Miként azt a magyar sajtóból és a Hír TV-ből tudjuk, megverték a Sanyi gyereket. Az ügyhöz pozitívan viszonyuló magyar rendőrség negatívan máris előre jelezte, hogy a tettesek valószínűleg nem lesznek meg, mert ez annyira bonyolult ügy, hogy reménytelennek látszik a verőlegények nyomára bukkanni.
Mindenesetre érdekes, hogy a csuklyás vitézek éppen csak befejezték jószándékú nevelőmunkájukat, a magyar rendőrség legszebb, legjobb, legokosabb, legtörvényszerűbb országos rendőrfőkapitánya, az ügy gyors felderítése érdekében, máris ötmillió forint jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek. Szokatlan gesztus ez, hiszen más esetekben, amikor például tisztességes embereket ölnek meg, a rendőrségnek egy fillérje sincs nyomravezetői díjra, kénytelen nagy és körültekintő hozzáértésére hagytakozni. Most meg egy, a zsebében 350 ezer forinttal mászkáló senki (már akkor is az volt, amikor plebejus farmeröltönyében játszotta a nagy plebejus politikust) vérző feje láttán rögtön ötmilliós vérdíjat tűz ki a legjobb határőrből lett legjobb (legalábbis Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr által annak tartott) országos rendőrfőkapitány. Illetve Sanyi gyerek azért nem egészen senki, mert politikusból vállalkozóvá avanzsált valaki lett, akire a Fidesz televízója lecsapott, mint gyöngytyúk a takonyra és megtette műsorvezetőnek. Minden bizonnyal azért, mert Sanyi gyerek még soha életében egyetlen kerek, a magyar nyelv szabályainak megfelelő mondatot nem ejtett ki a száján.
A lényeg, hogy egy senki-műsorvezetőt vertek meg, akiről még a Kuruc infó is messziről - vagy nagyon is közelről - látta, hogy senki, bár külsejét tekintve nagydarab. Ha mondjuk egy nálánál sokkal valakibb műsorvezetőt holnap "véletlenül" agyonütnének, lehet, hogy a rendünk védelméről gondoskodó országos főkapitány egy fityinget sem adna a nyomravezetőnek. Bár ez a feltételezés ostobaság, mivel kis hazánkban tévés műsorvezetőt utóljára ezer évvel ezelőtt vertek meg, vagyis hálistennek nem mindennapos esetről van szó.
Most viszont az aranyaszájú Sanyi gyereket elagyabugyálták. Ennyi erővel a csuklyás fiúk megnevelgethették volna a köztársasági elnököt is. Bár őt a Kuruc infó nem emlegeti, azért tudjuk, hogy állítólag neki sem tetszik a Magyar Gárda (illetve helyesen: a magyar gárda). Azért írom, hogy állítólag, mert a hazát érintő nagy pillanatokban a mikrofonhoz libegő köztársasági elnök úr ezt nem személyesen mondta, hanem csak üzente, mint egykoron Kossuth Lajos.
De a lényeg a lényeg: állítólag ebben a sajátos népnevelésben benne van a Kuruc infó meghosszabbított keze: a magyar gárda, legalábbis egyesek szerint, illetve Sanyi gyerek sejtelmes utalásaiból akár erre is következtethetne a magyar sajtót és a Hír TV-t néző átlagos magyar, mint amilyen én is vagyok. De én nem következtetek semmire, pedig nincs is teremgarázsom, amely - mint most kiderült - akár az oktatói teendők egyik helyszíne is lehet vagy lehetne, legalábbis a teremgarázs-tulajdonosok számára.
Láttuk a Hír TV-ben véres arccal a szép kirgiz fejfedőt viselő Sanyi gyereket, és rögtön sok mindent gondolhattunk mi zavaros fejű, négyévenként fontos, mert akkor szavazóképes magyarok.
Az is közölve lett velünk, hogy a rendőrség nagy erőkkel tapogatózik a sötétben. Nincs könnyű dolga, pedig remekül végzi a munkáját, csak éppen néha kusza ügyek zavarják mérhetetlen tisztánlátását. Miként ez a mostani is.
Tudom, hogy felkészült nyomozóink nincsenek rászorulva egy, a Sanyi gyerek véres feje láttán beganézott civil ötleteire, de amíg keresik a megtalálhatatlan tetteseket, esetleg - mintegy kikapcsolódásként - tisztázhatnák az alábbiakat:
1. Pontosan mikor indult haza a műsorvezető úr a Hír TV-ből, ott kivel beszélt utoljóra, mit mondott neki? Jókedvű volt a műsorvezető úr vagy gondterhelt? Azonnal hazasietett vagy előbb beszélgetett egy ideig ezzel-azzal, ahogyan egy sikeres adás után az már lenni szokott, legalábbis jobb helyeken?
2. A magyar nép butítása szempontjából nélkülözhetetlen műsorvezetői munkája végeztével Sanyi gyerek mindig és minden alkalommal azonnal óbudai otthonába indul, vagy olykor beül egy kocsmába, esetleg találkozik régi szocialista haverjaival és ellátja őket jó tanáccsal?
3. Pontosan mikor ért a házuk elé a műsorvezető úr? Ott mit látott, és mit nem? Hány ablakban égett a villany? Sötét vagy világos volt a lépcsőházban?
4. Körül szokott nézni, mielőtt kinyitja a távirányítóval működtetett garázskaput? És átabotában szokott ott csuklyás vitézeket látni vagy sem?
5. Amint behajtott a kocsival a teremgarázsba, rögtön becsukta maga mögött a kaput, vagy előbb elmormolt egy Miatyánkot? Amikor a kocsi már túljutott a garázskapun, hátranézett-e? És ha igen, mit látott? Esetleg csuklyásokat, akikről azt gondolta, hogy nem az ő, hanem valaki más megverése miatt igyekeznek befelé és ezért nem törődött velük? Mennyi idő alatt csukódott le és zárt be a garázskapu? Elegendő ez az idő ahhoz, hogy észrevehetetlenül befusson a garázsba négy csuklyás és elrejtőzzék? És egyáltalán: hol lehet elbújni egy néhány kocsiállásos teremgarázsban?
6. Amikor a műsorvezető úr behajtott a garázsba, előtte látott-e valakiket, akik rá vártak? Esetleg csuklyás rosszfiúkat? És mire gondolt, amikor észrevette őket? Esetleg arra, hogy jelmezes mikulások?
7. Miután a műsorvezető úr szokott helyén, közel a falhoz leállt, rögtön jöttek a csuklyások vagy előbb megkávéztak? És miután megjelentek a rozsdás vascsövekkel, azonnal ütni kezdték vagy előbb megkérdezték, hogy szolgál a kedves egészsége? (Egyébként ezeknek a vascsőveknek is érdemes volna kicsit alaposabban utánuk nézni: a műsorvezető úr szerint mekkorák voltak? Ha hosszúak, akkor a csuklyások hol tartották őket? Mellesleg megjegyzem: a rosszfiúk, ha rosszban szeretnének sántikálni, akkor eme szándékuk előtt esetleg kimennek a józsefvárosi kínai piacra, ahol a Kalasnyikov géppuska mellé háromezer forintért remek viperát is vásárolhatnak. Mint tudjuk, a vipera előnye, hogy összetolva kis helyen elfér, kihúzva - különösen négy markos-csuklyás vitéz markában - hasznos népnevelő eszköz, szinte jobb, mint egy rozsdás, vérmérgezést okozó vascső. Apropó: a csöveket a verést követően az urak magukkal vitték vagy emlékbe otthagyták a teremgarázsban, csak a nyomozó urak még nem találták meg azokat?)
8. Ha a csuklyások nem Sanyi gyerekkel együtt mentek be a teremgarázsba (egy civil ennek kevés esélyét látja), akkor már korábban ott voltak? Feltűnés nélkül ott ultiztak, miközben fogalmuk sem volt róla, hogy mikor jön a Sanyi gyerek? Vagy mások Sanyi gyerek mozgását figyelték, és mobilon leadták a drótot - jó kis avitt képzavar! -, hogy a célszemély nem kocsmázni ment, hanem hazafelé tart, mert már nagyon vágyik egy kiadós megruházásra? Egyáltalán: hogyan lehet abba a redves teremgarázsba illegálisan bejutni? Csak a garázskapun keresztül? Vagy a főbejáraton át a lépcsőházból is? Esetleg volt kulcsuk az uraknak a bejárati ajtóhoz? Vagy valaki elősegítette a bejutásukat?
9. Aztán: elképzelhető, hogy akik a piszkos munkát végezték, legszívesebben keblükre ölelték volna Sanyi gyereket, mert nem a saját indulataik vezérelték őket, hanem megbízásra cselekedtek, mert valamiből élni kell. Akkor viszont igen elgondolkodtató, hogy miért éppen négyen voltak? Tény, hogy elég terjedelmes a Sanyi gyerek, de azért a megneveléséhez nem kell az egész magyar gárda (miként egyesek sejtetni próbálják, hogy merre is tekintgessünk a kis fejünkkel). Két százhúszkilós vitéz, még ha csak vascsővel szerelkezett is fel a hatékonyabb vipera helyett, elegendőnek látszik egy fegyvertelen, a műsorvezetéstől kimerült egyénnel szemben. Négy vitéz kicsit sok. Azért is sok, mert négy ember egész csoport. Szerintem sokkal jobban feltűnik, mint két megbízott vagy önkéntes. Miért ez a tüntető és fokozott kockázatvállalás? Négy vitéz azért is fölöslegesnek látszik, mert akármilyen nagydarab is a Sanyi gyerek, ennyien nem férnek jól hozzá. A nagy verő-buzgalomban esetleg egymásban tesznek kárt. Meg, legyünk őszinték, nem is szokás rögtön négy rendkívül szófukar embert beavatni olyasmibe, aminek esetleg vaskos következményei lehetnek. Néha két megbízott is sok, ha baj van. Erre nem gondoltak a vitézek, vagy aki(k) a nem éppen épületes megbízatást adták?
10. További problémák négy csuklyás esetén: mivel valamennyien szeretnék megszolgálni a pénzt - ha a saját elveiktől ösztönözve cselekszenek, a helyzet még rosszabb -, egymást bíztatva ütnek. Négy százhúszkilós legény, ha fejenként csak kettőt üt, de azt odafigyelve, akár véletlenül is gyorsan áttessékel valakit a másvilágra. Sanyi gyerek nyolc napon belül gyógyuló sérüléseiből arra következtetek, hogy egyesek lazsáltak verés közben. A verést ugyanis csak elkezdeni nehéz, ha belemelegszik egy lelkes kis csoport, alapos munkát képes végezni. És pszichológialilag más, ha négy vitéz veszi kezébe a nevelést, mint ha kettő. Hatással vannak ugyanis egymásra. Ha látják, hogy Pisti jól odasózott, a másik három sem akar lemaradni. (lásd a fradi focista, Simon esetét, akit a Mammut oldalánál harminc másodperc alatt hárman agyonvertek. Igaz, egyikük vascső helyett viperát használt). Szóval akárhogy nézem, a négy vitézt kicsit sokallom. Olyan szempontból is, hogy nem elég egy helyszínre észrevtélenül bejutni, onnan ki is kell kerülni. Négy ember nehezebben tűnik el nyomtalanul, mint kettő. És ha le volt engedve a garázskapu, hogyan iszkoltak ki és tűntek el? Nem gondoltak arra, hogy amikor amúgy csuklyásan, véres vascsövekkel a kezükben tódulnak kifelé, valaki észreveszi őket? Szóval négy vitéz közreműködése egy ilyen ügyben eltér a megszokottól. Számuk mindenképpen soknak tetszik az elvégzett "munkához" képest. És egyáltalán: mindegyiküknél volt vascső, vagy akadt köztük olyan, aki otthon felejtette? Akinél esetleg nem volt, az mivel gyepálta a műsorvezető urat? Százhúszkiló ellen 500 kiló kicsit sok, és nem is illendő. Gondoljunk bele: négyen a vascsöveikkel harminc másodperc után csak egy nagy rakás pépet hagytak volna a helyszínen, nem egy kirgiz-sapkás, kiöregedett, Fidesz-barát politikus műsorvezetőt. Ha mégis négyen voltak, miként azt a műsorvezető úr határozottan állítja, nagyon gyakorlatlanok, kezdők lehettek az ilyen típusú nevelőmunkában. De azon is elgondolhat az ember, hogy ilyen feladatot nem bíznak pancserekre, illetve pancserek teremgarázsba, ahova nehéz bejutni, és ahonnan még nehezebb gyorsan kimenekülni, majd nyomtalanul eltűnni, be sem mennek, mert féltik az irhájukat. De ez nem olyan buta civilre tartozik, mint én, hanem a rengeteg ésszel megáldott nyomozókra, sőt, az ötmilliós nyomravezetői díjat figyelembe véve, az egész rendőrségre, mert ez nem mindennapi ügy, hanem, az összegből ítélve, becsületbeli kérdés, a testület szakértelmének, felkészültségének csimborasszója.
11. Egyszóval: a csuklyás legények, mint akik jól végezték a dolgukat, feltűnés nélkül elszeleltek. Mit tesz ilyenkor egy agyba-főbe vert, ha van még benne élet? Nagynehezen előkotorja a mobilját, és ha van térerő a baronfalú garázsában, segítséget kérve telefonál - a Hír TV-nek, ahol olyan szakemberek dolgoznak, akik képesek gyors beavatkozással megmenteni egy sérült életét. De az is lehet, hogy nem a megvert személy értesítette a tévét. Akkor felmerül a kérdés, hogy ki? Esetleg a csuklyások? És ki hívta a mentőket? És hogyan lehet, hogy a tévések előbb ott voltak, mint az ilyen ügyekben ellátást nyújtó mentők? És mikor érkezett oda a mi drága és okos rendőrségünk? Szokatlan verés, szokatlan helyzet. Nem csodálom, hogy nem ígér gyors eredményt nyomozó hatóságunk.
Mindez persze egy tájékozatlan civil morfondírozása és kérdései. Ilyen sehova se vezető részletekkel a felkészült nyomozók nem foglalkoznak. Azok az egész városban négy csuklyást keresnek, mégpedig a megtalálás szándékával, hogy a rendőrség zsebében maradjon az ötmilliós summa.
Szóval most, hogy megfogalmaztam bugyuta kérdéseimet, azt mondom, ezen egyáltalán ne gondolkodjanak el a nyomozó urak. Mert ezek semmire sem vezetnének. Inkább a lényegre koncentráljanak, miként néhány éve Móron, a nyolcszoros gyilkosság után, amikor az égvilágon senkinek nem jutott eszébe az a bizonyos igazoltatott Skodás, a felírt adataival együtt. Miért is jutott volna bárkinek eszébe, hiszen Mór felől jött a haverjával együtt, a gyilkosságot követően?
