Kampányígéreteinek megfelelően Barack Obama egyik első intézkedéseként pénteken visszaállította a családtervezéssel és terhességmegszakításal foglalkozó nemzetközi szervezetek állami támogtását. A katolikus egyház szerint Obama csalódást okoz.
Rino Fisichella érsek, az Életvédő Pápai Akadémia elnöke a Corriere della Sera szombati számában megjelent interjúban azt nyilatkozta, hogy Obamának minden hangot meg kéne hallania, nem csak azokét, akik hatalomra jutva arrogánsan úgy gondolják, hogy élet és halál dolgában is dönthetnek.
A szent és önmagát a létezéshez nélkülözhetetlennek tartó római katolikus anyaszentegyház ismét belehúzott a képmutatásba. Az Életvédő Pápai Akadémia hány világra jött, nyomorban tengődő, ennivalóra vágyó, létezési lehetőségeket kereső gyermeket mentett meg? Joseph Ratzinger nem akarja észrevenni, hogy a teremtés nem isten kezében, hanem két ember ölelkezésbében, jó esetben, szerelmében van.
Az ölelkezésig még csak eljutnak a fiatalok, de a szerelemig, amely megtartaná épségben a lelküket, egyre kevésbé. Nálunk évente többen válnak, mint ahágyan házasságot kötnek, és ez a tendencia nem Magyarországon indult el. A családnak, mint a szeretet kohézóját termelő egységnek, egyre kisebb a szerepe. Olyan új formáció, amely a szülők boldogsága mellett a gyermekek nevelését, fejlődését is biztosítaná, még nem jött létre. Létrejöhet, de nem jött létre. Már csak azért sem, mert a a szemforgató katolikus egyház - inkább pénzkeresési mint vallási megfontolásokból - ragaszkodik a házassághoz, mint alapintézményhez, és ennek összefüggésében ahhoz, hogy valóban érvényes csak egyházi áldással lehessen két ember földi szerelme.
És mindezt hirdeti az állítólag nőtlen Jézus nevében, aki nem tapasztalta ki az apaság, a családfenntartás örömét és megpróbáltatásait.
Én viszont vallom és Jézusról szóló regényemben meg is írtam: Jézus a boldogságot úgy és akkor is meglelte, amikor egy nőt ölelt, akit egyenrangúnak tartott önmagával, nem csupán cselédnek, miként azt elvárta a Jézus-korabeli zsidóktól Mózes könyve. De Jézus lelkében akkor is képes volt szolgálni istent, amikor gyermekeket nemzett és nevelt, küzdve értük, megaláztatást is elviselve érdekükben. Mert Jézus egész ember volt. Másként hogyan is lehetne példa?
Az egyház építse újra magát, engedélyezze ismét a papok nősülését, hogy fogalmuk legyen arról, amiről beszélnek; hogy ne csak kenetes dumával, hanem az élet terheinek példamutató viselésével adjanak példát a gyermekvállalásra és nevelésre.
Majd akkor, de csak akkor nyithatja ki ez ügyben a száját az egyház és konzervatív, a vatikáni királyi kényelemben az élet realitásaitól minden tekintetben elszokott-elfordult egyházfő, aki utoljára valóságos emberi értéket a hitlejudendben tapasztalt, és szolidaritást is, eszmét is, üdvözülést is. Egy ilyen, a tekintetét álságos égbe emelő ember mit akar azoktól, akik például most, a mérhetetlen gazdasági válság megpróbáltatásainak idején is, magukat áldozva mindent megtesznek gyermekükért, társuk megtartásáért, lelkének-testének, emberi értékeinek megóvásáért?
Szemben az egyházzal, amely most, a legnagyobb nyomorúság, válság, bajok, megveretettség, kiszolgáltatottság idején sem fogja vissza magát, dúskál a földi javakban, kényelemben és aranyban, kiemelkedő lehetőségekben, a legegyszerűbb falusi plébános is fűtve lakik öt szobát, és szívére veszi híveinek gondját-baját, de vállára venni, megosztva velük mindazt, amiben része van, nem blolond.