A Fővárosi Ítélőtábla kedden helybenhagyta a Fővárosi Bíróság korábbi ítéletét, amelyben 5,5 millió forintos kártérítés fizetésére kötelezte Asperján György írót, aki A Labanc Anna gyilkosság című könyvében megalapozatlanul nevezte a néhai ápolónő gyilkosának Lázár József nyugalmazott mérnököt.

Másodfokon is megítélte az 5,5 milliós kártérítést a bíróság Lázár Józsefnek, akit a 2006-ban megjelent A Labancz Anna gyilkosság című könyvében Asperján György író a néhai ápolónő gyilkosaként nevezett meg - tudta meg a Népszabadság az ártatlanul meghurcolt mérnök ügyvédjétől, Beleznay Zsolttól. A Fővárosi Ítélőtábla döntésének kihirdetésekor Asperján rosszul lett, mentőt hívtak hozzá.

Labancz Annát 1970. április 19-én ölték meg Miskolcon, a megyei kórház nővérszállóján. Gyilkosának kiléte máig ismeretlen. A rendőrség először húsz évvel a bűntény után, 1990-ban nevezett meg egy lehetséges gyanúsítottat, aki akkoriban egy, a Gellért-hegyen elkövetett emberölésért húszéves fegyházbüntetését töltötte Szegeden, a Csillagban. Vádat azonban nem emeltek ellene.

A rendőrség egyetlen gyanúsítottja előzőleg többször dicsekedett azzal, hogy ő követte el az egyetlen tökéletes gyilkosságot, s egyértelmű utalásokat tett a miskolci ápolónő esetére. Azonban a nyomozás végül kizárta, hogy ő lenne a gyilkos. A férfi szabadulása után kábítószerfutárnak állt, jelenleg egy ecuadori börtönben ül.

Asperján György író 1990-ban, még az iratok leselejtezése előtt, a Belügyminisztérium engedélyével megszerezte a Labancz Anna-gyilkosság dokumentumait. Ma már csak az ő birtokában vannak a 38 évvel ezelőtti gyilkosság nyomozásáról árulkodó kihallgatási jegyzőkönyvek, rendőri jelentések, feljegyzések.

A dokumentumok többszöri átolvasása után mindinkább meggyőződésévé vált - nyilatkozta több helyen is -, hogy a gyilkos nem lehet más, mint Labancz Anna egyik reménytelen hódolója, Lázár József. Az a tény csak tovább erősítette Asperján meggyőződését, hogy Lázár a gyilkosság idején költözött Miskolcról Gyöngyösre. Az író lapunknak a könyv megjelenésekor azt mondta: az ügyben korábban nyomozó rendőrtisztek közül többen is alátámasztották feltételezését.

Tény, hogy Lázár ismerte Labancz Annát és éppen ezért, annak idején ki is hallgatták gyanúsítottként. Nem zárható ki, hogy lehettek olyan rendőrök, akik őt is a lehetséges gyilkosok közé sorolták, de soha nem keletkezett olyan rendőrségi dokumentum, amely komolyan felvetette volna az ő érintettségét.

Asperján könyvének megjelenése után néhány héttel Lázár beperelte az írót, egyidejűleg nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásért föl is jelentette. A büntetőbíróság első fokon elmarasztalta, nyolc hónap felfüggesztett fogházbüntetést kapott - emlékeztetett Kamarás Géza ügyvéd, aki Lázárt képviselte a perben. A személyiségi jogi perben első fokon megítélt - és az ítélőtábla döntésével kedden jogerőre emelkedett - 5,5 milliós kártérítés pedig rekordok közé került a hasonló a hazai perek között.

- Egy 400 oldalas könyvben 414-szer írta le Asperján 63 éves ügyfelem nevét - mondta Beleznay. Nem mutogattak rá ujjal, nem kövezték meg, de érezhetően megfagyott körülötte a levegő Gyöngyösön, s ő maga is visszahúzódóbbá vált, amióta gyilkosnak nevezték. S ki tudja, eljut-e mindazokhoz a mostani ítélet híre, akik Asperján könyvét olvasva őt tartják Labancz Anna gyilkosának.

A Labancz Anna-gyilkosság elévült. Ha ma jelentkezne a tettes, a rendőrség legfeljebb a beismerése tényét jegyzőkönyvezhetné. Labancz Anna ismerősei számára azonban talán megnyugvást hozna egy ilyen fordulat.

Két napja írtam a perről a blogomban.

Azt gondolom, hogy az élőknek ápolniuk kell az elhaltak emlékét, ha becsülni kívánják önmagukat. Különösen kötelessége ez az írónak. És még inkább így van ez, ha olyan fiatalon elhunyt áldozatról van szó, mint Labancz Anna, akiért testvérei nem emeltek szót, emlékének megtisztításáért nem küzdöttek, hiszen egyrészt tulságosan különbözött tőlük és kétkedve szerették, másrészt a halála "jól jött" nekik, hiszen ők vehették fel Anna egy évvel korábban megkötött életbiztosítását.

Azt gondolom, hogy a rendőrségnek mindaddig, amíg Anna gyilkosát meg nem találta, nem lett volna szabad feladnia a nyomozást. A halott nem támad fel attól, ha gyilkosát rács mögé juttatják, de az élő talán remélheti, ha hasonló sorsra jut, bűnhődik a rá támadó. Ennek tudata és biztonsága nélkül nehéz élni.

Én nem akartam mást, mint felhívni erre a problémára a figyelmet.

Egy riporter megkérdezte: az ítélet fényében megbántam-e, hogy megírtam a regényt.

Mit lehet erre a kérdésre válaszolni? A Labancz Annáról írott regényem egy a többi között, ugyanolyan hittel és figyelemmel írtam, mint az összes többit. Bánjam meg, hogy író lettem?

Nem bánom meg, már csak azért sem, mert nincs is más választásom.

Így kell elfogadnom a megaláztatást. Írónak lenni ugyanis nem öröm, hanem keresztviselés. Viselem.