Akkor ez a nap szombatra esett. Ilyenkorra Balatonszárszón már elterjedt a hír, hogy az előző este folyamán a Makai nagyságosék öccse, egy zárkózott férfi a tehervonat kerekei alá vetette magát és meghalt. Rég történt ilyesmi a faluban. Az emberek nem tudták elképzelni, hogy egy ilyen, hozzájuk képest legalábbis jómódban élő fiatal férfi miért vet véget az életének, hiszen a Horváth villa két szobáját egész télen át bérelni nem kevésbe kerül, és az egyik nagyságosnak ott van a három gyereke is.

 A József Attilának nevezett egyén földi maradványát, hulláját az állomás (akkoriban még a sínek túloldalán állt) előtti kis kavicságyra fektették, miután a csendőr jelenlétében kihúzták a kerekek alól, és a gyors orvosi vizsgálat után, amely hivatalosan megállapította, amit anélkül is lehetett már tudni, a halál beálltát, leterítették a falról leakasztott, Magyarország vasútvonalait mutató térképpel. Nem sokáig fedte a haza. Az ügyeletes forgalomirányító intézkedett, hogy az árurakodásnál segédkező segédmunkás emelje az épület mögött árválkodó kordéra és tolja ki a temető vályogból rakott, nádfedeles kis hullaházába és helyezze a keskeny fenyőasztalra, ahol a temetésig a holttestek várakozni szoktak. A kordét tolva a segédmunkás egyedül végigcaplatott a sáros úton. Nem félt a temetőben, sok mindent látott ő már az első világháború frontjain. Kinyitotta a riglivel zárt ajtót, felnyalábolta az elhunyt személyt. A nagy sötétben térdével kikereste az asztal lábát, nehezen a lapra helyezte a hullát. A keze véres lett, és mivel nem volt más, amibe törölhette volna, óvatosan az illető úr felöltőjének belső felével tisztította le.

Pesten a barátok szűk csoportja, Hatvany báró irányításával, megbeszélte a szerencsétlenül járt szegény Attila temetését. Holtában is mások rendelkeztek vele. Hatvany úgy látta, nem akarván magát újabb (egyébként vagyonához képest abszolút jelentéktelen) költségekbe verni, hogy jó lesz Attilának ott Szárszón, ahol meghalt. Teljesen felesleges volna a nagyobb felhajtás végett Budapestre szállíttatni és volt élettársa, Szántó Judit kéretlen tanácsa szerint anyja mellé temettetni. (Erre csak fél évszázad után került sor, a negyedik és immár végső újratemetésekor).

Az a döntés született, hogy már másnap, vasárnap legyen meg a temetés, kora délután, hogy időben leérkezhessenek és a sötétség beállta előtt visszaindulhassanak. Tizenegyen jelentek meg a szertartáson és persze az érdeklődő falusiak. Hatvany fejfára nem akart költeni, így a léccel keretezett deszkalap jelölte a halhatatlan nevét és életkorát. Teljesült az a kívánsága, hogy a nevét helyesen írják fölébe, ha eltemeti, ki eltemeti. Immár 74 éve, hogy halott. De az idő számára 1937. december 3-án este megszűnt, mert az csak az élőknek fontos. Még az elmúlt években is nagyon szerettük. De egyre kevésbé látszik ő és életműve fontosnak, annak mértékében, ahogy a haza és önmagunk is mind jelentéktelenebbnek és nélkülözhetőnek tetszünk a világ és önmagunk szemében.

 Mit nem adott volna az egykori ÁVH, ha akkora korlátlan hatalmat kapott volna, mint az új titkosszolgálat. Hogy az olvasó értse, miről van szó, ide csatolom az Index írását:

Új titkosszolgálatot hoznak létre

• Index

A két katonai titkosszolgálat összevonása mellett egy újabb szervezetet is létrehoznak, a Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központot, a NIBEK-et, írja a Népszabadság. Az új szervezet figyeli Magyarország teljes bűnügyi és biztonsági helyzetét, tájékoztatja a kormányzatot, elemez és értékel.

A szükséges adatokat közvetlen számítógépes kapcsolat útján szerzik be más szervezetektől, és az információk lehívását az érintett meg sem akadályozhatja. A technikai feltételeket a lap szerint az együttműködésre kötelezett szervezeteknek saját forrásukból kell megteremteniük.

A NIBEK információt igényelhet a rendőrségtől, a polgári titkosszolgálatoktól, az adóhatóságtól, az idegen rendészeti és a menekültügyi hatóságtól, a katasztrófavédelemtől, a büntetés-végrehajtástól, a bűnügyi és a szabálysértési, valamint a népességnyilvántartásból, a közlekedési hatóságtól, de még a kötelező biztosítások nyilvántartásából is.

hirdetés

Titkosszolgálati források azt mondták a Népszabadságnak, hogy szakmai szempontból fontos a NIBEK felállítása. Így egy kézbe gyűjthetik a bűnügyekhez fontos és az ország biztonságát veszélyeztető jelenségekre utaló információkat, emellett koordinációs szerepet is betölthet a szervezet.

Megjegyzésem: ebbe természetesen beletartozik majd minden politikai csoportosulás, szervezkedés, mozgalom is. Nagyon szerenyen megjegyzem: ezt még a Horthy-korszak politikai rendőrsége sem merte magának megengedni. Csak két szervezet kapott a XX. században ilyen korlátlan hatalmat: az SS és a KGB. Nem tudom, mond-e ez a két rövidítés valakinek valamit. Egy biztos, ha így haladunk (mármint a kormányzat), ilyen bátran és határozottan a totális ellenőrzés útján, akkor innen már csak egy egészen kicsi lépést kell megtenni a sztálinizmusig és a fasizmusig. És jól tudjuk, hogy ez a két önkényuralmi szervezet minden önállóság, eredeti gondolkodás, vélemény-nyilvánítási lehetőség és szabadság eltaposását, és egy szűk hatalmi elit bebetonozását szolgálta.

Ezt nagy mértékben elősegíti majd a demokratikus látszat megőrzése mellett az új választójogi törvény, a szavazó körzetek önkényes átrajzolása. Most már sejtjük, mire kellett  a fidesznek egyszer és soha többé a kétharmados felhatalmazás. Nem lesz még egyszer 2002-es fiaskó, máris úgy tekinthetünk a 2014-es választásra, mint lefutott eseményre. A berendezkedett győztesek láthatóan valóban azt hiszik, hogy a 2010-es nagy megtévesztő manőverük eredménye örökre szóló, akár az ország feláldozása árán is.

 

 Az igazság nem fáj az embereknek. Erről győzött meg minapi, Wittner Mária forradalmár asszonyról írott, kissé hosszú bejegyzésem. Senki nem háborodott fel olvastán. Ahhoz igazságtalannak és hazugnak kell lenni. Az igazság közönyösnek tetszik. Egyébként a szexuális kilengés, különösen fiatalon, valóban bocsánatos bűn. Mikor lengjen ki az ember, ha nem fiatalon? Aki a lelkét sem értékeli, miért becsülné a testét? Vagy az érzelmeit?

Mulatságosnak tartom, hogy az egykori, meggondolatlanságból vagy akár pénzért "elkövetett" szabadosságot az utókor mélyen a lelkére vette (már akit egyáltalán foglalkoztat az ilyesmi). A politikai prostitúció fel sem tűnik senkinek. A fidesz Mariskánkkal apró pénzre váltatta egykori bűneit (mert hogy azok is, vagy jószerivel csak azok voltak neki), és ez senkinek nem facsarta, facsarja az orrát. Igaz, homályosodó fekete folt ő a fidesz malaclopó köpönyegén Pozsgayhoz, Szűröshöz és jó néhány egykori központi bizottsági taghoz képest, aki ma az uralkodó párt megbecsült üdvöskéje.

De mindig is így volt ez a történelemben. Elég ha valaki például a római birodalom történetét lapozgatja. A megélhetés ott is fontosabb volt, mint a szőrszálhasogató igazságtevés. Az igazság különben is csak a történelmi pillanathoz igazítva értékelhető és mérlegelhető, mivel abszolút erkölcs nincs. Mindig annak van igaza, akinek az erőszakszervezetek a rendelkezésére állnak. Ahová berontanak a kommandósok, ott nincs és nem lehet magyarázkodni, csak a földre hasalni és nyalni a talajt, akár a magunk, akár más ürüléke van rajta.

A politika persze mindig mindent a nemzet érdekével magyaráz. A politikusok is. Még olyan emberek is, akiknek semmi közük nincs a politikához, mint például Szijjártó Péternek, de felhatalmazásuk van az igazságosztásra.

Ha lenne itt kurázsi a hitelekkel megnyomorított, saját helyzetüknek kiszolgáltatott emberekben és egyszer, miként 56-ban, fegyverrel támadnának a nemtelen hatalomra és válogatás nélkül gyilkolnának, miként az 56-ban is történt, elég volt hozzá csupán annyi, hogy valaki barna félcipőt használjon és ávósnak kikiáltható legyen, akkor vajon miként reagálna a hatalom, Pintér magánhadserege? (Vagy magánrendőrsége?) Buksisimogatással? Aligha. De az isten óvjon bennünket attól, hogy erre sor kerüljön, mert minden végzetes felfordulásnak meg kell adni az árát, és nemcsak holtestekkel, hanem a nemzet lelki és fizikai megpróbáltatásával. Ez 56 egyik legfőbb tanulsága. Kár, hogy akiknek akkor megvolt rá a lehetőségük, nem békésen, a megértést előtérbe helyezve oldották meg a problémát. Most biztosan sokkal előbbre tartanánk.

Azon kevesek közé tartozom, akik Wittner Máriát már 56 viharos napjaiból ismerik, és egyenesen a Corvin közből. Akkori tapasztalataim szerint, nyugodt lélekkel állíthatom, a politikailag megfelelni akaró Dániel Péter legalább annyira primitív, mint a szintén megfelelni akaró, csak ráadásul mérhetetlenül műveletlen Wittner Mária. Dániel Péternek fogalma sincs az akkori viszonyokról, konkrét emberi helyzetekről, például arról, hogy milyen összetételű volt a Corvin közi forradalmár "sereg", hogyan zajlottak ott a mindennapok, és tudatlanságában vádaskodik. Az pedig kifejezetten bántó pofátlanság, hogy a fejjel lefelé felakasztott hullát leköpő kb. 35 éves nőt Wittner Máriával azonosítja. (Eörsi László védelmébe veszi Wittnert és azt írja, hogy a képen látható nő Papp ezredes holttestét köpi le, ami tévedés. Az Erkel Színház mögötti akácfára a "forradalmárok", valójában mocskos csőcselék, Asztalos János honvéd ezredest akasztották fel. Papp honvéd  ezredes még élt, amikor egy "forradalmár nő" felhasította a mellkasát és a még dobogó szívét kitépte és felmutatta. Papp ezredest utána, szintén fejjel lefelé a pártházzal szemben lévő nyárfára akasztották fel. Mindezt nem tanulmányaimból tudom, hanem abból, hogy a Corvin köziekkel - nem dicsekvésként mondom - magam is ott voltam a téren).

Érdemes egy kicsit hátrébb farolni. A vasesztergályos szakmunkásvizsga után több helyen dolgoztam, majd ahhoz a gyárhoz kerültem, amelynek a Szövetség utcában volt egy közvetlenül utcára nyíló, féltetejű, egykori szíkvíz üzemből átalakított munkásszállása. A munkásszállás ajtaján belépve balra egy kb. 15 négyzetméteres, bádogszekrényekkel zsúfolt kis szoba volt étkezést szolgáló asztallal. A nagy térben tizenegy emeletes vaságy sorakozott. Azokkal szemben három, csak hideg vizes mosdó és a terem végén balra huszonkét emberre egyetlen WC, amelyből a bűzt egy gyenge ventilátor igyekezett kihajtani - már amikor működött. A munkásszállásra már október 23-a előtt is sok lány, fiatal nő bejárt, és éjszakánként olykor hat-nyolc vaságy is nyiszorgott a nem rendeltetésszerű használat okán.

 Én nem kétévesen kerültem lelencbe, mint Wittner Mariska, hanem három hónaposan, és nem intézetben éltem, mint ő, hanem sokkal rosszabb körülmények között nevelőszülőknél. Wittner Márai egy, az élettörténetét firtató interjúban azt mondja, hogy a nyolcadik osztály után gimnáziumba került - ebben is szerencsésebb volt nálam, mert annak ellenére, hogy jó tanuló voltam, vasesztergályos ipari tanuló lettem. Wittner sok kicsi hazugsága között az egyik említésre méltó, hogy azért ment el a gimnáziumtól a kedve, mert rögtön év elején feleltették kémiából és egyest kapott s attól kezdve a tanár üldözte. Én azt gondolom, hogy inkább nem füllött a foga a tanuláshoz, hiszen én 1956 szeptemberében, saját elhatározásomból, a Barcsay Gimnázium esti tagozatára iratkoztam be és a tanárok megértéssel, segítőkészen foglalkoztak velünk, nem is szólva a munkahelyemről, ahol rögtön biztosították, hogy folyamatosan egy műszakos legyek és így alkalmam nyíljék esti gimnáziumba járni, mintha a munkahelynek olyan nagy szüksége lett volna gimnáziumi érettségivel rendelkező szakmunkásokra.

Ha Wittner talán nem is volt "bableveses kurva", annyi biztos, hogy nem járt összeszorított combbal a világban, s ennek is lehetett a következménye, hogy 16 évesen teherbe esett, és persze a fia ugyanott folytatta, ahol az anyját megpróbálták tisztességes életre nevelni: a lelencben. Hogy mindezt megelőzött volna 16 évesen egy nagy és felelőtlen szerelem, s ennek következménye lett volna nem éppen kívánatos terhessége, azt csak a forradalmár asszony tudja. De ne ragadjunk le ilyen részleteknél.

Október 23-án az egész munkásszállás részt vett a tüntetésen, mert addig nem ismert balhénak ígérkezett. És természetesen a folytatásban is. Mint annyian mások, én is ott voltam a Rádiónál, majd az Astoriában, ahol megcsodálhattam annyi film főhősét, Sinkovits Imrét, aki a Bem szobornál a Nemzeti dalt szavalta. A Rádió egész ostroma egészen máshogy zajlott, mint azt a vele készült interjúban a hős forradalmár asszony elmondja, amiből következik: lehet, hogy ott sem volt.

Egy biztos: miután részt vettünk a Sztálin szobor ledöntésénél és a Rákóczi út és Nagykörút kereszteződésébe történő szállításában, értesültünk arról, hogy a Rádiónál "ölik a magyar embereket" és odamentünk. A munkásszállás vagányai rögtön beszálltak a buliba.

Ennek következtében a munkásszállás rövidesen fegyverraktárrá alakult át. Forradalmár társaink rengeteg soha nem látott finom kaját és italt hordtak oda - gondolom, kifizették az árát. És a kishölgyek is igen elszaporodtak. Vagyis a szocialista erkölcs tanítása olyan nagyon nem fogott az ifjú nemzedéken, válogatás nélkül űzték egymással, a dicsőségesen megvívott csaták után, a fürdőszoba nélküli szexet. A partner-váltogatás esetén elég volt egy nedves hideg vizes törölköző, hogy a hölgy ismét használható állapotba kerüljön.

Mindezt csak azért említem, hogy bableves ide, bableves oda, akkoriban is könnyen ment a fiatalok szexuális ismerkedése. Október 30-ig igen sok minden eseményt átéltünk - ezekről elég részletesen írok Csapataink harcban állnak című regényemben -, mígnem október harmincadikán kora reggel a szállás néhány lakója, akik akkor már a Corvin közben domborítottak, beugrottak értünk - a munkásszállás kétszáz méterre volt a Köztársaság tértől -, hogy vegyünk részt az ávósok kifüstölésében. 

Így kerültem, még a harc megkezdése előtt és az ostromra készülés közben a térre, és az Erkel Színház tetejéről a szobaparancsnokunkkal, aki a Corvin köz egyik büszkesége volt, később pedig időben disszidált, mindent végignézhettem. A pártház ostromát, elestét, az utána következő össznépi iszonyt, amelyben jelentős szerepet kapott és játszott a drukkoló csőcselék is. Az persze nem igaz, amit Eörsi állít, hogy már azon az este megkezdődött a téren az ásás. A kutatás a titkos bunker kijárata után a szennyvíz csatornákban igen, de ásni csak másnap kezdtek a Keleti tériek. Én csatlakoztam, ezt ma már szégyenkezve mondom,  a forradalmárokhoz és az a megtiszteltetés ért, hogy kb. tizenötöd magammal az első éjszaka őrségben voltam a pártházban, hátha előbújnak az éj csöndjében a föld alól az ávósok. Tizenhét éves voltam. Nagyon féltem és nagy dolognak éreztem, amiben részt veszek.

Másnap este már a Corvin közhöz tartozó Práter utcai iskolában aludtam, a mádik emeleten, a lépcsőtől rögtön balra nyíló első tanterem volt a kijelölt körletünk. Rögtön megkaptuk a nemzetőri igazolványt is. Sok feladat adódott, de azt nem lehet állítani, hogy kemény szervezettség uralkodott volna. Elég sok mindenben részt vettünk a saját szakállunkra is. Hozzátehetem: sok szemét dologban is. Fontos volt, hogy a Köztársaság téri pártház előtti bunker rejtélye minél előbb napvilágra kerüljön. Lázasan közreműködtünk ebben.  A "századunkban" a többség 13-14 éves gyerekekből, hozzám hasonló suhancokból állt. Mi, akik iparítanuló iskolát végeztünk, némiképpen értettünk a fegyverhez, mert elsőtől kezdve - kétéves volt az ipari tanuló iskola - részt vettünk honvédelmi oktatáson, rendszeresen jártunk lőtérre célba lőni. De hogy jelentős honvédelmi ismeretekkel rendelkeztünk volna, a legjobb indulattal sem állítható, és meleg helyzetekben eléggé teli volt a gatyánk.

Több ízben is részt vettünk olyan emberek begyűjtésében, akiknek állítólag fontos ismeretük volt a pártházról, illetve a bunker megépítéséről. November 1-én vagy másodikán éjfél tájban a Lipótvárosba mentünk, és velünk tartott egy feltűnősködő, riszáló, hangosan röhögő fiatal nő is, aki a "századparancsnokkal" láthatóan eléggé jól összestimmelt. A hölgyecske élen járt a zsidózásban és az illető zsidó úr letartóztatásában, akit aztán teherautóval, amelynek platóján tartózkodtunk vagy harmincan, a Köztársaság térre vittünk és ott átadtuk a parancsnokságnak. Talán két óra is lehetett, amikor visszaérkeztünk a körletünkbe. Utólag határozottam állíthatom, hogy a hölgy - egyik a több kamaszlány közül - Wittner Mariska volt.

A padlóra dobott matracokon aludtunk - volna, ha a nagy forradalmi hevülettel végrehajtott nemi aktusok nem zavarták volna álmunkat. Rohadt sötét volt, hiszen a Práter utcában sem volt közvilágítás. A röhögéseket és a nyögéseket hallottam. Hogy konkrétan Mariskát dugták-e, nem állíthatom, mert nem láttam, de hogy a jelenlévő nőneműeket lényegében véve kivétel nélkül nagykorúvá avatták - ha ugyan már nem voltak azok! -, abban eléggé biztos lehettem.

Mariskát ott többé nem láttam. November 4-én hajnalban repeszgránátokkal lőtték az egész Corvin köz környékét, miközben a körúton  T52-es páncélosok csörömpöltek. Bennünk pedig megfagyott a lélek is. Nem volt nagy művészet repeszektől megsérülni. Mariska sérülése olyan súlyos nem lehetett, ha november 9-én már Bécsben volt. Bezzeg minket a parancsnokság november 4-én este kilenc tájban evakuált. A Szigony utcában foglaltunk el új állást és reggel onnan mentünk tovább.

Hogy a Vörös Hadsereggel vettünk fel a harcot, az enyhe túlzás. Sok páncélos és reguláris szovjet katona lépte át a határt, de nem a Vörös Hadsereg, amely akkoriban mintegy hárommillió katonát számlált. November 6-án még voltak lövöldöző gócok, de már sokad magammal az utcán mászkáltam.

56 igazán nem a bizonyos 12 napon mutatta meg igazi arculatát, hanem a történések előtti hónapokban, majd november 4-e után, amikor a munkásság is bekapcsolódott az ellenállásba, amely már nem fegyverekkel zajlott, de ugyanolyan veszélyes volt, mint maga az esztelen, összevissza lövöldözés. Sok mindent átéltünk, akik úgy döntöttünk, hogy itthon maradunk és itt keressük a boldogulásunkat. Egy valamit nagy biztonsággal állíthatok: 56 nem az volt, aminek közvetlen utána, majd évtizedek múlva, illetve 1990 után állították. Az igazi arculatát talán egyszer majd megrajzolják a késői utódok, ha ugyan egyáltalán érdekel az még bárkit is.

 mondotta volt a miniszterelnök úr József Attiláról.  Rosszul emlékszik a miniszterelnök úr, A Dunánál című vers nem a Dunáról, hanem a nemzet sorsáról az egyénben, az egyén sorsáról a nemzetben szól. Talán ezért is döntöttek anno úgy, hogy Marton László szobrát a parlament baloldalára helyezik, oda, ahol egykoron, ha jól tudom, Andrássy Gyulának a háborúban megsemmisült lovasszobra állt. Most József Attilát el akarják távolítani onnan, ahol van, s ha valamit a mostani urak akarnak, akkor azt már úgy kell kezelni, mint megtörtént dolgot.

A szobor nekem nem tetszik különösebben, és úgy gondolom, nem is volt túl sikeres döntés egykor oda rakni, ahová rakták, különösen így megformázva, és hát háttal a Dunának. De ez már mindegy, mert ott van, és az a tény, hogy ott van, üzenettel bír. Azzal az üzenettel, hogy az egykori kultúrpolitikának fontos volt József Attila, fontos volt az irodalom, a költők, az írók, egyáltalán: a művészet. Most nem fontos, vagy ha mégis, hát az a művészet, illetve nem is a művészet, hanem az a művész, aki a szekerüket tolja és sátoros ünnepen vattaként szolgál a pulpituson a nagy fehér főnök mögött.

De ha vissza akarják állítani a tér egykori hangulatát, hát legyen, mivel ez úgyis meg fog történni. Ez engem nem zavar. Sokkal inkább az, hogy - ismereteim szerint - senki nem emelt szót József Attila érdekében. Senki nem tiltakozott, mondván: akárhogyan történt is, akárki rakatta is oda a szobrot, maradjon most már ott, mert ha ott marad, annak ugyanúgy üzenete van, mint amikor oda helyezték. Senki nem tiltakozott a szándék, az elképzelés ellen. Ezt is, mint annyi minden mást, az értelmiségiek beletörődéssel, hallgatással vagy éppen egyetértéssel fogadták.

És van egy olyan gyanúm, hogy nem is annyira József Attila szobra szúrja a szemüket, hanem Varga Imre alkotása, a Károlyi Mihály szobor, amely plasztikaként Budapest köztereinek egyik legértékesebb alkotása, és nagyon oda van kitalálva, ahol áll. Ha gondom volna Károlyival (gyorsan megjegyzem: nekem nincs vele gondom), akkor is azt mondanám: maradjon ott, ahol van, hiszen a huszadik századi magyar szobrászat egyik kiváló alkotása.

Károlyi szobrot olyan nagyon egyébként senki nem akarja befogadni. Talán mert túl bonyolult volt az a történelmi helyzet, amelyben cselekedett, döntött, és a szalmaszálba is belekapaszkodott, hogy megmentse, ami megmenthető. Talán mégsem kellett volna átengednie a hatalmat azoknak, akiknek átengedte, de most ezt sokkal könnyebb belátni és kimondani, mint akkor, 1919-ben, amikor az egész nemzet sorsa, az ezeréves haza léte forgott veszélyben. A történelem bonyolult dolog, a cselekvő személyeket - akár öngyilkos költőről, akár a nemzeti öngyilkosság elől menekülve rossz döntést hozó grófról van szó - abba a történelmi helyzetbe helyezve kell megérteni és elfogadni, amelyben a nemzet közismert alakjai lettek. Úgy vélem, attól, hogy hangulatosabbá teszik a mostani urak a Kossuth teret, nem feltétlenül kell onnan azokat az értékeket kidobni, amelyek történelmi utunkat, értékeinket és áttételesen lehetséges jövőnket példázzák.

A hétvégi civil tüntetés igen jól sikerült. A több tízezres tömeg azért tüntetett, mert nem tetszik neki a rendszer, az a rendszer, amelyet a fidesz már addig is kiépített és a jövőben még inkább a saját arcára kíván szabni. A megmozdulást Szijjártó Péter úr, a nagyfőnök látszólag szabadonfutó szóvivője egészen sajátosan értékelte. Mint kiderült, neki, illetve a fidesznek sem tetszik az a rendszer, amelyet nekünk, a magyar lakosságnak építgetnek - a parlamentben és persze azon kívül. Ezt nem én állítom, hanem a szóvivő úr mondta, mégpedig pofátlan cinizmussal. A tüntetésen ugyanis egyértelműen kiderült, hogy a több tízezer embernek az a rendszer nem tetszik, amelyet Szijjártó pártja hozott, hoz létre. Vagyis minden további lépésük, amelyet a szóvivő megnyugtatásul nyilatkozatában beígért, még inkább rontani fogja a tüntetők hangulatát és még inkább úgy érzik majd, hogy nem tetszik nekik a fidesz-éra gyorsan érő keserű-savanyú gyümölcse, amelyet csak a kiszolgáltatottaknak termelnek. Orbán és csapata más fáról eszi a gyümölcsöt, a saját maguknak termeltet.

Hogy a tüntetőknek éppen ez nem tetszik, talán abból is gondolhatta volna Szijjártó, hogy az utcán a véleményüknek hangot adók új párt alapítására készülnek, olyan új párt létrehozására, amely talán a választásokig megerősödik és képes lesz - összefogva más demokratikus erőkkel - leváltani a fideszt, amely jövő év elejére kívánja befejezni azokat a változtatásokat, amelyek nagyon tetszetőssé teszik majd a most még ellene tüntetők számára a fideszizmust. Talán arra gondolt Szijjártó, hogy minél rosszabb a helyzet, annál jobb nekik, hiszen tavaszra olyan törvényeik lesznek, amelyek a hétvégi "nem tetszik a rendszer" véleményeket négy fal közé szoríthatják, vagyis a demokrácia majd csak a fideszt illeti meg, csak a nyálas kereszténydemokratákkal együtt semlyénszoltiskodó nagy hazugokat és képmutatókat.

Remélem, tévedni fog Szijjártó Peti, azzal együtt, akinek a szavát közvetíti, és Pintér erős magánhadserege ellenére is március 15-én a fidesz ellen tüntetők hangja erősebb és magabiztosabb lesz, mint a minden nemzeti ünnepeket a maga képére szabó vezéré, aki nélkül nincs ünnep, nincs 56, sőt már reklám sem és közszolgálatinak mondott rádió sem.

Talán éppen emiatt nem tetszik a fülkeforradalmas rendszer sokaknak, egyre több embernek, aki tisztességes és az is szeretne maradni.

 A Kadhafi halálát bemutató video jól érzékelteti, milyen demokratikus körülmények és lehetőségek várnak a "forradalmár" hősökre. Ismerős ez az őrület számomra valahonnan: például a Köztársaság téri vérengzésből, amikor is az elfogott ÁVH-as kiskatonákat a falhoz terelték és géppisztolysorozattal igen demokratikusan lekaszálták. Obama elnök sietett örvendezését kifejezni Kadhafi halála és a libiai demokratikus forradalom győzelme alkalmából. Jótékonyan megfeledkezett arról, hogy Líbiában minden másként alakult volna, ha hónapok óta nem bombázza a demokratikus NATO a zsarnoki rendszerű Líbiát.

Nem ismerem annyira a körülményeket, a líbiai helyzetet, hogy igazán komoly véleményt alkothatnék. Csak azt láttam, hogy a felkelők semmire se mentek az összevissza lövöldözéssel, amíg a NATO - Sarközy elnök buzgalmának köszönhetően - nem kezdte el folyamatosan bombázni a hatalmas területű és olajban gazdag országot. Tudjuk, hogy Szíriában is lövik a tüntetőket, de ott sem a NATO, sem az Egyesült Államok nem akar buzogni, mert Szíria védelmi képessége más, nem szólva arról, hogy azt az arab országok nem vennék túlságosan jó néven, nem is szólva arról, hogy a szíriai hatalmi viszonyok átrendeződésével felbomlana a közel-keleti katonai, politikai és gazdsági egyensúly.

Egy éve még minden EU-s államfő Kadhafinak udvarolt. Ölelgették és csókolgatták. Fontos volt a megtért bárány, mert fontos volt a földjében lévő kiaknázható olaj.

Azt már látjuk, hogy Egyiptomban nyögvenyelősen megy a demokrácia, persze csak addig, amíg egy keménykezű, és az Egyesült Államok szekerét toló diktátor uralomra nem kerül. Akkortól kezdve minden szép és jó lesz, az USA-ból olyan demokratikusnak látszanak majd a körülmények, amennyire csak annak akarják látni.

Miközben ott van az iraki nagy falat: se maradni, se "lelépni" nem lehet, sok-sok ok miatt. (Afganisztánról már egyáltalán nem is szólnék). Hogy a kurdokat az irakiak és a törökök egyaránt pusztítják, az nem bántja az igen demokratikus NATO jogérzékét és erkölcsi világát.

Közben ketyeg az iráni óra is. Hogy pontosan mit és mennyit mutat, senki nem tudja, már csak azért sem, mert Oroszország és Kína a fennálló helyzetből hatalmas hasznot húz és mindent másként lát és ítél meg, mint az Egyesült Államok kormánya.

 Szóval Kadhafi halott, az ellene lobogó gyűlölet egyesítette - a NATO segítségével - az egyesíthetetlent. Hiszen annyit tudunk, hogy Líbiában szinte ahányan vannak, annyiféle elképzelést támogatnak. Az Egyesült Államok egy pillanatig sem gondolja, hogy ott majd most kivirágzik a demokrácia, és ez nem is fontos számára. Hogy mi fontos? Mindannyian tudjuk: az olaj. Jöhet ott majd bármilyen zsarnok - és jön is, emiatt ne legyenek kétségeink -, de ez nem jelent gondot mindaddig, amíg az Egyesült Államok érdekeinek megfelelően cselekszik.

Kadhafi csúnyán végezte. Lehet, hogy az utolsó pillanatban könyörgött az életéért, de mégis állta a szavát, hogy a szülőföldjén akar meghalni. Ennyi igaz és bekövetkezett. Nem a NATO egyik bombája következtében, de a NATO-nak köszönhetően. A magam részéről nem sajnálom Kadhafit, de a helyzet alapvetően igen riasztó: a NATO egy álságos (és utólagos) ENSZ határozat alapján megtámadott teljes haderejével egy független országot és addig bombázta, amíg nem azok győztek, akiknek szívén, gyűlöletén, áldozatvállalásán keresztül végre odaléphet az olajcsaphoz és kedvére kezelheti. Sokáig úgy tűnt, hogy Líbiában csőcseléknek látszanak a "forradalmárok", vagyis a felkelők. Az Ezredes kivégzésének körülményei a csőcselék gyűlöletét sejtetik. Nos, ebből lesz majd demokrácia, mégpedig az Egyesült Államok igényei szerinti demokrácia. De addig és ahhoz még nagyon sokat kell szenvednie a líbiai népnek és sok áldozattal kell adóznia. És persze az elnyomottak, a lent élők, hiába van most és ideiglenesen náluk a fegyver, továbbra is elnyomottak és alant élők, illetve nyomorgók maradnak.

 "Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan marad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor a nemzet aljas, vagy műveletlen."

gróf Széchenyi István, (1791-1860)

Ki ez a bizonyos Széchenyi István? És hogy meri feltételezni azt, hogy ha ostoba és komisz emberek egy kormány tagjaiként huzamosan a helyükön maradnak, akkor a nemzetben van a hiba? Sőt, akkor az a nemzet, amely eltűri egy hitvány kormány gátlástalan uralkodását, aljas vagy (és) műveletlen?

Egy olyan embertől, aki ilyeneket mer gátlástalanul leírni, vissza kell vonni a neki kegyesen ajándékozott teret és minden egyebet, ami rá emlékeztet. Mert ugye mindennek van határa. A nemzetgyalázásnak is.

(És akkor még egy szót sem szóltam Ady Endréről, akinek bizony elég rossz véleménye volt szolgalelkű nemzetéről. De róla már úgysem szól a kutya sem. Felszállott a páva - elnézést, ilyesmit Pécsett nem lehet leírni - tehát felszállott a liba, és elrepült...)

 Embertelen körülmények között él a márianosztrai fegyházban a "lacházi rém" Újra összefoglalták az Ophélie-rejtélyt: gyanúsak a rendőrök és a (csepeli) hajléktalanok (!)......

"Szabó Máté ombudsman szerint embertelen, megalázó és veszélyeztető körülményeknek vannak kitéve a Márianosztrai Fegyház és Börtönben fogva tartott rabok. A közlemény szerint egy Márianosztrai Fegyház és Börtönben fogva tartott panaszos azt sérelmezte, hogy az ágyakon levő szivacsmatrac erősen szennyezett, és nincs rajta huzat. Az emeletes ágyak instabilak, nincs rajtuk sem leesésgátló korlát, sem létra. A zárkák túlzsúfoltak, a WC-k pedig csupán függönnyel vannak leválasztva. A fogvatartott pedig a befogadása után - társaival együtt - két héten át nem fürödhetett. Az ombudsman vizsgálatot rendelt el, és javaslataival a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokához, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokához és az illetékes miniszterhez fordult. Az intézetparancsnok arról tájékoztatta Szabó Mátét, hogy a 104 zárka közül 74-ben csupán függönnyel vannak leválasztva a mellékhelyiségek. A munkavédelmi szabályok nem írnak elő leesésgátló korlátot a két méternél alacsonyabban lévő felső ágyra, de ha igény van rá, felszerelik. Az országos parancsnok tájékoztatása szerint kétszintes ágyak esetén az ágyhoz rögzített létra használata kötelező, és a büntetés-végrehajtási szervek vezetőinek figyelmét felhívta ennek betartására. A biztos szerint a munkavédelmi szabályok nyilvánvalóan nem alkalmazhatók az alvásra: a gurulásgátlóval fel nem szerelt emeletes ágyak nem biztonságosak, balesetveszélyesnek tekinthetők. Szabó Máté arra az előírásra is emlékeztetett, hogy a szivacsmatracon legyen huzat, és az elítélteknek hetente legalább egyszer lehetővé kell tenni, hogy meleg vízben fürödjenek. Erre a panaszosnak két héten keresztül nem volt módja. A Márianosztrai Fegyház és Börtönben száz elítélt helyén 126-ot tartanak fogva.

Az ombudsman emlékeztetett arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága egy 2011. júniusi ítéletében - akkor a Budapesti Fegyház és Börtön esetében - megállapította, hogy a zsúfoltság és az egészségügyi körülmények embertelen és megalázó bánásmódot jelentenek. A bírósághoz forduló kérelmező számára nem állt rendelkezésre elegendő mozgástér, a WC pedig egyik zárkában sem volt megfelelően leválasztva, így nem biztosították a szükséges magánszférát. Az Európa Tanács Kínzás Elleni Bizottsága szerint pedig a többszemélyes zárkákban minden egyes fogvatartottnak négy négyzetméter mozgásteret kell garantálni. A közigazgatási és igazságügyi miniszter egy 2010. novemberi rendeletmódosítással megszüntette a korábban előírt férőhelynormák betartásának állami kötelezettségét. Az ombudsman az egyre több fogvatartotti panaszra is tekintettel sajtóközleményekben hívta fel a figyelmet a zsúfoltsággal összefüggő súlyos emberi jogi problémákra, a 2010. évi beszámolójában az Országgyűlés elé terjesztette az ügyet, most pedig megismételte a miniszternek tett ajánlását a rendelet újabb módosítására. A biztos a panaszügyben megállapította, hogy a büntetés-végrehajtási intézet mulasztása sértette a fogvatartottak emberi méltósághoz való jogát, ezért kezdeményezte az intézet parancsnokánál, hogy minden esetben biztosítsa a fogvatartottak számára a matrachuzatot, továbbá a heti egyszeri fürdés lehetőségét. Az emeletes ágyakon a leesésgátlók hiánya a fogvatartottak testi épségének közvetlen veszélyeztetése miatt visszás. A mellékhelyiségek függönnyel való leválasztása nem biztosítja a megfelelő magánszférát, ez és a zsúfoltság - a strasbourgi bírósági döntésre is figyelemmel - embertelen és megalázó bánásmódot jelent - áll a közleményben.

Egy másik esetben  a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben fogva tartott egyik panaszos az állampolgári jogok biztosához fordult, mert a magánelzárás fenyítését nem az erre a célra rendszeresített formaruhában, hanem pizsamában kellett letöltenie. A rabtársak kinevették, a biztos az emberi méltóság és a jogbiztonság sérelmét állapította meg. A közlemény szerint az intézetparancsnok elsőre csupán azt az általános tájékoztatást adta az ombudsmannak, hogy a magánelzárást töltő fogvatartottak speciális, az általánostól eltérő formaruhát és cipőt viselnek. Másodszori megkeresésre azt is közölte, hogy a fogvatartottnak a magánelzárás idejére eltérő öltözetet adtak, mert a megfelelő méretű fogdaruhák éppen mosásban voltak. A biztos megállapította, hogy a fogvatartott panaszát többször is annak ellenére utasították el, hogy a büntetése idejére valóban nem kapott megfelelő ruházatot. A biztos szerint a nem megfelelő öltözet adása, illetve a panasz alaptalan és késedelmes elutasítása miatt a büntetés-végrehajtási intézet eljárása sértette a fogvatartott emberi méltósághoz és a tisztességes eljáráshoz való jogát. Az ombudsman ezért kezdeményezte az intézet parancsnokánál, hogy kizárólag az erre a célra rendszeresített formaruhában hajtsák végre a magánelzárás fenyítést, a fogvatartott panaszának utólag adjanak helyt, és a jövőben a fogvatartotti panaszokat jóval nagyobb körültekintéssel, a tényeket figyelembe véve vizsgálják ki."
...

[ belfold.ma.hu/tart/cikk/a/0/107303/1/belfold/Embertelen_korulmenyek_a_marianosztrai_bortonben?place=srss ]

--

Börtönárak Magyarországon

...
"A tavalyi számok alapján napi 2238 forintba kerül egy fogvatartott a magyar adófizetőknek. A büntetés-végrehajtás évente egy adott összeget kap a központi költségvetésből, azt kell elosztania a börtönök működésére, így számítható ki a fogvatartotti közvetlen költség, azaz hogy egy rab egy napja mennyibe kerül...Ez az átlag úgy számolható ki, hogy a költségvetés által a büntetés-végrehajtási rendszer működtetésére elkülönített összeget elosztják a fogvatartottak számával - így szinte az egészet az adófizetők adják össze (a fennmaradó részt maguk a börtönök "termelik meg"). A keddi ítélet szerint Stohl András 10 hónapot tölt börtönben: ha a színész műsorvezető egy börtönben töltött napját a fenti összeggel vesszük, akkor 10 hónap alatt (30 napos átlaggal számolva) 671 ezer forintjába kerül az adófizetőknek...Stohl öt hónap után szabadlábra bocsátható, ebben az esetben a fenti -becsült- összeg felét, azaz 335 ezer forintot költ rá az állam. Nem mindegy azonban, hogy az elítélt hol tölti büntetését. A hazai börtönök többségében ugyanis nagy a zsúfoltság és nem éppen ideálisak a körülmények. Van azonban két olyan intézmény, amelynek lakóit irigyelheti a többi fogvatartott. Szombathelyen egy 800, Tiszalökön pedig egy 700 fős "luxusbörtön" működik. A két komplexum úgynevezett PPP konstrukcióban épült. Ez azt jelenti, hogy az államnak nem kellett előre kifizetnie a teljes beruházás ellenértékét. Ehelyett a börtönök átadását követően az állam meghatározott időszakon keresztül díjat fizet az építőnek. Mindkét intézet esetében 15 éves futamidejű konstrukcióról van szó. Az éves bérleti díj összege (2004. évi árszinten) intézetenként maximum 1,91 milliárd forint. A bérleti díj mértékét az előző évi inflációval lehet növelni. Például a szombathelyi börtön finanszírozására ma már több mint 2 milliárdot fizet az állam évente. A szombathelyi börtönben bolt, 10 ezer kötetes könyvtár, kilenc (!) sportpálya, tornaterem, színházterem, szakkörök (fazekas, festő, zene stb.) tartására alkalmas melléképületek, tanterem és ökumenikus imaterem szolgálja a rabok kényelmét. Ezen felül változatos étrend, minden szobában televízió és padlófűtés is jár az elítélteknek." (...)

[ penzcentrum.hu/karrier/ennyibe_kerul_stohl_az_adofizetoknek_bortonarak_magyarorszagon.1029682.html ]

---

Rendkívüli összefoglaló (5 oldalas) cikk a prominens médiából: az Ophélie-ügyben való nyomozást szándékosan is gátolhatták a magyarországi hatóságok, míg a csepeli hajléktalan szál is összefüggésbe hozható

Részlet: "...a szülők, a diáktársak szerint Ophélie életvidám, sportos lány volt, aki mindenkivel jól kijött, versenyszerűen úszott, és kizárt, hogy megölte volna magát. Egy Erasmus-diáknál a rendszeres alkoholfogyasztás nem feltétlenül vall depresszióra. Az, hogy Ophélie részegen a Dunába tántorgott volna, szintén kizártnak tűnt, mert a kamerafelvételeken mozgása egyáltalán nem volt bizonytalan. Mindez azonban nem tűnt perdöntőnek, amíg ki nem derült, hogy A LÁNY BIZTOSAN NEM MÁSZOTT ÁT A KORLÁTON, sőt a legapróbb mikroszkopikus nyoma sincs annak, hogy valaha a Lánchídon járt volna...ismét zavarba ejtő kérdések merültek fel. A testet CSEPELNÉL egy olyan kikötőcsatornában találták meg, ahova FOLYÁSIRÁNNYAL SZEMBEN KELLETT VOLNA ÚSZNIA, ellenben A SZÁRAZFÖLDRŐL KÖNNYEN MEGKÖZELÍTHETŐ VOLT. A TESTBEN KIMUTATOTT VÉRALKOHOLSZINT pedig RENDKÍVÜL ALACSONYNAK BIZONYULT, ami arra utal, hogy A LÁNY NEM HáROM ÓRA KÖRÜL HALT MEG, hanem LEGALÁBB tíz órával később...2010 decemberében a család ügyvédje, William Bourdon interjút adott a L’Union nevű francia lapnak, amelyben elmondta, milyen nyomozati cselekményeket hiányoltak, mely kérdéseikre szeretnének még választ kapni. Sérelmezték, hogy NEM SZEREZTE MEG A RENDŐRSÉG A LÁNY ELTŰNÉSÉNEK ÉJSZAKÁJÁRÓL A MOBILTELEFONSO CELLAINFORMÁCIÓKAT. Nem mentek utána alaposan annak az egyetlen tanúvallomásnak, amely szerint valaki sikoltozást hallott a Lánchíd közeléből az adott időszakban. A HOLTTESTET csak egy hónappal a megtalálása után adták át a francia szakértőknek, és időközben NEM TÁROLTÁK MEGFELELŐEN, így annak ÁLLAPOTA A KÉT ORVOSI VIZSGÁLAT KÖZÖTT SOKAT ROMLOTT. Nem adtak magyarázatot a holttest alacsony véralkoholszintjére, sem arra, hogyan került az oda, ahol végül megtalálták. A VÍZ ALGATARTALMÁNAK VIZSGÁLATA SEGÍTHETETT VOLNA a halál helyszínének pontosabb megállapításában, DE ezt akkor MÉG NEM VÉGEZTÉK EL. Hogy a fenti vizsgálatokra sor került-e az elmúlt egy évben, és ezek MILYEN EREDMÉNYT HOZTAK, AZÓTA SEM TUDNI. A BRFK Szervezett Bűnözés Elleni Osztálya nyomoz Ophélie ügyében, INFORMÁCIÓKAT NAGYON SZŰKÖSEN BOCSÁTANAK A SAJTÓ RENDELKEZÉSÉRE. Az utolsó hír az volt, hogy magyar kérésre keresnek az olasz hatóságok három olasz állampolgárt...hogyan tűnt el Ophélie a Lánchídról, hogyan csökkent le a véralkoholszintje, és hogyan került a teste oda, ahova került?...a kamerafelvételeken nem adja jelét, hogy különösebben ittas volna. Ha a vízbe esik, a közelben tartózkodó hajléktalanoknak hallaniuk kellett volna a csobbanást – ráadásul az öngyilkossági verziónál felmerülő összes kérdésre is választ kell adni. Marad az emberrablási verzió. Valaki elvitte a lányt a hídról, feltehetően kocsival, ezért tűnt el a kamerák felvételeiről...Szerv- vagy lánykereskedők szegény és kiszolgáltatott embereket rabolnak, akiket a kutya sem keres, nem nyugat-európai egyetemista lányokat. De ha mégis ilyen céllal rabolták el, miért dobták volna érintetlenül a Dunába...?...Az édesapa későbbi békülékeny nyilatkozataitól függetlenül a külföldi sajtóvisszhang lényege az volt, hogy a magyar rendőrség nem tett meg mindent azért, hogy kiderítse az igazságot...daliás összeesküvés-elméletek is összerakhatók, amelyekben a magyar rendőrség direkt fedezte volna a bűnösöket, vagy éppen saját kezdeti hibáit rejtegetve akadályozta a francia hatóságokat. Az ilyen elméletek ellen természetesen nem véd semmi – csak ha van a rejtélynek megoldása." (...)

[ www.szabadfold.hu/cikk?30650=30650&cikk_oldal=0 ]

***

P. József élethelyzetéhez nincs mit hozzászólnom igazán. Elképzelhetőnek tartom, hogy valóban ő Horák Nóra gyilkos állata, aki most siralmas bűnhődését tölti más fenevadak társaságában, miközben azt is épp úgy elképzelhetőnek tartom, hogy politikai okból, a közvélemény formálása végett, akár valamilyen titkos egyesség nyomán lett elítélt a kislány holttestének fellelési helyétől anno alig 80 méterre élő erős dohányos fűtésszerelőből (hogy a már százszor leírt hivatkozások, utalások közül most többet ne említsek).
Hogy sokba kerülnek az elítéltek a közösségnek? Egyre többe fognak, ha így folytatódik.

Legalább ennyire érdekfeszítő az Ophélie-ügyről, vagy inkább rejtélyről nyilvánosságra jutott 1-2 újabb információ, összefüggés.
Nevezetesen, az már eddig is tudva levő volt, hogy túl sok az ellentmondás a rendőrség munkájában (akár csak más ügyekben, például a Horák Nóra-ügyben is). Semmivel nem indokolható, hogy egy ilyen fontos ügyben a nyomozóhatóság miért nem tisztázott bizonyos részleteket Ophélie mozgásával kapcsolatosan, a telefonos cellainformációk feldolgozásán keresztül. Az is elég valószínűtlen (egy búvár és egy hajómérnök szerint, matematikai értelemben: "teljességgel valószínűtlen"), hogy Ophélie holtteste az árral szemben úszott volna fel az a csepeli szabadkikötők északi öblébe. Felmerült az a variáció, hogy hajóra akadt a test, amely magával vonszolta. Ez esetben a holttest állapotából erre következtetni lehetett volna. Nem tették. Vannak olyan (nem hivatalos) források, amelyek szerint igenis voltak durva nyomai a holttesten egy hajó általi fennakadásnak, hajócsavar vágásának, stb., ez esetben viszont egy laikus számára is felvetődik a kérés, egy több hetes (még a a szakértők nyilatkozata szerint nem is két hónapos!!!), szétvagdalt vízihullán hogyan akarnak például külső bántalmazás, vagy nemi erőszak, stb. nyomai után kutatni, amikor a különféle bizonyítékok ily módon megsemmisülhettek. Na persze ez már egy elég elméleti sík.
Most már azt is tudhatjuk, hogy a magyarországi hatóságok nem tárolták megfelelően Ophélie holttestét, még jelentősen rosszabb állapotban adták át a francia szakértőknek, akik nem mellesleg még így is kiderítettek, kijelentettek újabb rendkívül fontos körülményeket, például Ophélie halála kori véralkohol szintjének tudományos behatárolásáról.
Arra sincsen indok, miért nem végezték el az Ophélie tüdejében talált -tehát feltehetőleg belélegzett- víz különféle elemzéseit, amelyek sok mindenre választ adhatnának.
Az embernek olyan érzése támadhat, hogy szándékosan akarják homályban tartani, rejtélynek meghagyni az Ophélie-ügyet és sok más ügyet (a minap egy cigány osztálytárs által feltehetően rendszeresen bántalmazott, megvert kisfiú benzinnel való felgyulladásának vizsgálata jelenthet kellemetlenséget a rend kormányának).
Természetesen új fejleménynek, összefüggésnek tekinthető a csepeli hajléktalantelepeken jelen lévő bűnözési formák közelmúltbéli - egyelőre csupán részleges- lelepleződése is. Ugyanis Ophélie holttestét pontosan, megszólalásig azon a környéken, szinte közvetlenül annak a területnek a közelében találták meg, ahol nemrégiben más holttesteket is. Szintén felmerültek nemzetközi bűnözési szálak, hiszen az ügyben főgyanúsított sem magyar állampolgár.
Vajon kik és milyen "megrendeléseket" adnak, osztanak le bizonyos hajléktalan telepeken élőknek, különféle személyek eltüntetésének célzatával.

Vajon találkozott-e a Lánchídnál Ophélie akkor éjjel hajléktalanokkal, vagy éppen másokkal, akik autóval rabolták el, majd csak később, nevének közismerete miatt döntöttek inkább a "feláldozása", eltüntetése mellett (mondjuk hetekkel később), amit legjobb volt öngyilkosságnak beállítani, hiszen az elrablói a médiából tudhatták, hogy alkoholt fogyasztott, hogy sokan arra gyanakszanak, leugrott a Lánchídról. Így aztán beitatták (de sokkal kevesebbel, mint amennyi elég lett volna a sikerhez, majd vízbe fojtották s végül levitték a csepeli, nem (illetve szemétlerakásra) használt északi öbölhöz, a szennyvíztisztító közelében, vízbe dobták a testet, amely a hideg víz és a lassabb bomlási folyamatok, a halak téli visszahúzódása, stb. kifolyólag nem fúvódott fel olyan gyorsan, sőt, sokkal jobb állapotban is volt, mint azt a szakértők várták volna, az ismert körülmények között egy 2 hónapos vízi hullát
 l.
Miért nincsenek cáfolatok a fentebbiekre? Miért nem lehetnek...?

A szabadság bajnokának, az USA-nak csupán az a lényeg, hogy olyan új vezetés legyen, amely biztosítja számára nagyon jó áron az olajat. Egy ideig úgy tudtuk, hogy Kadhafi hétpróbás gazember, csupán a Szovjetúniónak és testvéri országainak jó. Aztán kiederült, hogy Kadhafi mégis szalonképes. Fogadta mindenki és bratyizott vele mindendenki. Senki nem mondta rá, hogy zsarnok. Senki nem állította, hogy törvénytelen módon van ott, ahol van. Adta az olajat és  engedte, hogy a NATO országok nagyvállalatai beruházzanak, és persze a hasznot kivigyék az országból. Senkit nem zavart, hogy nincs demokrácia, és a líbiai átlagpolgár sanyarú körülmények között él. Aztán más arab országokban felébredt a szunyókáló öntudat, ami kellemes lövöldözésre sarkallta a líbiai különböző törzsekhez tartozó arabokat, iszlamistákat is. Sokra nem mentek volna, akárcsak Szíriában, ha a francia elnöknek és buzgalma láttán az USA-nak eszébe nem jut, hogy most elkelne egy kis segítség, aminek otthon kedvező belpolitikai visszhangot lehet adni. És az igazságos, a demokráciáért életét és vérét adó NATO önjeleölt módon bombázni kezdett egy szuverén országot azzal az ürügggyel... Illetve ürügyet nem is kerestek, nagyhatalmaknak nem kell ürügy, egymás között lerendezik a jogtalanságot és a törvénytelenséget. Mert akármit is tett korábban Kadhafi és józan ésszel akármennyire el is ítéljük, azért az kétségtelen, hogy Líbia szuverén volt. Szabad és független (mint amennyire szabadok és függetlenek egyéb alávetettségben létező országok). Nem Kadhafit védem, hanem azt a módszert ítélem el, amelyet a nagyhatalmak mindig jogosnak találnak, bármit is tesznek, ha az érdekeik úgy kívánják.

Az Index alábbi, csatolt cikke nyilvánvalóvá teszi, hogy az átlagpolgárnak, bármelyik törzshöz is tartozik, a továbbiakban sem lesz jobb, sőt, elképzelhetően rosszabb, esetleg sokkal rosszabb lesz. De ez teljesen huszadrangú kérdés, ha az Egyesült Állmamok és szövetségesei (egy leszűkített Nato, vagyis a nagyhatalmak klubja) megtalálja a maga jutalmát mindazért a cselekményért, amellyel egy törvényes hatalmat és vezetést megbuktatott és szabad országot pedig porig bombázva a szolgaságába hajtott.

Mi lesz most Líbiával?

• Index

2011. augusztus 22., hétfő 13:10

A nyugati világ abban reménykedik, az Átmeneti Nemzeti Tanácsnak nevezett, Kadhafi egykori igazságügyminisztere által vezetett szervezet képes lehet boldog demokráciába vezetni Líbiát. Ez azonban nem lesz egyszerű: a tanács maga is megosztott, és egyáltalán nem biztos, hogy a líbiaiak el is fogadják majd uralmukat. A legrosszabb forgatókönyv a polgárháború lenne.

Ki győzött Líbiában? – erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, pedig ha ez nyilvánvaló lenne, akkor könnyebb lenne megjósolni azt is, hogy kik és hogyan irányítják majd Líbiát.

Külföldi fegyverrel, de helyi vérrel
 

Kadhafi bukását nyilvánvalóan nem lehetett volna elérni a NATO légicsapásai nélkül, de a szárazföldi harcot már a helyieknek kellett megvívniuk.

Nincsenek nyugati katonák az országban, mint Irakban vagy Afganisztánban voltak, amikor megdőltek az ottani rezsimek, igaz, ott a külföldi fegyveres jelenlét sem tudta elérni a békés átmenetet. De legalább mindkét helyen lett valamilyen, nyugatról támogatott kormány.

 

A politikailag sokkal nyitottabb Tunéziában és Egyiptomban sem oldódott még meg az utódlás kérdése a zsarnokok év eleji elűzése óta.

Líbiában sem lesz könnyű megtalálni az új utat.

Az Átmeneti Nemzeti Tanács lenne a megoldás?
 

Formálisan létezik valamiféle hatalom Líbiában, ez az úgynevezett Átmeneti Nemzeti Tanács. Az eddig Bengáziban működő szervezet amolyan ideiglenes kormányként kíván tevékenykedni. Sokat segít rajta, hogy már harminc ország, köztük az USA, Nagy-Britannia, Kanada és Németország is elismerte. Washingtonban a tanácsnak hivatalos nagykövetsége is van, igaz, a nagykövet pont ugyanaz az ember, aki Kadhafi idején is képviselte Líbiát, csak azóta átállt a felkelőkhöz.

Az Átmeneti Nemzeti Tanácsot támogató üzeneteket küldött az elmúlt 24 órában a NATO főtitkára, az amerikai és a francia elnök is. Abban bíznak a nyugatiak, hogy a légicsapásokkal, fegyverekkel, kiképzőkkel és segélyekkel az elmúlt hónapokban erősen megtámogatott szervezet képes lehet megoldani Líbia újjászervezését.

A tanács angliai összekötője szerint 15-20, egyik líbiai szóvivője szerint 10-15 hónap kellhet ahhoz, hogy az átmeneti vezetés konszolidálja az országot. Ez alatt többek között új alkotmányt írnának. Az első ígéretek szerint egy technokrata, részben tudósokból álló ügyvezető kormány alakulna.

Nem olyan egyszerű
 

Az Átmeneti Nemzeti Tanács azonban egyáltalán nem tűnik erős szervezetnek, mert líbiai legitimációja és belső egysége is erősen kérdéses. Marc Ginsberg, az USA egykori marokkói nagykövete és a térség szakértője egy hétfői elemzésében például azt fejtegeti, hogy a tanácsban legalább két nagyon fontos szárny működik párhuzamosan: a Kadhafi volt szövetségeseiből álló átálltak csapata, és a bengázi ellenzék.

A tanács elnöke, Musztafa Abdel Dzsalil egyértelműen az előbbiek közé tartozik, hiszen korábban Kadhafi igazságügyminisztere volt. És ebbe a csoportba tartozott a felkelők hadseregének alig egy hónapja meggyilkolt parancsnoka is, Abdul Fatah Junesz is.

Juneszt úgy ölték meg, hogy visszahvták a frontról, hogy kihallgassák, mert felmerült a gyanú, hogy titokban kapcsolatban van még Kadhafival. Junesz Kadhafi belügyminisztere volt korábban, februárban állt át a felkelőkhöz. Hogy pontosan kik és miért ölték meg, az még mindig nem világos. De a történetéből jól látszik, hogy egyáltalán nincs minden rendben a tanácson belül.

Nincs ellenzéki elit
 

A Kadhafitól elfordult egykori elit nagy előnye, hogy lényegében csak nekik van államigazgatási tapasztalatuk, hiszen az elmúlt 41 évben nem kadhafista semmilyen befolyáshoz nem juthatott az országban.Politikai ellenzék nem működhetett, nincsenek kialakult struktúrák a kadhafistán kívüli világon.

Musztafa Abdel Dzsalil az Átmeneti Nemzeti Tanács elnöke

Az átálltak nagy hátránya viszont, hogy a felkelők egy része egyáltalán nem bízik bennük. Erre nemcsak Junesz meggyilkolása utal, vannak egészen konkrét bizonyítékok is. Például a Miszratát keserves harcok árán megszerző ottani felkelők eddig nem ismerték el az átmeneti tanács fennhatóságát. Több, a felkelés közben alakult települési tanács is így van ezzel. És egyáltalán nem világos, hogy a most felszabadított fővárosi elit, vagy az ottani ellenzék hogyan tud és akar együttműködni, vagy beépülni a tanácsba.

A külföldi politikusok többsége az elmúlt napokban többször is visszafogottságra intette a győzteseket, vagyis azt kérik, hogy ne legyen vérbosszú. Kadhafi rezsimje azonban elég sok embert megölt és megkínzott az elmúlt évtizedekben ahhoz, hogy erre mégiscsak igény legyen. Az elmúlt hónapok vérzivatarai után pedig pláne sokan lehetnek az elégtételt követelők, ami pedig visszaüthet többek között az átmeneti tanács átállt vezetőire is.

A líbiai identitásnál vannak erősebb kötelékek is
 

Külön problémát jelent, hogy a líbiai társadalom egyáltalán nem egységes. Több elemző most arra emlékeztet, hogy nem véletlen, hogy az oszmán hódoltság idején a törökök is három tartományra osztották a területet, hogy kormányozható legyen a vidék.

Egyrészt a nagyobb települések egymástól távol vannak, és mindegyiknek erős saját identitása van. A mostani felkelésben kulcsszerepet vállaló bengáziak és a fővárosi tripoliak között például hagyományos az ellenszenv.

Hogy még bonyolultabb legyen a líbiai képlet, nagyon fontos a mai napig a törzsi hovatartozás is. Kadhafi sokáig nagyon ügyesen alkalmazta az oszd meg és uralkodj elvet a törzsek között, ám most minden felborult.

A Líbiához értő publicisták szerint nem szabad lebecsülni az iszlamisták igényeit sem, mert az erősen vallási alapon szerveződő megújulásnak is vannak bőven hívei Líbiában. A polgárháború réme minden líbiai elemzésben felmerül mostanság, mint a lehető legrosszabb, de nem irreális forgatókönyv.

A nyugatnak is elkelne a sikertörténet
 

A Kadhafi bukását végső soron kikényszerítő NATO-nak több szempontból is nagyon fontos lenne, hogy konszolidáció jöjjön. Egyrészt hatalmas presztízsveszteség lenne, ha Afganisztán és Irak után egy újabb nyugati beavatkozás hozna káoszt és vérzivatart. Az is világosnak tűnik, hogy egyik nyugati állam sem akar Líbiába bevonulni rendőrködni, erre most senkinek sincs se pénze, se politikai akarata.

Charles Bouchard a nemzetközi erők parancsnoka és a NATO tevékenység vezetője tájékoztatót tart a NATO nápolyi bázisán még márciusban

Másrészt azért is fontos Líbia, mert hatalmas olaj- és gázkészletekkel rendelkezik. Az egyébként is válságban lévő nyugati gazdaságoknak – különösen Európának – nagy szüksége lenne a líbiai olajtermelés újraindítására. A mostani háborús károk miatt a tavalyi, napi 1,8 millió hordós kitermelést ugyan nem lehet egyik napról a másikra visszaállítani, de az átmeneti tanács egy szakértője szerint néhány hónapon belül a napi félmillió hordóig már el lehetne jutni. Ez biztosan csökkentené az olajárakat, ami most jót tenne a világgazdaságnak.

 

FAIRYFELLER:

Csak folytatódik - fél év alatt (legalább!) 30 ezerrel vagyunk kevesebben, mi magyarok: miközben  egy év alatt 100 ezerrel nőtt a nemzeti erő a kettős állampolgárság révén - addig fél év alatt  -számításba véve az egyre több másföldi bevándorló szerepét!- legalább (!) 30 ezerrel csökkenhetett a magyarság lélekszáma a Kárpát-medencében (ha már a nemzetben gondolkodunk: lássunk is, nézzünk magunkra!)

Egyre csak fogy a magyar

...
Mintegy 24 ezer 500-zal csökkent a népességszám Magyarországon 2011 első félévében - közölte a Központi Statisztikai Hivatal. Idén az első félévben 41 ezer 586 gyermek született, 8 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban, a halálozások száma 66 ezer 34 volt, ami 1,6 százalékos emelkedést jelent a 2010. január-júniusi időszakhoz képest. A természetes fogyás 24 ezer 448 fő volt, 4663-mal több az egy évvel korábbinál. A nemzetközi vándorlás figyelembevételével becsült népességszám az időszak végén 9 millió 968 ezer volt. A születésszám összességében 8 százalékkal csökkent, ez 3592 újszülöttel kevesebbet jelentett, mint egy évvel korábban - közölték. A születések számának csökkenése - több mint 10 százalékos visszaesés - a legjelentősebb Közép- és Nyugat-Dunántúlon volt, a legkisebb, 4,4 százalékos csökkenés pedig Észak-Magyarországon. A halálozások száma négy régióban emelkedett, a legnagyobb mértékben Dél-Alföldön és Közép-Magyarországon 4,4, illetve 3,4 százalékkal, három régióban viszont kismértékben elmaradt az előző évitől. A természetes fogyás az ország valamennyi régiójában meghaladta az egy évvel korábbit, ennek mértéke Közép-Magyarországon volt a legnagyobb, Észak-Magyarországon pedig a legkisebb. A vizsgált időszakban 14 ezer 440 házasságkötést regisztráltak, 193-mal kevesebbet, mint az előző év azonos időszakában. A házasságkötések száma Közép-Dunántúlon és Közép-Magyarországon kismértékben emelkedett, a többi régióban viszont csökkent, a legjelentősebb, 6,4 százalékos visszaesés Észak-Alföldön volt - olvasható a KSH közleményében."
...

[ www.hir24.hu/belfold/2011/08/22/egyre-csak-fogy-a-magyar/~~fokusz ]

---

Délvidéki a százezredik kérelmező

[ www.youtube.com/watch?v=thSujL6QtGw ]

***

Gondoljunk csak bele, mi magyarok, vajon mekkora lehet ez a szám a magyaroknál lélekszámban többszörös indexel gyarapodó romák nélkül, avagy mekkora lehet a magyar nemzet valódi veszteségmutatója...?
A 41 ezer 586 született gyermek, amely 8 százalékkal, 3 ezer 592 jelent kevesebbet, mint egy évvel korábban, nos biztosra vehető, hogy többségük roma (kb. 27 ezer), ahogy immár nyolcadik éve.
Nem mondanak ellent ennek a trendnek azon utalások sem, amelyek szerint: "a természetes fogyás az ország valamennyi régiójában meghaladta az egy évvel korábbit, ennek mértéke Közép-Magyarországon volt a legnagyobb, Észak-Magyarországon pedig a legkisebb."
Természetesen a házasságok száma is egyre csökken, miközben egyre több másföldi bevándorló érkezik.
A teljes Kárpát-medencében jellemző a magyarság helyzete. Kevés házasság, kevés születendő gyermek, egyre nagyobb mértékű csökkenés, a magyar pozíciók folyamatos gyengülése. Talán megdöbbentően hangzik, de az ezer éves történelmi felvidéken a magyarság immáron csupán a második a kisebbségek sorában, természetesen a romák után. Ha így folytatódik, akkor 10-20 éven belül eljuthatunk a nemzetbiztonsági kockázatnak azon fokára, ahol már az 1920-as határainkon belül is harcolnunk kell majd pozícióink megmaradásáért. Ahogy az évek telnek, egyre halmozzuk nemzeti, első sorban morális, fizikális, gazdasági és pénzügyi hátrányainkat - egyre kevesebb az esélyünk megvédeni magunkat az ólálkodó veszélytől, más, "életre valóbb" népek bekebelezésétől. Ha így folytatódik, a romák is a fejünkre nőnek hamarosan és úgy gondolom, nem ők az egyetlenek, akik nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, az ezeréves magyar kultúrát, a megmaradt országunk magyar jellegét egyaránt veszélyeztetik. Szó sincs paranoiáról. A folyamatok világosan mutatják az irányt, a lecsúszás, az elzüllés útján.
Persze még az is lehet, hogy egy napon, egy horrorisztikus vízió szerint a romákkal kell majd összefognunk azok ellen, akik tankokkal gázolnak át rajtunk, akik modern fegyverzettel, repülőgépekkel likvidálnak minket, ha az útjukba kerülünk a 21. században...

Végeztem a fentebbi adatok alapján egy nagyságrendileg közelítő becslést, így valószínűnek tartom, hogy: legalább (!) 30 ezerrel csökkent a magyarság lélekszáma, miközben legalább (!) 50 ezerrel nőtt a romaság lélekszáma a Kárpát-medencében, mindössze fél év alatt.
Ha ez fél év alatt átlag 80 ezres különbség, akkor feltételezve a trend kitartását és annak exponenciális jellegét, évente legalább 160 ezer, 10 év alatt -legrosszabb esetben- akár két milliós különbség is lehet, ugyancsak a Kárpát-medencében gondolkodva, tehát a teljes történelmi magyar területeken élő magyar-roma viszonyítás szintjén.
Tehát ily módon, ha azt mondjuk, hogy ma a magyarság a Kárpát-medencében jó indulattal 13 millió 5 ezer fős lélekszámú, és a romaság ugyanezen vidéken jelenleg kb. 3 milliós, akkor 10 év múlva ez az arányszám átalakulhat olyan módon, hogy 11-12 milliós magyarság 4-5 millió romával élhet együtt, vagy egymás mellett. 20 év múlva a teljes fiatal lakosságban (30 év alatti korosztály) már a romák kerülhetnek a magyarokkal szembeni többségbe.
Aztán, hogy például a jelenleg kb. 20 milliós románság demográfiai mutatói hogyan alakulnak, még nem következtethetünk oly biztosan, mint éppenséggel ami a magyarságra jellemző tendenciákból kisejlik.

FairyFeller:

Csepel: a rejtélyek szigete - Ophélie holttestét is azon a környéken találták meg, amelyet valóban érdemes volna átvizsgálni - interjú az egyik bűnrészessel

...
Nem gyilkosság áldozata lett, hanem fagyállót ivott, s ezért hunyt el az a hajléktalan, akit elsőként ástak el társai Csepelen, a volt eperföldön – vallotta az egyik, áprilisban fegyveres rablásért elfogott lakhely nélküli férfi. Mint megtudtuk, a hajléktalanok nem akarták felhívni magukra a rendőrök figyelmét, ezért hantolták el a holttestet a Szabadkikötő melletti kihalt területen, ahová később még legalább három holttest került, utóbbiak azonban már gyilkosságok áldozataként. A következő áldozatnak azért kellett meghalnia, mert megfenyegette társait, hogy elárulja a rendőröknek a holttest eltüntetését. Úgy tudjuk, őt halálra szurkálták. A könyörtelen hajléktalanbanda tucatnyi tagból állhat, s az idén év elejétől ismerték Alexander M.-t (39). A már előzetesbe került öt bandatag egybehangzóan vallja, hogy a „szerb", ahogy a rendőröknek a magát macedónnak mondó M.-t emlegetik, rablásokra, markecolásokra és lopásokra kényszerítette a fedél nélkül élő embereket. Közülük K. Krisztián (26), alias Szöcske is részt vett a bűncselekményekben, s egyike annak a háromnak, akik áprilisban buktak meg. Kihallgatása során több feltáró, beismerő vallomást tett.
– Szöcske év elején holtan találta barátnőjét, majd édesanyja leugrott a Gubacsi hídról, ezt követően került ­rossz társaságba, drogozni kezdett. Becenevét valószínűtlenül vékony testalkatáról kapta, mivel szinte csont és bőr – mondta el a Blikknek az egyik, tanúként kihallgatott férfi, aki azt is elárulta a zsaruknak, hogy K. Krisztián nemegyszer hencegett az elhantolt holttestekkel ismerőseinek, sőt a fegyveres rablásokról is említést tett. Senki sem adott hitelt a szavainak, mivel fizikailag alkalmatlannak tartották fegyveres rablónak. A rendőrök által a banda főnökének tartott Alexander M., mint azt megírtuk, az erdélyi származású M. M.-t (31) is elásatta, miután harmadmagával megkínozta, hogy kiszedje belőle az elrabolt bankkártya PIN kódját. Úgy tudjuk, hogy a már letartóztatott hat bandataghoz akár még egyszer ennyi gyanúsított csatlakozhat a kihallgatások előrehaladtával. A nyomozás hétfői állása szerint arról, hogy  a gyilkosságokat pontosan kik követték el, még nem volt sem vallomás, sem bizonyíték. Az igazságügyi orvos szakértő sem fejezte még be a holttestek vizsgálatát."
...

[ www.blikk.hu/blikk_aktualis/veletlen-halallal-kezdodott-a-csepeli-horror-2061623 ]

***

Könnyen lehet, hogy újabb holttesteket találnak majd a Szabadkikötők környékén, vagy a szennyvízfeldolgozónál az északi öbölben.

 

        Széljegyzetek a gazdasági válsághoz

Az egyre kiterjedtebb piacnak a szükséglete, amelyen termékeit eladhatja, végigkergeti a multinacionális tőkét az egész földgolyón. Mindenüvé be kell magát fészkelnie, mindenütt be kell rendezkednie, mindenütt összeköttetéseket kell létesítenie. A multinacionális tőke a globális világpiac kiaknázása által valamennyi ország termelését és fogyasztását kozmopolitává formálta. A nemzeti tradíciókba kapaszkodók nagy bánatára kihúzta az ipar lába alól a nemzeti talajt. A nemzeti iparok elpusztultak és napról napra pusztulnak. Új iparok szorítják ki őket, amelyeknek meghonosítása minden civilizált nemzet életkérdésévé válik, olyan iparok, amelyek már nem hazai nyersanyagot dolgoznak fel, hanem a legtávolabbi égövek nyersanyagát, és amelyeknek gyártmányait nemcsak magában az országban, hanem a világ minden részén fogyasztják. A régi, belföldi termékekkel kielégített szükségletek helyébe újak lépnek, amelyeknek kielégítésére a legtávolibb országok és éghajlatok termékei kellenek. A régi helyi és nemzeti önellátás és elzárkózottság helyébe a nemzetek sokoldalú érintkezése, egymástól való függése lép. És ez így van nemcsak az anyagi, hanem a szellemi termelésben is.

         Nem tettem időjelbe a fenti gondolatsort, hogy hirtelenjében a legolvasottabb közgazdászok se ismerjenek rá. Egy-egy árulkodó fogalmat kicseréltem a szövegben, de az egészen alig változtattam valamit. A fenti sorokat 1847 decemberében Brüsszelben írta egy huszonkilenc éves fiatalember, Karl Marx, aki a Kommunisták Szövetségének egyik létrehívója, és kiáltványának, Engelsszel, megfogalmazója. Gondolatai ma érvényesebbek, mint keletkezésükkor. Ha válságról beszélünk, meglátásai és főműve, a Nyugaton kapós A tőke aligha kerülhető meg.

         Közismert, hogy a gazdasági válságokat követő megújulási időszakban a gazdaság forradalmi változásokon megy át. De szükség van-e napjainkban, a permanens gazdasági forradalom, az innovativitás lázában égő gazdaság forradalmi változására? Bámulatos iramban fejlődik a számítástechnika, forradalmasítva az egyre automatizáltabb termelési folyamatokat, képzelettel alig követhető változásokat produkálva hónapról hónapra a híradástechnikában, a gyógyászatban, a világűrkutatásban és az élet ezernyi más területén. De valami ennél is csodálatosabb változás kezdődik a nanotechnika és technológia meghonosulásával, amely, felforgatva a sorsunkat, új irányokat nyit az emberiségnek. Ha tehát válság van, akkor nagy kérdés, hogy mi van válságban, illetve mi indukálja azt a válságot, amelyről csak azt tudjuk, hogy van, de csak sejtéseink vannak arról, hogy mitől van, mi a lényege, a természete, milyen lesz a lefolyása, meddig tart és milyen eredményekkel vagy éppen nem várt kudarcokkal jár.

Napjaink válságát szemügyre véve, a szakembereknek rögtön az 1929-es nagy gazdasági világválság jut eszükbe, pedig a mostani, mai kifejlettségét és hatásait tekintve, csak annyiban hasonlít a nyolcvan évvel korábbira, mint Makó Jeruzsálemhez: mindkettő város és kedvezőtlen fekvésű. És még valamiben: mindkét válság a kapitalizmus, vagy napjaink szalonképesebb fogalmazásával: a szabad piac terméke. Mivel ezt Marx azonnal felsejlő komor árnyéka miatt senki sem akarja (itthon semmiképpen) elismerni, ezért ami zajlik, az – ideiglenesen – hitelválságnak, jelzálogpiaci válságnak, pénzügyi válságnak, pénzügyi bizalmatlanságnak, kipukkant pénzügyi buboréknak, hatalmas lufinak és sok egyébnek minősül. Ezekkel a körülíró fogalmakkal kitalálóik semmit sem tudnak kezdeni, bár kétségtelen, hogy a helyzetre valamennyi ráillik. A szakemberek többsége azzal sem kíván foglalkozni, hogy ezek a folyamatok nem valaminek az okozói, hanem az okai (hozzáteszem: ha minden igaz, és ez alkalommal nem fordítva történnek a dolgok). Már csak az a nagy kérdés: mi az a gazdasági és társadalmi ellentmondás, amelynek méhében létrejöttek?

Közismert, hogy a spanyolnáthára ráadásként 1920-ban gazdasági válság söpört végig a világ jelentős részén, megdézsmálva azt a keveset, ami az addigi legalaposabb háborús pusztítás után maradt. De ez csak viharfelhőcske volt az 1929-es tök fekete égbolthoz képest, amelynek előjelei azt a nem túl sejtelmes üzenetet küldték, hogy a termelés több értéket teremt, mint amennyi a személyes fogyasztásban ténylegesen termékké válik. Ezért a válság – utólag – a túltermelési jelzőt kapta, bár nem a tornyosuló igények, szükségletek, hanem a fizetőképes kereslet csökkenése miatt.

Gazdaságilag az a korszak alapjaiban különbözött a maitól. Az akkori Európa éppen csak kilábalt a vészes háborúból, annak sarkát taposó válságból. A dolgozó osztályok nyomorúságos viszonyok között éltek (ennek következményeként is virágoztak ki először politikai reményként, majd világformáló küldetéstudattal a nemzeti szocializmusok és a sztálini kommunizmus). A termelőkapacitások éppen csak konszolidálódtak és folyamatosan tértek át a személyi fogyasztási termékek létrehozására. Egyedül az Egyesült Államok vélhette magát  a háború igazi győztesének, bár utolsónak szállt be a pusztításba. Az antant-országok által megrendelt és leszállított hadi eszközök, járművek, élelmiszerek rendkívüli mennyisége miatt átszervezte termelését, újításként bevezette a szalagrendszert. Mivel kevés munkaképes férfit veszített a csatatereken, szakemberek tömege állt rendelkezésére: belső fogyasztásra éppúgy ontotta a termékeket, mint exportra. A teremtett javak mégis messze elmaradtak a jogos, de fizetőképtelen igényektől.

Szovjet-Oroszország kifejezhetetlenül különbözött a mai Oroszországtól, nem beszélve Japánról, valamint Kínáról és Indiáról. Az utóbbi három ország a világgazdaság teljesítményét meghatározó termelő és exportőr, igényes, fizetőképes belső piaccal. És akkor nem szóltam Tajvanról, Dél- Koreáról, Ausztráliáról, Brazíliáról, Argentínáról, a Távol-Kelet kistigriseiről és több arab országról. A jelenlegi világgazdaság alapjait, nagyságát, terjedelmét, egymásra-épülését, kapacitását, a szakképzett foglalkoztatottak tömegét nem lehet egy napon említeni az 1929-es időszakéval.

Amerika gazdasága megfelelően tagolt, egyszerre képes rakétát és fogyasztási cikket jószerivel korlátlan mértékben termelni. Európa meghatározó országai unióba tömörültek, a bővítés szándékával-ürügyével „gyarmatosították” Közép-Kelet Európát, és ott van nekik tartalékban a két nagy piac: Ukrajna és Törökország. Ipara sértetlen. A nemzeti valutákat felváltotta a dollárral versengeni kívánó közös pénz, és az amerikainál biztonságosabban működő pénzügyi rendszer.

Japán rendkívüli erőket, morális és gazdasági tartalékokat halmozott fel. India és Kína olyan (sok kicsi sokra megy) fizetőképes belső kereslettel rendelkezik,  hogy a válság időszakát (valószínűleg) nagyobb megrázkódtatás nélkül átvészelheti. Ennek érdekében a kínai kormány, mintegy bemelegítésként, majdnem 600 milliárd élénkítő dollárt terít szét a gazdaságban (miközben kétezer milliárd felértékelődött dollár tartalékként pihen a kasszában).

Ha napjaink piacon kerengő pénz- és tőke tömegét összevetjük az 1929-essel, lebénul a képzeletünk. Különösen, ha ide számítjuk a tényleges értékpapírokat, és a származékos ügyletek, „derivatívák” során keletkezett virtuális tőkét, amelynek többféle arca van, attól függően, hogy milyen szerepet játszott, és a kialakult helyzetben miként viselkedik. Összevethetetlenül több egy-egy ország tartaléktőkéje. Elegendő, ha példának a kicsiny Ausztriát említem, amely megtakarításaiból – a csomósodó helyzetek oldására – százmilliárd eurót (mintegy százhúszmilliárd dollárt) mozgósított. Ez a tőkemennyiség jól érzékelteti, hogy az Egyesült Államok az ünnepelt 700 milliárd dollárral nem a zsebébe, csak a zsebe felé nyúlt (pedig ez is háború, ha közvetlenül nem is látunk vért).

Az is meggondolkodtató, hogy a világon részben a termelésben fészket kereső, valamint a haszonra vadászó („karvaly”)tőke teljesen másként viselkedik, alapvetően más a természete, mint volt 1929-ben. A globális világ multinacionális tőkéje (ide számítva a befektetési- és nyugdíjalapok „forró” pénzét is) elsötéti a fél világ egét, amikor kamat-zsákmányra vágyva vagy pénzügyi hullámveréstől megriadva egyik piaci helyszínről a másikra húz. Mohóságán túl igazi szándéka csak annyira kiszámítható, mint a keletkező tornádóké.

Furcsa és új elgondolásokra késztető válság a mai, mert soha ilyen erős alapjai nem voltak a világgazdaságnak. Különösen nem az amerikainak!  Amerika termelőerői jól strukturáltak, szervezettek, a legmodernebb technológiát alkalmazzák, jelentős tudományos háttérrel bírnak. Amerika gazdaságát önmagában a jelzálogválság nem dönthette ágynak, s főként nem a világét, amely rendkívüli termelési kapacitásokkal rendelkezik. Értékei, tartalékai messze túlhaladják az amerikai jelzálogválság rombolását. Európára mindaz, ami Amerikában zajlik, csak mértékkel igaz (már csak azért is, mert Európa nem visel két hadszíntéren is költséges és tökéletesen értelmetlen háborút). Az amerikai folyamatok azért is elgondolkodtatók, mert a multinacionális tőke bőven talált vigasztalódásra, gyors gyarapodásra alkalmas helyszínt, pl. Kínában, Indiában (és jóval kisebb mértékben hazánkban). Az ottani munkabérek olyan nyomottak az amerikaihoz képest, hogy ha a szállítási költségek le is csípnek valamit a haszonból, az extraprofit még így is biztosított, a hozadék pedig a származási helyen azonnal ismét befektethető.

Az eddigi válságok többsége (korántsem mindegyik, gondoljunk csak az 1987-es amerikai tőzsdekrachra, amelyet nem követett mély utórezgés) a fogyasztás visszaesésével (a jelenlegi 6.5 százalékos amerikai munkanélküliség nem járhat fogyasztási krízissel, tömeges fizetésképtelenséggel), a termelés átszervezésével, majd a kilábalás részeként a termelési eszközök modernizálásával, a pénzügyi rendszer átalakításával adott választ a problémára, miközben a foglalkoztatottak nagy tömegei anyagi sérelmeikkel alapvetően hozzájárultak a tőke lélegzetvételéhez. Az eddigiek alapján most sem lesz másként, miközben a pillanatnyilag vesztesnek látszó bankok (valójában az ügyfeleik, hiszen a nagyvonalú és felelőtlen tranzakcióikat, következmények nélkül, az ő pénzük felhasználásával hajtották végre a vagyonokat kereső csúcsvezetők és jól fizetett beosztottjaik) alaposan megszedik magukat. Nemcsak azáltal, hogy az állam az adófizetők pénzén mentőkötelet dob nekik korábbi tevékenységük némiképpen módosított, de a lényeget nem érintő folytatásához, hanem azáltal is, hogy az erősek felvásárolják a gyengéket és az értékcsökkent követeléseket a helyzet rendeződését követően értékükön vagy afelett behajtják.

És közben soha nem akad felelős. Ami lassan kétszáz éve újra meg újra történik – az első nagy válság 1825-ben pusztított –, azt természeti csapásként élik meg a kormányok (és elszenvedői). Ez persze érthető, hiszen az adott társadalmi struktúra (magyarul: kapitalizmus) meg- és átmentése a következő konjunktúra időszakára érdeke mindazoknak, akik az események hatására a döntést hozzák.

Ismét azzal a kérdéssel kell a döntéshozóknak szembenézni, hogy reformálható-e a kapitalizmus. Eddig bebizonyosodott, hogy igen (az áráról ne beszéljünk). A reformok egymást másolják, gondoljunk csak a befektetési és kereskedelmi bankok egyesülésére, szétválására, majd ismételt egyesülésére, a New Deal jegyében az állami szerepvállalásra, amely – ha nem is olyan mértékben, mint a harmincas években – korábban is és utána is szerepet kapott. Most akkorának vagy olyannak látszik a katyvasz, hogy talán radikálisabb lépést igényel(ne). Annak a marxi elképzelésnek, hogy politikai majd társadalmi forradalommal kiiktatható a termelőeszközök birtokosai és a tőke foglalkoztatottjai közötti (antagonisztikusnak minősített) ellentmondás, úgy látszik – egyelőre legalábbis – a valóságos folyamatok ellenállnak. Marad tehát a korábbi gyógymód, a bizonyos fokú tervezettség és határozottabb felügyelet-ellenőrzés. De ettől a válságciklusok a „szuperkapitalizmusban” sem szűnnek meg, legfeljebb megnő az azokat tagoló időszak. (Ennek ellentmondani látszik a rendkívül sikeres, eredményesen működő kínai modell, a kapitalizmussal összeházasított kommunista államszerkezet, amelyben a centralizált irányítás érvényesíti a diktatórikus politikai hatalomgyakorlást. De ez fordítva is igaz! Ennek köszönheti látványos fejlődését - a munkaerő végtelen kizsákmányolása mellett. Ám ez a „paradicsomi” állapot nem örök, hiszen minél több gazdasági hatalmat ragadnak kezükbe a termelés világának szereplői, a folyamatok irányításában annál kevesebb marad a központi kormányzatéban. Hogy ez mire lesz elegendő, és hogyan változnak majd a viszonyok? Egyelőre ezt sem tudja senki megmondani).

A közgazdászok a válságra „kódolásként” használják a túltermelés megjelölést, amikor soha nem látott recesszióról beszélnek (köztük a világhírű pénzügyi guru, Soros György is, aki azt nyilatkozta, hogy életében ekkora válságot még nem látott). Hogy lesz-e és ha igen, mekkora lesz az ijesztgető recesszió, azt ma senki nem tudja. Rémképként vetítése azt a benyomást kelti, hogy a termelésben keletkezett ellentmondások okozzák a banki, pénzügyi válságokat, valójában pedig, Marx nyomán én legalábbis ezt gondolom, az elosztás anomáliái. Banki hitelek, tőkepiacok nélkül a termelés nem volna képes látványosan bővülni, hiszen a termelő egységeknek meg kellene várniuk, hogy az értékek a termelő- és a személyes fogyasztásban elnyerjék értelmüket, és a tőke visszaáramoljon a termelésbe. Ez túl hosszú idő lenne, és csupán az újratermelés  minimális bővülését eredményezhetné.

A bankrendszer és a tőzsde viszont szinte misztikusan bonyolulttá, áttekinthetetlenné vált. Ezt elősegítették bizonyos, aligha megengedhető módszerek, mint például a jelzáloglevelekből képzett származékos értékpapírok, amelyek virtualizálták az értékeket, követhetetlenné tették az értékpapírok által – elvileg – képviselt értékek valóságos voltát. Várható volt, hogy ezek a hatalmas tömegű származékos értékpapírok abban a pillanatban, hogy egyszer „el kell számolniuk” azzal, amit képviselnek, az egész pénzügyi rendszert magukkal rántják (miközben ezeken az adásvételi ügyleteken egyesek, egész banki láncolatok hatalmas valóságos pénzeket kerestek; tény, hogy más bankok viszont – szintén valóságosan – hatalmas pénzeket buktak).

A válság szivárgó jelentkezése gyanakvással tölti el az embert. Még az is kiderülhet, hogy ez alkalommal nem az elosztás anomáliai felelősek a kialakult helyzetért, hanem az a banki és pénzügyi rendszer, szemlélet, gyakorlat (lásd Bush elnök nyilatkozatát a washingtoni csúcs után), amely lehetővé tette egyes csoportok pénz- és tőke ügyleteit. De ez még – legalábbis egyelőre – kevésbé látható. Ez majd csak a helyzet tisztulása után (vagy akkor sem) ölt testet, amikor az átalakult pénzügyi rendszer új csomópontjai kitapinthatóvá válnak (az Egyesült Államok előnyére vagy hátrányára). Ne adj isten, az is kiderülhet, hogy világméretű pénzügyi spekuláció zajlik - feltételezhető szereplőkkel - az új központokkal bíró rendszer kialakulásáért.

Elgondolkodtató, hogy a kormányok a bankokat dollár és euró százmilliárdokkal támogatják, miközben még azt sem tudják, hogy ezzel a terápiával mit gyógyítanak, illetve mire vezet ez a fajta államosítás. A likviditás helyreállítására? De hiszen annál a tőketömegnél, amit a kormányok (olykor erőszakolva) adnak – a pánik hatására –, lényegesen nagyobb értékek cserélnek gazdát. A tőkéknek ezt a cseréjét támogatják a kormányok? És az államosítás révén végül vagy lesz ebből hasznuk, illetve vagy megtérül a befektetett pénz vagy sem. Ha ugyanis a likviditás megteremtése ellenére reszketni kell a recessziótól, akkor nem biztos, hogy a felelőtlen bankokat meg kell menteni. Vagy legalábbis nem mindegyiket. És mi történik abban az esetben, ha elmarad a vizionált recesszió, az adófizetők pénze pedig beszorul a hibás banki struktúrába? Tulajdonképpen semmi, hiszen az államnak nincs pénze, az adófizetőkét adja (úgy tűnik, könnyű kézzel) a gyors és lényegi elemzést megelőzve.

Iszonyúan nagy kérdés, hogy elegendőnek bizonyul-e majd az egyes tőkeműveletek jogi feltételeinek szigorítása, és a jelzáloglevelek értékpapírosodásának korlátozása. Ha az Európai Unió kormányai (szemben a japán, a kínai, az indiai, a brazil, több arab ország kormányával) nem esnek pánikba az amerikai helyzet láttán, talán hatalmas áldozatok nélkül is kezelhetőbb lenne a válság. Természetesen úgy nehéz dönteni, ha Amerika érvényesíti az akaratát, és nyilvánvalóvá teszi, hogy az amerikai tőketulajdonosok érdekei elsőbbséget élveznek másokéval szemben.

Lehet, hogy a király meztelen, csak a kormányok és a szakemberek nem veszik észre?

Önmagukban az amerikai jelzáloglevelek értékpapírosodása, és a velük történt üzérkedés nem gerjeszthetett volna ekkora válság-előszelet. A jelzáloglevelek nem (vagy legalábbis nem mind) maradtak a befektetési bankok birtokában. Tranzakcióik lényege éppen az volt, hogy megszabaduljanak ezektől a bizonytalan és túlértékelt papíroktól, szétterítsék a kockázatot. Ezekből minden bizonnyal sokat vásároltak a nyugdíj- és egyéb befektetési alapok. Így viszont teljességgel kizárt, hogy a jelzáloghitel miatt bankok egész csoportja „bedőljön”, és olyan bizalmatlansági hullám induljon el, amely elmossa a világ pénzügyi rendszerének javarészét. Azért is megfogalmazódnak a kétségek, mert a jelzálogjoggal terhelt ingatlanok egésze nem értéktelen, így a jelzáloglevelek összességének értéke aligha devalválódott nullára. Ha csak erről, ennyiről lenne szó, akkor az Egyesült Államok kormánya felvásárolhatta volna a bizonytalan ingatlanok jelzálogleveleit (most történik ebbe az irányba lépés), és a hitelfelvevők – átmenetileg – az állam adósaivá váltak volna, megmenekülve részleges tulajdonuk elvesztésének csapásától. A kialakult helyzet rendeződése után a kormány (esetleg némi veszteséggel, de még ez sem biztos) értékesíthette volna bankoknak a jelzálogleveleket, megtiltva az értékpapírosításukat. Tehát ez nem lehetett a válság oka. Valami másnak is szerepet kellett játszania. Erre nem lehet az sem elégséges magyarázat, hogy az amerikaiak a (túl)fogyasztásukat hitelből fedezték, miközben az iraki és az afganisztáni háború terheinek egy része (a többit az Európai Unió állta és állja), valamint a terrortámadás következtében a biztonság megszigorítása költségvetési és tetemes egyensúlyi hiányt idéztek elő, hiszen közben – ha csekély mértékben is – az USA gazdasága növekedett.

Nagy kétségeim vannak, hogy ez a válság az a válság, aminek mondják vagy beállítják, vagyis hogy túltermelési válság. És mégis egyre több országban, most már Japánban és Németországban is jelentkeznek recessziós jelek. Ezért egyes közgazdászok az amerikaiak túlfogyasztását kárhoztatják, mégpedig a személyi túlfogyasztást, miközben alig szólnak a világ termelő túlfogyasztásáról, amelynek következtében égig szökött a nyersolaj, az acél, a különböző fémek, az élelmiszer ára, ami egyrészről hatalmas, kamatra-profitra vágyó tőkéket indukált, másrészről vont ki egyes gazdaságokból, növelve a termékek és szolgáltatások árát.

Termelői fogyasztás meglendülése csak akkor lehetséges, ha az áruk piacán erőteljes kereslet mutatkozik. Ez világszerte jellemző volt, különösen az Egyesült Államokban, ahol elsősorban megmutatkozott a személyes túlfogyasztás, vagyis a tényleges béreket meghaladó, hitelből történő beszerzés. Első pillanatra valóságos érvnek hat ez, ugyanakkor egy átlag amerikai fogyasztási lehetőségét még egy átlag európai fogyasztási lehetőségével sem szabad összevetni, hiszen egy amerikai munkás – a technológiai fejlettség és szervezettség következményeként – adott időegység alatt lényegesen többet termel, mint európai társa, és ennek arányában szeretne többet fogyasztani, és többet is fogyaszt. A fokozott termelékenység arányában növekszik az értéktöbblet, és a hitelkamatok, stb. levonása után a profit tömege. Ha ennek a jelenleginél arányosabb, a termelékenységhez igazodó elosztása érvényesülne, a személyes fogyasztást nem kellene a jelenlegi mértékben hitelek felvételével biztosítani. Ám erre kényszerítő körülmények nélkül egyetlen tőketulajdonos sem hajlik, és megszületik az a fajta egyensúlytalanság, amit szabad piaci körülmények között reménytelen kiegyensúlyozni.

Nézzük ezt a problémát röviden Marx elemzésében. A tőke Nyersfogalmazványában írja: „... a termelés termeli a fogyasztást, azáltal hogy létrehozza a fogyasztás meghatározott módját, azután pedig azáltal, hogy létrehozza a fogyasztás ingerét, magát a fogyasztóképességet mint szükségletet”. De: „A termelő és a termékek közé lép az elosztás, amely társadalmi törvények révén meghatározza a termelő részesedését a termékek világából, tehát a termelés és a fogyasztás közé lép”.

Jól ismert alaphelyzet ez, alig kell magyarázni. Miként azt sem, hogy az elosztás és a fogyasztás közé belép a csere. „…a csere maga is a termelésben benne foglalt aktus” – állapítja meg Marx. Majd összefoglalja gondolatmenetét: „Az eredmény, amelyre jutunk, nem az, hogy a termelés, elosztás, csere, fogyasztás azonosak, hanem hogy valamennyien egy totalitás tagjai, különbségek egy egységen belül. A termelés az átfogó, átfogja mind önmagát a termelés ellentétes meghatározásában, mind a többi mozzanatot. Belőle kezdődik mindig újból a folyamat… Meghatározott termelés tehát meghatározott fogyasztást, elosztást, cserét határoz meg s ez különböző mozzanatok egymáshoz való viszonyait”.

Elvileg tehát nem igen volna más választás, mint ebben a körben keresni a válság „vétkesét”. De ennek belátását a pénztőke tulajdonosaitól elvárni ugyanolyan reménytelen vállalkozás lenne, mint emberi elmével végiggondolni a világegyetem végtelenségét, amely lehet hogy térben és időben mégis véges. Szembenéző elemzés, értékelés nélkül viszont aligha adható szabatos válasz. Így marad a hitelválság, a jelzálogjog válság, a bizalmatlansági válság és egyéb megjelölések, amelyek, mint említettem, természetesen igazak, de nem biztos, hogy a lényegről szólnak, ha ebben a válságban ténylegesen ismét a lényeg, tehát a termelés, elosztás, csere, fogyasztás széttéphetetlen egysége és ellenmondása feszül. De valójában ezt sem tudjuk, mert nem is keressük.

Ha tényleg rendkívüli a helyzet, az intézkedéseknek is rendkívülieknek kellene lenniük, vagyis a terhek megoszlásának, figyelembe véve Marxnak a Kommunista Kiáltványban megfogalmazott gondolatát: „A tőke tehát nem személyi, hanem társadalmi hatalom”. Ezt a társadalmi hatalmat viszont azok teszik személyi hatalommá, akiknek a kezében a tőke összpontosul, illetve akik őket a társadalmi hatalom érvényesítésében személyesen képviselik. Ennek következtében a helyzet elemzése és értékelése arra irányul, hogy miként reformálható a tőkés rend, a kapitalista társadalom; miként menthető a jelenlegi pénzügyi rendszer, a kereskedelmi és befektetési bankok hálózata, a tőkepiac, vagyis a kapitalizmus korrigálgatható, de alapjaiban megváltoztathatatlannak ítélt és deklarált társadalmi és politikai szerkezete.

A piacot aligha lehet lényegileg korlátozni, és mivel jelenleg a világban különben sem munkálkodik egy másfajta, forradalmi változásokat-változtatásokat igénylő, vállaló program és prognózis, így – átszerveződésekkel – most biztosan meg- és átmenthető a kapitalizmus, amely lényegét tekintve nem lesz másmilyen, legfeljebb módosul, átmenetileg követhetőbbé válik követhetetlen pénzügyi rendszere. De ez nem szünteti meg a válságok okát, azt, hogy a termelés, elosztás, csere, fogyasztás egységében rendkívüli ellentmondások feszülnek, és mint a földrengések, kiszámíthatatlan módon újra és újra megrázzák a világgazdaságot.

Az eddigi történelmi tapasztalatok birtokában egészen biztosan csak azt tudjuk, hogy nem tudhatjuk, miként halad előre ez a pénzügyinek mondott válság, valóban bekövetkezik-e az a rémisztő recesszió, ami az 1929-es rengések után szétzilálta az emberiséget.

Mivel a kormányok a jelenségek tartományában, a korábbi tapasztalatok görcsös ismételgetésével próbálják kezelni a helyzetet, elképzelhetően lerövidítik a szenvedés és vergődés idejét. Az is fontos tény, hogy a termelési erők sértetlenek, így a szükséges változásokhoz igazodva bármikor aktivizálhatók. Kína és India növekedése csökken, de – most még – a belső piac elevenségének köszönhetően nem áll le. Vagyis véleményem szerint a válság gyors lefolyású lesz (2009. április 2-án, amikor a G20 tagjai Londonban Obama elnökkel tárgyalnak, talán már látjuk az alagút végét, vagy a benne felvillanó fényt). Azért is gondolom ezt, mert – mint említettem – a lényegi ellentmondások feloldása nincs napirenden, és talán már soha nem is lesz, mivel az emberiség önmaga elé áll, megrettenve a feladat nagyságától. Ez konzerválja a kapitalizmust, egyben rögtön előre vetíti a jelenleginél is nagyobb válságok születését.

De akkor sem a túlfogyasztással lesz a probléma, hanem a profit elosztásával, amely – Marx szerint legalábbis – a termelés sajátosságát követi. Marx valaha ezt írta: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezik, de a feladat az hogy megváltoztassuk”. Mikor így vélekedett, még nagyon fiatal volt, nagy műve, A tőke létrehozásig hosszú út vezetett. Következtetéseit az akkori társadalmi és gazdasági összefüggések vizsgálatából vonta le. Alkotása, a marxizmus nem receptkönyv (bár vannak benne receptek, amelyekről kiderült, hogy felhasználásukkal nem lehet fogyasztható világot „főzni”); és nem is álmoskönyv (bár megteremtői olykor túl merészet álmodtak). A marxizmus módszer: hogyan nézzünk szembe az életünk és a világ ellentmondásaival. A módszert pedig mindenki csak felkészültsége, elfogadó empátiája, valamint a kényszerítő történelmi körülmények szerint képes alkalmazni.

Minket, ma élő nemzedékeket persze igazán csak az érdekel, hogy, a magunk feladatát elvégezve, minél előbb túl legyünk ezen a válságon. Utána majd megtudjuk, hogy szélesre ásott árok vagy tátongó szakadék állt-e előttünk.

Összekötött kézzel és lábbal mellkasig beásták a földbe a csepeli gyilkosok az egykori barátot, egy 31 éves erdélyi férfit, és a bankkártyáján lévő pénzt megszerezték.

Ő pedig ez idő alatt kiszabadította magát.

Kerek a történet, túlságosan is.

Ha valakit mellkasig beásnak, körötte a földet gondosan letapossák, ráadásul előzőleg megkötözik a lábát és a kezét, még laza talajből is nehezen tud kikecmeregni az illető, hát még akkor, ha letaposták körötte a földet. (Nem ártana, ha tenne ilyen kísérletet a rendőrség ott a helyszínen, ahol az illető ilyen szerencsésen megmenekült).

Szóval valami azért nem stimmel ebben a kerek és iszonyatos történetben, amelyet igazán a négy élve elásott ember holtteste látszik igazolni.

Hogy egy barátot a "szerb" ennyi pénzért miért ásott be, illetve, hogy a barát miért állt le barátkozni a "szerbbel" és az ott lévő hasonszőrűekkel, illetve iszonyatos nyomorban élő hajléktalanokkal, nagyon nagy kérdés. Miként az is, hogy igaz-e, amit valaki állított, hogy a "szerb" uzsorásként bármennyi pénzt meg tudott mozgatni. Ha igen, akkor nem biztos, hogy szüksége volt az erdélyi 60 ezer forintjára ( és a hajléktalan létre!). Talán valami másról is szó lehet itt, és ezért is nem nyilatkozik a rendőrség. (Az áldozatjelölt viszont igen és láthatóan szívesen meséli a maga verzióját!)

Az is érdekes, hogy mindenféle elhagyott helyen hajléktalan kolóniák jöhetnek létre, és egészen eddig ezt a rendőrség szó nélkül tűrte. Most bezzeg buzog a belügyminisztérium. Ugyanis minden ilyen eldúgott hely eleve alkalmas olyan cselekményekre is, nem feltétlenül! - amelyek nem nagyon egyeztethetők össze a törvényességgel.

Talán fontos lenne, hogy ebben az ügyben a nyilvánosság tisztán lásson, s az is, hogy a "szerb" a korábbi négy áldozatot egyedül (kétlem), vagy segítséggel tette el láb alól. Miként az is nagyon nagy kérdés, hogy valóban élve temette-e el őket. Van itt mit nyomozni, annyi szent.

FairyFeller:

A HírTV interjúja a börtönben ülő -egykori- lungo dromos Fekete Lászlóval, a salgótarjáni kaszabolós gyilkossal - már csak P. József lóg ki ebből a sorozatból valamiért, Sztojka és mások után...

www.youtube.com/watch?v=QUIPpfZtiF8

***

Fekete László 2009 december 14-én Salgótarján központi részén, a Pécskő utcai CBA előtt, illetve az épületben egy bozótvágó késsel lekaszabolta volt barátnőjét, Kotroczó Kittit [ www.gyertyagyujtas.hu/13072.kivalasztott ] és annak párját, Kollár Krisztiánt [ www.gyertyagyujtas.hu/index.php/13008.kivalasztott ]. Kitti a fejére mért csapásoktól azonnal meghalt, a védelmére kelő Krisztián súlyos karsérülésekkel bemenekült a CBA-ba, ahol segítséget kért, majd összecsuklott. Szemtanúk és videokamera jelenlétében Fekete néhány másodperc alatt ott termett, a földön fekvő, vérző Krisztián felett, majd többször is lesújtott rá, aki a karjával próbálta védeni magát...Az akkoriban egyébként egy helyi általános iskola esélyegyenlőségi koordinátoraként alkalmazott Fekete László levágta Krisztián egyik kézfejét, másik kezéről pedig több ujját, ezáltal ő Kittivel ellentétben nem azonnal, hanem már a kórházban halt meg.
A riport szerint Feketét 30 év fegyházra, valamint 10 év közügyektől való eltiltásra ítélték, első fokon.
Kaiser, Sztojka, Raffael és Fekete után, hogy csak néhány példát említsek, itt volna az ideje, hogy "kiskunlacházi rémmel", P. Józseffel is interjút készítsenek. Olybá tűnik valamiért úgy őrzik, elszigetelik a riporterektől, mint egy hímes tojást. A márianosztrai börtönriportban még csak említést sem tettek a "leghírhedtebb lakóról", akiről csak annyi "derült ki", hogy egy "Hitler-rajongó" "szkinhed", aki félve a veréstől, ki sem mer mozdulni a cellájából, ha "minden igaz"...

[ www.gyertyagyujtas.hu/index.php/9679179.gyertyalang ]

Kedves FairyFeller!

 Láttam a tv-ben a riportot, és nem győztem csodálkozni, hogy egy ilyen hányadék lénnyel, aki kiíratkozott az emberi nemből, miért kell beszélgetést készíteni. És ha már, miért kell önözni és a fenekét kinyalni? Mert egy ilyen mocskos szemétnek, aki kioltotta két ember életét, továbbra is vannak személyiségi jogai? Milyen személyiségi jogai? Micsoda álságos humanizmus az, amely ennek a féregnek megengedi, hogy tovább éljen. Sőt, az egészségesnek mondott, nyomorgó, kétségbeesett társadalmi többség pénzéből évi ötmillió, összesen 150 millió forintot költenek, mai árakon, merő humanizmusból, kerül a normális, a törvényt tisztelő embereknek, amibe kerül.

Hátz igen, az emberi jogok példaképének tekintett egyesült államokban a féreg Pacsai József sem élne már. Sokban, nagyon sokban van nekünk, hogy megértők vagyunk azokkal, akik semmilyen megértést, türelmet és önfegyelmet nem tanúsítanak velünk szemben. Az életnek, a létezésnek nem ez a parancsa, hanem az, hogy aki elpusztít egy másik embert, annak szintén pusztulnia kell.

Mindannyian tudjuk, hogy az elkövetkező években egyre több lesz az ingatlan-árverezés, egyre több a kibicsaklott, vakvágányra futott élet, egyre több lesz a kábítószerbe menekült fiatalok száma, és így az öngyilkosság és a fiatalon bekövetkező halálesetek is nőni fognak. Az események úgy meglódultak, hogy a kormányzat, ha akarna sem nagyon tehetne semmit a folyamat megállítása érdekében. Szomorú, kietlen ország lettünk, teli ostoba és üres könnyűzenei fesztivállal, ahol a fiatalok együtt lehetnek, kábítózhatnak és leihatják magukat. Egy ilyen koncertjegyre többet költenek mint egész évben könyvre. Mert a könyv, az olvasás, az ismeretek gyararítása már nem érték, mert igazán csak nagyon szűk körben hasznosítható. Több tízezerre rúg azoknak a száma, akik elvégeztek különböző főiskolákat, egyetemeket, de soha nem kapják kézhez a diplomájukat, mert nem tudtak két nyelvből középfokú vizsgát tenni. Tanultak, és elmehetnek lószart söpörni, ha ugyan lenne lószar. Semmit sem ér az életük. Kiszolgáltatottak a munkaadónak, aki ha egyáltalán alkalmazza őket, minimál béren, a végtelenségig kizsákmányolva. Akkor nem szabad csodálkozni azon, hogy éppen a fiatalok soraiban nő és majd még inkább nőni fog az öngyilkosok száma, pusztítva önmagukat, a családjukat és persze a nemzetet. De mindez a tőkét, a tőkéseket nem érdekli. Nekik megvan a pénzük, a többi nem az ő ügyük. Hát igen, egész életemben bántam, hogy 56-ban nem disszidáltam, és ha most fiatal volnék, minden hazaszeretetem ellenére azonnal lelépnék innen, a fidesz birodalomból, a pusztulás, a pusztítás országából.

Az Origó írása:

A fiatal felnőttek billentették meg az öngyilkossági statisztikát

Kovács Áron|2011. 08. 03., 11:53|Utolsó módosítás: 2011. 08. 03., 12:25|

Ilyenek ezek a "skinhead"-ek: ki sem mer mozdulni cellájából a romaellenes "Hitler rajongó" "kiskunlacházi rém"

...
"Márianosztra - Kiskunlacháza - Egyetlen perc nyugta sincs a börtönben a kiskunlacházi gyerekgyilkos P. Józsefnek (27)! Úgy tudjuk, a férfi amióta a márianosztrai fegyházban van, ki sem mozdul a cellájából. Kerüli a rabtársait, nehogy valami atrocitás érje. Félelme nem alaptalan, hiszen - úgy tudjuk - tavaly nyáron, amikor a Venyige utcai börtönből egy másik fegyintézetbe szállították, nagyon megverték - hogy kik, nem lehet tudni. Ügy ugyanis nem lett az esetből, mert a Blikk információi szerint a férfi nem mert feljelentést tenni. P. József ugyanakkor az elsőfokú ítélete után kérvényezte az országos börtönparancsnoknál, hogy a jogerős ítéletig maradhasson a Venyige utcában, mert ott biztonságban érzi magát. Ezt azonban elutasították, így döntött úgy P. József,  megpróbálja kerülni a konfliktusokat, ugyanis a börtönben gyűlölik a gyerekgyilkosokat és így is bánnak velük: állandó céltáblái a válogatott támadásoknak és kínzásoknak. Nem beszélve arról, hogy P. József a nyomozás idején a helyi romaközössége próbálta terelni a gyanút, még az erőszakellenes felvonuláson is részt vett. Mint megírtuk, 2008. november 22-én H. Nórát (†14) leteperte és megbecstelenítette P. József, majd hogy a lány ne tudja elmondani, mit tett vele, megfojtotta, értékeit pedig ellopta. A lány egy helyi diszkóból igyekezett hazafele, amikor megtámadta a férfi. A fiatalembert hét hónap elteltével DNS-mintája alapján azonosította a rendőrség. A férfi a bíróságon gondatlanságnak próbálta feltüntetni tettét. A kriminálpszichológus szerint, az is közrejátszhat a tagadásban, hogy fél a rabtársak bosszújától az elkövető.
- Van mitől rettegnie a gyilkosnak - szögezte le Bilkei Pál kriminálpszichológus, aki szerint a börtönhierarchia tetején az erőszak nem alkalmazó bankrablók, sikkasztók állnak, ezt követik az erőszakos bűncselekmények miatt ülők, legalul pedig a pedofilok és a gyerekgyilkosok állnak. Az erőszakot, a rabtársak büntetését nagyon nehéz kikerülni egy fegyintézetben. A rabok keményebb büntetést szoktak kiszabni ezekre az emberekre, mint a bíróság - vélekedett Bilkei, aki szerint a bántalmazások hat-hét évig is eltarthatnak. P. József elsőfokon 19 évet kapott. Jogerős ítélete szeptemberben várható. A férfi akár harminc évet is kaphat, mivel az ügyész életfogytiglani büntetésért fellebbezett.
- Valóban kitűzte az ítélőtábla a másodfokú tárgyalást. A védelem is fellebbezést nyújtott be, nem értünk egyet az aljas indokból elkövetett emberöléssel. Szeretnénk ha ügyfelem büntetését csökkentené a bíróság - mondta Ruzsbaczky Nóra ügyvéd, aki nem kommentálta a Blikk értesüléseit."
...

[ www.blikk.hu/blikk_aktualis/retteg-a-bortonben-nora-gyilkosa-2059223?nocache ]

Kapcsolódó cikkek:

"Hitlerért rajongott Nóri (†14) gyilkosa?"

[ www.blikk.hu/blikk_aktualis/hitlerert-rajongott-nori-14-gyilkosa-2027346/ ]

"Retteg a veréstől Nóri gyilkosa"

[ www.blikk.hu/blikk_aktualis/retteg-a-verestol-nori-gyilkosa-2039894/ ]

"Bocsánatot kért Nóri gyilkosa"

[ www.blikk.hu/blikk_aktualis/bocsanatot-kert-nori-gyilkosa-2034869/ ]

***

Tavaly nyáron, amikor P. Józsefet a Venyige utcai börtönből egy másik fegyintézetbe szállították, nagyon megverték - hogy kik: bennfentes forrásból azt lehetett megtudni, hogy nem a cellatársai, hanem a fegyőrök, azaz a hatóságiak.
Korábban a hatóságiak fenyegetéssel vették rá, "szájába rágták" az 52 oldalas vallomását is.
Ugyancsak a hatóságot minősíti, hogy a 2008 november 23-án, hajnalban elkövetett gonosztettet 12 nyomozó csupán hét hónap alatt, több mint 100 millió forint árán, mindössze 70-80 métert megtéve "derítette fel" (megannyi ellentmondást hagyva, ami igencsak megosztja a helyi és az általános közvélekedést egyaránt), majd -kifejezetten- villámgyorsan lezárva a nyomozást kitüntetések osztogatásába kezdett egy olyan ügyben, amelyben mindvégig ellentmondásosan kommunikáltak, amelyben eleinte "rengeteg nyomról", több elkövetőről beszéltek, a helyiek szeme láttára csuklyában eltakarva több gyanúsítottat vezettek a kiserdőben (nyilván előzőleg meglapozott gyanú volt velük szemben), amely ügyben a lakosság részéről gyanúsnak tartottak köreiből többen a gyilkosságot követően el is költöztek Kiskunlacházáról, egy olyan helyszíni szemlén, ahol rendelkezésre állt nyomkereső kutya, mégsem vezette el a nyomozókat csupán a kiserdő melletti aszfalt útig (ebből leginkább arra lehet adott esetben következtetni, hogy autóval közlekedhettek Nóra útonállói), amelyben több DNS-nyomról beszéltek, azt állítva sem ezekből, sem a zsaruk által talált állítólagos vörös színű szőrszálból nem tudták megállapítani az elkövető származását és a lakosságra terelték annak felelősségét, hogy kvázi elterelték a gyanút a "nem roma" P. Józsefről (igen ellentmondásos módon, hiszen manapság igenis alkalmas a genetika származás megkülönböztetésre, valószínűsítésre, de persze az állítólagosan a helyszíni szemlén talált vörös szőrszálból enélkül is valószínűsíthető lett volna adott esetben -amennyiben minden igaz ... - hogy az elkövető nem roma, így valóban így lett volna...), egy olyan ügyben, ahol összesen a hónapok során 11 millió forint nyomravezetői díjat tűztek ki, mégsem jelentkeztek azok az illetők, akik akkor éjjel állítólagosan P. Józseffel mulattak a dunavarsányi Mexicana diszkóban, akik pontosan ismerhették P. lakcímét, bizonyára értesültek arról, hogy másnap annak közvetlen közelében egy kiserdőben a 14 éves Horák Nóra megbecstelenített és brutálisan helybenhagyott holttestére találtak, érdekes módon a bíróságon már azt tanúsították, hogy P. József tett olyan utalást az autóban akkor éjjel, visszaúton Kiskunlacházára, hogy magáévá fog tenni egy nőt, mi több egy másik jelen lévő haverja szerint, akit P. hazakísért, akkor éjjel bírósági tanúvallomása szerint: P. "bóklászni indult a sötétben". Az már csak mellékes, hogy Nóra holttestét legalább 12 órával megtámadása után találta meg édesapja, az elterjedt információk szerint (amire még egy külön kommenárt szeretnék írni egy igazságügyi orvostani szakkönyvre támaszkodva, orvos ismerősöm előzetes véleményének ismeretében) holtteste még nem hűlt ki a novemberi hidegben, sőt mi több napközben senki nem látta meg Nóra holttestét a ligetes részen, csak már keresése során a sötétben édesapja, elemlámpával lett figyelmes Nóra piros blúzára a kiserdőben akkor ott felhalmozott rőzserakásban...
Ezeknek a tényeknek, vagy a tényekhez igen közel álló valósághű állításoknak az ismeretében, egy laikus akár csak ezek fele része vizsgálatánál megállapíthatja, hogy valami nagyon nem stimmel ebben az egész ügyben.
Az ember arra gondol, hogy mivel Horák Nóra (korántsem egyedi!) esete szimbólummá lett, emlékére Kiskunlacházán a rémtett (egyik...) helyszínén, a kiserdőben emléktáblát emeltek, a mindenkori politikának ez igencsak maradandó és "választási ciklusokon" is átívelő kritikát jelentene az igazság, amelynek ezért aztán nem is szabad kiderülnie. A közeli Dunaújvárosban, ahol 2 évvel később Víg Alexandrával kvázi ugyanaz megismétlődött, mint ami Horák Nórával (a különbség csupán az, hogy -az édesapa szerint is- ez utóbbi gaztettet sikerült eltusolnia a -mint az lelepleződött- folyamatosan egymás védelmére kerülő FIDESZ-MSZP városvezetésnek.
Én, ha a lacházin nem is, de Dunaújvárosban jelen voltam februárban a Víg Alexandra emlékére rendezett rendőrség előtti gyertyás demonstráción. Hozzá kell tenni, ezért is látom jól mi a különbség a két teljesen hasonló, lényegében megegyező eset teljesen különböző megítélése között.
Kiskunlacházán a Fideszt megszégyenítő népszerűséggel újraválasztott valóban független polgármester, Dr. Répás József, demonstrációt, fáklyás felvonulást szervezett Nóra emlékére, "minden Nóra" (így példának okán az azóta áldozatul esett Víg Alexandra) érdekében. 6 ezer ember meg is jelent, köszönhetően a média hozzájárulásának is.
Dunaújvárosban gyakorlatilag ugyanaz történt egy kamaszlánnyal, Víg Alexandrával, a városvezetés, a média (és a helyi lakosság birkasága) viszont már teljesen másként állt hozzá ugyanahhoz. Senki nem volt, aki kiállt volna a mindenkori áldozatok védelmében. Pedig a 15 éves Víg Alexandrának is ugyanolyan emlékkövet kellett volna állítani, azon a kis erdős, ligetes részen, ahol bestiálisan bántalmazott holttestét megtalálták.
Az elkövetők mindmáig szabadlábon vannak...
P. Józsefről, a "lacházi rémről" pedig nagyon sokan nem hiszik, minden esetre kételkednek abban, hogy valóban a megfelelő személyt vonták felelősségre esetében. Sokak szerint afféle vádalkut kötöttek, amit a hatóság részéről erőszakkal is motiváltak és ahol már eddig elmennek, ott a bizonyíték hamisítás sem elképzelhetetlen. Ne legyünk naivak! Korántsem egyedi, ármányos esetekről volt és van szó.

 

Alább a blog tisztelt látogatója hosszú, az Indexből átvett írást olvashat a szegedi Csillag Börtön életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt rabjainak életkörülményeiről. Mi tagadás: nagyon jó körülmények között élnek, ahhoz képest, hogy valamennyiük lelkét több ember halála is nyomja. Beszélgetnek egymással, este 11-ig tévéznek, napközben főzőcskéznek, használják a kondícionáló termet. Vagyis nagyon humánus körülmények között élnek ahhoz képest, hogy mit követtek el. Az a duma, amit az őrnagy úr nyom, gyomorforgató. Úgy tesz, mintha ezt a problémát nem kezelné megfelelően plédául az Egyesült Államok büntetésvégrehajtása. Ott nincs virágocska, háziállatocska, sütés-főzés, hanem van egy műanyag cella, ahol minden megbonthatatlan műanyagból van. A rabok nem találkozhatnak egymással, nem tévézhetnek, nem kommunikálhatnak. És ha rájuk jön a dili, akkor az őrök rendbe rakják őket. A Csillagban viszont azonnal orvosért és pszichológusért rohangálnak és igyekeznek adott esetben a legjobb kórházi kezelést nyújtani, olyat, amit például itt kint csak a leggazdagabbak kapnak meg. Itt kint nem ellenőrzik rendszeresen az ember vérnyomását, nem ugrik minden kis panaszra az orvos. Itt kint szabadon mindenki úgy döglik meg, ahogyan csak akar. A kettő között egyedül ez a mérhetetlenül nagy előnye a kinti életnek, minden más csak hátránya. Itt kint mindenkinek magának kell megoldania a gondjait (keményen dolgozva, munkát végezve!!!), ott bent az adófizetők pénzén, lényegében luxus körülmények között, semmittevően éldegélnek a legrémesebb gyilkosok. És még arra is futja az adófizetők pénzéből, hogy továbbképzésben részesítsék őket, tanfolyamokat stb. rendezzenek számukra.  Szeretném, ha a tisztelt látogatók megírnák a véleményüket, hogy valóban ennyire humánusnak kell lennie az államnak az adófizetők pénzén, kerül, amibe kerül, azokkal, akik már a cselekményük helyszínén halált érdemeltek volna?  Nekem az a véleményem, hogy a lehető legszigorúbb és legsivárabb körülményeket kellene biztosítani a mostani luxus helyett, és ha az őrök félnek attól, hogy esetleg rajtuk állnak bosszút a rabok, akkor például nem kellene remekül felszerelt konyhát biztosítani nekik, ahol van kisebb és nagyobb kés, amellyel kiválóan lehet kenyeret szelni és gyilkolni. Ezek a tetvek, embereknek semmiképpen nem nevezném őket, semmilyen irgalmat, megértést, méltányos gondoskodást nem érdemelnek. Ha már nem lehet őket felkötni, akkor a a fenekük folyamatos nyalása helyett a lehető legsivárabb életkörülmények között kellene tartani őket, és aki ebbe belebolondul vagy esetleg önmaga ellen fordul, kész haszon.

Akiket csak a halál ment meg a

rabságtól

• Bátyi Zoltán

A szegedi Csillag börtön tetején alakítottak ki egy körletet azoknak, akik tényleges életfogytig tartó büntetést kaptak. Magyarország leghírhedtebb gyilkosai raboskodnak itt, életüket szigorú időbeosztás szerint élik. Az elítéltek virágokat kérhetnek, tengerimalacot nevelhetnek.

Nézem a fehér falra kirakott táblát, rajta a három betűt: „HSR”, és pontosan tudom – ez a felirat Magyarország tízmillió lakosából talán csak néhány ezernek mond valamit. A büntetés-végrehajtásban dolgozók mindenképp ismerik, információimat én is tőlük szereztem. Vagyis: a HSR a „Hosszúidejű Speciális Rezsim” jelölésére szolgál, és a fehér fal mögött egy olyan cellasor húzódik meg a szegedi Csillag börtön legfelső szintjén, ahova a legrettegettebb gyilkosokat költöztetik be.

Rémek a rács mögött

Az Index információi szerint a Csillag börtön HSR körletében őrzik – mások mellett – Szabó Zoltánt, a "balástyai rémet", aki 1998 áprilisa és 2001 augusztusa között, bizonyíthatóan négy nőt ölt meg a Szegedhez közel eső településen.

Itt tölti rabságát Bódi Zsolt, az „oktogoni lövöldöző”, ő 2000. július 4-én egy Teréz körúti gyorsétteremben minden indok nélkül két fiatalt lőtt agyon, és két embert életveszélyesen megsebesített.

Ember Zoltán szintén a HSR rabja. A „szentkirályszabadjai rém” 1991 és 2004 között öt falubelijét gyilkolta meg. Őt hurkos rémként is emlegetik, mert áldozatai többségét a lábánál és a nyakánál összekötözte, majd magukra hagyta őket, és a szerencsétlenek erejüket vesztve önmagukat fojtották meg.

A HSR leghíresebb fogvatartottja évekig Magda Marinko volt, de nemrégiben átszállították a tiszalöki fegyintézetbe. Az egykori idegenlégiós 1993-ban és 1994-ben, a szerbiai Vajdaságban öt, Magyarországon négy embert gyilkolt meg. A szegedi cukrász, Z. Nagy Bálint és családja meggyilkolását nem sikerült rábizonyítani.

Eddig két tényleges életfogytiglanra ítélt nem bírta elviselni a halálig szóló bezártságot. A három ember megöléséért TÉSZ-re ítélt Budai József 2007-ben, a magyarkeszi kettős gyilkosság miatt 2004-ben tényleges életfogytiglani fegyházzal büntetett Csepregi Péter 2008-ban lett öngyilkos a Csillag HSR körletében.

A Csillag szigorúan elzárt övezetébe lépve előbb pontos számokkal, adatokkal avatott be a HSR titkaiba Volford Róbert bv őrnagy, a büntetés-végrehajtási osztály vezetője.

"A HSR-t 2005. október végén adták át, az első fogvatartottakat november elején költöztették a különleges biztonsági szempontok alapján kiépített objektumba" – mondta el az őrnagy. Már az induláskor pontosan tudták, tulajdonképpen egy kísérleti minibörtön jött létre a Csillagon belül, ahol ezernyi megválaszolatlan kérdés merülhet fel. Hogyan viselik a rabságot olyan elítéltek, akik tudják: őket csak a halál menti meg rabságukból? Milyen módszerekkel lehet elérni, hogy az itt élők ne csak vegetáljanak, hanem megpróbálják hasznosan eltölteni az idejüket? Vajon kivált-e dühöngő agressziót a HSR-be bezártakból az örökös rabság tudata, és ha igen, miként lehet megfékezni őket? Mennyire lehetnek veszélyesek a rabok őreikre? – sorolta az őrnagy. De milyen helyre is kerül az, aki a bűnözői körökben rettegve emlegetett HSR lakója lesz?

 

A HSR-körlet összesen 343 négyzetméter alapterületű, amihez egy 15,6 négyzetméteres sétaudvar kapcsolódik a Csillag tetején, ahonnan a rabok nem látnak rá a városra, csak az eget kémlelhetik. A zárkák közel 9 négyzetméteresek, a közösségi helyiség, ahol például főzhetnek, tornázhatnak is, 45 négyzetméteres. A legnagyobb területet egy közlekedő folyosó foglalja el (109 négyzetméter), a zuhanyzó 11 négyzetméteres. Mivel ma már telt házas a HSR, összesen 13 elítélt, köztük 9 tényleges életfogytiglanra ítélt (ahogy itt mondják: TÉSZ-es) és 4 olyan életfogytiglanra ítélt él itt szigorú napirend szerint, akik évtizedek múlva szabadulhatnak.

Szó sincs arról, hogy az itt raboskodók végig lustálkodják a napjaikat. Egy átlagos munkanapon 5 óra 15-kor veri szét álmukat az ébresztő, majd 5 óra 50-ig kell végezniük a tisztálkodással és a zárkarend kialakításával. Következik a reggeli, a gyógyszerosztás, majd 6 órakor létszámellenőrzést tartanak. Ezt követően kezdődik az egyik legfontosabb programpont, a szabad levegőn tartózkodás. Ez nem azt jelenti, hogy mind a 13 rab egyszerre megindul sétálni. A különleges biztonsági intézkedések között ilyen rendelkezések vannak:

Fotók: Bátyi Zoltán

„A körleten egyszerre maximum két fő elítélt mozgatható, a foglalkoztató helyiségben is egy időben csak két elítélt tartózkodhat, a szabad levegőn tartózkodáson szintén maximum két elítélt vehet részt egyszerre. Az elítéltek részére a szabad levegőn tartózkodás a körleten belül kialakított, ráccsal zárt, bekamerázott sétaudvaron történik. A zárkákat két körletfelügyelő jelenlétében lehet kinyitni, az elítélteket két felügyelő kíséri.”

Tehát a rabok párosával sétálhatnak, miközben társaik legjobb esetben kintről küldött csomag felbontásának örülhetnek, netán átvehetik a börtön boltjából, saját megtakarított pénzükből rendelt árukat, telefonálhatnak, vagy éppen ruhacserén esnek át. A napirend részét képezi még a terápiás foglalkozás, oktatás, képzés, az ebéd utáni szilencium, a zárkában végzett munka és szabadidős tevékenység. A vacsorát létszámellenőrzés követi, este 8-kor takarodó, de ezt követően hétköznapokon 11 óráig, pénteken egy óráig nézhetik a tévét.

Televízió minden zárkában van, és az elítéltek tucatnál is több csatornát nézhetnek.

"Tudom, ez sokaknak nem tetszik odakint. De bármennyire is súlyos bűnöket követtek el, mi embereket őrzünk, akiket vagy örök, vagy évtizedekig tartó rabságra, nem pedig vegetálásra ítélt a bíróság.  Az úgynevezett totális rezsim ismerőjeként mondhatom: nem csupán emberiességi szempontok miatt kínáljuk fel az emberi élethez méltó lehetőségeket, hanem biztonsági okok miatt is. Nálunk mindennél fontosabb a biztonság" – hangsúlyozta Volford őrnagy.

"El tudja képzelni, milyen pokol szabadulna itt el, ha középkori módszereket alkalmazva őriznénk az elítélteket? Akkor kerülne csak igazán sokba a felügyeletük, ha pontosan tudnák: bármelyik pillanatban újra ölhetnek, csak bosszút álljanak őreiken, netán egymásra rontva vezetnék le a felhalmozott feszültséget. Mert feszültség van bőven, éppen ezért rendkívül szigorú megfigyelés alatt áll minden foglyunk, és ha látjuk valamelyiken, hogy a kiborulás határára ért, azonnal pszichológus, orvos segítségét kérjük, netán más körletbe költöztetjük át. Hogy ez minél kevesebbet fordulhasson elő, növény- és állatterápiát is bevezettünk. Az elítéltek virágokat kérhetnek, amit gondoznak, ahogy arra is van lehetőségük, hogy tengerimalacot neveljenek a zárkájukban. Az ilyen kedvezmény megvonásának lehetősége ezerszer jobb fegyelmező erő, mint a totális tiltás."

Valóban: a HSR-körlet központi folyosója jobban hasonlít egy gondosan ápolt kis botanikus kerthez, mint fegyházhoz. De vajon vigasz ez azok számára, akiket örökre ide zártak? – fogalmazódik meg a kérdés, amikor engedélyt kapok, hogy két elítélttel beszélgethessek. A rab a közösségi helyiségben ül le egy őr kíséretében, majd rázárják a rácsot, azon keresztül tehetem fel kérdéseimet, miközben a hátam mögött is őr figyeli az elítélt minden mozdulatát.

Mielőtt feltehetném az első kérdésemet, még egyszer tisztázzuk a beszélgetés feltételeit. A rács túloldalán ülő ugyanis már korábban, az engedélyek megkérése idején közölte, csak akkor hajlandó a beszélgetésre, ha a neve és az arca nem jelenik meg a riportban, és arra sem kérdezek rá, milyen bűncselekmény miatt ítélték el. Természetesen próbálkozom, hátha enyhít a szigoron, de ő, akárcsak később a másik elítélt is, azt mondja: vagy így, vagy sehogy. Egyikük egyébként egy rövid indoklással is szolgált: minek erről beszélni, úgyis tudják, hogy gyilkos itt a HSR-en mindenki. Megegyezünk abban, hogy egyikük Pál, másikuk Samu néven kerül a jegyzetblokkba.

Pál, aki 26 évesen szűrhette le a bíró szavaiból: örökre rács mögé zárták, már az első mondataiban bejelentette: bár már hét éve fogoly, nem törték meg a börtönévek. „Elfogadtam a helyzetemet, nem akarok búslakodni, mert csak a saját életemet keseríteném meg ezzel” – fogalmaz, majd a céljairól beszél.

"Rövid és hosszú távú célokat tűzök ki magam elé. A rövid távú lényege az, hogy minden napomban találjak valami örömet, tartalommal töltsem meg. Az időm nagy részét munkával kötöm le. Promóciós anyagokat, dobozokat készítünk a zárkában, mikor mi akad. Általában napi négy órát melózok, de ha szükség van arra, hogy egy megrendelés időre elkészüljön, többet. Pedig csak nevetséges összeget lehet keresni. Én például legutóbb egy hónapi munkámért 3100 forintot kaptam.

Olvasni is nagyon szeretek, azzal is telik az idő. Amikor bekerültem, ponyvaregényekkel kezdtem. Azóta eljutottam a magyar klasszikusokig, de nagyon kedvelem Robert Merle és Hemingway írásait is. A költők közül Nagy László a kedvencem. A sport, a testem edzése nagyon fontos. Az esti zárás után egy órát tai chivel relaxálok, emellett még két órát sportolok. Kézi súlyzóval, húzódzkodással, helyben futással edzem a testem, mert biztos vagyok benne, hogy egyszer igenis ki fogok szabadulni innen, és akkor még szeretnék egészségesen leélni jó pár évet. Ez a hosszú távú terv: túlélni a börtönt.

Pál többször is megismétli: igenis lát esélyt a szabadulásra, hozzanak bármilyen törvényt a Parlamentben, olyan szabály nincs, amit 20-30 évre előre be lehetne betonozni. Szerinte a tényleges életfogytiglant egyszer felváltják határozott idejű büntetéssel, ami lehet mondjuk 30 év, és akkor 55 évesen már kint is lesz. Hogy a halál, netán az öngyilkosság foglalkoztatná? „Ugyan, ez meg sem fordul a fejemben” – mosolygott. Azt mondta, régen megbánta a tettét, ami a HSR-ig juttatta. Ami meg a szökést illeti: "Szerintem minden hosszú időre elítélt rab fejében megfordul a gondolat, hiszen a szabadságvágy olyan erős, hogy minden más érzést legyőz" – vélekedett Pál, akit arról is faggattam, ha lehetne három kívánsága, mi lenne az? "A szabadság, mi más? Kikerülni innen, és utána a többi már majd kialakulna." Barátra számíthat-e a rácsok mögött? "A Csillag nem az a hely, ahol igaz barátságok szövődhetnek. Tudomásul kell venni, hogy a HSR-en még él rajtam kívül 12 ember, őket el kell fogadni, ennyi az egész. Kint három barátom is segíti a családomat, be szoktak jönni hozzám, rájuk mindig számíthatok."

A TÉSZ-ről beszélgetve Pál elmondta: a többiek elfogadták, hogy élnek a Csillagban rabok, akik a jelenlegi törvények szerint nem szabadulhatnak. Nem tekintik őket különleges személynek, de selejtnek, söpredéknek sem.

"Egyébként erről majd többet megtudok, ha kiengednek a HSR-ből. Mert az a tervem, hogy kikérem magam normál körletre, ugyanis erre van lehetőség. Szeretnék önfenntartó lenni, és ott jobban lehet keresni, gyorsabban telnek a napok is, zajlik az élet. A HSR ugyan nyugalmat biztosít, de most már úgy érzem, rám nőnek a falak, kezdek belefásulni. Itt mindig ugyanazokkal találkozom, egy idő után már feszül az ideg, a kis problémákból is nagy lesz" – mondja. Aki utolsó kérdésemre,mi hiányzik legjobban a kinti életből, csak ennyit mond: "Minden, ami a szabadság része. Az emberi kapcsolatok, a barátságok, nők. Soroljam még?"

Samu, a másik elítélt így foglalta össze a terveit: "Teljenek a napjaim problémamentesen, emberként, mintha kint lennék. A rabságot nem túlélési gyakorlatnak fogom fel, nem kell itt küzdeni. Persze nekem is eszembe jut, hogy hasznosan töltsem el az időmet, már az is megfordult a fejemben, hogy tanuljak, netán egy főiskolát is végezzek, mondjuk a teológiát. A szabaduláson meg egyszerűen nem gondolkodom, mert egyre kevesebb esélyt látok rá, a kormányváltás óta meg szinte semmit. De nem kezdem el magamat sajnálni sem, mert akkor belefásulnék, közönyös lennék, és azt nem akarom. Mint ahogy a halál gondolata sem foglalkoztat, az öngyilkosság meg végképp eszembe sem jutna."

És a szökés? "Tudom, furcsán hangzik egy TÉSZ-es szájából, aki emberölésért van benn, de a bűnözés nem az én világom. Ami történt, megtörtént, de nagyon megbántam, újabb bűnt soha nem követnék el. És a szökés is egy olyan dolog, ami bűnnel járna, erőszakhoz vezetne. Én pedig nem tudnék rátámadni egy olyan emberre, egy őrre, aki éveken át gondoskodik rólam, mert hát itt ez történik, nem igaz? Még ha egyedül lennék az udvaron, és kinyílna a kapu, akkor se sétálnék ki. Hova menjek? Családomra, barátaimra hozzam a bajt, vagy fagyjak meg valahol a pusztán? Pedig én is nagyon vágyom a szabadságra, ha teljesülhetne három kívánságom, elsőként azt kérném. Aztán a munkát és egy szerető családot. De hát ez csak álmodozás.

Samu kedvenc időtöltéséről is beszélt: "Ha van munkám, azzal jól elvagyok, sétára is szívesen megyek, de a legnagyobb örömet a főzés adja. Olyan ételeket készítek, természetesen a saját pénzemből, amilyeneket otthon is ettem. Kedvencem a lecsó, a tejfölös gombapaprikás nokedlivel, a székelykáposzta és a szilvás gombóc. Olvasni, tévézni nem szoktam valami sokat. De azért erre is szánok néha időt, elolvastam A kőszívű ember fiait, a Munkácsy Mihály életéről szóló Aranyecsetet és A Nap szerelmesét, meg olvastam Móricz Zsigmond-regényeket, Fekete Istvántól is állatokról meg a vadászatról szóló könyveket. Ha a tévé elé ülök, leginkább a híradó érdekel, meg a vígjátékok.

Samu szerint aki a HSR-ben barátkozni akar, annak nem lehetnek nagy igényei. "Nem őszinte a börtönvilág, meg egyébként sem igazán bízom másokban. Nem is kívánkozom el a HSR-ből. Nekem ne hazudják a szemembe, hogy mennyire sajnálnak, mert TÉSZ-es vagyok, aztán meg a hátam mögött összesúgjanak: na, ez is miért nem akasztja fel inkább magát. Így aztán, ha lehet, maradok itt, dehogy akarok én átmenni nagyzárkába, ahol másokhoz kell alkalmazkodnom. De egyelőre azt sem tudom elképzelni, hogy a HSR-ben öregszem meg".

Hogy a kinti létből mi hiányzik? "Hát mi hiányozna? Maga az élet. Az, hogy kint dönteni kell szinte minden percben valamiről, és minden döntésnek megvan a maga tétje. Az élet kihívásai, azok hiányoznak. Szóval ilyesmik jutnak eszembe. Itt a HSR-ben meg már azt is díjaznám, ha moshatnék magamra, és én vasalhatnám ki a saját nadrágomat."

A Csillag, hivatalos nevén a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnoka, Kiszely Pál dandártábornok a rács másik oldaláról látva a HSR és a TÉSZ gondjait, elmondta: a bűnök és a büntetések mind súlyosabbak, egyre több olyan rab érkezik Szegedre, akiket extrém hosszú időre ítéltek el, egyre nő az a csoport, amely kiemelt őrizetet igényel, miközben a Csillag túlzsúfolt.

"Most még rendezettnek minősíteném a helyzetet, oda tudunk figyelni minden TÉSZ-esre, fizikailag és pszichikailag is válogatott legénység teljesít szolgálatot a HSR körleten. Ennek köszönhető, hogy a várakozással ellentétben komoly atrocitás nem fordult elő, őrre nem támadt még senki, a játékszabályokat a fogvatartottak elfogadják. Már csak azért is, mert pontosan tudják: a legkisebb fegyelmi vétség büntetéssel, a kedvezmények elvonásával, végső esetben minden komforttól megfosztott magánzárkás elzárással járhat. Hároméves parancsnokságom alatt mindössze egy pofon csattant el a HSR-ben. Viszont öngyilkosság történt korábban. 2007-ben és 2008-ban egy-egy foglyunk felakasztotta magát. Szerencsére azóta senki sem roppant össze teljesen. És beszámolhatok egy szökési kísérletről is 2006-ból, ami csak nagyon gyenge próbálkozás volt, a kijutni akaró két fogoly az ablakot akarta kifeszíteni, de nem sok kárt tudtak tenni benne. Mindenesetre olyan nyílászárókat szeretünk fel a HSR-ben, amelyek a legkisebb rongálás esetén azonnal riasztanak."

"A különleges őrzésre tervezett HSR már megtelt, miközben a Csillagban 2011 tavaszán az ország úgy 250 életfogytiglanra ítéltjéből 190-et őrzünk – mondta a tábornok. – Ezért nagyon bízunk abban, hogy hamarosan más börtönökben is kialakítanak különlegesen őrizhető körleteket. Nincs más út, költeni kell a börtönökre, akkor is, ha sokan úgy látják, így is rengeteg pénzt emészt fel a büntetés-végrehajtás. A foglyok őrzése valóban nem olcsó. Egy TÉSZ-es esetében napi 15 ezer forintra is kijön fejenkénti költség, hiszen mindent összevetve közel 30 fős személyzet gondoskodik itt a biztonságról. De egy átlagos rab elzárása is 8 ezer forintjába kerül minden 24 órában az államnak. A kint élő tisztességes emberek biztonsága érdekében erre akkor is áldozni kell, ha sok pénzt emészt fel. Ha az idő úgy kívánja, még többet is, mint napjainkban. És én úgy látom: ez az idő már elérkezett."

FairyFeller:

Kiskunlancháza-Veszprém-Szekszárd háromszög: adták-vették a nőket a szekszárdi "családi alapon szerveződött kisebbségiek" (MR1)

...
"Bűnszervezetben elkövetett emberkereskedelem gyanújával vettek őrizetbe szerda hajnalban hat embert Szekszárdon - közölte a rendőrség az MTI-vel. A gyanúsítottakat a Terrorelhárítási Központ és a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság (TMRFK) közös akció keretében Szekszárd belvárosában fogta el - tájékoztatott Farkas Kinga, a TMRFK sajtóreferense. Az öt szekszárdi és egy faddi férfi a nyomozás adatai szerint egymás között több százezer forintért adott és vett nőket, akiket Németországban prostitúcióra kényszerített. Az emberkereskedelemre utaló információk a hódmezővásárhelyi rendőrkapitányság egy helybeli nő eltűnése miatt indított eljárása során merültek fel. A német hatóságokkal közösen ellenőriztek egy - meg nem nevezett - németországi bordélyházat, ahol megtalálták az eltűntet, valamint három magyar társát. A sértettek meghallgatása után megalapozott gyanú merült fel arra, hogy a nőket Németországban fogva tartották. Rendszeresen bántalmazták őket, a szexuális szolgáltatásokért kapott pénzt elvették tőlük, és Magyarországon maradt családjukat fenyegetve megfélemlítették őket. A megyei főkapitányság a sértettek számáról nem adott tájékoztatást; a TMRFK kezdeményezte a hat őrizetbe vett férfi előzetes letartóztatását."
...

***

Induljunk Kiskunlacházáról. Légvonalban Veszprém (a román sportolót -és emiatt eltusolhatatlan-  lemészárló kábítószer-, és emberkereskedő, stb. enyingi maffia egyik fő terepe) mindössze 70 km, autóval még egy órára sincs. Ha Dunaújváros felé nézzük (2010-ben a 15 éves Víg Alexandra holttestére épp oly bestiális körülmények között találtak rá egy helyi erdős részen, mint 2008-ban Horák Nórára - lényegi különbség csupán annyiban fedezhető fel, hogy a Víg Alexandra ügyet a kiskunlacházi független reakciókhoz, a felülről több alkalommal is szervezett demonstrációkhoz képest a dunaújvárosi Fidesz-Mszp összezárva tusolta el - Víg Sándor édesapa szerint is, akinek véleménye a Dunaújvárosi Hírlap archívumában olvasható) csupán 25 kilométer. Ha a Kiskunlachéza-Szekszárd távolságot, a legutóbb leleplezett és lekapcsolt -részben faddi- cigány emberkereskedők rezidenciáját nézzük, a mintegy 90 km földrajzilag még mindig nem esik túlságosan messzire.

Valami van ebben a háromszögben. Valami gonosz, amelyik nőket rabol el, erőszakol meg, amely sokakat terrorizál. Valami közös gonosz, amely bestiálisan megölte Horák Nórát és Víg Alexandrát (és valószínűleg másokat is), amely lemészárolta Marian Cozmát (és valószínűleg másokat is), amelynek így vagy úgy sokak áldozatul estek és esnek.
A rendőrség, úgy néz ki, igyekszik tenni a dolgát. Már dr. Répás József, Kiskunlacháza Fideszt-megszégyenítő népszerűséggel (nem mellesleg Gyöngyöspata kapcsán is aktuális a Fidesz, kiváltképp Pintér bácsi szégyenéről beszélni) újraválasztott független polgármestere is elmondta annak idején (ő maga katonai főiskolát végzett), hogy a rendőrség tenné a dolgát, ha hagynák, ha nem bénítaná meg bűnpártoló politika. Meglátjuk majd mi lesz a sorsa az elfogott emberkereskedők egy kisebb részének.
Talán anno fű alatt Kiskunlacháza környékén, a Horák Nóra-ügy kapcsán is tettek valamit. Ott a politika szempontjából az igazság kiderülése lehetett veszélyes, adott esetben, amennyiben mégsem minden igaz a hivatalos verzió állításaiból, vagy éppen ha teljesen más történt.
Akkor talán nem tartott volna 12 nyomozónak több, mint fél évig, az álltólag rengeteg, köztük DNS-nyomot is hagyó (vagyis a valószínűsíthető kinézetének, származásának, testsúlyának, szokásainak -pl. dohányzás) elkövető(k)nek az elfogása. Akkor talán nem került volna több, mint 100 millióba 80 métert megtenni az állítólagos elkövető egykori lakásáig, ahova ebben a szóban forgó, feltételezett esetben talán a nyomkereső kutya is elvezette volna a zsarukat. Ebben a feltételezett esetben az immár egy évvel később a gyanúsított ellen tanúskodó "mulató ismerősök" már sokkal korábban jelentkeztek volna az összesen 11 milliós nyomravezetői díjért, ismerve a későbbi gyanúsítótt állítólagos nemi erőszakra való motivációját, lakcímét, azt, hogy éjszaka állítólag "bóklászni indult a sötétben", hogy másnap lakcíme közelében megtalálták Horák Nóra bestiálisan helyben hagyott holttestét. Ismerve azt, hogy az ügy híre (rendkívül kellemetlenül a gyakorlatilag azóta is változatlan liberális politikának) az Egyesült Államokig is eljutott )a kislány és minden áldozat emlékére állíttatott emlékkőre még onnan is küldtek koszorút...).

Na, de mindez nem így történt. Tudjuk hogyan történt. Hogy mi az igazság? Hogy a térségben jelen lévő bűnözés jellege mennyiben találkozik az általam felvázolttal -elgondolkodtató. Véleményem szerint van valami közös ezen a vidéken.

 

Íme, két hír! Mindkettő megdöbbentő és magyarázhatatlan. Vagy ha mégis, akkor csak azzal, hogy - és ezt elég régóta tudjuk - széttörött itt Magyarországon bennünk valami. Aki az anyja, a nagyanyja és a barátnőja, s még inkább: aki a saját gyermekei ellen fordul, az nem csupán önmaga lelki bomlottságáról tesz tanúbizonyságot, hanem arról is, hogy itt az önértékeléssel, az élet tiszteletével, a hittel, a bizalommal, a reménnyel valami alapvető baj van. Hogy pontosan mi, azt valamennyien magyarázni tudjuk, s ahányan, annyiféleképpen. Magyarázni igen, de elfogadni nem! Mert akkor el kellene fogadnunk azt is, ahogyan a politika legmagasabb szintjén, egymást nem becsülve és nem kímélve, évek óta egymást ölik lelkileg és jogi felelősségre vonást emlegetve és alkalmazva a közszereplők, világossá téve, hogy semmi sem szent, mindent lehet mondani és cselekedni. Átszakadtak a normák, nincsenek erkölcsi aggályok, elszabadult a szekér és a lelki pokol.

Csak ilyen általánosság megfogalmazására vagyok képes, annyira lesújt ez a két hír. Idő kell hozzá, mire bármi érdemlegeset - ha egyáltalán - mondhat erről az ember.

 Hármas gyilkosság és öngyilkosság Valkón

• Index/MTI

2011. július 19., kedd 11:50

Három embert megölt egy férfi a Pest megyei Valkón kedd délelőtt, majd később öngyilkos lett.

View Valkó in a larger map

A férfi feltehetően több késszúrással végzett édesanyjával, nagyanyjával és barátnőjével, majd megölte magát is – mondta Beluzsárné Belicza Andrea, a Pest megyei rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese.

A rendőrség megkezdte a helyszíni szemlét, az adatgyűjtést és a tanúkihallgatást.

A helyszínre érkező mentők egy fiatal férfi, valamint egy fiatal, egy középkorú és egy idősebb nő holttestét találták meg – mondta Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője. További részleteket nem kívánt elárulni.

A hvg.hu úgy tudja, hogy a családnak nem voltak anyagi gondjai, rendezett körülmények között éltek. A rendőrség későbbre ígért részletes tájékoztatást.

Valkó 2300 lakosú nagyközség a Gödöllői-dombság keleti felén, Gödöllőtől tizennégy kilométerre.

Gyerekeivel és magával is végezni akart egy bajai nő

• Index

2011. július 19., kedd 10:02

 

Két fiát, tízéves kislányát és saját magát is megmérgezte egy bajai nő hétfőn, írja a delmagyar.hu. A lány életét már nem tudták megmenteni.

 

A rendőrségre a 48 éves apa telefonált, aki a munkából hazaérve fedezte fel, mi történt. Az eddigi vizsgálatok szerint a 47 éves nő gyógyszereket adott 11 éves és 8 éves fiának, valamint a kislánynak, majd ő is gyógyszereket vett be.

"A kislány halálának körülményeit igazságügyi szakértők bevonásával vizsgáljuk. A fiúgyermekeket és az édesanyát a mentők kórházba szállították. Az édesanya nincs kihallgatható állapotban. A fiúk gyomrát még a helyszínen kimosták, ők nincsenek életveszélyben" – közölte Mihályné Bornemisza Eleonóra, a megyei rendőr-főkapitányság szóvivője.

A nő tettének oka egyelőre ismeretlen.

FairyFeller:

Pintér: minden rendben van és főleg, lesz! - "megfelelő" lesz a rendőrség

...
"Karddal, vasvillával, vascsövekkel felfegyverkezve támadtak egymásra két család tagjai Kunmadarason. A két társaság tagjai a kiérkező rendőrökre is rátámadtak, összesen hét embert vettek őrizetbe - értesült a HavariaPress. Hétfőn történt az eset a nagykunsági nagyközségben. Először egy 43 éves férfi és fiai támadtak rá vascsövekkel egy 26 éves férfira korábbi sérelmük miatt, majd a megtámadott férfi és családtagjai rontottak rá a másik családra. A támadás során vascsövek, vasvillák és egy kard is előkerült. Az egymást püfölőket a helyszínre riasztott rendőrök megpróbálták szétválasztani, ekkor azonban a haragos felek közösen az egyenruhásokra támadtak. A rendőrök végül megfékezték a társaságot, s hét embert előállítottak. Az ügyben felfegyverkezve elkövetett magánlaksértés és hivatalos személy elleni erőszak miatt indult eljárás. Hét gyanúsítottat őrizetbe vettek."
...

[ hirszerzo.hu/belfold/20110705_osszeverekedo_csaladok_vascso_rendorok ]

---

...
"A belügyminiszter szerint nincs szükség sem önkormányzati rendőrségre, sem pedig csendőrségre, mert a fegyveres szervezetek el tudják látni közrendvédelmi feladataikat. Pintér Sándor kedden az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága előtt úgy fogalmazott: nem kell önkormányzati rendőrség, nem kell csendőrség, az Országos Rendőr-főkapitányság és a Belügyminisztérium irányítása alatt álló fegyveres szervek az ország közrendjét, közbiztonságát megfelelő szinten képesek biztosítani. A szakszervezetekkel folytatott tárgyalásokra, illetve a rendvédelmi dolgozók nyugdíjazására vonatkozó változásokra utalva arról beszélt: senkit sem kényszerítenek majd vissza a szolgálatba, mindenki maga döntheti el, vissza kíván-e térni a fegyveres szolgálatba. Jelezte továbbá: a visszatérőknek lehetőségük van arra, hogy a "könnyített rendőri hivatást" válasszák."
...

[ hir3.hu/magazin/1/66085/pinter_nem_kell_onkormanyzati_rendorseg_sem_csendorseg ]

---

Tétényi Éva, az "ellenforradalmár" - ellene, Esztergom -valóban- független polgármestere ellen hozott törvényt a 2/3-os koalíció, ráadásul a parlament karzatáról is kitiltották

...
"Karzatjegye ellenére nem mehetett fel a parlament emeleti páholyába Tétényi Éva, Esztergom polgármestere és kísérete hétfőn - erről a politikus maga számolt be sajtótájékoztatóján. A csoport a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásával összefüggő törvénymódosítások elfogadása ellen kívánt fekete pólóban, némán felállva tiltakozni. "Úgy tűnik, itt a Házban nagyon félnek tőlem" - mondta Tétényi Éva, aki sajtótájékoztatón kifogásolta az önkormányzatok adósságrendezését érintő jogszabály-módosítást, amely - mint mondta - Esztergomról és róla is szól. Tétényi Éva kifejtette: a jövőben büntetés jár annak a polgármesternek, aki megindít egy adósságrendezési eljárást anélkül, hogy a képviselőtestülete ezt jóváhagyná. Hozzátette: nem tűrhető, hogy egy jogállamban visszamenőleges hatállyal szülessen ilyen rendelkezés. Elmondta azt is: az MSZP, az LMP és a Jobbik is a segítségére sietett a tiltakozásban, a frakciók lehetővé tették egyenként 10 -10 látogató belépését. Az MSZP meghívására érkező látogatók fel is mehettek a karzatra, de a Jobbik által delegáltak már nem - mondta. "Miután kiderült a karzaton szolgálatot teljesítő úr számára, hogy én lennék Tétényi Éva, rögtön bezárta az ajtót, és azt mondta: probléma adódott, ezért le kell mennünk."
Hozzátette: az kizárólag a csoporttagok elosztásán múlott, hogy ki került az MSZP által delegáltak közé, és ki a Jobbikhoz. Előbbiek fél órát tartózkodhattak a karzaton, majd le kellett jönniük. "Ha a Parlamentben is vannak egyenlők és egyenlőbbek, akkor Magyarországon is nagy baj van" - fogalmazott a polgármester. A jobbikos Vágó Sebestyén azt mondta: "egyre többször tapasztaljuk, hogy a magyar Országgyűlés úgy működik, mint Románia Ceausescu idején", hiszen van, aki nem kívánatos személynek számít itt. Lukács Zoltán (MSZP) elmondta: levélben fordul a házelnökhöz, amelyben arra vár választ Kövér Lászlótól: hogyan fordulhatott elő, hogy egy város polgármestere és kísérői érvényes jeggyel sem léphettek fel a karzatra. A képviselő kifogásolta, hogy az elfogadandó törvénymódosítás csak nevében szól az önkormányzatok adósságrendezéséről, valójában az a célja, hogy utólag törvényesítse a fideszes többségű esztergomi önkormányzat eddigi törvénysértő akcióit. Bírálta azt is, hogy a módosítás olyan felhatalmazást ad a népképviseleti jogosítvánnyal nem rendelkező kormányhivatali vezetőknek, amelyeket a polgármesternek és a képviselőtestületnek kellene biztosítani."
...

[ hirszerzo.hu/belfold/20110704_tetenyi_eva_esztergom ]

***

Aztán majd -előbb, vagy utóbb- meglátjuk, hogy a lakosság is ugyanazt érti e a "megfelelő" fogalma alatt, mint amit Pintér úr.

A Tétényi Évával történtekhez: lehet, hogy mániám lett Kiskunlacháza (mindazonáltal a Horák Nóra-ügy korántsem egyedi eset! - mindinkább szimbólum) és visszatérő utalások révén fogolmazok meg hasonlatokat. Így azt tudnám mondani, aki az MSZP-SZDSZ alatt "Répás József volt", ma a FIDESZ-KDNP alatt Tétényi Éva. Ha lehet még méltánytalanabb aknamunka folyik a politikusasszony ellen. Úgy látszik a Fidesznek sem tetszenek a függetlenek.

 

Akinek még bármi illúziója van az ember lelkét, földi vagy égi elhivatottságát illetően, semmiképpen ne tekintse meg az alábbi linket, amely egy videófelvételt takar. Emberi lények élve nyúznak állatokat, s amikor az egyik már teljesen megnyúzott állat felemeli a fejét és végignéz önmaga véres, vonagló, bundájától megfosztott testén, a szemében olyan iszonyat fénye látszik, ami örökre megszégyeníti azt is, aki látja a videón ezt a tekintetet, hát még azokat, akik ezt a szörnyű bűncselekményt közönyösen végrehajtják - az állat bundájáért.

 http://index.hu/tech/hoax/2006/07/11/elve_nyuzott_mosomedve_a_l anclevelben/

Egész életemben marakodó, békétlen, gyűlölködő, egymást szidalmazó és bántalmazó emberek között éltem. Az ember nemcsak az állatokat képes végletesen megalázni, hanem önmagát is. Illetve az emberek által teremtett társadalom. Úgy vélem, nem humánusabb tett, ha emeberek embertársaikra robbantanak egy százemeletes épületet, miként az sem, ha bosszúból egymást ölik a legválogatottabb eszközökkel: a célt megkereső rakétával, vagy úgy, hogy fanatikus hittel megverve egy nyolcéves kislányra kötnek robbanó-szerkezetet és emberek közé küldik, hogy magával együtt a túlvilágra vigye őket.

De az se sokkal különb tett, ha egyesek az utcán élő, űzött vadként, kiszolgáltatottan megbújó hajléktalanokat viccesen felgyújtják és örömüket lelik a szenvedésében. És azt sem érzem különbnek, ha egy 26 éves, vadállatian erős férfi leteper egy 14 éves lányt, megerőszakolja és a végén válogatott kegyetlenséggel megfojtja, elpusztítja, s ezért a kegyek gyakorlásával felruházott magyar bíróság csak 19 évi börtönre ítéli.

 De azt sem tartom sokkal méltányosabb cselekedetnek, ha politikai csoportok, pártok, és azok jól fizetett igazságszolgáltatási emberei egymás űzik, üldözik, s megalázzák őket oda-vissza emberségükben. És az sem sokkal elismerésre méltóbb tett, ha nemtörődömségből, hanyagságból, pénzéhségtől vezérelve több ezer köbméter lúgos-vörös zagyot engednek rá embertársaikra, akiknek egy része elveszti életét, nagyobb része vagyonát, megélhetését, s teheti mindezt - miként tapasztaljuk - következmények, anyagi és büntetőjogi következmények nélkül.

 Aki tehát elborzad a szerencsétlen állatok iszonyatos kínja láttán, gondoljon arra, hogy mi emberek egymással szemben sem vagyunk kíméletesebbek, sőt, ha lehet azt mondani, még kegyetlenebbek vagyunk, de ez fel sem tűnik számunkra, hiszen a kereskedelmi tévék, csupán pénzszerzési céloktól vezéreltetve, minden este olyan amerikai filmet sugároznak, amelyben sok-sok példát kapunk arra, miként lehet eredményesen irtanunk egymást.

Ilyen volt és ilyen maradt az emberi világ.

A múlt és a szép új világ!!!

Ha valaki azt gondolja a cím alapján, hogy engem a legkevésbé is érdekel Szilvásy személye, téved. Nem tudom, mivel gyanúsították. Azt sem értem, hogy a parlament nemzetbiztonsági bizottságának jegyzőkönyvét miért kellett 78 évre titkosítani, mivel van egy olyan rettenetes félelmem, hogy 78 év múlva már nem is lesz az az ország, amelyben most élünk. Engem inkább az a kérdés foglalkoztat, hogy az ügyészség képtelen értelmezni a törvény betűjét vagy a bíróság? Ha ugyanis az ügyészség törvényesen, a jog betartásával járt el és megbilincselve, vezetőszáron ezért vezetgethették Szilvásyt, akkor a bíróság képtelen a törvény alap paragrafusainak értelmezésére is. Ha viszont mégis a bíróság értelmezi helyesen a törvény szövegét, s ezért is döntött úgy, hogy szabadon engedi Szilvásyt, akkor az ügyészség bűncselekményt követett el.

De az is lehet, hogy ebben az országban felborult a törvény, vagy legalábbis felborulni látszik, és mindent maga alá gyűr egy politikai párt érdeke, ami azt is jelenti, hogy ez a bizonyos politikai párt, amely irányítani látszik az ügyészséget, becsapja az embereket, hülyének akar nézni bennünket, és azt gondolja, hogy a kétharmados fülkeforradalommal mindenfajta igazság fölé helyezheti magát, illetve csak az az igazság, amit annak lát és akar láttatni. Ez pedig helyrehozhatatlan károkkal jár, járhat. Volt már ilyen korszak (több is) a magyar történelemben és azért tartunk ott, ahol tartunk: a lejtőn!!!

Luxuscigányok - kábítószeresek okoztak drága BMW-jükkel autós karambolt, majd elfutottak: elkapták őket, de már szabadlábon vannak...

A cikk: ..."Egy halmajugrai férfi vezette azt a BMW-t, ami még pénteken a tilos jelzésen áthaladva nekiütközött egy Audinak. A halmaji sofőr és gyöngyösi utasa a baleset után - melyben a vétlen autós megsérült - elfutottak a helyszínről. A rendőrök még aznap megtalálták és előállították őket. Gyanúsítottkénti kihallgatásukon elismerték, hogy kábítószert fogyasztottak, s ezt az elvégzett teszt is igazolta. A két férfi szabadlábon van, kábítószerrel való visszaélés, valamint segítségnyújtás elmulasztása gyanúja miatt is eljárás indult ellenük - tudtuk meg a megyei rendőrkapitányság sajtószóvivőjétől."
...

[ www.heol.hu/heves/kek-hirek-bulvar/drogoztak-a-cserbenhagyok-386939 ]

***

A fényképfelvételeken látni, hogy egy újabb típusú, a karambol előtt milliókat érő BMW-ről és egy legalább (!) 20 éves, régi, néhány százezret kóstáló Audi-ról van szó. Szemtanúk szerint [ kuruc.info/r/2/81477/ ] cigányok a bűnelkövetők és -feltehetőleg- magyar az áldozat. Ebben önmagában nincs túl sok meglepetés. Nem ez volna az első ilyen eset (ismeretes, hogy az ilyen jellegű bűnesetekre is a "cigány-magyar fordított arányosság" a jellemző...).
Ami engem személyesen kihozott a sodromból, az egy személyes tapasztalat, a mai napról. Éppen a fodrászszékben ültem, rádiót hallgatva (a hírekben többek közt arról beszéltek, hogy a középiskolai felvételi helyekre már csak 3/4-ed részben van jelentkező, hiszen szűkül a fiatal társadalmi réteg), a szalon ajtaja nyitva volt, szellőztetés végett. A tükörben láttam, ahogy kint az udvaron, a parkolóban egy hatalmas Mercedes terepjáró leparkol. A sofőr egy huszonéves cigány, egy délszaki nő pedig kiszállt, talán vásárolni valamit a szomszédos üzletekben. Pár perc múlva végeztek, továbbálltak. Nem tartom magam rasszistának, ezt már igyekeztem tisztázni a fogalmak taglalása mentén. Mégis arra gondoltam, hogy lehet valakinek ilyen fiatalon egy minimum 10 milliós verda a cigány hátsó fele alatt? Szinte bizonyos, hogy valamilyen bűnöző, vagy bűnözői körökhöz köthető az illető.
Nem vagyok rasszista, ezért nem mondom azt, hogy: igen, mivel gazdag az illető, egy aranyifjú (aki persze valószínűsíthetően nem becsületes munkával kereste meg "a Mercedes terepjárójára valót"), ezért bizonyosan, tehetséges, bizonyosan a vérében van az affinitás, a tehetség, a vérében van a bűnözés. Nem mondom ezt. Azt mondom: a cigány kultúrában van benne a bűnözés. A cigánybűnözés egyre bővülő kör. A cigányok olybá tűnik átveszik a terepet azon jellemző motívumokban is, mint amilyen a luxusautóval járkálás. Részemről egyre több cigányt látok (és olvasok) luxusverdával furikázni. Az egyik legfényűzőbb autó, amit életemben láttam, úgy két éve, abban is cigányok ültek, nem éppen "titkolódzó hivalkodással". Vagyis, ha olyat olvasunk, olyanról halljunk (hacsak nem vagyunk, vagy leszünk szemtanúi) hogy csoportosan bántalmaztak egyesek egyedülit, vagy éppen gyengébbet, vagy éppen idős embert ("jó esetben" életben hagyják...), vagy éppen a színesfémtolvajlásokról (legutóbb Tatán a Szövőnő szobrát csonkították meg...), a fiatal lányok, nők elrablásáról, nemzetközi ember-, és kábítószer kereskedelemről (Kelet-Európa, főként "Románia és Magyarország" vonatkozásában), hanem éppen autóval, egyre többször luxusautóval (nem ritkán halálos!) autóbalesetet okozó, kábítószeres (nem ritkán jogosítvány nélküli fiatal suhanc!) elkövetőkről hallunk, nos egyre inkább biztosak (cigánybűnözés=80%+, azaz valószínű, hogy a cigány kultúrkörhöz köthető(ek) az elkövető(k)...) lehetünk benne, hogy cigányokról van szó.
Csak nehogy valaki "megélhetési luxusautó balesetről", vagy éppen "megélhetési kábítószerezésről", "megélhetési emberkereskedelemről" kezdjen beszélni...
Én úgy látom, nem történt szemléletbeli változás a hatóságok részéről. Természetesen, egyformán veszélyes, amikor egy szakadt 30 éves Ladával (ittasan) gázolja el valaki, a lakott területen utcán sétáló anyát és lányát (tavalyi eset), vagy amikor (kábítószerezve), luxusautóval rendőrt, vagy civilt. Az azonban, ha lehet még frusztrálóbb, hogy ezek a bűnözők eljutnak addig, hogy a szakadt Lada helyett luxusautóval okozzanak balesetet!
Már azt is meg kellene akadályozni, hogy valaki bármilyen járművel ittasan, jogosítvány nélkül balesetet okozzon.
Nem értem a hatóság miért keménykedik mostanában azzal, hogy: nem fizet segélyt, amennyiben a munkanélküli család nem tartja rendben a portáját és különféle szempontokat sorol fel. Természetesen, ameddig valaki lakókörnyezetének nem okoz valamilyen kárt, vagy higiéniai problémát (pl. szeméthegy a kertben, amit átfúj a szél, büdös van, patkányok, szennyvíz az udvaron, csendháborítás, stb.), addig másnak nincs joga beleavatkozni a magánügyeibe. Ha valakinek rendezetlen a portája, azt is mondhatja: senkinek semmi köze hozzá, "ő így szereti". Tehát a hatóság keménykedését aggályosnak tartom. Természetesen jó cél lehet mögötte, de miért nem azzal foglalkoznak inkább, hogy az emberek, a lakosok, első sorban egymás ingatlanát tartsák tiszteletben: magyarul, ha valaki nem foglalkozik a szomszédja portájával (ameddig nem kénytelen), addig elvárhatja, hogy az övével se foglalkozzon a szomszédja. Jogosan. Ne járjon át, ne sértse meg a magántulajdonát, vagy éppen ne lopjon tőle. Világos.
Vagy miért nem inkább azzal foglalkoznak, hogy a segélyeseknek (főleg, akik iszákosak) közpénzből ne lehessen autót, mint afféle luxuscikket fenntartani?
A segély, ameddig az segély, konkrét célokra van átutalva. Élelmiszerre, lakhatásra, első sorban a gyermekeknek, akik eleve nem tehetnek arról, milyen környezetbe születnek.
Ameddig nem így közelítik meg a kérdést, addig a hatóság "addig nem fizetek, ameddig -szerintem- nincs rend a portádon" hozzáállás -számomra, személy szerint- inkább tessék-lássék, populista pótcselekvésnek tűnik.