http://atv.hu/hircentrum/090524_nehany_tucat_fiatal_mergezi_a_magyar_roma_egyuttelest_kiskunlachazan__.html
Kedves Dyen!
Nagyon köszönöm a linket. Elolvastam és igen tanulságosnak találtam. Azt gondolom, hogy tucatnyi cigány fiatal azért mérgezheti meg Kiskulancházán az ott élő nem-cigány lakosság életét, amit általánosabban az írás vége felé Répás József mond. Igen, itt semmiféle elképzelés nem élt a politikai vezetésben - már a rendszerváltástól kezdve -, hogy valamilyen módon kezeljék a roma-kisebbség ügyét. Legegyszerűbbnek a segélyezés látszott. Nem vetettek a döntéshozók számot azzal, hogy ez milyen morális és egyéb következményekkel jár. Valóban felnőtt egy egész generáció, amely nem tudja, mi a munka, élni viszont úgy szeretne, mint azok, akik sokat dolgoznak és eredményesen. Ez az egyik nagy probléma. A másik, hogy a cigány kisebbségi vezetők maguk sem foglalkoztak a roma-kisebbség gondjainak megoldásával, a többségük csak a saját zsebére dolgozott és dolgozik. Csak az volt és most is az a fontos számukra, hogy megtömjék a saját zsebüket. Ugyanakkor azt a látszatot kell kelteni, hogy ők harcolnak azokért, akiket képviselni látszanak. Ezt viszont csak demagóg módon képesek megtenni. Eléggé megmagyarázhatatlan módon - igaz, némiképpen, más talajon - csatlakozott korusokhoz az SZDSZ. Bármi történt, azonnal rasszizmust kiáltottak. A cigányok mint a kóbor kutyát, agyonverték Szögi Lajost, ez a lincselők elleni hangulatot váltott ki, amely az adott község határain túlgyűrűzött, és máris elkezdődhetett Magyarország fajgyűlölővé történő kikiáltása. A cigányok egy része egyre védettebbnek érezte magát a csiholt rasszizmus esernyője alatt, és a rendőrveréstől a gyilkoláson át a legvégzetesebb dolgokig mindent megengedtek és megengednek maguknak. Ami persze a nem-cigány lakosságban is érzelmeket szít. Létrejött egy lassan kezelhetetlen helyzet, amit csak fokoz, hogy elsősorban az SZDSZ irányításával Magyarországot egyre inkább fajgyűlölő országgá kiáltja ki, illetve ilyen színben tünteti fel a nyugati sajtó. Ez pedig további rossz vért szül.
Rettenetes következményei voltak és lesznek, hogy a rendőrség az ilyen-olyan cselekményeknek képtelen volt a nyomára jutni. Ha mégis, a bíróság nem mert lépni. Elég, ha az olaszliszkai esemény bírósági tárgyalására utalunk, ahol három év után sem született első fokú ítélet. Mindez bátorítóan hat egyes romákra, és elkeseretően egyes nem-romákra. Az ilyen szörnyűséges ügyek közé tartozik Horák Nóra meggyilkolása is. Nem elég, hogy egyesek vették maguknak a bátorságot és megerőszakoltak egy 14 éves lányt, utána - magukat mentve - meg is ölték. A lakosság nem-roma része rögtön a romákra gyanakodott. A rendőrség hihetetlenül ostoba módon az önként jelentkezőket poligráfos vizsgálatnak vetette alá, ahelyett, hogy alaposan kikérdezte és elszámoltatta volna. És nemcsak a saját idejükkel, hanem azzal is, hogy még mi mást tudnak. Akkor, amikor önként jelentkeztek, bizonyára sok mindenről tudtak volna beszélni, és talán ijedtükben beszéltek is volna. Senki nem állítja, hogy ők voltak a tettesek, de lehet, hogy tudtak valamit, ami fontos lehetett volna. A rendőrség ügyetlensége, hozzá nem értése vezetett oda, hogy most egyes roma fiatalok úgy érzik, hogy akár nappal is letámadnhatnak bárkit. Az éjszaka pedig az övék. Nappal alszanak, éjszaka ráérnek randalírozni. Olvashattunk arról is, hogy néhány roma fiatal miként támadt rá minden ok nélkül Tatárszentgyörgyön egy fiatalra. Olvashattuk azt is, hogy valakik horogkeresztet gyújtottak meg egy cigánytelepülés közelében. Nagyon nehéz elképzelni, hogy vannak olyan bátrak, akik csupán azért odamennek egy cigánytelepüléshez, hogy horogkeresztet gyújtsanak benzinből. És az is elgondolkodtató, hogy miért éppen horogkeresztet? És felmerülhet az is, hogy mások gyújtottak horogkeresztet, mert ez az ő érdekeiket szolgálja: tovább lehet az ilyen eseményekkel szítani a feszültséget. Egy ilyen esemény kivizsgálása majdnem olyan fontos, mint a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság kivizsgálása, mert iszonyúan árulkodó lehet a tettesekre. Ugyanis valahol meg kellene állítani ezt az egész folyamatot. Munka, elfoglaltság nélkül nem megy. Segélyekkel jutalmazni és további kártékony cselekedetkre nevelni olyanokat, akik eleve berendezkedtek a segély és semmittevés életformára, szintén káros, majdnem hogy bűnös tevékenység.
Egyszóval a kormánynak, a politikának kellene kezelni ezt az egész ügyet, nem pedig Bencze Józsefnek. Ez a kialakult helyzet az egész országra rossz fényt vet, erkölsileg mindenképpen leírnak bennünket, köszönhetően egyes roma-bűnözőknek, egyes nem-roma önkéntes igazságosztóknak, és az egész mögött rossz szellemként ott settenkedő, az országnak az aknamunkájával iszonyatos károkat okozó SZDSZ-nek. Így a dolog nem fog menni. Így nem vezet ez az egész jó irányba. Így még az sem lenne megoldás, ha megtalálnák a cigány-gyilkosokat, ha közben nem találják meg mondjuk Horák Nóra, Marian Cozma és sok más nem-roma gyilkosát, mert amíg nincs meg a gyilkos, addig egyesek arra is gondolhatnak, hogy esetleg romák az elkövetők. Itt és ebben viszont már óriási a rendőrség felelőssége, amelynek az egész vezetői állománya tökéletesen alkalmatlan (miként az eredmények, pontosabban az eredménytelenségek bizonyítják) arra a munkára, amelyet rendesen megfizetve végez.
Hova vezet mindez?
Mindenki a maga tapasztalatai alapján adhatja meg a választ.