HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

Linkblog

56' - az mi volt?

2012.02.12. 12:24 asperjangyorgy

 

FairyFeller 2012.02.11. 

Kedves György!

Úgy látom, hogy '56-al kapcsolatban (és nem azért írok erről, mert "erről kell beszélni" az aktuális évfordulón - ahogy október-november tájékán szokás) nagyon sok műsor szokott lenni, sok mindenkit megszólaltatnak (pl. Wittner Máriát), de valahogy kerülik a lényeg megfogalmazását és a valódi tanulság levonását a történtekből, a mai magyarság számára.

Az ókorban a 2. görög-perzsa háborúkban a Thermopülei-szorosban összecsapó mintegy 7000 elit görög (nem pedig "300", ahogy a megegyező című -végtelenül irreális, történelemhamisító, minden esetre misztikus és sok tekintetben jól sikerült- amerikai mozifilm utal rá) és a mintegy 120 ezer perzsa (mindenféle nép a Perzsa-birodalomból) jelenkorunkba ívelő történelmi üzenetén talán bizonyos értelemen (ha nem is minden tekintetben) felülemelkedik a magyar ellenállók teljesítménye.

A spártai görögök, elit katonák a király, Leonidasz vezetésével egy előnyös stratégiai ponton fogadták a túlerejét -napokig- érvényesíteni nem képes perzsa sereget, amely -az elit perzsa alakulatokon, a kb. 10-20 ezer fős ún. "halhatatlanokon" kívül- rosszabbul felszerelt hadsereg volt. A -romantikusan túlzó- amerikai mozifilm szerint 300 görög hős állta útját az akkori idők legerősebb hadseregének, a perzsa uralkodó, Xerxész gigantikus hadának, majd ezen görögök napokig halomra gyilkolták, holttest-hegyeket hányván az agresszor perzsákat, s végül csupán árulás nyomán tudták a perzsák görög segítséggel megtalálni azt az útvonalat, amelyen keresztül új támadási felületet találhatnak Leonidasz maroknyi, hős seregén.

Na persze ez nem így történt, legalább is a hivatalos történetírás szerint. A 7000 görög valóban napokig tartotta a frontot, de amikor megtudták, hogy a perzsák máshonnan is közelednek, többnyire elmenekültek s csak azok maradtak hátra néhány százan, akik inkább a hősi halált választották a -felfogásuk szerint- szégyenletes futás helyett...

De nézzük meg az 1956-os erőviszonyokat. Már ha egyáltalán érdemes. És miért ne lenne az...?

Asperján úr azok közé tartozik, akik világosan akarják láttatni, objektív módon, nem mellékesen személyes tanúságtételen alapuló beszámolóként az 1956 októberi-novemberi néhány hét (és összefüggéseinek) történelmét.

Ezért kérem, javítson ki, ha téves adatokat írnék le.
A magyar kormányt néhány tízezer, de csak alsó hangon százezres nagyságrendű, döntő többségben fiatal döntötte meg, -lehetőségeikhez mérten- szervezett formában.
Ezen tömegek közül is csupán néhány ezren (ha jól tudom az egész katonai konfliktussal együtt körül-belül 4 ezer magyar felkelő, ellenálló) vették fel a fegyveres harcot, vagy fogott fegyvert a rendszer, illetve a szovjet hadsereg ellen.
Ennek a következtében merült is fel Biszku Béla, az eseményeket követő belügyminiszter megítélésével kapcsolatban néhány enyhítő körülmény, például hogy "csupán" néhány száz ember végeztek ki, illetve "csak" néhány ezret ítélt el a visszaálló kommunista rezsim, holott ha valóban mindenkit elővettek volna, akkor sokkal többen kerülhettek volna a vérbíróság elé.

Na de maradjunk csak a katonai, fegyveres erőviszonyoknál.

4 ezer kevésbé jól, vagy viszonylag rosszul felszerelt magyar fegyveres felkelő, amelynek előőrse megdöntötte a -mint kiderült illegitim, választási csalásokon alapuló- magyar kommunista rendszert, ezek az emberek, főként partizán fiatalok, kisebb részben a felkelőkhöz átállt katonák álltak szemben 200 ezer jól felfegyverzett szovjet katonával, tankok százaival...

Tavaly jártam a kiskunmajsai Pongrácz Ödön '56-os Múzeumban. Ott (is) olyan dokumentumokkal találkoztam, amelyek arról tanúskodtak, ebben a 4 ezer fős magyar ellenállásban, esetenként igen okos, találékony és hatékony ötletemberek és elit harcosok törtek borsot a szovjetek orra alá.
Voltak például olyan 6-7 fős brigádok, amelyek összehangolt módszerekkel, fényjelzéssel, precíz számítások alapján úgy lőttek ki szovjet tankokat, hogy azok előzőleg nem is észlelték a veszélyt, azaz találékony módszerekkel felülkerekedtek a szovjet technikai fölényen.
Na persze ezek elszigetelt eseteknek tekinthetőek.
Nem tudom a magyarok hány ellenséges tankot tudtak így semlegesíteni, de minden esetre a szovjet erőfölény nagyságrendével determinálta a magyar felkelés kimenetelét.

Hogy aztán mennyire volt a nép akarata 1956, az egy nagyon érdekes kérdés. Mint tudjuk, manapság nagyon óvatosnak kell lenni, a törvényi szabályozások miatt a történelem egyes fejezeteinek megítélését illetően, ha nem akarunk bajt magunknak. A holokausztról, vagy az 1956-os forradalomról, aki esetleg a hivatalostól eltérő állításokat tenne, az könnyen (3 év...?) börtöni fenyegetettséggel találhatja magát szembe immáron 2 éve. Én nem vagyok szakértő egyik témában sem ezért nem állítok semmit se pro, sem kontra. Azonban gondolkodni, remélem továbbra is szabad.

Mi a tanulság 1956 kapcsán...?

Például az, ha a magyarok nem 4 ezren, hanem legalább 400 ezren lettek volna, akkor talán máshogy alakult volna mind 1956, de tovább megyek vissza: mind 1918, mind 1920, mind 1939, 1944...és minden azóta.

Ma is érvényesnek tartom ezt a tételt. Csak hát kissé elbizonytalanít a mai morál.
Ha 1918-ban voltak / lehettek úgy 40 ezren a Magyarok (nem a magyarságról, hanem a magyarokról írok, szándékosan kiemelve), akkor 1956-ban már csak 4 ezren voltak.

2007-ben megalakult egy Magyar Gárda nevű formáció, amelynek sorsa legjobb tudomásom szerint a strassbourgi emberjogi bíróság jövendőbeli állásfoglalásától függhet majd, ha jól tudom körül-belül 3000-3500 fős volt fénykorában. Mára néhány százan, maximum ezrem maradtak...

És feltenném a kérdést: ha ma kellene fegyvert fogni a magyar szabadságért, önrendelkezésért vajon hányan tennék meg...? Vajon hányan volnánk köztük...?

Ahogy észre veszem, a -mindenkori- politikának nem érdeke rávilágítani arra a tényre, hogy Magyarországot, a magyarságot (a térségben élő kb. 13 millió fővel) 3-4 millió magyar ember emelhetné fel, akikhez remélhetőleg minél többen csatlakoznának. Orbán hiába beszél nemzeti együttműködésről, egységes nemzetről.
Nem létezik. Úgy vélem ebből a 3-4 millió férfiből és nőből kellene kiválasztani, összefogni először csak azt a 40-et / 400-at / 4000-et, majd 40 ezrest, stb. amelyik alkalmas, rátermett erre az egyetemes feladatra (nem biztos, hogy ezek közé beférne a mai parlamenti politikusok nagy része).

Úgy vélem, ha sikerülne megszervezni egy komplex 400 ezer fős önkéntes, hazafi, elit, afféle társadalmilag (első sorban morálisan, mint sem anyagilag) nagyra becsült, "nemes" réteget, akkor feltápászkodhat még ez a magyar nép és kimászhat a süllyedő mocsárból.

Úgy gondolom, hogy ebben a feladatban az olyan embereknek is helye volna, mint Ön, Asperján úr. Remélhetőleg sok ilyen ember van még Önön kívül is!

A románok annak idején, 1916-ban 400 ezer katonával támadtak (előzetes hadüzenet nélkül) Erdélyre. Csupán 70 kilométer sikerült benyomulniuk másfél hét alatt, majd az akkor mér erős német-osztrák-magyar reakció pár hét alatt totálisan visszafordította a román agressziót.

Igen, lehet tanulni a múltból és kellene is. Különben nem lesz egy (szép) jövőnk.
 
 
 
 
 

                KEDVES FAIRYFELLER!

HOSSZÚ ÉS ÉRDEKES FEJTEGETÉSÉRE, AMELYET A WITTNER MARISKÁRÓL ÍROTT BEJEGYZÉSEM KAPCSÁN TETT, CSAK RÖVIDEN REAGÁLNÉK, ELSŐSORBAN A SZÁMOKAT IGAZÍTANÁM KI. KEZDETBEN A FEGYVERES FELKELŐK NEMCSAK A SZOVJETEK ELLEN HARCOLTAK, HANEM A MAGYAR KATONAI FEGYVERES ALAKULATOK ELLEN IS. ERRE IGEN SOK PÉLDA VAN. ÉS NEMCSAK AZ ÁVH-OK, HANEM A HONVÉDSÉGI EGYSÉGEK ELLEN IS. EZ A NAGY ÖSSZEVISSZASÁG KB. OKT. 30-IG, NOVEMBER 1-IG TARTOTT. AZ IDŐKÖZBEN BEÖZÖNLŐ SZOVJET EGYSÉGEK ELFOGLALTÁK A MAGYAR LAKTANYÁKAT, LEFEGYVEREZTÉK A MAGYAR EGYSÉGEKET (HÁLISTENNEK! EZÉRT IS ÚSZTUK MEG LÉNYEGESEN KISEBB PUSZTULÁSSAL ÉS PUSZTÍTÁSSAL). NEM KÉTSZÁZEZER, HANEM KB. 60 EZER REGULÁRIS KATONA LÉPTE ÁT A HATÁRT ÉS KB. 2000-2500 PÁNCÉLOS, ILLETVE PÁNCÉLOZOTT JÁRMŰ. ISMERT, HOGY NOV. 3-ÁN ESTE TÖKÖLÖN LETARTÓZTATTÁK AZ ODA TÁRGYALÁSI SZÁNDÉKKAL ÉRKEZŐ MALÉTER PÁL HONVÉDELMI MINISZTERT ÉS KÜLDÖTTSÉGÉT. NAGY IMRE TEHÁT HAZUDOTT, AMIKOR AZT MONDTA NOV. 4-ÉN HAJNALBAN, HOGY CSAPATAINK HARCBAN ÁLLNAK. ÉS PERSZE A KORMÁNY SEM VOLT A HELYÉN. NÉHÁNY KISEBB KATONAI EGYSÉGET LESZÁMÍTVA BUDAPESTEN MAXIMUM 12500 FEGYVERES VETTE FEL A HARCOT A BEHATOLÓKKAL SZEMBEN, ELSŐSORBAN KÉZI FEGYVEREKKEL. AZ ELSŐ IDŐBEN VALÓBAN JÓ NÉHÁNY T-36-OS TANKOT FELGYÚJTOTTAK A FELKELŐK. NOV. 4-ÉN BP-RE ÉRKEZŐ T-52-ESEKET MÁR NEM VOLT KÖNNYŰ BENZINES PALACKOKKAL FELGYÚJTANI. ERRE NEM IS IGEN TÖRTÉNT PÉLDA. TEHÁT NOV. 4-ÉN HAJNALBAN, AMIKOR NAGY IMRE A HARCBAN ÁLLÓ CSAPATAINKRÓL BESZÉLT, AKKOR A SZEDETT-VEDETT, NAGYRÉSZT SZERVEZETLEN FEGYVERES FELKELŐKRŐL, JELENTŐS RÉSZÜKBEN U.N. PESTI SRÁCOKRÓL BESZÉLT. A SZOVJETEK MEGTEHETTÉK VOLNA, HOGY MIUTÁN BEMÉRTÉK A CORVIN KÖZT, MONDJUK SOROKSÁRRÓL NAGY TELJESÍTMÉNYŰ LÖVEGEKKEL SZÉTLÖVIK KÉT ÓRA ALATT AZ EGÉSZ KÓCERÁJT ÉS KÜLÖNÖSEBB VESZTESÉG NÉLKÜL BEVONULNAK. DE ÓVTÁK A CIVIL LAKOSSÁGOT ÉS EZÉRT CSAK REPESZAKNÁKKAL LŐTTÉK A KÖRNYÉKET, MIKÖZBEN PÁNCÉLOSOKKAL TÁMADTÁK. A HARC OLYANNYIRA EGYENLŐTLEN VOLT, HOGY KÉT-HÁROM NAP ALATT VÉGE LETT AZ EGÉSZ FELKELŐSDINEK. (UTÁNA JÖTT A PASSZÍV ELLENÁLLÁS, A MUNKÁSTANÁCSOK ÁTALAKULÁSA, ELLENÁLLÁSA, A MUNKÁT MEGBÉNÍTÓ SZTRÁJK, DE AZ EGY MÁSIK TÖRTÉNET). NOV. 7-ÉN MÁR LEHETETT KÖZLEKEDNI AZ UTCÁN. JÓMAGAM MÁR NOVEMBER 6-ÁN MÁSZKÁLTAM. IGAZ, NEM VOLT VESZÉLYTELEN.

AZ, AMIT MA MONDANAK 56-RÓL, OLYAN MESSZE ÁLL AZ IGAZSÁGTÓL, MINT AMILYEN MESSZE VAN MAKÓ JERUZSÁLEMTŐL. A MEGTORLÁS SEM EGÉSZEN ÚGY ZAJLOTT, AHOGYAN MOST MONDJÁK. IGAZ, RÁKOSI AJÁNLGATTA MAGÁT MOSZKVÁBAN ÉS ÍGÉRTE, HOGY TÖBB TÍZEZER EMBER FIZET AZ ÉLETÉVEL MINDAZÉRT, AMI TÖRTÉNT, DE A SZOVJETEK EZT NEM AKARTÁK, KÁDÁR JÓVAL MÉRSÉKELTEBB MAGATARTÁSÁT LÁTTÁK CÉLRAVEZETŐBBNEK. MINT TUDJUK, 56-NAK KÉTEZER ÖTSZÁZ CIVIL, KATONA, ÁVH-S ÁLDOZATA VOLT, ÉS KB. KILENCSZÁZ SZOVJET KATONA VESZTETTE ÉLETÉT. KÁDÁRÉK 250 EMBERT VÉGEZTETTEK KI (AZ AKKORI TÖRVÉNYEK ALAPJÁN MEGHOZOTT KÉSZSÉGES BÍRÓSÁGI DÖNTÉS ALAPJÁN). HOZZÁ KELL TENNI, HOGY NEM VOLT MINDEN KIVÉGZETT FORRADALMÁR. IGEN SOK KÖZÜLÜK KÖZTÖRVÉNYES BŰNÖZŐ VOLT, MOST AZ Ő NEVÜKET IS ARANYBETŰK ŐRZIK A 301-ES PARCELLÁBAN.

JÓL TUDJUK, HOGY 56' MA MÁR CSAK HIVATKOZÁSI ALAP. A RÉSZTVEVŐK, A SZEMTANÚK, AZ ESEMÉNYEKET VÉGIGÉLŐK MEGHALTAK (56 ÉVE VOLT 56' - AZ AKKORI GYEREKEK IS HETVEN KÖRÜL JÁRNAK, ÉS ŐK CSAK ARRA "EMLÉKEZNEK", AMIT A SZÜLEIK MESÉLTEK.) 56' ÉS ANNAK AZ IGAZSÁGA MA MÁR SENKIT NEM ÉRDEKEL. MAGA NAGY IMRE 56-OT OKTÓBER 27-IG ELLENFORRADALOMNAK NEVEZTE. VALÓJÁBAN FOGALMA SEM VOLT ARRÓL, HOGY MILYEN FOLYAMATOK ZAJLANAK LE AZ ORSZÁGBAN, MINT AHOGY TANÁCSADÓIK TÖBBSÉGÉNEK SEM. MALÉTER PÁL MÉG OKTÓBER 28-ÁN IS PÁNCÉLOSOKKAL TÁMADTA A CORVIN KÖZT, EZÉRT IS GYŰLÖLTE PONGRÁCZ GERGELY (ROSSZUL ÍRTA A KERESZTNEVÉT).

SZERINTEM 56-NAK MA MÁR NINCS SEMMILYEN TÖRTÉNELMI TANULSÁGA. EL KÉNE FELEJTENI ÉS A MA ÜGYEIVEL, FELADATAIVAL FOGLALKOZNI. BISZKUNAK PEDIG NEM AZ AZ IGAZI BŰNE, AMIT MOST MEGPRÓBÁLNAK RÁHÚZNI. HOGY MILYEN EMBER VOLT ÉS MI MINDENT TETT AZ ORSZÁG ÉRDEKEI ELLEN, ARRÓL LEGINKÁBB KÁDÁR JÁNOS TUDNA MESÉLNI, DE MA MÁR EZ IS LÉNYEGTELEN. CSAK AZÉRT FOGLALKOZNAK VELE, HOGY AZ OKTALAN ÉS ESZTELEN KOMMUNISTA-GYŰLÖLETET, AMELY EBEN AZ ORSZÁGBAN OLYAN SZÉPEN KIVIRÁGZOTT, TOVÁBB SZÍTSÁK. MINTHA EZ VOLNA A LÉNYEG, A MEGÉRTÉS, AZ ÖSSZEFOGÁS HELYETT. SPANYOLORSZÁGBAN NEM HOZTAK TÖRVÉNYEKET A POLGÁRHÁBORÚRÓL, PEDIG OTT ÖSSZESEN 3.5 MILLIÓ EMBER ESETT EL MINKÉT OLDALON. IGYEKEZNEK ELFELEJTENI (IGYEKEZTEK ELFELEJTENI MÁR AKKOR IS, AMIKOR VISSZAÁLLÍTOTTÁK A KIRÁLYSÁGOT). 56 SÖTÉT ÉS ZAVAROS TÖRTÉNELMI PILLANAT, KEVÉS FÉNNYEL ÉS KEVÉS REMÉNNYEL, NEM KÉNE VELE FOGLALKOZNI. DE FOGLALKOZNAK VELE, MERT ADDIG SEM KELL A MÁVAL, A MA ISZONYATOS KIHÍVÁSAIVAL. MINDENKI, AKI 56-OT IDÉZI, HÜLYÍTENI AKARJA A MAGYAR TÁRSADALMAT. 56-OT EL KELL FELEJTENI ÉS MEG KELL (KELLENE) PRÓBÁLNI MAGYARORSZÁGBÓL ÉLHETŐ ORSZÁGOT CSINÁLNI, AMÍG NEM KÉSŐ.

2 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr774096457

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Feljelenti Biszkut a Jobbik 2012.02.14. 15:59:01

A január 1-jén életbe lépett, az emberiség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről és a kommunista diktatúrában elkövetett bűnök üldözéséről szóló törvény hatályánál fogva feljelenti Biszku Bélát a Jobbik, hogy „egyszer és mindenkorra vége legyen a k…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

furnan 2012.02.14. 15:59:51

12 éves gyerek voltam akkor, Budapest szélén éltem, szüleimmel.
Azokban a napokban "élveztem" az iskolai szünetet, komolyabban semmit nem éreztünk társaimmal a zivataros időkből. Annak ellenére írom, hogy voltak azért emlékeim, de a súlyukat akkor nem éreztük....
Talán a felnőttek zaklatott viselkedése volt feltűnő.
Hogy mi is történt, csak az események utáni hallott személyes történetek, majd később a kiadott könyvek, újságok, dokumentum filmek + a "szép, új világban" kiadott könyvek alapján tudom értékelni.
Ezek összevetése után teljesen megegyezik véleményem Asperján úr által leírtakkal.
Igen, én is arra a következtetésre jutottam már régebben, 56'-ot nem a valóságában ismerjük.
A Kádár-rendszerben a kezdeti őszinte hangot felváltotta a szönyegalásöprés, (valószínűleg feledtetni akarták a történteket), a mai rendszer pedig "meglovagolta" a történéseket, és saját célra mítoszt gyártott a rendszerváltáshoz.
Véleményem szerint "ünnepelni" semmi okunk nincs, hiszen nemzeti tragédia volt, viszont híve vagyok a mértéktartó, nem átpolitizált történelmi megemlékezésnek.
Köszönöm Asperján úr tárgyilagos írását.

FairyFeller 2012.02.17. 01:01:16

Tisztelt György!

Köszönöm exkluzív válaszát! Elnézést kérek, hogy csak most válaszolok viszont. Újabban kevésbé állok jól az idővel való versenyfutás problematikájának tekintetében, így kevés időm marad a passzióimra.
Igen, szóval bonyolult volt a helyzet és nem célszerű elfogadni azt a népámító, tudatformáló tevékenységet, amelyet a mindenkori politika végez. Bizonyára.
Hogy nagyban más képet festenek arról, mint ami valójában történt akkoriban. Hogy ha kell, átformálják, elferdítik, kiszínezik, vagy éppen átírják, átrendezik a történelmi hivatkozás tárgyát.
A magyarok azonban ragaszkodnak is "'56 szelleméhez". Hiszen 1848 (éppen a napokban írt Széchenyi-ről is), illetve 1864 óta a magyarság nem tudhat magáénak meghatározó történelmi sikereket, olyanokat, amelyek a magyar nemzet életképességét alátámasztanák.
Lehetne sorolni. Azt mondják, hogy 1948-49-re, illetve a későbbi passzív nemzeti ellenállásra szükség volt ahhoz, hogy a Habsburg-házzal megtörtént Kiegyezés bekövetkezhessen. Azt nem tudjuk, mi lett volna: ha. Csak találgatni lehet.
Ez sikernek nevezhető. Aztán jött megannyi sikertelenség.
1918-1920. Kérdés, mi lett volna: ha. Ha akkor a magyar nemzet erős lett volna és a vezetői is azok lettek volna. De nem voltak. Mindenki gyenge volt, mindenhogyan.
Aztán jöttek "sikerek" a '30-as évek végén, de ezek sem voltak valódi sikerek, talán félsikerek, azok is csupán rövid időre és nagyobb árat fizetett érte a magyarság, mint amennyit a rémálmában gondolhatott volna.
A második világháború óta a magyar nemzet egyre gyengébb lett, nem csak moráljában, de lakosságában is. Így 1956 volt az utolsó év (hogy a 2010-es "fülkeforradalomról" és az 1989-es "rendszerváltásról" most szót ne is ejtsek), amikor a magyar nemzet úgy mond produkált valami maradandó hivatkozási alapot.
Egy ilyen (úgy értem ezen a sajátos módon) morális válságban lévő nemzetnek, mint a magyar, minden kis eredmény is egy "falatka kenyeret" jelenthet.
Mert akárhogy is, a szovjet "felszabadítás" valójában megszállás volt (legjobb tudomásom szerint), az 1947-49 es években a parlamenti demokráciát szétverték, megdöntötték, a választásokat a kommunisták elcsalták, az illegitim kormány a szovjet haderő védnöksége alatt működött, egészen 1956-ig.
Ha jól értem, Asperján úr arról is írt, hogy a kormány megdöntése eleve illúzió volt, tehát a rendszer a felkelés után (amelyen tehát néhány tízezren vettek csak részt) a helyén maradt, majd a szovjetek (talán hívni sem kellett őket) erővel újra megszilárdították. Ha nem is olyan kegyetlenül, véresen, ahogy azt ma hangoztatják. Legendák szólnak is a "szovjet tatárokról", barbárokról, akik pokoli pusztítást végeztek, raboltak, gyilkoltak, nőket erőszakoltak meg tömegesen, ahová eljutottak. Gyermeklányokat, nagymamákat, sőt még férfiakat is.
De ezek a harcosaik voltak. Nyilván rengeteg értelmiségük is volt, akik Magyarország javának érdekében is igyekeztek szolgálni.

Hát most itt vagyunk, mi magyarok, a magyarság. Ziláltan, egzisztenciálisan meggyengülten, ha lehet tovább gyengülten, még inkább kiszolgáltatottan. Ha nem külföldiek igáznak le és gyarmatosítanak minket, akkor a "sajátjaink". Bár ebben a globál-kozmopolita világban már ez sem értelmezhető.
Bizonytalan a jelen, a jövő, magyar milliók számára s kell nekik némi kapaszkodó.
Kell nekik a hit, hogy az, ami 1956-ban megtörtént (...?), akár újra megtörténhet...esetleg Görögország, Spanyolország, esetleg Olaszország, Portugália, vagy Franciaország után...az EU-ban, talán ide is elér a "tavasz"...egyszer.
Kell nekik a hit, hogy talán sikerülhet az, ami eddig sem sikerült.
Bizonytalan reménnyel és és őrizgetett, hamis képpel is.