Tegnap, igéretem ellenére, azért nem írtam, mert egész nap sirdogáltam. Szegény szegények! Nem elég, hogy szegények, már világnapjuk is van, amelyen képmutatóan lehet buzogni az érdekükben. Kormányunk, az új-burzsoázia hatalmának legfőbb szervével, a szegények által is megválasztott parlamenttel megszavaztatta melegedő sátrak felállítását. Mégpedig fűthető, minden bizonnyal energia-takarékos sátrak felállítását.
Örömmel tölt el ez a gondoskodás. A nyilvántartás szerint "csak" harmincezer hajléktalan van Magyarországon. A valóságban a duplája. Nagyon szegény "csak" egymillió. Szegény "csak" hárommillió. "Mindössze" a lakosság egyharmada. Százezerre tehető azoknak a gyerekeknek a száma, akik éhesen kelnek és fekszenek. Hárommillióra, akik a téli hidegben majd fáznak, egy részük pedig meg is fagy.
Nem kár értük - vélekedhetnek a honatyák, úgyis csak terhet jelentenek a kormányzat, vagy másként fogalmazva: az aktív, hol adózó, hol nem adózó lakosság nyakán. Milyen igaz! Mennyivel humánusabb volna, ha földi szenvedésüket nem hosszabbítanák meg holmi melegedő sátrakkal, hanem ciánkapszulát osztanának nekik. Az volna ám az igazi jótékonykodás. Egyszerűbb, mint karácsonykor egyházi merőkanállal babgulyást, zsíros deszkát és forró teát osztani. És letudni a szegényeket.
Jelen pillanatban minden tekintetben rosszul állunk, csak a szegények gyarapodásában vagyunk élenjárók. És ehhez még pártállás sem kell. A szegények szinte maguktól gyártódnak. Olykor persze ügyvédi segédlettel. A szegény mindig reménykedik, akkor is, amikor még úgy szegény, hogy azért van valamije, például egy nyomorúságos lakása vagy háza. Ebből a szegényekkel törődő jólelkű emberek és jólelkű segítőtársaik, az ügyvédek gyorsan kiforgatják őket. Hogy ők gazdagabbak, a szegények pedig még szegényebbek legyenek. Mindenki látja, főként eredményesen működő igazságszolgáltatásunk, hogy milyen simlisség, pontosabb szóval aljasság eredménye egyes embereknek a kifosztása. És mit tesz az igazságszolgáltatás? Igazságot szolgáltat - az "ügyeseknek" és tettestársaiknak, az ügyvédeknek, vagyis a bűnözőknek. Mert eddig hány csalót lepleztek le, ültettek a vádlottak padjára? Csuktak börtönbe? Jaj, milyen naiv kérdések.
Aki szegény az a legszegények - írta József Attila. Ő tudta, hogy milyen mély igazságot fogalmaz meg, mert végigjárta Ferencvárosban a nyomor stációit. Amelyek persze ott sem változtak azóta túl sokat. Azok a házak, amelyekben gyermekkorában lakott, többségükben még állnak. És ahol született, a Gát utca 3-ban a születése óta eltelt 102 év nem volt elegendő, hogy bevezessék a gázt. Azokban a lakásokban, a szoba-konyhás 12 négyzetméteren ma is családok élnek, és villannyal vagy olajkályhával fűtenek. A legszegényebbek a legdrágább fűtési rendszerrel.
Mózes törvénye azt mondja, hogy isten teremtett szegényt és gazdagot. Vagyis isten akarata, hogy legyenek palotában és fűthető sátrakban élők.
Közben pedig kivész az önmaguk sorsáért reszkető emberek lelkéből, érzéseiből a szolidaritás. És a lelki szegénység még silányabbá, még elviselhetetlenebbé teszi azok életét is, akiknek van mit aprítani a tejbe. Láthatóan ezen senki nem tud és nem is akar változtatni, mert nem is lehet: mindaz, ami most az életünk, ennek a társadalmi rendnek a veleje. Ez élteti. Ebből van. És ebből lesz. A rendszerváltás óta 2.7 millió magyarországi lakos halt meg. A következő tizenöt évben további milliók halnak meg. A maradék majd kivonulhat nemzetiszínű vagy bármilyen más színű és mintázatú zászlóval. De már csak önmagáért tüntethet. Aztán már önmagáért sem.
És az írók? Az írók miért nem emlik fel a szavukat? Mert már senkit nem érdekel, mit mondanak. És az értelmiség? Az értelmiség elvesztette minden identitását. Ha volt neki egyáltalán. A szegénység világnapján az egyik legszegényebb nemzet vagyunk: jővőtlenek.
