Reklámországban szeretnék élni. Ott mindenki fiatal. A nők gyönyörűek, mindig igazat mondanak, és ha véletlenül egy-két szarkaláb jelentkezik a szemük vagy a szájuk körül, felkennek egy kis miskulanciát és rögvest még szebbek lesznek, mint voltak. A férfiak izmosak, egészségesek, világít a mosolyuk, és a tévé előtt ülő lányok szívét meleg bizsegés járja át.
Reklámországban minden olyan egyszerű, világos és rendezett. Ott nincs szegénység. Mindenki kedvére vásárol kozmetikumot, ruhát, finom ételt, drága műszaki cikkeket. Ott az emberek könnyedén vesznek fel áruhitelt, eszükbe sem jut, hogy azt majd vissza kell fizetni, vagy ha mégis, nem gond számukra, hogy a bank háromszor annyit kér a hitelért, mint amennyit a betétekre fizet. Ezért aztán Reklámországban nem is takarékoskodik senki, vagy ha mégis, olyan hülye, hogy eszébe sem jut, az ő betétjéből ad kölcsön a bank és dagad egyre teltebbre.
Reklámországban, ha nagy néha feltűnnek idősebb emberek, kutya hever a lábuknál, unokák ugrálják őket körül a dús pázsiton, és nagymamának, nagypapának nincs egyéb gondja, mint hogy éppen melyik méregdrága ragasztó anyaggal rögzítse a protézisét. És már nyúl is a bőséggel terített asztalon található finomság után, mert nem gond többé a rágás.
Reklámországban édesek a kisbabák. Anyukájuknak egyéb elfoglaltsága sincs, mint a csókolgatnivaló babapopsi kenegetése, kicsinye álmának őrzése a csodaszépen berendezett gyerekszobában. Reklámországban nincs elmúlás, fogatlan öregség, nincs szemét az utcán és rossz paplanba burkolózott hajléktalanok. Ott még politika sincs, legfeljebb négyévente, de akkor a pártok a legszebb arcukat mutatják, és az emberek alig várják, hogy végre szavazhassanak az okos politikus bácsikra, akik aztán majd kellemesen unatkoznak a jó melegre fűtött parlamentben.
Reklámországban az emberek állandóan síelnek vagy éppen a tengerek partján lubickolnak. A nőknek lapos a hasuk, feszes a combjuk, miközben vidám nevetéssel szaladnak a habzó hullámokba. A vállas, magabiztos, bizonyára nagyon potens és vastagbukszájú férfiak pedig utánuk. Barnák, egészségesek, elégedettek, láthatóan nincs semmi problémájuk, és magatartásukból kiolvashatóan nem is lesz. Mindig minden úgy alakul, ahogyan elképzelték és szeretnék.
Reklámországban még Magyarország is a jólét szigete, az önfeledt könnyedség világa, ahol senki nem fél a gáz vagy a villany, a víz vagy a csatornadíj emelésétől. Ezt az emberek természetesnek tartják, és azt szeretik, ha minél magasabbak a díjak, minél többet fizethetnek. És valamennyien alig várják, hogy végre – többnyire – az adózott jövedelmükből épült lakásukra, házukra jó magas értékben megállapított ingatlan adót fizethessenek. Sose látni, hogy mennyien állnak, ülnek az orvosi rendelőkben, kórházi folyosókon, ahol mállik a vakolat és kétes tisztaságú a padló, amely kopott, töredezett, már vagy száz éve felújításra vár.
Reklámországban nincs sztrájk, tüntetés, szigorú rendőrök, a maguk zsebére dolgozó vámosok, szélhámosságok, csalások, megtévedt politikusok, részegen vezető és összevissza hazudozó rendőrtábornokok, akiket a kérlelhetetlen ügyészek aztán tisztára mosnak, mert Reklámországban eb nem támad az ebre, a mi kutyánk kölyke felismeri a mi kutyánk kölykét, legfeljebb kicsit megugatja, de nem harap bele. Reklámországban nincsenek bűnözők és minden hájjal megkent ügyvédek, akik akár megnyerik, akár elveszítik az ügyet, a fülemüle minden esetben nekik dalol.
Jó lenne egyszer jegyet váltani Reklámországba, ott jó ruhában járni, kelni, öt forintért kuglert venni. Sőt, egyenesen reklámhősnek lenni: mosolyogva száguldani a legjobb és legszebb autóval, világló mosolyú nővel vagy tüneményes fogsorú, markáns arcú férfival, ki-ki neme és szexuális irányultsága szerint. És örökre megfeledkezni mindarról, ami itt és most az életünk. Amely persze rövidesen sokkal jobb lesz. Majd megsimogatja arcukat a miniszterelnök bácsi, akár a mostani, akár az eljövendő, és üdvezülten mi is csak mosolygunk, mert elhisszük – vagy legalábbis úgy teszünk –, hogy olyan is lehet az élet, mint Reklámországban mindenkinek, a mai Magyarországon pedig egyeseknek, a kiválasztottaknak. Mert Reklámországban is, meg Magyarországon is csak ők számítanak, a többiek pedig mélységesen le vannak szarva, csak az éppen nem reklámtéma.
