Emlékeznek még a tizennyolc éves Pénzes Henriettára? Na ugye, hogy nem! Az áldozatok nevét gyorsan elfeledjük, elmossák az újabb áldozatok (amelyek vannak bőven). Pénzes Henriettát a nála gyengébb, akkor még csak 14 éves Muki becenevű cigánygyerek megerőszakolta, utána benzinnel lelocsolta és nemes egyszerűséggel felgyújtotta. (Nyilván nem egyedül tette, de ő vitte el a balhét).

Nos, nagyszerű bíróságunk, karöltve nagyszerű ügyészségünkkel - a tettes fiatal korára való tekintettel - igen laza és elnéző ítéletet hozott (arra érdekes módon nagyszerű ügyészségünk és még nagyszerűbb bíróságunk egy pillanatig sem volt tekintettel, hogy ez a mocskos görény nemcsak megbecstelenítette a 18 éves lányt, hanem a szintén még nagyon-nagyon fiatal, 18 éves lányt fel is gyújtotta, aki a súlyos égési sebek következtében szörnyű kínok között meghalt. De nagyszerű bíróságunk és hihetetlenül nagyszerű ügyészségünk még soha, de soha nem volt tekintettel az áldozatra, csak az elkövetőre, de arra annál inkább. Gondolom, nagyszerű bíróságunk és szinte már csodálatra méltó ügyészségünk majd Nóra gyilkosának is talál - egyszer, valamikor - mentséget, és egy nagyon enyhe büntetéssel megússza a szőrnyű büntettet P.J. - és a bíróság az ítélkezés közben majd egy pillanatig sem gondol arra, hogy a megölt kislány csupán és mindössze 14 éves volt). Az ítélet után kevéssel a televízió bemutatta Mukit, beszélgetést is készített vele. (Mert a gyilkosoknak külön reflektorfény jár!!!) És Mukira nem ismertünk rá. A szinte állati szellemi nívón álló, beszélni is csak magokva tudó Muki vállas lett, csupa izom. Elmondta: a börtönben jól érzi magát, sokat sportol, mint az látható is volt: remekül táplálkozik (különben nem bírná a napi öt-hat órai edzést). Hát rohadtul boldog voltam, hogy erre bezzeg telik a nagyszerű magyar államnak. Muki hizlalására. És hallgatva Mukit, kedves FairyFeller, nem lehet kétségünk afelől, hogy amint Muki szabadul, miként az ön példájában szereplő bűnöző úr, rögtön rabolni és ismét gyilkolni fog. Remélem, nagyszerű ügyészségünk és a világ legmegértőbb szívű bírósága a világegyetem legcsapnivalóbb büntető törvénykönyve alapján ismét enyhe büntetést ró ki a nemzet Mukijára, mert kis hazánkban az igazságszolgáltatásnak olyannyira szüksége van az elvetemült, állati gyilkosokra, mint egy falat kenyérre.

Vagy nem így van?

Vagy ami itt zajlik (lásd Muki tartásának körülményeit!!!!!!), az nem álhumanizmus?

Nem lehetne egyszer, vagy mondjuk néhányszor az áldozat pártjára állni???!!!