HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

  • csaba1959: Két könyvéről tudok ami megjelent: Vészkijárat bejárat, és Vetkőzzünk meztelenre.1976-ban. (2021.10.23. 14:47) Wittner Mariska erényességéről
  • Sheriff_007: @mirnyák: Ez semmilyen igazságszolgáltatás... Másrészt hogy évülhet el 20 év alatt egy ilyen brutá... (2020.12.27. 14:01) RIPORT A NÉPSZABADSÁGBÓL
  • Sheriff_007: Érintettség nélkül és úgy, hogy a gyilkosság idején még rég nem éltem is tombol bennem a düh, hogy... (2020.10.15. 14:19) Labancz Anna 42 éve halott
  • istvankalman: Egy dologban biztos vagyok: A nyomozóhatóság - különös tekintettel az elkövetés időszakára !!! -, ... (2020.10.01. 01:22) Labancz Anna gyilkosa ma 65 éves
  • Szabó Tiborné Hajnalka: @asperjangyorgy: Ez nagyon igazságtalan! Hogy lehet, hogy nem a gyilkos kapja a büntetést, hanem ... (2019.11.30. 14:40) Reménykedés

Linkblog

Wittner Mariska erényességéről

2011.10.28. 13:25 asperjangyorgy

Azon kevesek közé tartozom, akik Wittner Máriát már 56 viharos napjaiból ismerik, és egyenesen a Corvin közből. Akkori tapasztalataim szerint, nyugodt lélekkel állíthatom, a politikailag megfelelni akaró Dániel Péter legalább annyira primitív, mint a szintén megfelelni akaró, csak ráadásul mérhetetlenül műveletlen Wittner Mária. Dániel Péternek fogalma sincs az akkori viszonyokról, konkrét emberi helyzetekről, például arról, hogy milyen összetételű volt a Corvin közi forradalmár "sereg", hogyan zajlottak ott a mindennapok, és tudatlanságában vádaskodik. Az pedig kifejezetten bántó pofátlanság, hogy a fejjel lefelé felakasztott hullát leköpő kb. 35 éves nőt Wittner Máriával azonosítja. (Eörsi László védelmébe veszi Wittnert és azt írja, hogy a képen látható nő Papp ezredes holttestét köpi le, ami tévedés. Az Erkel Színház mögötti akácfára a "forradalmárok", valójában mocskos csőcselék, Asztalos János honvéd ezredest akasztották fel. Papp honvéd  ezredes még élt, amikor egy "forradalmár nő" felhasította a mellkasát és a még dobogó szívét kitépte és felmutatta. Papp ezredest utána, szintén fejjel lefelé a pártházzal szemben lévő nyárfára akasztották fel. Mindezt nem tanulmányaimból tudom, hanem abból, hogy a Corvin köziekkel - nem dicsekvésként mondom - magam is ott voltam a téren).

Érdemes egy kicsit hátrébb farolni. A vasesztergályos szakmunkásvizsga után több helyen dolgoztam, majd ahhoz a gyárhoz kerültem, amelynek a Szövetség utcában volt egy közvetlenül utcára nyíló, féltetejű, egykori szíkvíz üzemből átalakított munkásszállása. A munkásszállás ajtaján belépve balra egy kb. 15 négyzetméteres, bádogszekrényekkel zsúfolt kis szoba volt étkezést szolgáló asztallal. A nagy térben tizenegy emeletes vaságy sorakozott. Azokkal szemben három, csak hideg vizes mosdó és a terem végén balra huszonkét emberre egyetlen WC, amelyből a bűzt egy gyenge ventilátor igyekezett kihajtani - már amikor működött. A munkásszállásra már október 23-a előtt is sok lány, fiatal nő bejárt, és éjszakánként olykor hat-nyolc vaságy is nyiszorgott a nem rendeltetésszerű használat okán.

 Én nem kétévesen kerültem lelencbe, mint Wittner Mariska, hanem három hónaposan, és nem intézetben éltem, mint ő, hanem sokkal rosszabb körülmények között nevelőszülőknél. Wittner Márai egy, az élettörténetét firtató interjúban azt mondja, hogy a nyolcadik osztály után gimnáziumba került - ebben is szerencsésebb volt nálam, mert annak ellenére, hogy jó tanuló voltam, vasesztergályos ipari tanuló lettem. Wittner sok kicsi hazugsága között az egyik említésre méltó, hogy azért ment el a gimnáziumtól a kedve, mert rögtön év elején feleltették kémiából és egyest kapott s attól kezdve a tanár üldözte. Én azt gondolom, hogy inkább nem füllött a foga a tanuláshoz, hiszen én 1956 szeptemberében, saját elhatározásomból, a Barcsay Gimnázium esti tagozatára iratkoztam be és a tanárok megértéssel, segítőkészen foglalkoztak velünk, nem is szólva a munkahelyemről, ahol rögtön biztosították, hogy folyamatosan egy műszakos legyek és így alkalmam nyíljék esti gimnáziumba járni, mintha a munkahelynek olyan nagy szüksége lett volna gimnáziumi érettségivel rendelkező szakmunkásokra.

Ha Wittner talán nem is volt "bableveses kurva", annyi biztos, hogy nem járt összeszorított combbal a világban, s ennek is lehetett a következménye, hogy 16 évesen teherbe esett, és persze a fia ugyanott folytatta, ahol az anyját megpróbálták tisztességes életre nevelni: a lelencben. Hogy mindezt megelőzött volna 16 évesen egy nagy és felelőtlen szerelem, s ennek következménye lett volna nem éppen kívánatos terhessége, azt csak a forradalmár asszony tudja. De ne ragadjunk le ilyen részleteknél.

Október 23-án az egész munkásszállás részt vett a tüntetésen, mert addig nem ismert balhénak ígérkezett. És természetesen a folytatásban is. Mint annyian mások, én is ott voltam a Rádiónál, majd az Astoriában, ahol megcsodálhattam annyi film főhősét, Sinkovits Imrét, aki a Bem szobornál a Nemzeti dalt szavalta. A Rádió egész ostroma egészen máshogy zajlott, mint azt a vele készült interjúban a hős forradalmár asszony elmondja, amiből következik: lehet, hogy ott sem volt.

Egy biztos: miután részt vettünk a Sztálin szobor ledöntésénél és a Rákóczi út és Nagykörút kereszteződésébe történő szállításában, értesültünk arról, hogy a Rádiónál "ölik a magyar embereket" és odamentünk. A munkásszállás vagányai rögtön beszálltak a buliba.

Ennek következtében a munkásszállás rövidesen fegyverraktárrá alakult át. Forradalmár társaink rengeteg soha nem látott finom kaját és italt hordtak oda - gondolom, kifizették az árát. És a kishölgyek is igen elszaporodtak. Vagyis a szocialista erkölcs tanítása olyan nagyon nem fogott az ifjú nemzedéken, válogatás nélkül űzték egymással, a dicsőségesen megvívott csaták után, a fürdőszoba nélküli szexet. A partner-váltogatás esetén elég volt egy nedves hideg vizes törölköző, hogy a hölgy ismét használható állapotba kerüljön.

Mindezt csak azért említem, hogy bableves ide, bableves oda, akkoriban is könnyen ment a fiatalok szexuális ismerkedése. Október 30-ig igen sok minden eseményt átéltünk - ezekről elég részletesen írok Csapataink harcban állnak című regényemben -, mígnem október harmincadikán kora reggel a szállás néhány lakója, akik akkor már a Corvin közben domborítottak, beugrottak értünk - a munkásszállás kétszáz méterre volt a Köztársaság tértől -, hogy vegyünk részt az ávósok kifüstölésében. 

Így kerültem, még a harc megkezdése előtt és az ostromra készülés közben a térre, és az Erkel Színház tetejéről a szobaparancsnokunkkal, aki a Corvin köz egyik büszkesége volt, később pedig időben disszidált, mindent végignézhettem. A pártház ostromát, elestét, az utána következő össznépi iszonyt, amelyben jelentős szerepet kapott és játszott a drukkoló csőcselék is. Az persze nem igaz, amit Eörsi állít, hogy már azon az este megkezdődött a téren az ásás. A kutatás a titkos bunker kijárata után a szennyvíz csatornákban igen, de ásni csak másnap kezdtek a Keleti tériek. Én csatlakoztam, ezt ma már szégyenkezve mondom,  a forradalmárokhoz és az a megtiszteltetés ért, hogy kb. tizenötöd magammal az első éjszaka őrségben voltam a pártházban, hátha előbújnak az éj csöndjében a föld alól az ávósok. Tizenhét éves voltam. Nagyon féltem és nagy dolognak éreztem, amiben részt veszek.

Másnap este már a Corvin közhöz tartozó Práter utcai iskolában aludtam, a mádik emeleten, a lépcsőtől rögtön balra nyíló első tanterem volt a kijelölt körletünk. Rögtön megkaptuk a nemzetőri igazolványt is. Sok feladat adódott, de azt nem lehet állítani, hogy kemény szervezettség uralkodott volna. Elég sok mindenben részt vettünk a saját szakállunkra is. Hozzátehetem: sok szemét dologban is. Fontos volt, hogy a Köztársaság téri pártház előtti bunker rejtélye minél előbb napvilágra kerüljön. Lázasan közreműködtünk ebben.  A "századunkban" a többség 13-14 éves gyerekekből, hozzám hasonló suhancokból állt. Mi, akik iparítanuló iskolát végeztünk, némiképpen értettünk a fegyverhez, mert elsőtől kezdve - kétéves volt az ipari tanuló iskola - részt vettünk honvédelmi oktatáson, rendszeresen jártunk lőtérre célba lőni. De hogy jelentős honvédelmi ismeretekkel rendelkeztünk volna, a legjobb indulattal sem állítható, és meleg helyzetekben eléggé teli volt a gatyánk.

Több ízben is részt vettünk olyan emberek begyűjtésében, akiknek állítólag fontos ismeretük volt a pártházról, illetve a bunker megépítéséről. November 1-én vagy másodikán éjfél tájban a Lipótvárosba mentünk, és velünk tartott egy feltűnősködő, riszáló, hangosan röhögő fiatal nő is, aki a "századparancsnokkal" láthatóan eléggé jól összestimmelt. A hölgyecske élen járt a zsidózásban és az illető zsidó úr letartóztatásában, akit aztán teherautóval, amelynek platóján tartózkodtunk vagy harmincan, a Köztársaság térre vittünk és ott átadtuk a parancsnokságnak. Talán két óra is lehetett, amikor visszaérkeztünk a körletünkbe. Utólag határozottam állíthatom, hogy a hölgy - egyik a több kamaszlány közül - Wittner Mariska volt.

A padlóra dobott matracokon aludtunk - volna, ha a nagy forradalmi hevülettel végrehajtott nemi aktusok nem zavarták volna álmunkat. Rohadt sötét volt, hiszen a Práter utcában sem volt közvilágítás. A röhögéseket és a nyögéseket hallottam. Hogy konkrétan Mariskát dugták-e, nem állíthatom, mert nem láttam, de hogy a jelenlévő nőneműeket lényegében véve kivétel nélkül nagykorúvá avatták - ha ugyan már nem voltak azok! -, abban eléggé biztos lehettem.

Mariskát ott többé nem láttam. November 4-én hajnalban repeszgránátokkal lőtték az egész Corvin köz környékét, miközben a körúton  T52-es páncélosok csörömpöltek. Bennünk pedig megfagyott a lélek is. Nem volt nagy művészet repeszektől megsérülni. Mariska sérülése olyan súlyos nem lehetett, ha november 9-én már Bécsben volt. Bezzeg minket a parancsnokság november 4-én este kilenc tájban evakuált. A Szigony utcában foglaltunk el új állást és reggel onnan mentünk tovább.

Hogy a Vörös Hadsereggel vettünk fel a harcot, az enyhe túlzás. Sok páncélos és reguláris szovjet katona lépte át a határt, de nem a Vörös Hadsereg, amely akkoriban mintegy hárommillió katonát számlált. November 6-án még voltak lövöldöző gócok, de már sokad magammal az utcán mászkáltam.

56 igazán nem a bizonyos 12 napon mutatta meg igazi arculatát, hanem a történések előtti hónapokban, majd november 4-e után, amikor a munkásság is bekapcsolódott az ellenállásba, amely már nem fegyverekkel zajlott, de ugyanolyan veszélyes volt, mint maga az esztelen, összevissza lövöldözés. Sok mindent átéltünk, akik úgy döntöttünk, hogy itthon maradunk és itt keressük a boldogulásunkat. Egy valamit nagy biztonsággal állíthatok: 56 nem az volt, aminek közvetlen utána, majd évtizedek múlva, illetve 1990 után állították. Az igazi arculatát talán egyszer majd megrajzolják a késői utódok, ha ugyan egyáltalán érdekel az még bárkit is.

 

41 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr413336122

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Megdobbent 2011.11.02. 02:14:06

Bizony, kb. ennyire volt tisztan forradalmi es emelkedett a "forradalom". Vegre egy tiszta, targyilagos, szemtanu altali leiras. Koszonom Asperjan ur, remelem leszenk onhoz hasonlok, akik ott voltak es legalabb ilyen oszinten beszamolnak azokrol a meszarlasokrol es lincselesekrol, amik tenyszeruen megtortentek.

Wittner meg pont annyira nem volt prosti, mint amennyire egy felesert barkit leszopo 16 eves ribanc nem az.

Bába Mária 2011.11.05. 09:43:40

Édesapám 56 őszén Pesten volt, tudomásom szerint ő is rész vett a harcokban. Gyerek voltam mikor édesapám meghalt, így felnőttként megkérdeztem anyukámat mit tud az 56-os részvételéről: válasz..ááá tinédzserek voltak össze-vissza szaladgáltak, hülyeségeket csináltak és talán fegyverük is volt. Ennyit tudok.

FairyFeller 2012.02.11. 14:16:21

Kedves György!

Úgy látom, hogy '56-al kapcsolatban (és nem azért írok erről, mert "erről kell beszélni" az aktuális évfordulón - ahogy október-november tájékán szokás) nagyon sok műsor szokott lenni, sok mindenkit megszólaltatnak (pl. Wittner Máriát), de valahogy kerülik a lényeg megfogalmazását és a valódi tanulság levonását a történtekből, a mai magyarság számára.

Az ókorban a 2. görög-perzsa háborúkban a Thermopülei-szorosban összecsapó mintegy 7000 elit görög (nem pedig "300", ahogy a megegyező című -végtelenül irreális, történelemhamisító, minden esetre misztikus és sok tekintetben jól sikerült- amerikai mozifilm utal rá) és a mintegy 120 ezer perzsa (mindenféle nép a Perzsa-birodalomból) jelenkorunkba ívelő történelmi üzenetén talán bizonyos értelemen (ha nem is minden tekintetben) felülemelkedik a magyar ellenállók teljesítménye.

A spártai görögök, elit katonák a király, Leonidasz vezetésével egy előnyös stratégiai ponton fogadták a túlerejét -napokig- érvényesíteni nem képes perzsa sereget, amely -az elit perzsa alakulatokon, a kb. 10-20 ezer fős ún. "halhatatlanokon" kívül- rosszabbul felszerelt hadsereg volt. A -romantikusan túlzó- amerikai mozifilm szerint 300 görög hős állta útját az akkori idők legerősebb hadseregének, a perzsa uralkodó, Xerxész gigantikus hadának, majd ezen görögök napokig halomra gyilkolták, holttest-hegyeket hányván az agresszor perzsákat, s végül csupán árulás nyomán tudták a perzsák görög segítséggel megtalálni azt az útvonalat, amelyen keresztül új támadási felületet találhatnak Leonidasz maroknyi, hős seregén.

Na persze ez nem így történt, legalább is a hivatalos történetírás szerint. A 7000 görög valóban napokig tartotta a frontot, de amikor megtudták, hogy a perzsák máshonnan is közelednek, többnyire elmenekültek s csak azok maradtak hátra néhány százan, akik inkább a hősi halált választották a -felfogásuk szerint- szégyenletes futás helyett...

De nézzük meg az 1956-os erőviszonyokat. Már ha egyáltalán érdemes. És miért ne lenne az...?

Asperján úr azok közé tartozik, akik világosan akarják láttatni, objektív módon, nem mellékesen személyes tanúságtételen alapuló beszámolóként az 1956 októberi-novemberi néhány hét (és összefüggéseinek) történelmét.

Ezért kérem, javítson ki, ha téves adatokat írnék le.
A magyar kormányt néhány tízezer, de csak alsó hangon százezres nagyságrendű, döntő többségben fiatal döntötte meg, -lehetőségeikhez mérten- szervezett formában.
Ezen tömegek közül is csupán néhány ezren (ha jól tudom az egész katonai konfliktussal együtt körül-belül 4 ezer magyar felkelő, ellenálló) vették fel a fegyveres harcot, vagy fogott fegyvert a rendszer, illetve a szovjet hadsereg ellen.
Ennek a következtében merült is fel Biszku Béla, az eseményeket követő belügyminiszter megítélésével kapcsolatban néhány enyhítő körülmény, például hogy "csupán" néhány száz ember végeztek ki, illetve "csak" néhány ezret ítélt el a visszaálló kommunista rezsim, holott ha valóban mindenkit elővettek volna, akkor sokkal többen kerülhettek volna a vérbíróság elé.

Na de maradjunk csak a katonai, fegyveres erőviszonyoknál.

4 ezer kevésbé jól, vagy viszonylag rosszul felszerelt magyar fegyveres felkelő, amelynek előőrse megdöntötte a -mint kiderült illegitim, választási csalásokon alapuló- magyar kommunista rendszert, ezek az emberek, főként partizán fiatalok, kisebb részben a felkelőkhöz átállt katonák álltak szemben 200 ezer jól felfegyverzett szovjet katonával, tankok százaival...

Tavaly jártam a kiskunmajsai Pongrácz Ödön '56-os Múzeumban. Ott (is) olyan dokumentumokkal találkoztam, amelyek arról tanúskodtak, ebben a 4 ezer fős magyar ellenállásban, esetenként igen okos, találékony és hatékony ötletemberek és elit harcosok törtek borsot a szovjetek orra alá.
Voltak például olyan 6-7 fős brigádok, amelyek összehangolt módszerekkel, fényjelzéssel, precíz számítások alapján úgy lőttek ki szovjet tankokat, hogy azok előzőleg nem is észlelték a veszélyt, azaz találékony módszerekkel felülkerekedtek a szovjet technikai fölényen.
Na persze ezek elszigetelt eseteknek tekinthetőek.
Nem tudom a magyarok hány ellenséges tankot tudtak így semlegesíteni, de minden esetre a szovjet erőfölény nagyságrendével determinálta a magyar felkelés kimenetelét.

Hogy aztán mennyire volt a nép akarata 1956, az egy nagyon érdekes kérdés. Mint tudjuk, manapság nagyon óvatosnak kell lenni, a törvényi szabályozások miatt a történelem egyes fejezeteinek megítélését illetően, ha nem akarunk bajt magunknak. A holokausztról, vagy az 1956-os forradalomról, aki esetleg a hivatalostól eltérő állításokat tenne, az könnyen (3 év...?) börtöni fenyegetettséggel találhatja magát szembe immáron 2 éve. Én nem vagyok szakértő egyik témában sem ezért nem állítok semmit se pro, sem kontra. Azonban gondolkodni, remélem továbbra is szabad.

Mi a tanulság 1956 kapcsán...?

Például az, ha a magyarok nem 4 ezren, hanem legalább 400 ezren lettek volna, akkor talán máshogy alakult volna mind 1956, de tovább megyek vissza: mind 1918, mind 1920, mind 1939, 1944...és minden azóta.

Ma is érvényesnek tartom ezt a tételt. Csak hát kissé elbizonytalanít a mai morál.
Ha 1918-ban voltak / lehettek úgy 40 ezren a Magyarok (nem a magyarságról, hanem a magyarokról írok, szándékosan kiemelve), akkor 1956-ban már csak 4 ezren voltak.

2007-ben megalakult egy Magyar Gárda nevű formáció, amelynek sorsa legjobb tudomásom szerint a strassbourgi emberjogi bíróság jövendőbeli állásfoglalásától függhet majd, ha jól tudom körül-belül 3000-3500 fős volt fénykorában. Mára néhány százan, maximum ezrem maradtak...

És feltenném a kérdést: ha ma kellene fegyvert fogni a magyar szabadságért, önrendelkezésért vajon hányan tennék meg...? Vajon hányan volnánk köztük...?

Ahogy észre veszem, a -mindenkori- politikának nem érdeke rávilágítani arra a tényre, hogy Magyarországot, a magyarságot (a térségben élő kb. 13 millió fővel) 3-4 millió magyar ember emelhetné fel, akikhez remélhetőleg minél többen csatlakoznának. Orbán hiába beszél nemzeti együttműködésről, egységes nemzetről.
Nem létezik. Úgy vélem ebből a 3-4 millió férfiből és nőből kellene kiválasztani, összefogni először csak azt a 40-et / 400-at / 4000-et, majd 40 ezrest, stb. amelyik alkalmas, rátermett erre az egyetemes feladatra (nem biztos, hogy ezek közé beférne a mai parlamenti politikusok nagy része).

Úgy vélem, ha sikerülne megszervezni egy komplex 400 ezer fős önkéntes, hazafi, elit, afféle társadalmilag (első sorban morálisan, mint sem anyagilag) nagyra becsült, "nemes" réteget, akkor feltápászkodhat még ez a magyar nép és kimászhat a süllyedő mocsárból.

Úgy gondolom, hogy ebben a feladatban az olyan embereknek is helye volna, mint Ön, Asperján úr. Remélhetőleg sok ilyen ember van még Önön kívül is!

A románok annak idején, 1916-ban 400 ezer katonával támadtak (előzetes hadüzenet nélkül) Erdélyre. Csupán 70 kilométer sikerült benyomulniuk másfél hét alatt, majd az akkor mér erős német-osztrák-magyar reakció pár hét alatt totálisan visszafordította a román agressziót.

Igen, lehet tanulni a múltból és kellene is. Különben nem lesz egy (szép) jövőnk.

stumbek 2013.02.10. 17:26:51

Nekem 56 egy tisztaszivű,tisztalelkű egyetemisták által kezdeményezett fellépés volt,amihez sajnos csatlakoztak, félre vezetett,kalandvágyó tinédzserek,majd lumpen elemek is. A szabadságvágyból egy nagy és értelmetlen katyvasz lett.Mert aki józanul tudott gondolkodni az tudhatta,hogy a nagyhatalmak nem fognak szembemenni egymással Mo. miatt. Halvaszületett forradalom...

Volt tüzér 2013.06.19. 22:09:54

Kedves György! Hogy mennyire nem a Szovjet Hadsereg ellen harcoltak akkor!
Magyarország megszállását 1956. november 04-én hajnalban 58821 szovjet katona és nagyjából 1000 pufajkás (volt ÁVH-sok, pártemberek és volt görög partizánok) (ők voltak egyébként az igazi pufajkások, akik a nevüket onnan kapták, hogy a szovjet hadsereg régi hadi ruháját adták rájuk, ami ugyebár pufajka volt)
Szovjet részről a 38. Összfegyvernemi hadsereg, a 8. gépesített hadsereg, a (fenetudjahányadik) Különleges Hadtest és ezeken felül 9 darab gépesített ezred vett részt. A Magyarország területén addig állomásozó szovjet alakulatok éppen a kivonulás állapotában voltak, az 56-os események leverésében semmilyen módon nem vettek részt!

Misi Lőrincz 2013.06.19. 23:34:12

JOBB KÉSŐN, MINT SOHA,...MEGTUDNI,WITTNER MARISKA,NEM VOLT....HANEM,....MADARAT TOLLÁRÓL,OVÉT BARÁTJÁRÓL...?????..KI VERI ....A FELESÉGÉT...?????

posalaki3 2013.06.20. 14:18:49

Asperján - a maga nézőpontjából - hitelesen mutatja be az októberi felkelés hangulatát. Wittner Máriát nem az akkori viselkedése, hanem az utóbbi években, politikai szerepvállalása óta tett kijelentései és elvakult gyűlöletre uszítása minősítik.

er,la 2013.06.22. 16:53:03

ha igy volt hogy kivágta a dobogo szivet becstelen háborús bűnost is elitélnék szeretnénk tisztán látni ki ez a 56 os

Anonim Vagyok 2013.06.24. 17:19:03

Kedves Uram!
Mi akik még nem is éltünk 56-ban,csak a fejünket kapkodjuk,hogy mi is történt valójában!az iskolában ellen forradalmat tanultunk,aztán,tilos lett kimondani,most éltetni,sőt ünnepelni kell,2-3 generációnak,a nem is tudjuk MIT!Igazából sztem ez az emberek többségét nem is érdekli,a mindennapi betevőért való küzdelem,a tönkrement életek élése vagy eldobása sokkal inkább!Hát mi ez ha nem küzdelem az országban 4-5 millió embernek!És akkor kezdik a hősöket gyártani,előkapni ,aki élt abban a korban (bárkit)csak jól mutasson a palettán,hogy mutogathassák ebben a fene nagy magyarkodásban!Egyszer végre,le kell rántani a leplet erről a korról,és köszönöm,hogy ezt megtette!Mi kis emberek viszont ara várunk,hogy már végre előre nézzünk és egyszer talán el is indulunk előre!Senki nem élhet a múltba ,vagy a jövőbe,csak a pillanatba és bizoöny 4-5 millió magyar kis embernek ez keserű pillanat!Mi ehhez képest 56?Sztem semmi....

avanivi 2013.06.25. 06:19:54

1956 eseményeihez at is hozzátartozok,hogy a börtönből kiengedték a rabokat,és bárki fegyverhez jutott aki akart.
Nem biztos hogy mindenki hős forradalmár volt, aki lövöldözött,lehet csak a haragosával akart leszámolni,mielött elhagyta az országot.
Jó lenne egyszer mindent megtudni 56-ról (is)

asperjangyorgy 2013.06.26. 10:10:46

Az utóbbi napokban több érdekes hozzászólás érkezett ehhez a régen írt jegyzethez. Igen örülök annak, hogy a hozzászólók - és talán az országban az emberek - mindinkább összefüggéseiben szemlélik a történelmet, és nem hajlandók a hivatalos, kiglancolt történelmi képet elfogadni. A részletekbe nem mennék most bele, egy biztos, 56 sem volt az, mint aminek utólag látszik, de pl. az u.n. Rákóczi szabadságharc sem (hogy csak egyetlen példát említsek), elegendő, ha egyszer valaki veszi magának a fáradságot, és elolvassa erről a korszakról Wesselényi István Sanyarú világ című művét. Már a címe is jelzi, hogy sanyarú volt az, sok-sok méltatlansággal és szenvedéssel járt. Utólag persze csak azt tálalják elénk, ami (talán) remény volt, bár éppen a Rákóczi szabadságharc után pusztították el a labancok Magyarország szinte valamennyi várát, hogy egyszer és mindenkorra eltöröljék a magyar rebelliók melegágyát és búvóhelyét.

E-Sz-A 2013.06.29. 00:36:09

Gratulálok, hogy 2012-2013-ban ismét született egy olyan kádári leírása az '56-os eseményeknek, amiért Biszku és Aczél elvtárs könnyezve tenné össze a kezét! Dobogó szív a kézben, tántorgó részegek, és mindenhol csak "bujaságra" vágyó forradalmárok... ezt miért nem olvastam eddig egy visszaemlékezésben sem? És ha nem tudjuk, hol volt Wittner Mária 1989-ig, miért nem tudjuk, hol volt Asperján György 2012-ig és miért csak most bújt elő? Meg is van, ki az igazi politikai prostituált!

PéKá 2013.07.20. 20:36:02

Ajánlom minden kedves érdeklődőnek dr. Szatmári Jenő István: 1956 - Lehet, hogy másképpen volt? című könyvét. Sok "érdekes" apróságot sorol fel; csak az derül ki belőle, hogy mennyire más volt az egész, mint aminek tudtuk, hisszük. Mellesleg a Bajcsy-Zsilinszky út 72-ben éltem át az eseményeket tizenkét-évesen. Feleségem nyolc éves múlt, akkor, november másodikán, amikor W.M (már elmúlt tizennyolc, de még húszon innen) mindenáron meg akarta ölni őt édesapjával együtt. Nem rajta múlt, hogy nem tette meg.

Igazmondó1 2013.07.21. 07:19:02

@E-Sz-A: Bizony, szomorú, amikor valaki összetör egy mítoszt. Én magam, sajnos főleg az esztelen lincselésekről hallottam. Előfordult, hogy valaki világosbarna cipőben ment az utcán és rákiabáltál, hogy "ávós" és ez elég volt ahhoz, hogy a helyszínen felkoncolják. Igen, én sem a "gyönyörű forradalomra" emlékszem, pedig az én apámat is elvitte az ávó 1953-ban. Emlékszem rá.

VIII. Nagyapó 2013.07.21. 21:12:37

"Vagy nem tudjátok, míly szörnyű a nép, ha felkel, s nem kér, de vesz, ragad?"

A nép, ha megharagszik, az általában nem túl szimpatikus - de többnyire oka van...

wabama 2013.08.17. 15:50:17

Ahány résztvevő, annyi 56'.
Mindenki másként élte meg, főleg akkor emlékszik másként, ha hasznot remélt és húzott, vagy az ellenforradalomból, vagy a forradalomból. (Előbbiek 1957-89 között, utóbbiak 1989-től napjainkig.

Én kb 5-6 napig voltam forradalmár, mert kb akkor jelentek meg azok a résztvevők, akikkel nem akartam egy platformon lenni!!!
Október végén már azt ordították, hogy Nagy Imre mondjon le!!!

Vidéki történeket ismerek, de láttam januárban Bp-en a játszótéren még sírokat.

Elsősorban tanáraim letartóztatása és az értük vívott eredménytelen harcok idejére '57-ben ismét
csatasorba álltam, de a félelem és kilátástalanság meghátrálásra kényszerített.

Frigyes DrNagy 2013.10.31. 20:25:45

Ez a cikk végre kezd hasonulni a valósághoz. Igaz hogy csak egy része de fontos része. Meg kéne már írni a valóságot ha valaki még kíváncsi rá. Jó lenne már végre lebontani ötvenhatról a baloldali és a jobboldali mázat is. Az igaz az ember ritkán szeret a tükörbe nézni főleg akkor nem ha már öreg.

Szörty99 2013.10.31. 21:38:01

Köszönöm Asperján György a megerősítést, mert ez a történet hasonlít a legjobban Édesapám által elmondottakra. Igen én is azt gondolom, hogy az első pár nap ahogy wabama írta még tiszta forradalmi jellegű volt, de ami utána következett azzal nem dicsekednék. A sok bűnöző elmenekült, majd hősként visszatért és ünnepelteti magát. Szerintem sokan inkább büntetést érdemelnének!!

József Révész 2013.11.01. 18:26:30

Bár még igen kis gyermek voltam 56-ban nekem is vannak emlékeim, amelyek összecsengenek a cikkben leírtakkal. Szószaporítás helyett hadd idézzem egy Cseh Tamás által egy szinpadi előadás részeként elmondott betétdalának egy részét
"Hja a bértollnok keze vérfoltot
takarít, s alakít diadalt vereségből
Szépet a múltból, mocskot erényből
Így szüli ő a legendát
Hisz a gazságnak, s az igazságnak
csak egy i betű ad valamely külön arcot
Kell az a lúdtoll, mellyel a múltból
hősi mesét kanyarítunk !"

kalmik 2013.11.03. 13:14:39

A forradalom mindég mocskos, mert alkalmat, lehetőséget ad torzult lelkek, jellemek bosszúvágyának kielégítésére. De az igazi forradalomnak ez csak hitvány mellék terméke. Az igazi hajtóerő a jobbítás magasztos eszméje, és ez volt a legkevesebb az 56-os eseményekben. 15 évesen én is ezt tapasztaltam. Jobbító szándékkal indult, de bemocskolódott, mert rácsatlakoztak kiszabadult köztörvényes bűnözők, nyilasok, nyilas hozzátartozók. Nem volt egységes vezérelv, mindenki a saját vélt, vagy valós sérelmét (ami volt bőven) akarta megtorolni. Legjobb barátom édesapjáról gyerekként annyit tudtunk, hogy meghalt a háborúban, de az események alatt előkerült a fényképe, nyilas tiszt volt. Itt lett vége az örök barátságnak,mert az én apám a kommunista párt tagja volt, de "szerencséjére" 54-ben meghalt. Mindszenthy-nek az egyház ezer éves jogainak, kiváltságainak elvesztése fájt. A szovjetek kiűzése lehetett volna egységesítő erő, de az erőviszonyok ismeretében inkább öngyilkos, kalandor akcióvolt, különösen azért, mert sok meggondolatlan fiatal vesztét okozta. Látva a mai gyűlölködést, az ordas eszmék térhódítását, joggal feltételezhetjük, hogy az akkori viszonyok között nemzeti tragédia lett volna, ha kimennek az oroszok.

Dödölle 2013.11.04. 01:08:59

Jómagam fél 7 ( hatésfél )voltam ( éves ) , mikor az Események történtek, így nem szeretnék dicsekedni AKKORI cselekedeteimmel. ( Bár ovi mínus 7 volt akkor - Papi zacskójában lifegve - mégis résztvevőként nyilatkozik az AKKORI dolgokról ...)
Inkább elmondok egy megtörtént dolgot.
A mezőgazdaságot tönkretevő nyikhaj ( Doktor Monnyonle ) egyik, a TV által is közvetített naggyűlésén ( lehetett a színházteremben vagy 300 "vendég " ) szólt hozzá egy idős bácsika. Elmondta - elcsukló hangon - , hogy őt - vidéken - elvitte az ÁVO, megverték, kínozták, a szájába vizeltek... Azt hiszem, azt is mondta, hogy kiverték a fogait, de erre nem emlékszem pontosan, és a közvetítés idejében már hatszázharminc éves lehetett, amikor a fogak száma már nem döntő jelentőségű. Nem is volt neki egy sem. Legfeljebb a zsebében. De: Négyen
voltak az aljas támadók... ÁM JÖTT A DICSŐSÉGES MITTUDOMÉN HÁNY NAP !!!!! És ő, mikor jöttek a Felszabadítók a faluba, ráküldte AZOKRA a fegyvereseket - akiknek fingjuk nem volt arról, hogy igaz-e az öreg által feltálalt történet, vagy csak a falu qrvája kegyeiért zajló harcban kell az öreg szempontjából elfogadható igazságot tenniük - kettőt kinyírtak a galádok közül... És - mondta az agg - még kettőre vár ugyanaz a sors, ami a társaikat már elérte, és ehhez remélte Doktor Monnyonle és társai támogatását...
Nos, ennyi a Történelmi Igazságszolgáltatás lényege: Kinek Isten a barátja, könnyen üdvözül...
Állításom igazságtartalma viszont a TV-adók archívumában könnyedén ellenőrizhető......

Intizar 2013.11.04. 23:11:31

De hát mifene dolgunk van azzal, hogy ribanc volt-e az illető? Mi közünk hozzá? Csak az érdekelhet, hogy igaz ember-e most, és olyan hős volt-e akkor, amilyennek beállítja magát? Mind a kettő is lehetne igaz, attól teljesen függetlenül, hogy szűz volt-e vagy lotyó.
Gy. k. egyiket sem hiszem, hogy igaz volna, de azt sem, hogy bármi közünk van a micsodájához. Akkor sem, ha az annak idején közterületnek minősült.

TÚLÉLŐ 2013.11.05. 16:06:14

1956.oktober 23-án negyedéves egyetemistaként végig vonultunk a Bem szoborig és az ELTE zászló alatt boldog fiatalok voltunk! A Bem szobortól a tömeg több irányba is ment - én sokadmagammal a rádióhoz.
Nagyon sokan voltunk - és tudom, az első lövések után keritéseken keresztül menekültünk. Éjjel egy teherautón, amely Kőbányára ment, hazamentem.Október 24-én többfelé helyi harcok voltak, de pl. a Kőrut összes presszója müködött, kávéztunk. Tisztán előttem van, hogy betört üvegű kirakatok mögött az áruk sértetlenül megvoltak, senki egy zsebkendőt sem vett el. Forradalmi és boldog hangulat volt.
Az egyetemen szervezkedtünk és naponta ugymond
örvendeztünk. A Rákosi korszaknak - amelyet nem értem miért nem irnak meg tárgyilagosan ? - a végét ünnepeltük.
November 1-én egy egyetemi delegációval - 3 fő - egy rekvirált Pobeda gépkocsival (amelyről utolag kiderült, a pártközpontból került az egyetemisták rendelkezésére a gépkocsivezetővel együtt, aki a forradalom leverése utáni elszámoltatáskor részletesen vallott ellenünk) Szegedre utaztunk. Gyönyörű este volt, a vidéki temetők mind gyertyafényben világitottak! - és 3-án délután indultunk vissza Pestre! Alig tudtunk bejutni, mert már a szovjet páncélosok kezdték gyűrűbe fogni Budapestet.
November 4-én hajnali 5 órakor óriási ágyutűz ébresztett minkdet. Sajnos nagyon megfáztam, és 15-ig ágyban fekve rádión tudtam az eseményeket követni.
Az ágyban olvastam a 3-áig megjelent lapokat és látogatoim elbeszélését hallgattam. Nem tetszett,hogy pl. november 3-ig majdnem 200 - kettőszáz ! - párt alakult. Várható volt az is, hogy nekünk nem fog segiteni egy ország sem, hiszen a nyugatot Szuez miatt kis országunk nem érdekelheti, körülöttünk pedig a semleges Ausztria kivételével csak kommunista államok voltak és Trianon miatt nem tiszta lelkiismerettel.
Egy biztos, oktober 23-a tiszta és igaz forradalom volt. A két dátum közötti 12 nap még nekem, 23 éves egyetemistának is zavaros, "sokféle" volt.
November 15 után mentem be az egyetemre és végig romos házak, kifosztott üzletek és még temetetlen halottak is voltak.
A megtorlás, számonkérés évekig húzódott - én pl. segédmunkás lehettem - és a visszaemlékezések sok esetben minimum ellentmondóak.
Tárgyilagos, tiszta képet talán unokáink unokái fognak kapni - hiszen aki benne volt, annak sem világos és tiszta minden.
Kételkedj, és keresd az igazságot!

Eörsi László 2013.11.08. 11:36:45

Én, mint cikkben érintett, hadd tegyem meg a válaszomat:
1. De igen, Papp Józsefet (és nem Asztalos Jánost) akasztották fel lábánál fogva, ez több dokumentumban is ellenőrizhető. (Bár igaz, hogy a Jankó Piroska ügyében a nyomozó hatóságok is eleinte összekeverték ezt a két ezredest.)
2. Igenis, már az ostrom napján (X. 30.) kb. du. 4 órától Szőllős Sándor ezredes utasítására egy műszaki alakulat megkezdte a felderítést a Köztársaság téren, sőt este 8-kor hozzáláttak a fúráshoz is.
Azt még érdemes tudni, hogy Asperján György nevű corvinista felkelő semelyik dossziéban nem szerepel. Ettől persze még ott lehetett, de ebben az esetben nemigen ismerte senki, szerepe nem lehetett túlságosan jelentős, később senki sem ismerte fel, így úszhatta meg a megtorlást.
Mint '56-os kutató, nem nagyon hiszek Asperjánnak, mivel eleve hiteltelenek az olyan szemtanúk, akik "mindent láttak", semmit sem felejtettek, "mindent tudnak". (Azt pl. honnan tudja, hogy az említett Papp Józsefet vagy Asztalost akasztották fel, lábánál fogva? Nyilván nem volt ráírva a szerencsétlenre a neve. De ő úgy foglal - ebben is - állást, mint szemtanú. Hát ez az abszurd!)
A Wittner-ügy bonyolultabb annál, ahogy itt olvasható! Jó pár éve megjelent a Wittner-jelenség című cikkem - ami megőrizte aktualitását, neten könnyen elérhető - az érdeklődőknek figyelmébe ajánlom.

asperjangyorgy 2013.11.08. 15:51:19

@Eörsi László:
Kedves Eörsi László! Asztalos János ezredest az Erkel Színház oldalánál, egy göcsörtös akácfára húzták fel, fejjel lefelé. Ez egyértelmű tény. És a másik fán is lógott fejjel lefelé egy férfi, azt mert gyanús csizmát viselt, hasba lőtték és mint ávóst, felakasztották. Papp József ezredesnek vágták ki a szívét és őt a pártházzal szemben, egy nyárfára akasztották fel. Ez is tény.
Soha nem állítottam, hogy jelentős szerepem lett volna a Corvin közben. Egyszerű, 12 egy tucat fegyveres voltam, 17 éves suttyó, aki egyáltalán nem viselkedett hősiesen, nem akart, ha nem muszáj, meghalni. A pufajkások még 1956 december elején házkutatást rendeztek a munkásszálláson, a barátom 12 tekercs negatívját elvitték, legalább 50 fényképen szerepeltem. De mint annyi más suttyót, engem sem akartak halálra ítélni, azért, mert részt vettem fegyveres harcban. Nem öltem meg senkit, és nem is hencegtem ezzel.
A Práter utcai iskoláról sok olyasmit leírok, amit csak egy szemtanú képes leírni, ami más könyvekben, visszaemlékezésekben nem szerepel. De én soha nem tartottam a markomat, a magam erejéből, kitartásával akartam boldogulni.
Egyébként - hogy egy nagyképű példát hozzak - Lev Tolsztoj sem volt ott a Háború és béka valamennyi eseményénél, lévén, hogy 1812-ben még nem is élt, ettől még beszerezhetett dokumentumokat. Én a Csapataink harcban állnak című regényemet nem önéletrajzi írásként írtam meg, nagyon sok dokumentumot áttanulmányoztam. Nyilván nem tudtam akkor és ott a téren, hogy kiket akasztanak fel, a rangjukat sem tudtam, hiszen ha láttam is az illetők lelövését, én közvetlen közelükben már csak akkor jelenhettem meg nézőként, amikor a fán lógtak és szétverték a testüket.
Wittner Máriát én a Práter utcából ismertem, de sokféle dokumentumot is olvastam róla. Az Ön írásait is olvastam és haszonnal forgattam. Utólag is köszönet értük, a gondos kutató munkáért. Én nagyra becsülöm azt az objektivitást, amellyel Ön az 56-os eseményeket, egyes résztvevőket megvilágítja. Igen érdekesnek és tanulságosnak éreztem a Mansfeld Péterről írott cikkét is (anno a Népszabadságban olvastam). Bizony-bizony annak alapján most nem lehetne ott a nemzeti arcképcsarnokban ez a felelőtlen, megszállott és idegbeteg fiú, akit személy szerint sajnálok, de miként az Ön cikkéből kiolvasható: ő nagyon kereste magának a bajt, abszolút meggondolatlanul viselkedett és élt (szegény csak 18 éves koráig). Üdvözli Asperján György

Eörsi László 2013.11.08. 20:21:47

Kedves Asperján György,
köszönöm a méltató szavakat; magam sem hiszem, hogy csak az írhat hiteles történetet, aki szemtanú volt, ha így lenne, akkor egy sort se írhatnék '56-ról.
Sőt, közismert, hogy a résztvevők, a memoárkészítők általában nem megbízható források, mert érintettségüknél fogva elfogultak.
Lényegtelen dolgokon nem nagyon érdemes élesen konfrontálódni, de én úgy tudom - és így is írtam meg a kötetemben -, hogy két embert akasztottak fel lábánál fogva: Papp József ezredest és Szabó Ferenc ÁVH-s sorkatonát. Pappnak nem tépték ki a szívét, ez legenda, amit orvosi jegyzőkönyv bizonyít. Figyelmébe ajánlom Jankó Piroska peranyagát: Bp. Főváros Levéltára 2309/57., Allambizt. Szolg. Tört. Irattára V-141655.
Üdvözlettel: Eörsi László

asperjangyorgy 2013.11.08. 22:14:31

Kedves Eörsi László! Ismét elolvastam, amit Wittner Máriáról írt. Igen objektív írás, érzékletes képet rajzol a hölgyről. Az, hogy fiatalon mit csinált és kikkel, tulajdonképpen lényegtelen dolog. A későbbi magatartása minősíti. Mindegy, az ő baja. Igen, olvastam, hogy nem tépték ki Papp ezredes szívét. És ha ezt orvosi jegyzőkönyv is bizonyítja, akkor hinnünk kell benne. Sok legenda él ötvenhatról, sok hamis legenda is. Én tudatosan, valakinek vagy valaminek a szolgálatában soha nem hamisítottam a Csapataink harcban állnak című regényemben. Én, mint írtam, ott voltam a Köztársaság téren, és minden legenda nélkül a saját szememmel láttam, hogy két embert kötöttek fel a lábánál fogva az Erkel Színház színészbejárójánál, az akácfákra. És egyet a pártházzal szemben. Hogy az illetők kik voltak, azt természetesen akkor nem tudtam, én is különböző dokumentumokat használtam fel. Dehogyis akarok én Önnel konfrontálódni, hiszen Ön 56 tudományosan elismert és hiteles kutatója (szememben a legmegbízhatóbb kutatója), én 56-tal nem foglalkozom, csak akkor olvastam el rengeteg mindent, amikor a regényemet írtam. És persze abba beledolgoztam a saját élményeimet is. Pl. a Práter utcai iskoláról iszonyú sok ostobaságot összehordanak az emlékezők. Az igazság sokkal egyszerűbb, és a parancsnokság nagy józanságáról tanúskodott, hogy okt. 4-én este 9 óra tájban kivont bennünket az iskolából. A Szigony utca egyik házát vettük éjszakára birtokba. Reggel őrségben álltam három társammal. A többiek a parancsnokság vezetésével elmentek, minket ott hagytak. A pincébe terelt lakók majdnem megvertek bennünket, amikor feljőve látták, hogy a szabadságharcosok összebarmolták a lakásukat, egy csomó mindent magukhoz vettek és mindent megettek, ami a lakásban található volt. Mivel nem jöttek vissza értünk, ajánlatos volt négyfelé szaladnunk, mert a lakók, ha fegyverhasználatra került volna a sor, agyonvertek volna bennünket. Akkor már nem voltunk olyan drága és imádott szabadságharcosok, miként azt kezdetben az újságok szajkózták és utólag egyesek terjesztik. November 5-től kezdve még nagyon sok mindenen keresztül mentem, amit itt nem akarok részletezni. Köszönöm válaszát. Őszinte tisztelettel üdvözli Asperján György

Eörsi László 2013.11.19. 20:10:46

Én is köszönöm a válaszát, Asperján Úr!
Üdvözlettel: Eörsi László

asperjangyorgy 2013.11.23. 14:38:31

Bocsánat, korábbi hozzászólásomban véletlenül október 4-t írtam, de valójában - értelemszerűen - november 4-én este 9-10 óra között történt a Páter utcai evakuálás. Hogy akkor mindenkit kivontak-e onnan, nem tudom, az biztos, hogy a foglyokat - két kivétellel - elengedték és minket pedig kivezettek a veszélyes övezetből egy kevésbé veszélyes helyre. Akik mást állítanak, soha nem jártak, illetve a kritikus időszakban biztosan nem, a Práter utca környékén, illetve az iskolában.

jóbácsika 2016.06.21. 21:17:04

Gyuri örülök, hogy megírtad ezt a cikket (is). Én is elég sokszínűnek éltem meg 56-ot. Akkor én hetedikes voltam. Ha egyszer összejövünk még, majd mesélek. Ölellek Böjte József

Frank Waldner 2016.10.22. 02:07:10

@Misi Lőrincz: budos kurva volt Es most is az mert Orban faszat szopja ezzel !

Pici Tóni 2016.10.22. 21:31:49

@asperjangyorgy: Gyönyörűmeséet ír! ennél szebbet csakkádár tudott a szocilizmus felépítéséről! A lényeg az, hogy a mit kérdez, az sem lehet igaz ezekután!!!! Szarházy idegenszívű liberálbolsevik!!!

hamlet49 2016.10.29. 15:23:14

@Megdobbent: Ezt vártam már valakitől amit Asperján irt,az igazságot nem azt a "babérkoszorut"amit most Wittner Mária feje köré épitett a Fidesz!Annyi most az 1956-os uj forradalmár mint a második világháború után a partizán Magyarországon!Egyik a másikat igazolta hogy partizán volt!ddA fele sem igaz amit az 1956-os hősiességükről mesélnek!Már régóta vártam egy olyan irást mint Asperjáné és rázizzenhetünk hogy a király meztelen!Erősen meg kell rostálni az 56-ról mesélők történetének igazságát!Egy a baj hogy a szerencsétlen iskolásokat is ezzel a maszlaggal etetik amit mesélnek egyesek akik ott sem voltak!A másik baj hogy igy került be Orbán Viktor is a diákok történelemkönyvébe aki ugye 1963-ban született!1956 a munkások forradalma volt,nem Horthyé,nem a jobboldalé,nem az akasztgató csőcseléké!

asperjangyorgy 2017.01.11. 09:55:12

Pici Tóni - az igazság mindig kellemetlen, ugye? És akkor jön a cimke ragasztgatás. De attól még a tények tények maradnak, azokat nem lehet elátkozni, semmissé tenni, legfeljebb rövid időre. És az ilyen hozzászólások azt minősítik, aki minden történelmi ismeret nélkül védelmez valamit, amiről fogalma sincs. Illetve nem is azt védelmezi, amiről ír, hanem valójában a fidesz ideológiáját és politikáját. De hát az nem szorul védelemre, mert védhetetlen.

Elvisz Prézli boulevard 2017.03.28. 10:07:41

Mariska néni akkor is úrinő.
Vagy mi!

asperjangyorgy 2017.05.14. 10:19:18

Ez messziről látszik rajta.

ymel 2019.04.10. 16:12:12

egeszen autentikus poszt, koszonjuk

Leooo 2019.11.07. 00:08:16

Egy ifjú lepedőakrobatáról sok mindent le lehet írni, egy vénülő új-partizán csinovnyikáról azonban mit lehet írni?? Hogy barna csíkos a nyelve...? ;-P

azigaziraptor 2020.10.25. 19:32:36

Aki korrekt korrajzot akar, olvassa el Hollós Ervin - Lajtai Vera "Köztársaság tér 1956" című könyvét!
A fényképek nem hazudnak!

csaba1959 2021.10.23. 14:47:26

Két könyvéről tudok ami megjelent: Vészkijárat bejárat, és
Vetkőzzünk meztelenre.1976-ban.
süti beállítások módosítása