Budapest XII. kerületében, a Böszörményi út elején álló turul madár lebontásáról jogerős bírósági végzés született. A kerület polgármestere kijelentette, nem érdekli a bíróság döntése, különböző építési szabály ürügyekkel - amelyek persze nem írnak felül egy jogerős bírósági végzést - addig húzzák az építési engedély nélkül emelt szobor bontását, amíg hatalomra nem kerül a Fidesz, és akkor majd a bíróság úgy dönt, ahogy ők, a hatalmon lévők helyesnek látják. Akkor majd azt, ami ma jogerős és már nem fellebbezhető, a bíróság készségesen eltörli.

A Gellérthegy lábánál valaki engedély nélkül kávézót épített. Az első kerület jegyzője felszólította a bontásra, de az illető erre fittyet hányt, továbbra is fogadja a vendégeket. Majd eljárás indul ellene. Mire döntés születik, születne, vége lesz a nyárnak, és úgyis le kell a kávézót bontani. Egy közönséges állampolgár miért lenne jogkövetőbb, mint egy polgármester?

A parlementben nem szavazták meg a köztársasági elnök főbíró jelöltjét, pedig előzetesen a pártok elkötelezték magukat, hogy meg fogják szavazni. A pártok egymásra tolták a felelősséget, egymást nevezve hazugnak és szószegőnek. A köztársasági elnök, akit ugyanez a parlament választott suskussal, kijelentette, hogy csalódott - most bezzeg csalódott - a parlamentben. És még azt is meggondolja, hogy ennek a parlamentnek előzetes egyeztetés nélkül javasoljon-e újabb főbírójelöltet. Mert nem az a fontos, hogy főbírója legyen a legfelsőbb bíróságnak, hanem az egyéni sértődöttségek, önhittségek, gőgök.

Itt élünk.

Egyre rosszabb közérzettel.

Ez a mi hazánk.