ÍRÁS AZ INDEXBŐL. TUDJUK, HOGY KB. ERRŐL VAN SZÓ!!!

Limasszoli fiúk
2010.04.07. 10:22 - Papp József, a Corvinus Egyetem Vállalkozásfejlesztési Intézetének docense
A Magyarországon elterjedt gyakorlat szerint a pénzügyi kormányzat csúcspozíciói és a Big Four tanácsadó cégek szakértői állásai között szabad az átjárás . Két volt pénzügyminiszter és az Apeh volt alelnöke jelenleg is valamelyik adótanácsadó partnere, a bársonyszék mostani tulajdonosa, akárcsak az MNB elnöke pedig az egyik első embere volt korábban. Ezek a cégek elsősorban nagy nemzetközi vállalatok számára végeznek adótanácsadást, valamint segítik a beruházói adókedvezmények megszerzését. Tevékenységük másik részét a magyarországi nagyvállalatok offshore ügyeinek intézése képezi. A Figyelő szerint egyetlen ciprusi címen – a CY-3030, Limassol, Chrysanthou Mylona 3. alatt – 293 magyar vállalat tulajdonosának van a székhelye. Ez a cím ad otthont a Deloitte-csoport helyi képviseletének is.

A posztok között átjáróknak adótanácsadóként adót, a pénzügyi kormányzat tagjaként pedig adórendszert kellene optimalizálniuk. Adótanácsadóként a bonyolult és átláthatatlan adórendszerből élnek. Érdekük fűződik a magas adókulcsok fennmaradásához, mert adókedvezményt csak magas adókból lehet adni, offshore tranzakciókat csak magas adóterhelésű országokban működő vállalatok számára érdemes megszervezni. Alacsony, méltányos kulcsok mellett, átlátható és egyszerű adórendszer esetén az adótanácsadás iránti szükséglet is meredeken csökkenne. További probléma, mivel speciális (prémium) ügyfélkörrel dolgoznak, nem találkoznak a magyar kis-és középvállalkozások súlyos gondjaival. Limasszolból nem lehet megismerni ennek a szektornak az adórendszer kihívásaira adott jellegzetes válaszait, ezért pénzügyi kormányzati illetékesként, ha akarnának, sem tudnának olyan adórendszert működtetni, amely megfelel a magyar kis-és középvállalkozói szektor adófizetési képességének.

Ennek a szektornak a jövedelem-termelő képessége ugyanis olyan alacsony, hogy a többsége, ha akarná, sem tudná megfizetni az összes adót; csalni kényszerül, mert csalás nélkül nem maradna profitja. A csalás eszköze a kétcsatornás bérezés: egy minimálbér-közeli bejelentett bér és egy másik, zsebbe adott keresetrész fizetése a munkavállalóknak. A zsebbe adott munkadíj fedezetét általában fiktív számlázással veszik ki a cégből, amelynek ugyan vannak költségei, de eltörpülnek azokhoz a terhekhez képest, amelyeket akkor kellene fizetni a vállalatnak, ha a csalás révén kivett jövedelmet bérként leadózná. (Ezt a sokak által megtapasztalt jelenséget vettem górcső alá és vontam le a tanulságait a most megjelent „A magyar gazdasági csoda” c. könyvemben)

Az egyik ex-pénzügyminiszter azt találta mondani egy tévéműsorban, hogy a magyar vállalkozók nulla adót szeretnének fizetni. Ezt egyrészt visszatetsző olyantól hallani, aki egyébként adóoptimalizálásból él, másrészt pedig egyáltalán nem igaz. A magyar vállalkozó, ha úgy tetszik, a csalással optimalizálja az adóterhelését. Az adókból annyit fizet meg, amennyit méltányosnak tart. A vállalatban megtermelt jövedelmet terhelő összes adót (köztük a legfontosabbakat: az szja-t, a munkavállalót és a munkaadót terhelő járulékokat, a társasági- és osztalékadót és a vállalat által megtermelt hozzáadott érték adóját, az áfát) a vállalat köteles megfizetni az államnak – még akkor is, ha a személyi jövedelemadót az egyén „vallja be”. A megtermelt jövedelmen (a GDP-n) a vállalkozás megosztozik az állammal (adók és járulékok), a munkavállalóval (nettó kereset), a pénzügyi vállalkozásokkal (nettó kamat). A vállalkozásnál maradó részből kell tehát fedezni az amortizációt és a tulajdonos profitját. A versenyszektorban (nem pénzügyi vállalkozásokban) megtermelt GDP-ből átlagosan 44%-ban részesült az állam 2007-ben, ahogy ezt a KSH tavaly megjelentetett nemzeti számláiból ki lehetett hámozni. Az átlagos adóterhelés azonban csalóka, mert a magyar gazdaság két gyökeresen eltérő pólusból tevődik össze. Egyfelől van a magyar kkv-szektor, amelynek jövedelemtermelő képessége alacsony, az egy foglalkoztatottra eső GDP fele a hét millió forint körüli országos átlagnak. Másfelől vannak a külföldi tulajdonú vállalkozások, amelyekben az egy foglalkoztatottra eső GDP kétszeresen haladja meg az országos átlagot. Ha a multinacionális vállalat minden adót megfizet, akkor a jövedelméből (GDP-jéből) az adóterhelés 35%ot tesz ki. Ha a tipikus magyar tulajdonú vállalkozás is mindent megfizetett volna a tavaly júliusig érvényes adókulcsok szerint, akkor a terhelése 60 százalék körül alakult volna. Pontosan ezért kényszerül csalni, mert egyébként nem maradna profitja. Az adócsalással azonban leviszi terhelését a méltányosnak érzett 40% alá. Hogy az átlag mégis 44%, annak az a magyarázata, hogy a vállalkozó a fiktív számlázással eltitkolja a tényleges jövedelmét és a regisztrált GDP jóval kisebb nevezőjére vetítve a méltányos terhelés sokkal nagyobbnak látszik. Ráadásul a multik tényleges terhelése is alacsonyabb, mivel a nagy exportőrök a nálunk előállított hozzáadott érték után nem itt fizetnek áfát és a kivitt profit sem nálunk osztalékadó-köteles, a társasági adóban pedig kedvezményeket élveznek – csak így hajlandóak ide jönni. Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy egy foglalkoztatottra vetítve jóval több adót fizetnek, mint a hazai kkv-szektor reprezentánsai. A multik azonban csak ötszázezer embert foglalkoztatnak, a kkv-szektor pedig 2,7 milliót, akik közül egymilliónyian még mindig minimálbéren vannak bejelentve.

A 2010-ben bevezetett adókulcsok alapján, ha egy tipikus hazai tulajdonban lévő vállalkozás mindent adót megfizetne (a béreket teljesen leadózná), akkor az adóterhelése 60-ról 50%-ra csökkenne. Ez azonban jottányit sem enyhít a kkv-szektor csalásra kényszerítettségén. A méltányosnak érzett 40% közelébe kellene levinni az adóterhelést, akkor már meggondolnák, hogy továbbra is érdemes-e csalni. A Bajnai-kormány adókönnyítése a leadózott , és így a 200.000 forintos átlag feletti havi bruttó béreket fizető munkáltatók adóterhelését kétségkívül csökkenti, ilyen fizetések azonban nem tipikusak a kétcsatornás bérezésre kényszerülők körében, viszont annál inkább jellemzőek a multinacionális vállalatoknál és a kormányzati szektorban.

A Bajnai-kormány „adóreform”-ja a Bibó-féle hamis realista magatartás jellegzetes esete. Nem ismerve a kkv-szektor viselkedésének valóságos természetét, a jónak gondolt intézkedések valójában – akarva, akaratlanul – a multiknak kedveznek. (Az állam, mint munkaadó terheinek csökkentéséből adódó költségvetési megtakarítás ellensúlyozza a multinacionális cégek közterheinek csökkenéséből keletkező bevételkiesést. Az alacsony bejelentett bérrel operáló kkv-szektorban a munkáltatói megtakarítás alig érezhető.) A hamis realisták évről évre olyan adótörvényeket terjesztenek be, amelyeket az adófizetők egy része nem tud, más része meg nem hajlandó betartani. Egyébként a magyar kapitalizmus nem működne, százezrek, de inkább milliók csalás nélkül képtelenek lennének megélni. Ezeket a törvényeket a képviselők minden skrupulus nélkül megszavazzák, a köztársasági elnök ellen jegyzi, az alkotmánybíróság ilyen okból sohasem kifogásolja. Ez egyfelől a demokrácia szégyene, másfelől pedig a fő oka annak, hogy a magyar gazdaság jelentősen lehetőségei alatt teljesít.

Félő, hogy a Fidesz által tervezett, radikálisnak mondott, de fokozatosan bevezetendő adócsökkentés sem hozza meg a kívánt hatást. Mindaddig, amíg nem lesznek a vállalkozók által méltányosnak érzett terhelést eredményező adókulcsok, lényeges változás nem következik be a magyar gazdasági klímában. Ehhez egy új társadalmi szerződést kellene kötni, amelynek a lényege az volna, hogy a méltányosan alacsony, egyszerű és semmilyen kedvezményt nem tartalmazó adókat mindenkinek meg kell fizetni. Az adócsalásnak főben járó bűnnek kellene számítania. A méltányos adók bevezetésének feltétele, hogy végre olyan, fenntartható költségvetést fogadjon el a parlament, amely igazodik a magyar vállalkozások adófizető képességéhez. Ehhez mind a jóléti, mind pedig a vállalati körben végbemenő redisztribúciókat a racionális minimumra kell redukálni, befejezve ezzel a félbemaradt rendszerváltást. A csalás kényszerével gúzsba kötött vállalkozások a felszabadítást gyors gazdasági növekedéssel, munkahely-teremtéssel és a gazdaság kifehéredésével fogják meghálálni.

Amíg ez nem következik be, családi adózásról sincs értelme beszélni: A kényszercsalók százezrei kimaradnának belőle, a vállalkozásokra pedig olyan adminisztrációs terheket róna, amelyek csak felerősítenék a csalási kényszert. Ugyanakkor érdemes lenne elgondolkodni egy, a limasszoli fiúk által az IMF előtt alibiként bevezetni szándékozott, elkapkodott és így a közvélemény előtt lejáratódott vagyonadó gyökeresen új intézményének a bevetésén. A háztartásokra kivetett, minden, még a külföldön tartott vagyontárgy teljes körű bevallásán alapuló vagyonadó, azon túl, hogy végre megvalósulna a legigazságosabb közteherviselés, egyidejűleg több fontos célt is teljesíthetne. Nem kerülhetnék meg az adófizetést azok, akik jelentős vagyonra tettek szert adózatlan jövedelemből. Ugyanakkor, akik vagyonukat adózott jövedelemből gyarapították, nem fizetnének több adót, mint korábban, mivel jövedelemadójuk sokkal alacsonyabb lenne. Végre maradéktalanul érvényesülhetne a rászorultsági elv is a szociális segélyezésben. Sokkal kevesebb ráfordítással sokkal hatékonyabb szociálpolitika valósulhatna meg. A vagyonadó alanya a háztartás lenne, így minél nagyobb létszámú a család, annál kisebb lenne a fizetendő vagyonadó. Ez lenne az igazi családi adózás! Végül, a vagyonadóval – svéd mintára –, a gazdagok áldozatvállalásával az egyébként csak kín-keservvel csökkenthető államadósságot is gyorsan lehetne törleszteni.

A hazai kkv-szektor csalásra kényszerítettségét az elviselhetetlen adókon túl a környező országokhoz képest jóval magasabb hitelkamatok és energiaárak is fokozzák. Az állami megrendelések végső teljesítői, az alvállalkozók alvállalkozói olyan nyomott árakon jutnak csak munkához, hogy azt csalás nélkül képtelenség teljesíteni. Miközben a közbeszerzések szakértők szerint legalább 25%-kal túlárazottak. Ez a korrupciós haszon természetesen limasszoli segítség nélkül nem realizálható. A hazai kkv-szektor jövedelemtermelő képessége – okos kormányzással, a megfelelő környezet biztosításával – jelentősen javítható, még igazán pénzbe sem kerül, csak túl kellene lendülni a hamis realizmuson és a magyar egy virágzó gazdaság lehetne. Még Limasszolból nézve is.

AZ ISMERETLEN "MARIAN COZMA"

Az áldozat erős testalkatú, sportoló fiatal: Halálra szúrtak egy fiatalt Dunaújvárosban!

...
"A nyomozás hivatott kideríteni, hogy pontosan mi zajlott le a helyszínen. Jelen állás szerint egy háromfős társaság autózott arra, amikor megláttak egy fiatalembert, akin a trió egyik tagja korábban ellopott pulóverét vélte felfedezni. Ekkor a későbbi áldozat kiszállva odalépett hozzá, számon kérve, hogy került rá a holmi, amiről úgy vélte, a sajátja. Ebből azután szóváltás, majd tettlegesség alakult ki. Ekkor került elő a pulóveres fiúnál lévő kés, amivel szúrt. Ezután elhagyta a helyszínt, de a beszerzett adatok alapján a dunaújvárosi rendőrök forró nyomon előállították. A tizenkilenc éves sérültet kórházba szállították a mentők, de olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy nem tudták megmenteni az életét." (...)

Az áldozat, Magyar Csaba: iwiw.hu/pages/image/imagedata.jsp?imageID=123668318&userID=9570163

iwiw.hu/pages/image/imagedata.jsp?imageID=119758680&userID=9570163

Kedves FairyFeller!
Furcsa históri lehet ez. a 16 éves fiút körbefogta három másik, köztük a kigyúrt, tetovált későbbi áldozat. Gondolom, a pulover nem abszolut egyedi darab. És azt is gondolom, hogy a számonkérés nem csupán úgy zajlott, hogy ejnye barátom, ez az én ruhadarabom. Elképzelhető, hogy a vita, veszekedés kölcsönös tettlegességbe ment át. Három egy ellen - eléggé aránytalan. A fiú bizonyára védekezni próbált. Elképzelhető, hogy a másik három, a számonkérő-támadók amikor meglátták a kést - a tények valami ilyesmit sugallnak - nem ganéztak be, hanem tovább szívóztak. És a 16 éves fiú szúrt, mégpedig igen szerencsétlenül, lényegében rögtön halált okozva.
Nem a megértés, hanem a helyzet értésének szándéka mozgat. És arra gondolok, mit tennék, ha hárman körbe fognak, és azt mondják, hogy a rajtam lévő kabát nem az enyém... Szóval nem látszik egyszerűnek a helyzet. Oda-vissza kétséges ez az egész, és csak az látszik egyelőre biztosnak, hogy az iwiwen látható kigyúrt és az izmaira igen-igen büszkének mutatkozó 19 éves áldozat olyan súlyos sérülést szenvedett el a számonkérés során, hogy belehalt a szúrásba.
Az is elképzelhető, hogy amennyiben a számonkért fiú nem kap elő kést vagy nincs nála, akkor a másik három úhy helyben hagyja, hogy esetleg egy véletlen sérülés miatt - pl. szívtájon rúgják -, holtan marad a helyszínen.
Iszonyat, hogy egy ilyen piszlicsáré ügy miatt meghalt egy 19 éves fiú. Iszonyat, hogy egy ilyen piszlicsáré ügy miatt hárman kérnek számon talán tettlegesen valakit... mert a szúrásnak bizonyára volt előzménye. Iszonyat, hogy a dolgok így intéződnek, s nem úgy, hogy a későbbi áldozat két barátja tanúként igazolja a rendőrségen, hogy valakin, aki bizonyára ismerősük, láttak egy pulovert, amely korábban a barátjuké volt... talán. Ha nem volt ismerős a fiú, akkor miből gondolta a későbbi áldozat, hogy a megszólítotton lévő pulover az övé... Szóval ebben a pillanatban nem a szörnyű eseményt, egy 19 éves fiú halálát látom a főproblémának - attól egyenesen elborzadok -, hanem azt az egész helyzetet, amely ehhez a tragédiához vezetett, vagyis a dolgok kezelését, elintézési módját... Ez jelzi leginkább, hogy olykor lassan összekeverednek a bűnösök és az áldozatok, mert a kvázi bűnös is lehetett volna áldozat... És önmagában véve az is elgondolkodtató, hogy ölésre alkalmas késsel járkálunk a világban, és ha úgy hozza a sora, akkor használjuk is... Egy 19 éves fiú meghalt, egy 16 éves számonkért fiú élete örökre tönkre ment... Ki tud itt eligazodni és igazságot tenni? Ki????

@asperjangyorgy: Kedves György!

Számomra is rendkívül zavarosak ezek a körülmények. Egy másik cikk (bár azt is elfelejtettem linkelni, amiből idéztem) azt is megírta, hogy a későbbi áldozat egy kondicionáló teremben edzett, ahol ottfelejtette a pulóverét, majd visszament érte (a társaival) és akkor fedezte fel az utcán, hogy valaki viseli (valószínűleg ismerte az illetőt, V. Martint, aki a cikk szerint erőszakos jelleméről hírhedt).
Az számomra is felfoghatatlan, hogyha 3-an kérték számon, feltehetően mind jó erőben lévők az általuk gyanusított tolvajt, hogyan nem voltak képesek lefogni, ha arról van szó, avagy a halálos szúrás után feltartóztatni...?

Emellett azt gondolom, elképzelhető, hogy nem úgy történt a dolog, ahogy azt megírták (volt már rá példa a hírhedt K. Rajmund, a fiatal bokszoló esetében, aki szemtanúk láttára kvázi agyonverte az osztálytársát, úgy, hogy 2 másik lefogta, majd az áldozat hazatérve segítségért telefonált, de mire megtalálták már halott volt...K. Rajmund 4 év felfüggesztettet kapott, a szemtanúk időközben visszaléptek...).

Keresek majd újabb cikket a tegnapi esetről, de mindenképpen felmerül az az lehetőség, hogy nem éppen úgy történt az eset, ahogy megírták. Én nem tudom.

Szörnyű, hogy olyannyira rossz a közbiztonság, amiért egyesek késekkel járnak, hogy másokat bántalmazzanak, vagy éppen késsel KELL hogy járjanak, hogy megvédhessék magukat...

Újabb mérlegelenőd szempontok a tegnapi esettel kapcsolatban

Az INDEX cikke: Halálra késeltek egy középiskolást

-> index.hu/bulvar/2010/04/13/halalra_keseltek_egy_kozepiskolast/

...
"Márciusban több fiatalkorú bűnöző került rendőrkézre, akik gyerekeket raboltak ki, és rettegésben tartották a környéket, de gyilkosság még nem történt. Az önkormányzat gyertyás megemlékezésre hívja az embereket. A későbbi áldozat egy háromfős társasággal autózott, amikor meglátott egy fiút, akin a korábban ellopott pulóverét vélte felfedezni. Odalépett hozzá, számon kérve, hogyan került rá a holmi. Ezután került elő a pulóveres fiúnál lévő kés, amivel szúrt...Kedden délután négykor gyertyás felvonulás indul a gyilkosság helyszínéről, a Bercsényi útról az iskoláig, ahova a meggyilkolt fiú járt. A polgármester és a két alpolgármester a rendőrkapitánnyal ezután a dunaújvárosi rendőrség épületében sajtótájékoztatót tart...Március elején rövid idő alatt öt fiatalkorú bűnöző került rendőrkézre Dunaújvárosban, akik gyerekeket raboltak ki, és rettegésben tartották a környéket. Nem sokkal korábban egy idős asszonyt vert meg egy fiatal lány nappal az utcán, majd a táskájával elrohant, ellene körözést adtak ki...Ilyen durva eset még nem történt a városban és nem szeretnék, ha a későbbiekben lenne, ezért szervezték a megemlékezést, és a sajtótájékoztatót, mondta Kálmán András polgármester." (...)

***

Tehát az én olvasatom szerint a 16 éves késelő a városban garázdálkodó fiatalkorú bűnözők csoportjába sorolható.

Ha a mérleg alapján állást kellene foglalnom, akkor azt mondanám, az áldozat valódi áldozat (akárcsak Marian Cozma - bár magasan átlag feletti testi erővel bírt, egy felfegyverkezett csoport tomboló erőszaka elől még elmenekülnie sem sikerül...), az elkövető pedig valódi közveszélyes bűnöző, immáron késelő gyilkos.

A kép még most sem teljesen tiszta, de azért el tudom képzelni, hogy s mint történtek ezek a dolgok Dunaújvárosban, beleértve a többi esetet is, amelyekről eleddig nem hallhattunk...

Ha bízni nem is tudok, de reménykedem a megalakuló jobboldali kormány a közbiztonság megteremtésére vonatkozó hathatós intézkedéseiben, ígéreteiben. Mert ha így folytatódik, az káoszhoz fog vezetni. Ne a akarjunk Dél-Afrikai Köztársaságra jellemző viszonyokhoz hasonlót Magyarországon a következő 15-20 évben. Az tragikus lenne.

A 2010-es futball Világbajnokság ott kerül majd megrendezésre a nyáron. A szervezők már kezdik megbánni a döntést...

Kiskunlacháza - Coventry

...
"Hiába molesztálta nyolc gyerek a 14 éves brit kamaszlányt, nem emelnek vádat ellenük, mondván: a közvéleményt nem érdekli a dolog, és nem eléggé egyértelműek a bizonyítékok. A lány azóta nem mer egyedül kimenni az utcára, a szlovákiai **** családok gyerekeit nem tudják megfékezni Coventryben...Még januárban történt, hogy nyolc...gyerek - nyolctól egészen tizenkét éves korig - fényes nappal megtámadott egy 14 éves kamaszlányt, aki éppen egy barátjához tartott. Fogdosták, durvaságokat mondtak neki, szexuálisan molesztálták, de végül a lány el tudott szabadulni. A kamasz családja azonnal jelentette az esetet a rendőrségnek, amely az ügyészségre irányította az ügyet. Ám ott úgy tartották, hogy a bizonyítékok nem megfelelően és a nyilvánosságot sem érinti kellőképpen az ügy, ezért – ugyan öt gyereket elfogtak, és ők 10 évnél idősebbek, vagyis felelősségre lehetne vonni őket – nem emelnek vádat. – „A mai napig rémálmaim vannak” – mondta a neve elhallgatását kérő lány –, „hallom, amint ocsmányságokat súgnak a fülembe, és tapogatnak. Percekig úgy marcangoltak, mint egy állatot. Aztán felriadok, és azon tűnődöm, hogyan fordulhat elő, hogy engem hazugnak tartanak, ők pedig továbbra is azt csinálnak, amit akarnak. Azóta nem merek kimenni egyedül az utcára, rokonokhoz költöztünk a város másik végébe, mert annyira félek tőlük, nem tudhatom, mikor találkozom velük újra.”
A helyi rendőrség a lány párjára állt, de nincs eszköze, amivel meg tudná fékezni ezeket a gyerekeket." (...)

+++++++

Itt pedig egy olvasói kommentől idézek, polkorrekt formában:

"Pár éve Siófokon egy lány nem ért haza, a szülők persze azonnal riasztották a rendőrséget. Másnap találták meg a 15 éves kislányt egy árokban. Életben volt, de a testén 30(!!) rendbeli erőszakra utaló nyomot találtak. Egy éjszaka leforgása alatt harmincszor megerőszakolták... sosem lesz már a régi.
Ott is pontosan tudják, kik a tettesek, de...nem tehet senki semmit."

-> www.borsonline.hu/forum.php?op=cikkhez&cid=28881

***

Nagyon sok mindent hozzá tudnék fűzni ehhez, de csak magamat ismételném.

Egy dolgot viszont nem lehet elégszer felvetni magunkban: vajon mennyi olyan eset van, amelyről nem tudunk, nem tudhatunk, ezért-vagy azért, legfőképp a félelemben élő, a hatóságok védelmében aligha bízó emberek, illetőleg a manipuláló célzatú médiumok (és a mögöttük álló eminenciások) hallgató cinkossága révén...?

Van olyan közülünk, aki hallott például erről a siófoki esetről, ahol egy lány szinte TOTÁLISAN úgy járt, mint Horák Nóra, egy-néhány dolgot kivéve persze: nem halt bele, a polgármester "nem egy Répás József", így valószínűleg a lehető legjobban eltussolták (maximum 3-4 éve történhetett).

És ki az aki esetenként már-már jobban hisz az ilyen kommenteknek, mint a "hivatalos" médiumoknak...?

Hát: ÉN!

Jujj
---------------------------
www.interport.hu