - az egyetlen gyanúsítható személy jónak lát közölni a bírósággal.
És remélhetően a bíróság most ugyanolyan körültekintően jár el, mint amikor elítélte a korábban gyanúsított és megvádolt személyeket.
Láthatóan egy ilyen súlyos bűncselekmény esetén sem fontos az igazságügyi szerveknek az igazság. Ha az lett volna, nem követnek el akkora ostobaságot, mint amit elkövettek a korábbi nyomozás, ügyészségi vádíratkészítés és bírósági tárgyalás során. Mert ha fontos lenne, akkor nem lezserkednek és nem hagyják, hogy a gyilkolással állítólag - de csak állítólag - gyanúsítható személy halkan, diszkréten felkösse magát. Ha az igazság fontos lenne a magyar igazságügyi szerveknek, akkor nagyon részletes tájékoztatót adtak volna arról, hogy az öngyilkosság miként történhetett meg. Van-e felelőse, s ha igen - szerintem legalább tucatnyi -, felelősségre vonták-e.
Nagyon bízom benne, hogy azt a hihetetlenül kerekded mesét, amit az egyetlen gyanúsítható személy elmondott, a mérhetetlenül naiv, de azt is mondhatnám a korábbi tárgyalás alapján, hogy: mérhetetlenül ostoba és korlátolt bíróság beveszi és felmenti a gyanúsítottat, hiszen ő semmiről nem tehet, semmit nem csinált, mintegy véletlenül állt egy bankajtóban. Igaz, később bizonyos híradásokból értesülhetett arról, hogy akár csúnyának is mondható dolgok történtek a bankban, mert az alkalmazottak önmaguktól, önként és dalolva nem adták át a zsozsót, de öt év alatt akkora lelkifurdalása nem ébredt, hogy feljelentse magát és társát. Azért nem tette, mert félt a cimborájától, akinek a postásgyilkosságairól semmit nem tudott, illetve csak valamit, de azt a valamit is csupán ködösen, ezért aztán azt is elhallgatta drága és felkészült rendőrségünk elől, vagyis nem rohant, hogy szóljon, emberek, a környékünkön valami bűzlik. Persze lehet, hogy csupán azért nem jelentkezett ezzel a kedélyborzoló hírrel a rendőrségen, mert nem akarta a mi drága és nyugodt lelkiismerettel alvó nyomozóinkat ilyen piszlicsáré üggyel idegesíteni.
Itt tartunk. A móri bankrablás megtörténte után hat évvel egyre okosabbak vagyunk. Majdnem olyan okosak, mint amikor elmentünk a vizit és egyéb díjakról szavazni. Ez egy nagyon okos és nagyon jól informált ország.
Hogy közben minden tekintetben egyre nevetségesebb, ezzel már ne foglalkozzunk, hiszen nincs erőnk ahhoz, hogy magunkon röhögjünk.
