Tisztelt Asperján György!
Függetlenül attól, hogy Önnek igaza van-e, vagy sem, megdöbbenve olvastam a fenti cikkben sorait:
"Meddig keverik még a gyöngyöspatai cigányok és azok képviselői azt a szart, amit maguknak is készítenek? És mikor száll már magába az LMP, és hagyja abba a szarkeverést?"
A SZÜLETÉSI HELY NEM PREDESZTINÁL című blogjában rendreutasított engem, mert tegezni mertem (valaki mást, de Ön magára értette és felvilágosított, hogy nem őriztünk együtt sertést, tehát nincs jogom Önt tegezni), továbbá arra intett, hogy adjuk meg egymásnak a tiszteletet. Én el is szégyelltem magam annak rendje és módja szerint, magamba szálltam és megfogadtam, hogy ezentúl maximális tisztelettel szólok embertársaimhoz.
Sajnos Ön ebben a fenti cikkben lábbal tiporja ezen saját elveit. Ezért hadd idézzem Önnek Önt, saját magát:
"Kérem, legyen türelmesebb embertársai iránt. Kedvelje őket akkor is - legalább az alapvető tiszteletet megadva -, ha személy szerint nem túl szimpatikusak önnek. Üdvözli" Siegelinde
Kedves Asszonyom!
Önnek igaza van. Egyrészt A születési hely nem predesztinál bejegyzésemhez küldött kommentjét rosszul olvastam, és ok nélkül szemrehányást tettem Önnek. (Csupán az igazság kedvéért: azt nem írtam, hogy nem őrztünk együtt disznót, csupán arra kértem, hogy személyes ismeretség nélkül ne tegezzen).
Ami a megjegyzése lényegét illeti: igen, igaza van, legyünk mindannyian türelmesebbek embertársaink iránt. De én ezt nem Jézus tanításának értelmében gondoltam - ahhoz túl gyenge vagyok -, miszerint ha megütik a te bal orcádat, tartsd oda a jobbikat is. Én úgy gondolom az egymás iránti türelmet, hogy az kölcsönös. Én türelmes vagyok mások iránt, és naív módon elvárom, hogy azok a bizonyos mások is legyenek türelmesek irántam.
Az Ön által idézett bejegyzésem bizony durva. Kicsit szégyellem is. De közvetlenül az események hatására írtam. Úgy gondolom, hogy megértést, türelmet, támogatást, segítséget bárki is csak akkor várhat el, ha igyekszik megértőnek, türelmesnek, támogatónak és segítséget nyújtónak mutatkozni. Az nehezen fogadható el, hogy valaki - akár elhangzott valami megjegyzés ott Gyöngyöspatán, akár nem - azonnal üt, mert úgy érzi, erre a helyzete, a körülményei, a köré hergelt hangulat feljogosítja őt.
Én nem tudom elfogadni azoknak az embereknek az elképzelését, akik terepszínű ruhába öltözve katonásdit játszanak. De eddig a megnyilvánulásaik belefértek a szólásszabadság kategóriájába, mint azt a nálam értőbb bíróság is megállapította. Vagyis velük szemben is bizonyos türelmet kellett volna tanúsítania az erőszakszervezetnek, nem csak a helyi cigánysággal kapcsolatosan, amelynek kisebbségi vezetője úgy nyilatkozott, hogy amit mondott, igen messzire járt a tényleges helyzettől, illetve a helyzet igazságától. Sokszor leírtam, most is leírom: nem lehet egy kisebbség helyzetét úgy megoldani, hogy kiragadjuk őket a többségi társadalom keretei közül, és annak kárára próbáljuk gondjukat orvosolni. Nagyon sokan vannak a többségi társadalom tagjai között, akik szintén nagy nyomorúságban élnek, már csak azért is, mert betartják a törvényeket, és például nem lopják el száz hektár számra a közelükben lévő erdőt. A törvény mindenkire kötelező kellene hogy legyen. Ezen a télen ötszáz ember fagyott meg, többségük a saját lakásában. Mert nem szegték meg a törvényt, és nem lopták például a fát, és nem lopták szomszédaik értékeit, és nem igyekeztek a legkisebb sérelemért is kiadós bosszút állni, mint azt tették egyesek, például Olaszliszkán.
Magam is szerencsétlen vagyok, így aztán megértem azokat, akik "rossz" oldalra sodródtak, taszíttattak a társadalomban és csak a hátrányokat kapják. Hogy ezt miként és hogyan lehet orvosolni,még elképzelni is nehéz. Azt gondolom, hogy a rendszerváltás óta minden kormányzat súlyos politikai bűnöket követett el, amikor a tényleges problémák megoldása helyett csak az önmaga igazolását és privilégizált helyzetét szolgálta, segítette, a magyar társadalom jelentős része pedig lassan a menthetetlen kategóriába süllyedt, akár cigány az illető, akár nem-cigány. Mert valóban nemcsak az számít, hogy ki hova születik, hanem az is, hogy ezen mindazok, akik egy egész országért viselnek felelősséget, mint megválasztott képviselői a hazának, akarnak és tudnak-e nekik segíteni, hogy valamiképpen kiegyensúlyozzák a születési körülmények hátrányát.
Mi tagadás, magam is türelmetlen és hányaveti voltam, illetve elkeseredett, amikor az Ön számára megfogalmazott - és magamra is köttelezőnek érzett - elveimet lábbal tiportam. Öntől is és minden érintettől elnézést kérek. Általában igyekszem moderálni magam, még olyankor is, amikor nagyon súlyos igazságtalanság ér, mint pl. a Labancz Anna regényem bírói tárgyalása és ítélete során. De ez sajnos nem mindig sikerül, s tudom, olyankor többet ártok, mint használok.
Kedves Siegelinde, megköszönöm Önnek, hogy emlékeztetett saját elveim betartásának kötelezettségére.
