Részlet a Stop Hír írásából:
Bakács Tibor Settenkedő pert vesztett a Gój Motoros Egyesület ellen. Bakács a következő kérdést tette fel egy rádióműsorban: "Na mi van, gój motorosok, mi van fasiszták, nem ismeritek a történelmet?". A kérdés a II. világháborús, úgynevezett Budai kitörésre vonatkozott, amely Bakács szerint diadal helyett véres leszámolás.
A gój motorosok a kérdés miatt beperelték Bakácsot, a bíróság pedig nekik adott igazat. "A vádlott valóban a rágalmazás minősített esetét követte el" - szögezte le az elsőfokú tárgyalás végén. Indoklásában elmondta, Bakács kétféleképpen védekezett. Egyrészt azt mondta, hogy a fasiszta jelző használata tipikusan vélemény-nyilvánítás - ami nem bűncselekmény -, másrészt pedig ezt a jelzőt nem is a gój motorosokra értette, a két csoportot külön szólította meg.
"Nem azt mondtam, hogy a fasiszta gój motorosok, hanem két alanyt használtam. A mondat két tagmondatból áll, mindkettőnek azonos az indítója: 'na mi van...', 'na mi van...'. Két külön halmaz van meghatározva" - mondta el saját értelmezését Bakács Tibor a STOPnak. A kritikus hozzátette: szerinte abban az országban, ahol "simán le lehet kommunistázni valakit, ott simán le lehet fasisztázni is, főleg olyan esetben, ha egy véleményről és nem tényről van szó."
"A vádlott egyrészt azzal védekezik, hogy ez vélemény-nyilvánítás, és nem tényállítás volt a részéről, tehát ez a sajtószabadság és a vélemény-nyilvánítás körébe értendő, ezért nem bűncselekmény. A bírói gyakorlatban, ha valakivel szemben azt állítják, hogy fasiszta, azt nem lehet vélemény-nyilvánításnak minősíteni" - replikázott a bíró a védekezés első részére.
"A másik része a védekezésnek a hangfelvétel lejátszásakor dőlt meg a leginkább, hiszen nem lehet azt mondani, hogy ez két külön állítás, és nem lehet azt mondani, hogy a fasisztázás nincs összefüggésben a gój motorosokkal. Egyértelmű, hogy ez rájuk vonatkozik, őket megbélyegző tényállítással rágalmazta és becsületét sértette meg a vádlott" - indokolta a bíró a döntést.
Kedves Tibor, örvendj, hogy az okos, előrelátó, mindig mindenben helyesen döntő magyar bíróság (lásd például a móri bankrablással kapcsolatos mérhetetlenül okos és mérlegelő bírósági döntést, amelyben életfogytiglanra elmarasztaltak valakit, aki azt se tudta, hol van Mór) "csak" 150 ezer forintra ítélt. (Megjegyzem: naiv vagy, ha azt hiszed, hogy ezt másfél hónap börtönnel letudhatod. Valószínű, hogy ennek megváltása napi 1000 forintos dutyi lesz, de vigasztaljon a tudat, hogy 150 napig teljes ellátásban lesz részed.)
Tudod, kedves Tibor, tapasztalatból beszélek. Én írtam egy regényt egy 39 évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságról. A tettest soha nem kapták el. Akit én a tettesnek véltem, bár maga a cselekmény 1990-ben elévült, mert nálunk olyan törvények vannak, hogy még a gyilkosság is elévül, beperelt. Egy regény soha nem lehet állítás. Egy regény maximum vélemény lehet, illetve az sem, hanem ábrázolása egy élethelyzetnek. Mindaddig, amíg nem kerül az ügy az irodalomértő bíróság elé, mégpedig két módon is: egyszer mint büntető per, egyszer mint személyiségjogi polgári per. Okos, mindig mindenben egy lézer pobntosságával működő bíróságunk, abszolut az igazságra függesztett tekintetével és kezében a nagy kaszával elkaszált. Hála istennek, mert így legalább győzött az én mocskos, elvetemült, aljas, undorító regényírói szándékommal szemben a hableány tisztaságú és szépségű igazság és vele együtt a kétségbevonhatatlan, ugyankkor hányadék csúnyaságú vén boszorka: az igazságszolgáltatás. (Persze ez csak vélemény, hiszen az igazságszolgáltatásról mindenki tudja, hogy nem vén boszorka, hanem a magyar nép patyolattiszta lelkiismerete, amit mi sem bizonyít jobban, mint az 1956-ben meghozott halálos ítéletek sora, amelyet nem a Szovjetunióból ide importált bírói szervek, hanem a magyar nép érdekeit felismerő és azokat szolgáló rendkivül tisztességes, csak az igazságra függesztett tekintető bíróság hozott meg a maga mérhetetlen bölcsességével. De ez is csak egy elfajzott agyvelő véleménye).
Szóval kedves Tibor, igazságszolgáltatásunk törvényes kezébe markolta jelentéktelen ügyecskémet, és a rágalmazás vétsége tekintetében tárgyalás nélkül rögtön nyolc havi felfüggesztett fogházra ítélt. Tárgyalás után rendkivül bölcsen és körültekintően hat havi felfüggeszett fogházra talált méltónak. Ezt követően a mélyen tisztelt irodalomértő magyar bíróság a mérhetetlen sok törvényt tudó eszével igen igazságosan 400 000 - forintra büntetett, amit ezer forintjával leülhettem volna, szóval csupán és mindössze 400 nappal megválthattam volna betegen, öregen, lelkileg, fizikailag összetörten. Vagyis a hathavi felfüggesztett börtönből varázslatos módon így lett négyszáz nap, egy év és majdnem két hónap fogházban leülhető kegyes büntetés. Olyan boldog lettem ettől az ítélettől, hogy azóta is a TB terhére külön gyógykezelés alatt állok.
De mérhetetlenül igazságos, megsérthetetlen, mindenben tökéletes, még véleménnyel sem illethető szent magyar bíróságunk polgári perben is kezébe vette kis irodalmi alkotásomat. Na ott még inkább érvényesült az igazság. Rögtön az első tárgyalási napon a drága, aranyos bíróság megtiltotta a regény árusítását, majd nagyon okos és nagyon előrelátó döntésével bezúzásra is ítélte, ráadásként pedig 5.5 milliót ítélt meg a megsértett felperesnek (a bíró büszkén írta, hogy a Fávárosi Bíróság, de helyesen írva: fővárosi bíróság történetének legmagasabb kártérítését a cselekményem rendkívüli súlyára való kiemelkedő bírói tekintettel) természetesen kamatokkal együtt. És persze az illetéket is meg kell fizetnem a nagyon okos és körültekintő tárgyalásért. Aztán jött a mi szeretett magyar népünk szeretett és rajongó tisztelettel övezett ítélőtáblája, ahol dehogyis akartak engem meghallgatni, ott már csak a nagyon okos döntés születetett meg, amelynek kihírdetése olyan kedvező hatással volt rám, hogy azonnal ki kellett hívni a mentőszolgálatot. Miután életre keltettek, az ítélethirdetés nem folytatódott, de megnyugtattak, hogy majd a pontos magyar posta segítségével eljuttatják hozzám. (Az ítélet hálistennek nagyon szerencsésen, igaz, elírásokkal, rossz mondatokkal és helyesírási hibákkal, de megérkezett. Ám én ezeket az aprócska szöszmöszöket nem vettem a lelkemre. Az ítélőtábla szintjén a bíróság már megengedheti magának, hogy szeretett Magyar Köztársaságunk nevében elküldött ítéletben komoly ilyen-olyan gépelési és fogalmazási hibák vannak, ettől még az ítélet tökéletes és hála a jó istennek, tökéletesen elkaszáló).
Aztán jött a mi szeretett, mindenki által a hasmenesig tisztelt lefelsőbb bíróságunk. Jaj, milyen szorongva vártam bölcs ítéletüket, amely aztán majdnem egy évre a gyönyörű és isteni tisztelettel övezett ítélőtábla nagyon bölcs és bölcsen elkaszáló ítélete után meg is érkezett. A három bíró nagyon okosan és különösebb erőkifejtés nélkül megismételte az elsőfokú bíróság mondatait, kifejezéseit, bölcs és végtelenül tisztelt döntését.
Az nem volt mérlegelési szempont, hogy egész életemben soha még csak fegyelmi eljárás sem indult ellenem. Az sem, hogy íróként nem tettem mást, mint védelmére keltem egy 23 évesen nagyon eredményesen a halálba küldött ifjú hölgynek, akinek az égvilágon semmi bűne nem volt, csupán talán annyi mégis,hogy szép volt, vonzó és okosan, szépen, szorgalmasan, tisztességesen szerette volna leélni az életét. De ezt az, aki leszúrta, minden bizonnyal másként gondolta. Az akkori rohadtul okos és rohadtul lelkiismerestesen nyomozó csodálatos és nagyrabecsült rendőrségünk nem találta a tettest, mert ott ült az orra előtt. Hát igen, úgy tényleg elég körülményes.
De kedves Tibor, nekem senki nem kelt a védelmemre, sem akkor, sem később. Az Írószövetség, amelynek tagja vagyok, még csak véletlenül sem. Ott általában mindenkit gyűlölnek, aki ír is, nem csak a vezetőségnek riszál (de ez csak egy agybajos öregember véleménye, isten óvjon engem attól, hogy ezt nagyszerű Írószövetségünk komolyan vegye, mert aztán ezért is a bíróság elé állhatok). Téged legalább megszólaltatott a Stop Hír újságírója, és elmondhattad a védelmedben, amit helyesnek láttál elmondani. Abban persze ne reménykedj, hogy a nyilvánosság a védelmébe vesz.
Örülnek, ha téged is elkaszálnak. Nem mintha ebből hasznuk volna, de ettől még van rólad véleményük.
És reménykedj csak: a bíróság biztosan nagyon okosan és a törvényeknek megfelelően fogja kezelni fontos, illetve: csak neked fontos ügyedet.
