József Attila 1905. április 11-én született. Születésnapja lett a költészet napja. Harminckét évesen halt meg. Földi hamvait négyszer temették el. Egyszer Balatonszárszón, háromszor Budapesten. 1951-ben egész alakos szobrot állítottak neki a balatonszárszói állomásépület mögött, néhány lépésre attól a helytől, ahol két tehervagon között hajtotta a sínekre okos fejét. A szobrot 1956-ban a helyi hős forradalmárok ledöntötték, szénnel ráírták, hogy rohadt kommunista és méltó bosszút állva rajta összekenték emberi ürülékkel. Most a szobrát áthelyezik a parlament oldala mellől, le a rakodópart közelébe. Eldugva. Nem vagyok benne biztos, és ezt meg is írtam itt a blogban, hogy jó helyen állították fel a szocializmus idején, de ha már ott kapott helyett, bizony nagyon fontos üzenet, hogy helyére a renegát Andrássy Gyula gróf szobrát helyezik vissza (ha egyszer újra kiöntik). József Attila szoborként is viseli a sorsát. Jó neki ott a fal tövében, onnan jobban is látja a Dunát, mert éppen arra néz majd. Különösen nagy áradáskor, amikor a hullámok majd a lábait mossák. Magyarországon nemcsak a költőknek van meg a sajátos sorsuk, hanem az őket ábrázoló szobroknak is.
.
