Ratzinger bíboros, XVI. Benedek pápa A názáreti Jézus című könyve 108. oldalán a következőket írja:

„Éppen zsidó oldalról – teljesen joggal – kérdezik újra és újra: Mit hozott a ti ’ Messiásotok’, Jézus? Nem hozta el a világbékét, és nem szüntette meg a világ nyomorát. Így tehát nem lehet az igazi Messiás, akitől éppen ezt várjuk. Nos, vajon mit hozott Jézus? Szembesültünk már ezzel a kérdéssel és ismerjük a választ: Izrael Istenét vitte el a népekhez, úgyhogy immáron minden nép hozzá imádkozik, és Izrael Írásaiban az ő igéjét, az élő Isten igéjét ismeri meg. Az egyetemességet ajándékozta, amely az Izraelnek és a világnak adott egyetlen, nagy és meghatározó ígéret. Az egyetemesség, az Ábrahám, Izsák és Jákob Istenébe vetett hit Jézus minden népet átfogó családjában, és túl a test szerinti leszármazás kötelékein – ez Jézus művének gyümölcse. Ez az, amit őt, mint ’messiást’ igazolja és a messiási ígéretnek olyan értelmezést ad, amelynek alapja Mózesnél és a Prófétáknál van, és ezeket persze ugyanakkor egészen új módon tárja fel”.

És néhány sor a könyv 110. oldaláról: „A hívő keresztény számára a Tóra rendelkezései mindenféleképpen viszonyítási pontok maradnak, amelyekre szüntelenül figyel; számára Isten akaratának keresése a Jézussal való közösségben mindenekelőtt útmutatás marad az ész számára, amely nélkül mindig a beszűkülés és az elvakulás veszélye fenyegeti”.

Hát ezt köhögjék ki a keresztények! Az egykoron hitlerjugend Ratzinger a kompenzálásban kiheréli a kereszténységet, amikor alárendeli Izrael történelmének, és Jahvénak, aki mindig is megvetéssel szólt más népekről, számára csak és kizárólag egyetlen nép létezett: az ő kedves, de szigorúan kordában tartott zsidó népe. Hiába próbál belekapaszkodni Ratzinger Jahvéba, annak nem kell sem a kereszténység, sem más népek. Beéri a maga kiválasztott népével, beéri ennek a népnek, és csak ennek a népnek küldendő messiással. Hogy milyen Jahve messiása, azt a Tóra sokszor, nagyon sokszor leírja, csak azokról a helyekről Ratzinger jótékonyan megfeledkezik, mert akkor képtelen lenne így felvizezni azt a misztériumot, amelynek főhőse és áldozata – Jézus.

Nem, kedves Joseph Ratzinger, a vallásos zsidók soha, de soha nem fogadják el az ön nézeteit, és nem fogadják el a retkes lábú, vándorprédikátor, kolduló Jézust Messiásnak. Ők a Messiást hatalommal bíró isteni lényként fogják fel, aki lángban, kezében karddal érkezik. Ön hiába nevezi Jézust új Mózesnek, Jézus nem új Mózes, mert nem alkotott a Tóra helyébe új Törvényt a zsidóságnak (és ezáltal a később keletkezett kereszténységnek sem). Jahvének nem kellett ez a kéregető vándorprédikátor, aki mondvacsinált csodákat művelt, miközben az igazi messiástól isten kiválasztott népe isteni csodákat várt és vár el. Nem a világbékét, hiszen Jahve a maga kiválasztott népét mindig arra ösztökéli, hogy pusztítson el minden más népet, igázza le őket, hajtsa a maga uralma alá, ami – ha máshonnan nem, éppen Adolf Hitler tevékenységéből tudjuk – nem megy szörnyű kínok és fájdalmak nélkül. Másrészt Jahve nem volt kommunista. Mózesnek adott törvényében egyértelműen kimondja, hogy ő, a zsidók istene teremtett gazdagot és szegényt. A világot úgy kell elfogadni, hogy vannak benne gazdagok és szegények, van benne tehát dölyfös elteltség és megelégedettség, hatalmaskodó vagyonosok, és vannak szegények, akik mindenben szükséget szenvednek.

Jézusnak soha, de soha nem volt társadalmi programja. Ilyet nem mertek volna leírni – és persze ilyen csacsiság nem is jutott az eszükbe – az evangélisták, akik számára szintén természetes volt, hogy isten rendelkezésének megfelelően vannak gazdagok és szegények, és a nyomor nem isten akarata ellenére van, hanem isten rendelkezésére, az ő elhatározásából. A Tóra szerint mindenképpen!!!

Baj van Joseph Ratzinger úr az ön Jézus értelmezésével, alapvető baj. Ön valóban az Antikrisztus: rátámad saját egyházára, mindent alaposan összekutyul. Ön egyházára nézve nagyon veszélyes elveket vall. Nagyon veszélyesen bontja ki és csomagolja be újra a misztériumot, amelyet nem szabad értelmezni, csak becsukott szemmel hinni benne. Ön folyamatosan összekeveri Jézust, a zsidó embert, aki azt mondja, a Törvényből egyetlen vessző sem veszhet el, Krisztussal, aki a kereszthalál után Pál által megépített, de azt is írhatnám, hogy összetákolt eszme, amit az evangélisták a saját érdekeiknek megfelelően próbálgattak hol így, hol úgy alakítgatni a zsidó háborút követő évtizedekben, egy olyan helyzetben, amikor zsidónak lenni ugyanolyan veszélyes lett, mint akár zsidó, akár görög vagy más származású kereszténynek, azaz Krisztus-hívőnek.

A Tóra útmutatásai milliónyi ponton nem lehetnek viszonyítási pontok, és nem is azok. A Tízparancsolat nem a Tóra, vagy Mózes vagy Jahve találmánya, benne volt, benne van, majdnem ugyanilyen fogalmazásban, a jóval korábbi Hammurapi törvényben is, majd más közel-keleti népek törvényében. Ezek a törvények egyértelműen a rabszolgatartó társadalom érdekeit szolgáló törvények, legfontosabb pontjuk a vagyonbiztonság, vagyis a gazdagok érdekeinek garantálása. Az ennek hatására Mózes könyvébe bekerült tízparancsolat, és Mózes egész Tórája semmiképpen nem lehet viszonyítási pont napjainkban, vagy ha ön szerint mégis az, az katasztrófa a katolikus egyházra, és a hívőkre. Napjainkban rabszolgatartó társadalmak törvényéhez, és mítoszához igazodni, s ezt követelményként megfogalmazni, rettenetes félreértése Jézus eszméjének. Vagy ha komolyan gondolja, akkor végzetes csapás az egyházra.

Az ön názáreti Jézusról szóló könyve, ha hívő volnék, azt mondanám: az Antikrisztus agyszüleménye.

Ha ezt szó nélkül lenyeli az egész római katolikus egyház – az az ő dolga. De ön, mint ennek az egyháznak az első embere, szakadékba viszi a hívőket, amikor olyan istennel „ajándékozza” meg őket, akit egyáltalán nem biztos, hogy el lehet, el kell fogadniuk.