Verseskötetemre az Iwiwen az alábbi, szépen és okosan fogalmazott vélemény érkezett. Annyira frappáns, annyi műgond van a vélemény megfogalmazásában, hogy úgy éreztem, fontos közzétennem, hátha valaki mégis megveszi a verseskötetem és segít neki ez a vélemény az átélésban és talán a versek értelmezésében.
Az Iwiwen érkezett vélemény:
KIÁLTÁS A MINDENSÉGBEN (a kötet margójára a legszubjektívebb módon) - Ki az, aki e kötetben kiált hozzám? Aki emelt hangon szólít, megszólal, int, ad, kér, mutat? Ráirányítja figyelmemet mennyi, de mennyi dologra másképpen, mint más. Mert másnak akarom látni, mert keresek valamit a szavai között, ami csak az enyém. Nem a tied, nem az övé, az ENYÉM. Az olvasóé.
Itt találtam meg azt a hangot, amely egy egyedüli, de sokat látott ember lírai megnyilvánulásán keresztül vérembe ívódott, fülemben csendül dolgok végezte közben és után - amely néha keserű, de megemésztve, majd megértve ez az íz édessé fajul, majd tornádóként elfesti az eget, a kékben úszó égboltot felettem. Az élet adta próbák és kialakuló helyzetek kritikus pillanatait emberien megélni tudásra tanít. Én hiszek benne, így hiszek magamban is. Belélátok, ezért magamba is látok. A jelen nem örökérvényű, a kismutató evezik előre megszokottul az idő tengerén és a fény utat törve, fogyó energiaforrásként közelít mindannyiunk felé, utolér téged is, engem is – kézen fog és magával visz a Mindenségbe. Köszönöm Önnek Uram a kiáltását, az így kapott utazást a MINDENSÉGBEN.
