Kis hazánkban mintha mindenki elvesztette volna a józan eszét. Sólyom Laci bácsi hosszas megfontolás után úgy döntött, hogy a lehető legkorábbi időre tűzi ki a különben semmire se jó népszavazást. Dönthetett volna másként is, de ő, mint a jog tudora, szabadonfutóként úgy döntött, ahogyan döntött. És nem is a döntéssel van baj, hanem ismét azzal a mérhetetlenül öntelt és nagyképű bejelentéssel, amellyel a jobbágyok tudomása lett hozva, hogy mikor járulhatnak a vályúhoz. Ahhoz a vályúhoz, amelyet a Fidesz Laci bácsival közösen vájt egy odvas, korhadt, büdös, hányadékkal teli fatörzsből. Éljen a bölcsesség. Éljen a jogi előrelátás. Éljen és virágozzék a Fidesz és Laci bácsi örök és megbonthatatlan barátsága. Bár ha meggondolom, az ilyen barátságok se nem örökök, se nem megbonthatatlanok, még akkor sem, ha Laci bácsi örök hálára kötelezetten pislog a nemzet nevében a Fideszre, hogy hát mit is szeretne tőle a "megrendelő".
Nos, a nép március 9-én a vályúhoz járulhat.
És legyünk őszinték: a vályúhoz az odvas törzset egy, csak nevében létező párt, az SZDSZ választotta ki. Egy éve vacakolnak az egészségüggyel. A világesze Molnár úrtól a stafétabotot átvette a világszép Ágica. Hogy az egész átalakításnak mi az értelme, azt az átalakítás előtt el kellett volna mondani. Mert lehet, hogy van az értelme, csak esetleg nem úgy, ahogyan az SZDSZ-ben a száz éve lejárt liberális eszme csenevész, csökkent értelmi képességű képviselői elképzelték. És most, hogy immár tálalják a vályút, a nevében létező párt ügyvezetője, Horn Gabika azt az őrületesen értelmes mondatot nyilatkozta, hogy a népszavazás korai időpontja a Fideszt segíti. Magamba csíptem! Normális ez az ember? Elhangozhat ekkora bornírtság egy párt vezető embere részéről? Hiszen eddig úgy kommunikálhattak az ügyben, ahogyan akartak. Most szeretnék meggyőzni a lakosságot arról, amiről ezelőtt egy évvel kellett volna? Akkor pedig miért kedvez a korai időpont a Fidesznek? Ha mondjuk április 6-án lenne a népszavazás, akkor az SZDSZ nagyobb sikerrel vágna neki a kampánynak? Akkor képesebb volna okosabbat nyilatkozni, mint most tette Horn Gabika? Tény, hogy az SZDSZ máris plakátfelhőt borított fölénk. Nem lett volna jobb néhány értelmes mondatot mondani?
Úgy egyébként pedig azzal a három kérdéssel - vizitdíj, kórházi napidíj, tandíj -, amelyet a Fidesz a népvályúba csócsálnivalóként rakott, Európa legröhejesebb nemzetévé tesz bennünket. Ezek a díjak ugyanis senkinek sem nagyon tetszenek, de ez olyan, mintha egy utolsó napjait élő rákbeteg azon keseregne, hogy pattanás jelent meg az orra helyén. Ezeknek a díjaknak a ki- és megfizete mellett valahogy még lehet élni. De az indokolatlan közlekedési díjemelés, a villany- és gázáremelés, a víz- és csatornadíj pofátlan emelése, a vállalkozásokat sújtó hatvankétféle adó és járulék fizetése, a szinte mindenkit fenyegető ingatlanadó árnya, és sorolhatnám tovább, az majd a padlóra visz bennünket. Az már döfi! De most nem a lényegről van szó, nem arról, hogy ez a népszavazást biztosító rendszer, korlátlan szabadság úgy mellesleg meggyomorítja az embereket. Nem, erről nincs szó. Nincs szó arról, hogy itt sok-sok díjnak az emelésébe eleve nem szólhat bele a kormányzat, mert a multik időben felvásárolták a közmű-cégeket, és azt csinálnak, amit akarnak. És a gáz árát sem a kormány szabja meg, hanem a nagy Szovjetunió utódja, a nagy Oroszország. (Ha mégis megszabja a kormányzat, miként a Fidesz képzeli és programként hirdeti, abba a költségvetés, pontosabban valamennyi éppen csak éldegélő magyar állampolgár szakad bele.) A kormány egyre kevesebb dologba szólhat bele. Mert nem a kormányon múlik, hogy előbbre lépünk-e, hanem a multikon. Igaz, ebben van némi mozgástere szeretett kormányunknak, de nem akkora, mint azt a Fidesz láttatni szeretné.
Vagyis minden szépen, lassan összekuszálódik. Senki nem fog semmit érteni, miközben azok, akik szeretett polgári demokráciánk napos oldalára kerültek, elnézően figyelik, hogyan válik egyre legatyásodottabbá a lakosság, egyre reménytelenebbé, miként folyamodik - a kormányt utánozva - egyre több svindlihez, adócsaláshoz, ügyeskedéshez, és a törvénytelen kormányzati erőszakot miként teszi menekülésként még fokozottabbá, az ország, a nemzet helyzetét még reménytelenebbé.
Mert a Fidesz szerint a népszavazás nem arról szól, amiről. És ez rettenetes veszélyeket hord magában. Ha csak a kormányt fenyegetnék ezek, azt mondhatnánk, spongyát rá. De mindannyiunkat fenyegetik. És innen kezdve szavazni nagyon-nagyon veszélyes. Nem-szavazni, ha a másik oldalon nagy a szavazási buzgóság, szintén nagyon veszélyes. Legjobb volna, ha a lakosság mélabúval otthon maradna, és elbukna a népszavazás rossz gyökerű eszméje. De ez sem megoldás, mert akkor az MSZP szarva nőne túlságosan nagyra, olyan nagyra, hogy már akkor is döfne vele, amikor nem akar. Sőt, ez a nagy szarv már őt magát akadályozná, hogy beférjen az igazságosság ajtaján, és - mint eddig is számos esetben - megpróbálna bemenni az igazságtalanság határtalanra tárt kétszárnyú kapuján, hátha akad még valami, ami nincs "elkúrva".
Abban bízhatunk, hogy Juhász Ferenc az MSZM hadait, illetve szavazóit a veszteségbe vezeti, hiszen eleve ez a programja, neki is, és a pártkoalíciónak is. Lehet itt majd érveket felhozni innen is és onnan is, és kapkodhatja az ember a fejét a sok széllelbélelt okos láttán. Igen, ilyen hozzáálással biztos a vereség. Csak éppen azt nem tudni, hogy aki győz, mit nyer meg, illetve végül is mit veszít - a nemzet. Mert hogy az egész ország fog veszíteni ezen a teljesen értelmetlen és ostobán keresztül erőszakolt és végül is - a nagy kérdésekhez képest - lényegtelen ügyről szóló népszavazáson, az biztos.
Egyedül egy valamiben bízhatunk: a saját bölcsességünkben. Sokszor és sokféleképpen leszólt nemzetünk a vezetői ostobasága ellenére már többször megmentette a helyzetet, illetve önmagát. Talán most is így lesz. És ha így lesz, akkor egyetlen párt sem a nemzet okosságát fogja dícsérni, hanem a maga nagyszerűségét, miközben a nemzetnek a pártokkal már rettenetesen teli van a hócipője.
A mindig ostobán viselkedő MDF egyébként most jó lóra tett: kimarad ebből a vircsaftból. És erkölcsileg egy olyan párt válik ezáltal győztessé, amelynek nincs is erkölcse, mert hogy ilyen nevá párt nincs is, mivel Lezsák Sándor, a párt fénylő és nappal is világító csillaga régen lelépett, és a Fidesz égboltján hunyorgat. Kicsi, jelentéktelen, vánnyadt csillagocskaként, de azért még mindig jól megél belőle.
