HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

  • csaba1959: Két könyvéről tudok ami megjelent: Vészkijárat bejárat, és Vetkőzzünk meztelenre.1976-ban. (2021.10.23. 14:47) Wittner Mariska erényességéről
  • Sheriff_007: @mirnyák: Ez semmilyen igazságszolgáltatás... Másrészt hogy évülhet el 20 év alatt egy ilyen brutá... (2020.12.27. 14:01) RIPORT A NÉPSZABADSÁGBÓL
  • Sheriff_007: Érintettség nélkül és úgy, hogy a gyilkosság idején még rég nem éltem is tombol bennem a düh, hogy... (2020.10.15. 14:19) Labancz Anna 42 éve halott
  • istvankalman: Egy dologban biztos vagyok: A nyomozóhatóság - különös tekintettel az elkövetés időszakára !!! -, ... (2020.10.01. 01:22) Labancz Anna gyilkosa ma 65 éves
  • Szabó Tiborné Hajnalka: @asperjangyorgy: Ez nagyon igazságtalan! Hogy lehet, hogy nem a gyilkos kapja a büntetést, hanem ... (2019.11.30. 14:40) Reménykedés

Linkblog

Imre bá'

2009.06.13. 13:34 asperjangyorgy

Június 16-án lesz húsz éve, hogy Nagy Imrét és társait újratemették. Sokan, elsősorban persze azok, akik a Műcsarnok lépcsőjén felállított kandeláberek lángjainál máris sütögették időben előkészített pecsenyéjüket, azt vallják, hogy akkor, azon a napon kezdődött a rendszerváltás. Elsősorban számukra.

Egy biztos: 56 miniszterelnökét mártírként temették.

Kinek, minek lett ő a mártírja?

Nagy kérdés. Egyszer talán majd megválaszolják. Nem mintha nem lehetne erre máris választ adni, de ez a mindenkori pecsenyesütögetőknek nem érdeke, mert 56-ot egyfajta önigazolásként használják fel, és természetesen Nagy Imrét, a moszkovita, kommunista őskövület Nagy Imrét is.

Nagy Imre három moszkvai emigráns jómadárral elsők között érkezett a Vörös Hadsereg nyomában Magyarországra már 1944 novemberében. Ha megnézzük, hogy a "földosztó" miniszter 1953 júniusáig milyen posztokat töltött be, akkor egyértelműen azt mondhatjuk, hogy mindvégig kollaborált Rákosi Mátyással. Mint a politiai bizottság tagja, elsőkézből kapott információt mindenről, ami az országban történt, Rajkék letartóztatásáról, majd kivégzéséről is. (Rajk is mindvégig kollaborált, tehát olyan nagyon nem tiltakozhatott a párt által rálőcsölt feladat ellen. Hogy olyan szépen végigcsinálta, magára vállalva minden mocskot és rákenve - önmagát menteni próbálván - másokra minden mocskot, ez már önmagában igazi "kommunista" magatartás volt. Azt mondják: megverték, kínozták. Lehet, vagy biztos. Rózsa Ferencet is megverték anno. És agyon kellett verni, mert nem beszélt. Rajkot nem lehetett agyonverni, mert az kifejezetten kínos lett volna, csak felakasztani lehetett a saját méltó hozzájárulásával. A kényelmes karosszékban ülő utkókornak megvan a lehetősége ítélkezni, és azt lehet így az utókor pozíciójából nézve mondani, hogy megérdemelte, amit a saját nemtelen szereplésével kivívott. De Rajk László persze egy másik kérdés).

Nagy Imre nem az érdemei miatt lett 1953-ban miniszterelnök. Ezt mindenki tudja. Nem voltak érdemei. "Érdemei" csak Rákosinak voltak. Azért esett rá Hruscsov választása, mert éppen ott volt a küldöttséggel Moszkvában. És mert nem volt zsidó. A zsidókból akkor már a szovjet vezetőknek elegük lett (minusz Berija). De Nagy Imre nem volt alkalmas a kijelölt posztra. Ezt gyorsan be is bizonyította önmagáról. A betegsége is gátolta abban, hogy azzá váljék, és persze a beteségénél nagyobb teher: az egész múltja. Tudjuk, ha már elvállalta a rátukmált és titkon azért vágyott miniszterelnökséget, nem lett volna szabad engedni, hogy Rákosi ünnepélyesen kifúrja, lehetetlenné tegye, minden funkciójától megfosztassa, végül szeretett pártjából, a Magyar Dolgozók Pártjából is kizárja.

Nagy Imre 56 októberében jobb híján lett miniszterelnök.

Nem a miniszterelnöksége alatt szerzett érdemeiért, hanem azért, mert Rákosi és Rákosi pártja fosztotta meg a funkciójától. De Nagy Imrének egyéb sérelme nem esett. Közepes képzettséggel és közepes szellemi adottságokkal bírva egyetemi tanár lett, az akadémia tagja. Szolgáljon mentségére, hogy nem az egyedüli volt, aki így nyert el címeket, funkciókat.

Nagy Imre október 23-án szüretről érkezett Budapestre. És a parlament ablakában rosszul kezdte "forradalmi" tevékenységét. De annál sikeresebben folytatta a párt éjszakai ülése során. Nagy Imre sem az adott éjszakán, sem egészen november 4-én hajnalig nem volt kapcsolatban a valóságos folyamatokkal. Egy sor olyan ember vette körül, akik igen pozícionáltak voltak az egész Rákosi időszak alatt, és az ott kissé odakapott pecsenyéjüket új tűznél akarták ropogósra sütni. Például a mindig jó helyre álló, született patkány-mentalitású Vásárhelyi Miklós, aki aztán a per során nem átallotta leköpni szeretett miniszterelnökét, és rákenni, ami csak rákenhető volt, hogy a saját büdös kis irháját mentse.

56-nak nem attól lett nagy füstje, mert Déry, Illyés, Gimes, Benjámin, Aczél (nem a György, hanem a Sztálin-díjas Tamás!) meg a többiek habzottak a Petőfi Körben és egyéb helyeken. 56 tőlünk, "pesti srácoktól" lett kvázi a világtörténelem "dicsőséges forradalma". Amerika a "rab nemzeteket" fel akarta szabadítani, de nem annyira, hogy érdemi és tényleges felelősséget is vállalt volna értük. Csak a duma szintjén. Mi eszementek már október 23-án ledönmtöttük a Sztálin szobrot. És egyre őrültebb dolgokat műveltünk. Mi, a munkásszállások jöttmentjei, köztük én is, tizenhétévesen. Nekünk nem mondta anyuka (mint pl. Mécs Imrének), hogy kisfiam ne oda állj, hanem amoda, meg egyáltalán ne menj sehova, csak bámészkodj kifelé az ablakon, hanem puskával a kezünkben csináltuk, amit csináltunk. Mi a Szövetség utcai munkásszállás lakói, kétszáz méterre a Köztársaság tértől, mindenhez iszonyűan közel voltunk. Mi gyorsan oda találtunk a Corvin közbe, s bár teli gatyával, de azért a helyzet kényszere folytán csináltuk, amit csináltunk. A teljes és abszolut biztos reménytelenségben, mégis önáltató lelkesedéssel. Ügyesen megalapoztunk ahhoz, hogy a dicsőséges Vörös Hadsereg lerombolja a város negyedét.

Mi ott, a Corvin közben utáltuk Nagy Imrét, árulónak tartottuk, és végsősoron az is volt, nem csak a Szabad Európa Rádió hitette el ezt velünk. Hittük magunktól is!

És november 4-én hajnalban, amikor jöttek az Üllői úton, meg a Soroksári úton a T52-es tankok, amikor az egész Corvin közt gránátokkal lőtték, amikor minden kiszámíthatatlannak és végveszélynek látszott, akkor mi ott még mindig abban bíztunk, hogy valamit valóban szolgálunk és védelmezünk. És tényleg azt hittük, hogy a csapataink harcban állnak, és egy pillanatra sem merült fel bennünk, hogy aki ezt állítja, s emellett még azt is, hogy a kormány a helyén van, közben rémült patkányként már átpucolt a jugoszláv nagykövetségre, hogy biztonságban legyen (magára hagyva az egész ellopható Országházban Bibó Istvánt, azóta is az egyetlen becsületes politikust és tudóst). Nagy Imrének ez a döntése is ostobaság volt. Gondolhatta volna, hogy Hruscsov Titó előzetes méltóságos hozzájárulása nélkül nem rohanja le Magyarországot. Nagy Imre olyan nagykövetségen húzta meg magát, ahonnan csak a szovjet elvtársak ölelő karjaiba vezetett út.

Aki olvasta a Snagovi jegyzeteket, annak világos, hogy Nagy Imre rosszul mérte fel a helyzetet, a lehetőségeket október 23-a és november 4-e között, és rosszul mérte fel a helyzetet a jogoszláv nagykövetségen sunyitva, és rosszul mérte fel Snagovban is.

Nagy Imre önmagát lökte kényszerpályára. Igazán az ország, "Magyarország dolgozó népe" nem nagyon érdekelte. Ha érdekli, akkor ukmukfuk nem lép ki a varsói szerződésből, mert tudhatta volna, hogy abból egyoldalúan nem lehet kilépni. Ha a pártja iránti hűség nem vakítja el, akkor tudta volna, hogy előzetes garanciák nélkül nem kiálthatja ki az ország semlegességét, amit az amerikaikkal az élen mindenki nagy ívben... Ez, különösen abban a világpolitikai helyzetben, nem egészen így ment. (Ma sem így megy!!!) Nagy Imre egy hagymázos illúzióhoz ragaszkodott, amikor 56 végén nem vetett számot a tényleges helyzettel, nem mérte fel a maga helyzetét, csak iszogatta snagovi magányában a finom francia konyakot és írta visszatekintő helyzetértékelkését, amely sem akkor, sem utólag nem vehető komolyan. (A magyar lakosság, amikor ötven év után végre megejelent, fittyet hányt rá. A terjesztőktől tudom, hogy alig fogyott belőle valamennyi. Ennyit neked forradalom, és Nagy Imre "bajtárs"!).

Nagy Imre tévedett, amikor a perében magára vállalt egy olyan szerepet, amelyre napjainkban iszonyúan óvatosan szokás hivatkozni, különösen a politikusok részéről, de amely hivatkozás még köszönő viszonyban sincs azzal, ami itt az újratemetése után kialakult.

Nagy Imrének volt egy olyan illúzója, hogy Magyarország a magyarországi dolgozó népé. Ez már akkor is mulattatóan túldimenzinált illúzió volt, de legalább illúzióként létezhetett. Mára Magyarország a nemzetközi tőkéjé lett. Minden felett ők rendelkeznek. A végrehajtók pedig hazai milliárdosok, akik nem Magyarország dolgozó népét - ilyen azóta már nincs is, csak szolgák és rabszolgák vannak, meg kedvezményezettek!!! - szolgálják, hanem a saját érdeküket, amikor az országot - velünk, a lakosaival együtt - a multinacionális tőke karjaiba lökik. A mi mostani "függetlenségünk" végleges és már soha fel nem oldható függőség, sőt, előre látható vesztünk és kiveszésünk erről a földről.

De akik most önfeledten ünnepelnek, ezt vagy nem tudják, vagy nagyon is tudatosan hajtják végre önként vállalt programként, mert közben a kis merőkanalukkal ők is belenyúlkálhatnak a kondérba.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr141182608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása