Nyolc éve tudták, akikre ez tartozott (a parkolási társaságok vezetői, a felügyelőbizottságok tagjai és természetesen azok, akiknek így kevesebbe került a parkolás, vagyis a vesztegetők), hogy egynehány budapesti önkormányzati parkolási társulat emberei zsebre dolgoznak. Azt gondolom, hogy ez nekik is tetsző és hasznos volt, de nem merték volna tenni, ha nem engedélyezik számukra, de azt is mondhatnám: ha nem kapják parancsba, hogy így cselekedjenek. A főnökség teljesen tiszta erkölccsel csak így juthatott pénzhez. Nem is kevéshez.
Érdekes módon mindez eszes rendőrségünknek egyáltalán nem tűnt fel. Ügy is csak akkor lett belőle, amikor valaki úgy érezte, jól elbántak vele és neki már nincs veszíteni valója, tehát kinyitja a száját.
Az egyik nagyfőnök titokban magnóra vett véleménye szerint több száz millióról volt-van szó. És természetesen folyamatos vesztegetésről, megvesztegetettségről.
Utólag nagyon nehéz lesz bármit is bizonyítani, és mert a jogrendünk működik: előre megjósolom azoknak, akik az ügyet "kifecsegték", hogy elsősorban ők üthetik meg a bokájukat. Akik vesztegettek az előnyökért, bizonyíték híján visszautasítják a "rágalmazást", és ha közülük bárkit is megneveznek, a becsülete védelmében a bírósághoz fordul - eredménnyel. Ugyanígy tesznek majd azok a díjbeszedők is, akik a pénzt elfogadták, mert nyugodtan állíthatják, lehet, hogy a társaságnál mindenki más úgy járt el, hogy elfogadta a pénzt, ők soha. Ki tudja bizonyítani az ellenkezőjét? Különösen évekre visszamenőleg!
És természetesen azt a csacsi vádaskodást, hogy a vesztegetésből származó bevételről a főnökség tagjai közül bárki is tudott, illetve abból akár egyetlen fillért is elfogadott volna, szintén nem lehet bizonyítani, vagyis ilyet állítani nagyon veszélyes vállalkozás.
Az ügyből tehát nem lesz semmi.
Akik a hivatalos tarifánál olcsóbban kívánnak parkolni, továbbra is fizetnek -zsebre; akik szeretnének jogtalanul komoly bevételre szert tenni, továbbra is elfogadják majd a pénzt; azok pedig, akik szemet hunynak, természetesen továbbra is elvárják, sőt kikövetelik a suskát.
A fecsegők pedig majd megnézhetik magukat, amiért elfelejtették, hogy Magyarországon élnek.
A többit már valamennyien tudjuk mindennapjaink megszokott gyakorlatából. A legmagasabb szintig bezárólag.
De az a tény, hogy Demszky Gábor főpolgármester nem háborodott fel, nem jelentette ki, hogy ebben az ügyben nagyon keményen el kell járnia a rendőrségnek (a kijelentés persze röhejes lett volna, hiszen a rendőrség még ennél sokkal egyszerűbb ügyekben sem képes hatékony lenni), önmagáért beszél, felér egy hallgatólagos tudomásul vétellel: ez van, ilyenek vagyunk, ilyenek a mi viszonyaink. Éppen ezért nem a mi ügyünk, vizsgálódjék csak a rendőrség. Az a legbiztosabb megoldás, mivel úgysem vezet eredményre.
