A totalitás voltaképpen hívők és lázadók ősrégi álma a közös egységről, melyet horizontálisan vetítetttek ki az Istentől megfosztott földön. Lemondani minden értékről annyi, mint lemondani a lázadásról, elfogadni a birodalmat, elfogadni a szolgaságot. A formális értékek kritikája a szabadság eszméjét sem kímélte. Mihelyt megszületett a felismerés, hogy a lázadás ereje soha nem teremti meg a szabad egyént, a romantikusok ábrándképét, a szabadság is a történelem mozgásába ágyazódott. A szabadság harcba lendült; hogy létezzen, meg kell teremtenie önmagát. Mivel egy lett a történelem dinamizmusával, csak akkor lesz önmaga, amikor az emberiség államában pályája végére ér a történelem. Addig kétségbevonódnak győzelmei, kárba veszik minden erőfeszítés.
Ez a néhány gondolat a mából is ismerős lehetne, a jelenlegi magyarországi helyzetből, de valójában hatvan évvel ezelőtt fogalmazódott meg, Albert Camus írta le A lázadó ember című terjedelmes esszéjében.