Asperján György:

Besárgult ország

A politikai hepatitisz

zavarja máj és szellem működését;

ki reménykedik, hallgat vagy pitiz,

bízva, valahogy majd megkapja részét.

Vihorász a szolgáló pártfogolt,

némán könnyezik a földre szorított;

egyik sem tudja, kinek száll ma hold,

ki lesz az áldozat, s ki bűnre szított.

Mi telt, betelt, mint torz önárulás.

Mi szétterül, már fuldokló, kitört zagy.

Ostorként csattan a csípős ukáz,

fortyan s ránk hűl a limlommal  tömött agy.

Felködlik lassan: élni nem muszáj,

a hozzáértő csak pislog zavartan.

Gödörben mindegy már, ki kit utál –

mit kevertünk, úszunk a lúgos zagyban.

Jóra int demokratikus parancs,

hisz a belbiztonság őrzője gengszter.

Végre termékeny a magyar narancs,

csak azt, ki eszi s ki nem eszi – veszt el.

Nem kell ehhez alkotmány s testület,

mely igazságot elfedni taláros.

Megváltó hazugság fontos tünet –

így jövőnk s pusztulásunk nem talányos.