Öt évvel ezelőtt, amikor utóljára voltam külföldön, túrista úton, hazahoztam 97 eurot, amit beraktam az egyik bankba azzal a meggondolással, hogy ha kicsi is rajta a kamat, mégis érdemes fialtatni.

Néhány napja, mivel már kenyérre valóm sem volt - köszönhetően a magyar bíróságnak s annak, hogy a nyugdíjam egyharmadát egy általam feltételezett, de a rendőrség által soha meg nem gyanúsított gyilkosnak utálják át -, bementem a bankba, hogy forintra váltva felvegyem azt a kis pénzt. Úgy számoltam, hogy kb. 110 euro összeg lehet a nevemen. Kiderült, nagyon rossz üzletet kötöttem. A kis összeget mindenféle jogcímen minden évben megkaszálták, öt év után már csak 42 euro volt a nevemen, amit forintra váltottam, és 36 euronak megfelelő forintot kaptam.

Ha ezek után azt mondom, hogy nem csodálkozom az emberek bankokkal szembeni csömöre és utálata láttán, akkor semmit sem mondtam.

Az állampolgár minden szinten, mindenkinek kiszolgáltatottja, ha szegény.