HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

  • csaba1959: Két könyvéről tudok ami megjelent: Vészkijárat bejárat, és Vetkőzzünk meztelenre.1976-ban. (2021.10.23. 14:47) Wittner Mariska erényességéről
  • Sheriff_007: @mirnyák: Ez semmilyen igazságszolgáltatás... Másrészt hogy évülhet el 20 év alatt egy ilyen brutá... (2020.12.27. 14:01) RIPORT A NÉPSZABADSÁGBÓL
  • Sheriff_007: Érintettség nélkül és úgy, hogy a gyilkosság idején még rég nem éltem is tombol bennem a düh, hogy... (2020.10.15. 14:19) Labancz Anna 42 éve halott
  • istvankalman: Egy dologban biztos vagyok: A nyomozóhatóság - különös tekintettel az elkövetés időszakára !!! -, ... (2020.10.01. 01:22) Labancz Anna gyilkosa ma 65 éves
  • Szabó Tiborné Hajnalka: @asperjangyorgy: Ez nagyon igazságtalan! Hogy lehet, hogy nem a gyilkos kapja a büntetést, hanem ... (2019.11.30. 14:40) Reménykedés

Linkblog

SZERENCSE VAGY TRAGÉDIA

2008.06.18. 18:08 asperjangyorgy

A HGV rendkívül csacsi újságírója azt merte írni, hogy a bács-megyei ügyészség egyik ügyésze ellen nyomozás indult. "Egyetlen ügyész ellen sem emeltek vádat, és senki ellen nem folyik büntetőeljárás" - nyilatkozta rögtön a legfőbb ügyészség szóvivője. Az, hogy senki ellen, ebben a formában biztosan nem igaz. Ügyész ellen biztosan nem, mert egy ügyész ellen büntetőeljárást indítani nehezebb, mint a Napot letéríteni innen a földről a pályájáról. A szóvivő szerint az ügyből csupán annyi igaz, hogy valóban indult büntetőeljárás, de gyanúsított nincs. Ez aztán a cukorfalat mondat. Ilyen eljárásra csak szeretett ügyészségünk képes. Gyanúsított nélkül is büntetőeljárást indítani - nagyobb csoda ez, mintha ma este a Nap, miután lement, feljönne a legfőbb ügyészségen, mint a talajvíz. A Nap, mint talajvíz - tetszik érteni? Igazodjunk már emberek. Demokratikus, sőt, polgári demokratikus jogrendben élünk, ahol az ügyész törvények felett áll. Büntetőeljárás indulhat, úgy általáan, de konkrétan egy ügyész ellen soha. Hova süllyedne a világ!?

Aztán olvasom, hogy előzetesben vannak a szobortolvajok. Miközben már régóta tudjuk, hogy senki sem szent, aki bronzból készült. Természetesen Rákóczi fejedelem sem, és Vécsey sem, hiába vitte egészen az aradi vértanúságig. A hír szerint a derék megélhetési tolvajok színesfémhulladékként kívánták értékesíteni a szobrokat. Már azt hittem, hogy otthon házioltárt akartak nekik emelni. De a megfogalmazás különben sem pontos, mert Rákóczi fejedelmünk már feldaraboltan készen is állt a nagy matemorfozisra, és bár részleteiben is felismerhető lett volna a rodostói remete arca, a színesfémátvevő gond nélkül kifizette volna - fémhulladék gyanánt. Tessék mondani, meddig lehet minden esetben bűntelen a felvásárló? Meddig lehet kis hazánkban ezt a játékot játszani? Miért nem lehet azt mondani, hogy holnaptól csak állami felvásárlási telepeken lehet színesfémet átvenni, előzetes igazoltatás után, alaposan megvizsgálva, hogy milyen természetű az a bizonyos színesfém hulladék. Én azt hiszem, hogy ezt a hatalmas problémát soha, de soha nem lesz képes a magyar állam megoldani. Még akkor is probléma lesz ez, amikor már Gyurcsány és Orbán egymást átölelő bronszobrát viszik a színesfém felvásárlóhoz. Hogy közben mennyi kár keletkezik az élet minden területén, arról jobb nem beszélni. Illetve az is megoldás lenne, ha például a Mátyás templom harangjait eleve odaadná a magyar állam a színesfém-gyűjtőknek, nehogy a leemelés közben kárt tegyenek magukban. Nevetséges ország az, amely Európa részeként ilyen apróságot sem képes megoldani, illetve azok, akiknek ez (is) a dolguk lenne.

Végre minden magyar ember számára hozzáférhető Nagy Imre október 23-án este, a Parlament ablakában elmondott beszéde. Eddig azért nem volt nyilvános, mert az ellene folyó per részét képezte. Akik a szocializmus védelme érdekében ezt a beszédet is felhasználták ellene, azoknak a bíróknak (és persze politikai döntéshozódnak) előbb kiadós gyógykezelésen kellett volna részt venniük. Imre bá például a következőket mondta: "Barátaim! Ezen az úton előre akarunk és előre is fogunk menni. A Központi Vezetőség a közeli napokban meghozza ide vonatkozó, megfelelő határozatait". A buta és korlátolt tömeget ez a világos, demokratikus és semmitmondó duma nem elégítette ki. Ezért Imre bá még azt is mondta: "A kormány se késlekedik a kibontakozásra irányuló döntéseivel".

Hát ez nagyon jó duma, és különösen egy olyan ember szájából, aki október 23-án este még párttag sem volt, hiszen már korábban kizárták a Magyar Dolgozók Pártjából. És a kormányban annyi szerepe sem volt, mint a parlament egyik portásának. Ezek után ilyen megnyugtató dumával csillapítani a lázadozó tömeget, nagy észre vall.

Aztán még azt is mondta Imre bá: "Nem kell soká várni, amíg politikai életünk megújhódása ténnyé válik, s napirendre kerülnek azok a demokratikus reformok, amelyeket épülő szocialista hazánk érdekében megkövetelnek az események. Éljen a Párt! Éljen megújhódó Népköztársaságunk!" Ott voltam 17 éves suttyóként akkor a Parlament előtt. Először is semmit sem hallottunk a beszédből, de azért elégedetlenek voltunk vele. Másrészt, ha hallottunk volna belőle valamit, még elégedetlenebbek lettünk volna Nagy Imre elvtárssal. Dehogyis akartuk mi, a munkásszállás lakói, hogy éljen a Párt. Utáltuk a Pártot. (Mint most is valamennyi pártot). Utáltuk a Népköztársaságunkat, mint ahogy most is utáljuk az éppen rendelkező kormányokat. Mindig becsaptak bennünket, mindig hazudtak nekünk,mindig élősködtek rajtunk.

De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Imre bá természetesen kommunista volt 23-án este. És kommunista volt november 4-én hajnalban is. De mindkét alkalommal, és közben is rossz kommunista volt. Gyámoltalan nagypapa. Fogalma sem volt róla, hogy mi történik, valójában mi zajlik az országban. Azt hitte, majd mindenre írt talál a Párt, a Népköztársaság, a szeretett Központi Vezetőség. Ha Imre bá egy icipici éleslátással is rendelkezik, október 23-án nem megy el a Parlamenthez, mert ezzel a beszéddel csak olajat öntött a tűzre. És azután nem vállalja a cécót, amit a közfelfogás szerint a forradalommal szokás azonosítani. Október 23-án délután volt először és utoljára forradalom - Budapesten. Éjfékkor már eszement felkelés zajlott, nem szólva a későbbi napok eseményeiről. Imre bá, az NKVD egykori ezredese egy pillanatig sem gondolhatta komolyan, hogy 12 ezer suhanc, úgynevezett pesti srác, erősebb lesz, mint az akkor ötmilliós Vörös Hadsereg. És azt csak mi gondoltuk a Corvin közben, talán kicsit naív módon, hogy Amerika majd egy kis atommal megkínálja a nagy Szovjetuniót, hogy figyelmeztesse, hagyja békén a semleges, független, demokratikus, varsóiszerződéstelenített magyar nemzetet, amely új, Mindszenty bíboros szerint kapitalista útra, vagyis a magántulajdonon alapuló társadalmi viszonyokra kivánja helyezni boldogulása építményét.

Mit ünnepelnek a mártírrá lett vagy tett miniszterelnökben?

Éppen ezek, egyik és másik oldalon, mit ünnepelnek?

Persze jogosan ünnepelnek azok, akik forradalmárnak nevezik a balhé elől azonnal lelécelő Méray Tibor író elvtársat, Rákosi elvtárs egyik korábbi kedvencét és természetesen - szekértolóját.

Szegény elhülyített ország.

Még szerencse - illetve nagy tragédia -, hogy ez az egész a lakosságot nem érdekli. Szerencse, mert nem figyel oda az etető hülyeségekre, tragédia, mert immár a saját sorsára sem figyel oda.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr76527653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása