Meghalt mindkét gyermek, akik az iskolai buszról leszállva szabálytalanul akartak átkelni a szörnyűséges forgalmú 44-es főúton. Ezért a rettenetes tragédiáért én mindenkit hibáztatok: a szülőket, az iskolát, az oktatási módszert és a buszvezetőt. A szülőket és az iskolát azért, mert el kellett volna mondani százszor és rajzon bemutatni, hogy nem szabad álló jármű, különösen nagy, sokat takaró jármű mögül (vagy előtte) egy forgalmas országúton kilépni. Ezerszer el kellett volna mondani: a gyermekek, a szülők és az iskola nyugalma, a jövő érdekében, és az összes többi, iskolabusszal közlekedő gyermek érdekében.
El kellett volna mondani, hogy mindig várják meg, amíg a busz tovább megy, jól és világosan áttekinthető az országút, és csak tiszta helyzetben keljenek át.
Hibáztatom a buszvezetőt is, akinek talán kötelességévé lehetne tenni, és kicsit több fizetést adni ezért, hogy egyrészt maga is elmagyarázza ezt mindig a buszon, másrészt leszálljon és a forgalmas úton segítse a főúton átkelő gyermekeket, hogy biztonságban hazaérjenek.
Egy hét éves kislány és egy 12 éves fiúcska már soha nem fog hazatérni, majd csak a sírba, ahová fájdalmas gyásszal eltemetik el őket.
Istenem, hogy fáj értük a szívem.
Miért, miért nem lehet(ett) elmagyarázni, hogy ilyen helyzetben miként kell, miként kötelező közlekedni???!!!
Legyen ez intő példa minden szülő, minden iskola és minden buszvállalat és buszvezető számára. Legyen intő példa, mert naponta sok ezer gyermek, a jövőnk, a szivünk, a lelkünk kel át forgalmas utakon, hazafelé tartva és a halálba szaladva.
